Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
— Szellemes társalgás. A gondos mama, aki a Széchenyi-utcai séta alkalmával ravasz módon mindig hátramarad kissé, midőn leányát az a bizonyos kiszemelt fiatalember kiséri, faggatja otthon a leányát: — Nos leányom, Béla majdnem félóráig ment veled, amikor haza kisért. Nem vallott ? — Nem, mama. — Hát mit beszélt ? — Semmit. Csak mikor egyszer megbotlottam egy kőben, akkor mondta, hogy : Hopsza! Amikor pedig köhögni kezdtem, azt, hogy : Kucz- kucz-kucz ! — C'gánybanda a gőzfürdőben. Tőlünk nem is messze esett meg az a mulattató dolog, a mit elmondandók vagyunk. Nemcsak az a különös ebben, hogy ezúttal a cigányok gőzfürdőben voltak, hanem az a helyzet is, melynek folytán oda kerül- j tek, meglehetős pikáns és szokatlan. A város előkelő tisztviselői élükön egy bíróval, közösen elhatározták, hogy a szép M.-nénak éjjeli zenét adnak. Már éjjeli két órára járt az idő, mikor az imádásra és muzsikára méltó hölgy lakására értek. A füstös cigányok jókedvűen húzták s az urak is táncra perdültek az utca során. Egyszerre csak egy dézsa mosogató viz ömlött a nyakukba. A lehűtött gavallérok és az elázott cigánybanda most már csak arra gondoltak, mikép lehetne «lemosni» e gyalázatot. Bevonullak egy félreeső korcsmába s ott kivárták mig a gőzfürdőt megnyitották. Az urak egymásután ugráltak a vízbe, akárcsak a békák, mi* közben az egyiknek sajátságos gondolata támadt. A cigánybandát levetkőztette s bár ezek húzódoztak a fürdéstől, végül még is csak mindegyik móré a kezébe vette a maga hangszerét, azután ők is beáll'ak a vízbe. A banda ráhúzott s a fürdőzéssel egybekötött hangverseny mellett igen vidám táncra perdültek az urak, a legvidámabb az volt a mulatságban, hogy csak egy-egy szál frakk volt rajtuk. A bácskai allűrökkel megáldott urakat csendzavarás miatt följegyezte a rendőrség, de a dolgot óvatosan elsimították. Azért városszerte sokat kacagnak a gőztürdői hangversenyen. — A huszár-büszkeség-. A Mannlicher puskák korát élvén, letűnő félben a régi huszárvirtusok, valamiként a lovasság is hadviselésben másodrendű tényezővé szorittatott alá. A huszárok szive azért mégis csak a régi büszke. Olyan büszke ma is, mint volt a hajdani hires Simonyi óbester korában. Nyilvánul ez a büszkeség különösebben abban a lenéző büszkeségben, melylyel a huszár ma is elnéz a fürge baka feje felett. Bárha a sarkantyút osztogatják ma már a bakának is, mint a lovasitott gyalogsági zászlóaljkürtösöknek is. Ilyen zászlóaljkürtös csörömpölt végig az utcán. Csörömpölt a hosszú kardja, de csörgött erősen a sarkantyúja is. Utána ment a honvéd-huszár két konyha-komteszszel. Szólt az egyik kerekképü szakácsné : — Hát már a bakának is van sarkantyúja ? De csörög is ám vele igen szépen . . . — Csörög bizony a körme, — szólt, lenéző- leg a huszár, a ki még ma sem akarja elismerni, hogy még a bakának is lehetne olyan sarkantyúja, mint a huszárnak. — Az ok. Ugyan a doktor Málasi ha elmegy a városból, miért bízza a pácienseit a dr. Surtorra ? Hisz az nem ért a dolgához. — Hát csak nem bolond, hogy a mig oda van, addig azt a néhány betegét is meggyógyitsa valaki! — A jó tanú. A törvényszék a minap valami rablási históriát tárgyalt. Kérdi a biró a tanútól: — Nem tett-e magának Ígéretet a rablással • vádolt Galambóczi Ferenc? — De igenis, nagyságos uram. Azt Ígérte, hogy letöri a derekamat, ha nem vallók mellette. VIDÉK. — A tolnai ifjúság 1899. évi április hó 3-án, azaz husvét másnapján a «Tolnai kör» nagytermében fele részben a helybeli önkéntes tüzoltó- egyesület javára, fele részben pedig a szegény iskolás gyeimekek felruházása czéljából tánccal egybekötött műkedvelői előadást rendez. A rendező bizottság : Wittinger Sándor, elnök. Taubner Adolf, pénztárnok. Buday János, ellenőr. Fröhlich Flóris. 6. ___________________________________ Ló ridon Mihály, Pusztay József, Rechnitzer Miksa, Wittinger Károly, Weisz Izidor. Belépti díj : 1—3. sor 1 frt 20 kr ; a többi sor ülőhely 80 kr ; állóhely 60 kr ; karzat 40 kr. Kezdete pont fél 8 órakor. — Jegyek előre válthatók : Maixner János és Taubner S. és Fia urak üzletében és este a pénztárnál. