Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
2. tolnavarmegte. 1898. junius 19. produkálni ígért adatokat feltárni képesek lettek volna. Hasztalan cáfolták meg az arra hivatott tényezők az összes vádakat, hasztalanul emelték ki Fórstérről, hogy tiszta jellemű, hasznos munkásságával érdemeket szerzett kiváló szakember, a vádaskodók nem szüntették be aknamunkájukat, amely- lyel közéletünk egyik köztiszteletben álló alakjának becsületét a közérdek jogos védelmének gonosz ürügye alatt az ország színe előtt meghurcolták. Itt van a Miklós Gyula esete. Két ellenzéki lap: a »Magyarországi. és tiBudapesti Hírlapi napokon át fáradhatatlanul és kéjelegve a legirtózatosabb vádakat és gyanúsításokat intézte Miklós Gyula, volt borsódmegyei főispán ellen, mely támadások, párosulva az ellenzéknek a képviselőházban Miklós ellen intézett féktelen kirohanásaival, tönkre tették, valósággal agyontaposták és eltemették Miklós Gyulát. Élő-halottá tették, kit megfosztottak állásától, becsületétől, vagyonától és kitől legjobb barátai is elidegenültek, annyi nyomatékkai és következetességgel vádolták Miklóst. A bodvavölgyi vasútról és Miklósnak annak kiépítése körül szerzett nagy vagyonáról valóságos legendáknak beillő híreket kolportáltak a nagy közönség között, a fából való vaskódról pedig egész köteteket írtak össze a nevezett hírlapok, olyany- nyira, hogy szálló igévé vált Magyarországon : a Miklós Gyula vasútja — a fából épült vashid. S két és fél évvel ezen hajmeresztő hajsza után megjelenik a kir. Curiának határozata, a mely három bírósággal egybehangzóig kimondja és kimutatja, hogy Miklós Gyula teljesen ártatlan, hogy az ellene felhozott vádak egytől egyig alaptalanok. Minden kétséget kizáró módon nyert elül is hátul is, — de azért csak nem pászolt. A Bébic se engedett a 48-ból, de a Csótár Mihály sem. — Ha a Csótár azt mondta, hogy ő mint kiszolgált honvéd huszár tudja, hogy hogyan kell állani a mundérnak hátulról, élűiről, mellben, nyakban, — a Bébicz azzal replikázott vissza, hogy az ő mesterségébe ne szólljon bele senki sem, — mert az ő testvérbátyja regiment szabó volt Székes- Fehérvárott. Mikor már a jegyzékváltás oly mérvű háborús arányokat öltött, hogy a parlamentirozó feleknek szűk lett az istálló is, meg a szabó műhely is: akkor folytatódott a komédia az utcán. Ott aztán teli kiabálták egymás fülét. — Bébic maga nem snájder, hanem fuser! A bátyja sem volt regiments-snájder soha életében. — Hallgasson ke’d! Ke’d se volt ám sohasem honvédhuszár! Fúrvézer volt ke’d. Olyan kám- futter-féle. Még a kutyamosóknak is szalutált ke’d ! — Mit ? Én fúrvézer ? Kámfutter ? Már mint hogy én szalutáltam volna a kutyamosóknak! Megverlek ezért Bébic! És Mihály dühösen neki rontott a Bébicnek. —- Mihály! meg ne üssön keed ! mert rossz vége lesz ! Már-már kihúzta volna a Bébic a lutrit, de szerencsére ott termett a harangozó, aki aztán hamarosan betuszkolta a különben is rückwärtzcon- centrirungra készülő hadviselő felet a szabó műhelybe s rázárta az ajtót. A Bébic most bátorságban érezvén magát: •gy hanggal feljebb kezdte. — Megállj csak kutyamosó ! (Most már nem is fúrvézer, hanem kutyamosó.) Nem sokáig leszesz te a papnak a felesembere, meg a kocsisa 1 igazolást, hogy az a bizonyos hid faszerkezete vas helyett akkor engedélyeztetett — még pedig az építési tőkének megfelelő leszállítása mellett — mikor Miklós még nem is volt főispán és semmi része sem volt az egész vasúti dologban, tehát a faszerkezet és építési tőke megállapítása hónapokkal Miklósnak főispánná kinevezése előtt történt, valamint a községek törzsrészvényeiket is abban az időben jegyezték, mielőtt Miklóst főispánná kinevezték, tehát a hivatalos hatalommal való visszaélésről szóló vád épen olyan tarthatatlan, mint a fahíd meséje. Hiába most jó Bartha Miklósnak a »Magyarország «.-ban és Kaas Ivornak, a »Budapesti Hírlap «.