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Műsor: «Kósza Jutka». Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. — Irta : Lukácsy Sándor. Rendezi : Antal István ur. Az eredeti népdalokat betanította Lengyel Ferenc úr, ki a dalokat kisérő zenekarban is közre működik. Személyek : Kondor Máté, falusi biró Feier- [ t a g Ádám ur. Túri Gábor, kovács mester P o- tyondy Antal ur. Marczifia Farkas János ur. Figura Jancsi, gazda ember Fischer Ármin ur. Er^si, felescge C z e r n a Gizuska k. a. Golyvás Tamás, esküdt ember Strass er Emil ur. Kósza Jutka, árva leány Kányi Annuska k. a. Bogárdiné, szegény özvegy asszony Szikora Ilonka k. a. Borcsa, leánya B i e n Teruska k. a. Hudla- csek Janó, drótos tót Kapitány János ur. Pin- tes István, korcsmáros Szevin Károly ur. Árva Gyuri, szolgalegény Antal István ur. Kincses Pista, futó betyár Anaigl Ferenc ur. Kövesiné, Kondor gazdaasszonya Hannusch Juliska k. a. l. leány Szikora Ilonka k. a. II. leány Kányi Bözsike k a. I. kisbiró Szevin Károly ur. II. kisbiró Anaigl Ferencz ur. Czigány zenész Anaigl Ferenc ur. Súgó: Eisler Rezső ur. Legények, leányok. Történik egy Mátra vidéki faluban reggeltől estig. ___________TOLNAVÁRMEGYE. Bo rértékesitő szövetkezetek. Darányi Ignác földmivelési miniszter a következő meghívót küldte szét a nagyobb bortermelők és szakértőkhez : «A magy. kir. országos központi mintapince» kezelése tárgyában hivatalbeli elődöm által a «Magyar Bortermelők Országos Szövetkezeié »-vei kötött szerződés az 1897. évben lejárván, azt a folyó év végéig meghosszabbitottam s egyszezsmind megfontolás tárgyává tettem azt a kérdést, hogy mi módon lenne a mintapince intézménye, a hazai bortermelés érdekében célszerűbben átalakítható. Most ugyanis, midőn a filloxera pusztításai által sújtott magyar bortermelőkre az elpusztult szőlők felújítása s a szőlőojtványokkal létesített uj szőlőknek, a régi szőlőknél jóval költségesebb kezelése és fentartása tetemesen áldozatokat ró s midőn másrészt a termelőknek az olcsó olasz borok versenyével is kell küzdeniük, nem igényel bővebb indokolást, hogy mily nagy fontossággal bir bortermelésünkre né/.ve az, hogy boraink megfelelő értékesítése megkönnyittessék. E célból részemről kiváló súlyt helyezek egyrészt az országos központi mintapincére, mint olyan intézményre, melyre — megfelelő szervezet mellett — a hazai bortermelés biztos és előnyös értékesítése s borkivitelünk előmozdítása terén nagy jelentőségű közgazdasági feladat vár, másrészt pedig a vidéki pinceegyletek és borértékesitő szövetkezetek létesítésének előmozdítására. De szükséges ezen intézmények fejlesztése a reális borkereskedők s a fogyasztók érdekében is azért, hogy létesüljenek oly központosított pince- kezelések, a honnan, mivel a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának teljes kiküszöbölése előreláthatólag még huzamosabb időre terjedő következetes munkát igényel, természetes borok megnyugvással beszerezhetők legyenek. A mi a mintapincét illeti, annak eddigi működése sokkal szükebb körben mozgott, mintsem az egy országos intézmény feladatának megfelelne, s minthogy ennek oka — nézetem szerint főleg a mintapince jelenlegi szervezetében s a rendelkezésére állott anyagi eszközök elégtelenségében rejlik, ezen intézmény megfelelő átalakítását, szélesebb alapon való újjászervezését s esetleg a vidéki pince- szövetkezetekkel való összekapcsolását vettem célba. Tekintettel e kérdésnek, a borértékesítés szempontjából való kiváló fontosságára, súlyt helyezek arra, hogy az e tárgyban szükséges intézkedések megtétele előtt, a bortermelő közönségnek, valamint általában azoknak, a kik ez iránti érdeklődésükkel az ügynek hasznos szolgálatot tehetnek, véleményét kikérjem. E célból a vezetésem alatt álló minisztériumban mielőbb értekezletet szándékozom tartani. Ezen értekezlet napját a még folyamatban levő előmunkálatok befejezése után lesz szerencsém közölni, addig is azonban felkérem, hogy e kérdéssel foglalkozni, az annak idejében megtartandó értekezleten részt venni s szives közreműködésével e kérdés sikere megoldására irányuló törekvéseimben engem támogatni szíveskedjék. Kelt Budapesten, 1899. március 13. Darányi, s. k. EGYLETEK. INTÉZETEK. — A kereskedelmi kaszinó táncestélye. A kereskedelmi kaszinó termei bizonyára már nagyobb számú mulatni vágyó közönséget is fogadtak magukba, mint a mennyien a folyó hó 18-án rendezett estélyen megjelentek, de az bizonyos, hogy aranyos jó kedv és táncra való készség dolgában ez az estély valamennyi eddigi rendezettet felülmúlta. A sikerült mulatságnak csak a hajnali négy óra vetett véget. — Jelen voltak asz- szonyok: Deutsch Lajosné, Friedmann Béláné, Fürst Manóné, Hirschfeld Ignácné, Rejchl Sándorné, Seiner Lipótné, Salamon Árminná, Tauszig Adolfné, Wolf Henrikné, Wohl Józsefné. Leányok : Fischholf Teréz és Etel, Münz Sabina (Nagy-Kanizsa), Wohl Gizella. — Műkedvelői előadás. A «Szegzárdi általános ipartestület» zászló-alapja és az alakítandó munkaképtelen iparosok segély-egylete javára április hó 3-án, husvét hétfőn, a «Szegzárd Szálló» dísztermében szini-előadással egybekötött zártkörű táncestélyt rendez. Beléptidíj személyenként az első 3 sorban 1 frt 50 kr, a többi sorokban 1 frt. — Felülfizetések a jótékony cél érdekében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — Jegyek előre válthatók Ferencz Gyula és Róth Sándor uraknál. Pénztárnyitás este fél 7 órakor. Kezdete pont fél 8 órakor. Szinre kerül: «A VERESHAJU». Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Irta Lukácsi Sándor. Személyek : Özv. Sajgóné Hübner Mariska k. a. András, Ferke fiai S z é k e 1 y i József ur, B ö r c s ö k József ur. Boglár Ágnes M o j z e s Ilonka k. a. Zsófi, leánya Szekeres Erzsiké k. a. Keszeg Mihály Csikós Mihály ur. Bálint, fia M o j z e s László ur. Koppancs Misa Darázsi János ur. Szilaj Kata, unokája (vereshaju) V é g h Teruska k. a. Veréb Jankó, árvafiu Róth Sándor ur. Szemes Borcsa, özv. menyecske K r e s z Annuska k. a. Csinos Julcsa Szekeres Matild k. a. Boglyás Pál, napszámos Darázsi János ur. Egy leány Parragh Etelka k. a. Pozdorjánné Gyűszű Annuska k. a. Csahojné Darázsi Juliska k. a. Gubás Hegyi János ur. Gubásné Varga Etelka k. a. Fontos Albert Mátyás ur. Fontosné Mészáros Jolánka k. a. Sára, szolgáló Ágnesnél R e g ö 1 y i Mariska k. a. Palkó, Peti parasztlegények Ott Péter ur, Albert Mátyás ur. — Vendégek, falusi nép, munkások. — Történik egy tisza-vidéki faluban és környékén. — A rabsegélyző egylet közgyűlése. A Szegzárd-Tolnamegyei rabsegélyző egylet folyó hó 19-én tartolta közgyűlését Selcz József elnöklete alatt. Ez a feltűnés nélkül munkálkodó, humánus egyesület ez évben érte el működésének fiz éves fordulóját. Csendben, csillogás és külső fény nélkül működik, segíti azokat a szerencsétleneket, akik az életben megbotlottak. Nemesebb célt kevés egyesület szolgál és mégis, a közönség nem, hogy gyá- molitaná, hanem tagjai folyton fogynak. Fő feladatát a rabok iskoláztatása képezi és e tekintetben bámulatos eredményt ért el. A rabiskolát az elmúlt évben 48 egyén látogatta, akik közül a tanítás csak ötnél maradt siker nélkül. A március havában vizsgálat alatt lévő 38 szociálistának az uj munkástörvényről tartottak előadást és ennek nagy fontosságát a közel jövő lógja megmutatni. Az egyesület nagyon szerény anyagi eszközökkel dolgozik, a mi a közönség lanyhaságának tudható be. Összes vagyona 2074 frt 5 kr, a melyhez az állam 200 irtot adott, kiadása 385 frt 54 kr, amelyből a megszabadult rabok segélyezésére 143 irtot adtak. — Az egyesületnek tagja lehet mindenki, aki az évi 1 frt tagdijat lefizeti. Ajánljuk e valóban humánus egyesületet a nagy közönség figyelmébe. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzőit bűnügyek: 1899. évi március hó 28-án. Wurm Pál ellen hivatalos hatalommali visz- szaélés miatt. 1899. évi március hó 30-án. Hufnagel Jánosné ellen lopás miatt. Klein Vilmos ellen csalárd bukás miattTóth György ellen erőszakos n. közösülés miatt. A szegzárdi járásbíróságnál: 1899. április hó 13-án. Geiger Gyula szegzárdi ügyvéd és társai ellen sikkasztás vétsége miatt. Zsákovics Péter lopás vétsége miatt. 1899. március 26.