-ban utólagosan megjelenő minden — vezeklése. Sovány vigasztalás és szomorú elégtétel ez most utólagosan, az erkölcsi halálba kergetett szegény Miklós Gyulának. Ama végtelen politikai üldözés és meg- rágalmazás után nem mondjuk, hogy teljesen értéktelen a Miklósnak utólag nyújtott erkölcsi elégtételadás, de nem elegendő, mert megtépett és meghurcolt becsületét a maga érintetlen egészében már nem adhatják neki vissza és a két s fél éven keresztül átélt kínos szenvedésekért semmivel a világon nem kárpótolhatják többé. Vajha volna mód megtorlást találni azokkal szemben, kiknek közszereplése nem áll egyébből, mint a szemérmetlenül és lelkiismeretlenül űzött politikai üldözésből és mások becsületének a legnemtelenebb eszközökkel és fondorlatokkal való bepiszkolásából. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság junius havi ülését tegnap délelőtt tartotta meg gróf Széchenyi Sándor elnöklete alatt; az ülés lefolyásáról az idő rövidsége miatt lapunk jövő számában hozunk értesítést. — Nem kecskétől kér a pap tanácsot — lőtt vissza a Csótár Mihály — Mit tudsz rám Bébic?... A Bébic ugyan nem olvasta sem Becket, sem Purgstallert, sem Kerkápolyt, hanem azért voltak néki bizonyos lélektani ismeretei. — Tudta, hogy nincs a világon olyan kocsis, a kinek ne volna Achilles-patkója, — s nincs olyan feles ember, a kinek ne volna Achilles-kévéje. Rákezdte azért — csak úgy blindre — tele tüdővel. — Mit tudok? Hát majd megmondom, hogy mit tudok! Mit csinált ke’d a pap búzaföldjén ? Mit csinált ke’d a pap szénapadlásán ? Mit csinált ke’d a pap kamrájában ? Mit csinált ke’d a pap kutjánál. — Hát mit csináltam ? — Azt majd megmondom a fórvény előtt 1 — hencegett a Bébic — s aztán becsapva az ablakot elkezdett mándlit szabni. Csótár Mihály torkán elakadt a szó 1 . . . Kékülve, zöldülve rontott be hozzám. — Tisztelendő uram! Hallotta-e, hogy mit mondott a Bébic ? — Hogy ne hallottam volna. — Ott álltam a kerítés mellett a kutndl. — Akárhol állt is kigyedelmed, — én bepö- rölöm a Bébicet. — Jól van Mihály! Ha lélekszerénti embernek érzi kend magát, hát keresse a böcsületit — de ha némi-némü hiányosságai és tarka macskái volnának kendnek: akkor jobb lesz lapítani. (A kend szót jól megnyomtam.) — Hát már a tisztelendő ur is a Bébicnek ad igazat ? —• Honnét gondolja kend ? — Árvaszéki liivatalhelyiségek átalakítása. A belügyminiszter jóváhagyta a tavaszi közgyűlés azon határozatát, hogy árvaszéki tanácsteremmé közvetlen az elnöki hivatalhelyiség mellett fekvő két ülnöki szoba alakíttassák át, a mostani tanácsteremből pedig két ülnöki hivatalszoba készíttessék. Az átalakítási költségek a gyámpénztári tartalékalapot terhelik. — A vármegyei közegészségügyi bizottság tegnap délelőtt D ö r y Dénes főrendiházi tag elnöklete mellett ülést tartott, melyen a bizottság a tamásii járási orvosi állásra dr. Pirin- ger József tamásii orvost jelölte, ki ott eddig is helyettes járásorvosként működött. A bizottságban előadó jegyzőként Reich Oszkár vármegyei aljegyző működött. — A címeres nemzeti lobogónak nyilvános ünnepek alkalmával való kitűzése tárgyában a belügyminiszter körrendeletét bocsátott ki, melyben kimondja, hogy a magyar korona országainak egyesített címeréi a lobogón csupán azon főkormányha- tóságok (ministeriumok) alkalmazzák, melyeknek hatásköre az 1868. évi XXX. t. ez. értelmében Hor- vát-Szlavonországokra is kiterjed, továbbá szintén az egyesitett lobogót alkalmazzák azon közép és alsó hatóságok, melyek a jelzett főhatóságok alá rendelve, tehát az idézett törvény által közöseknek kijelentett közigazgatási ágakban — Horvát-Szlavon- országok területén működnek; mig ellenben minden többi — bár közös közigazgatási ágban, de kizárólag, csak a szorosan vett Magyarország területére szorítkozó működést kifejtő hatóságok valamennyien az u. n. külön címerrel ellátott nemzeti lobogót használják, illetve kötelesek a fentérintett nyilvános ünnepek alkalmával épületeikre kitűzni. Nemzeti lobogót kitűzni kötelesek nyilvános ünnepek alkalmával: A vármegyékben. Az összes vármegyei székházak és egyéb törvényhatósági, közigazgatási hivatalok és a vármegye felügyelete és kezelése alatt álló alapítványi, emberbaráti és jótékonyczélra szolgáló intézetek, nemkülönben a vármegye összes közművelődési, közjótékonysági, közgazdasági és közegészségügyi célokra szolgáló épületei : A községekben. Községháza. Anyakönyvi hivatal. Jegyzői lak. Községi tanitói lak. A község által fentartott vagy állandóan segélyezett közművelődési, közjótékonysági, közegészségügyi s közgazdasági intézetek elhelyezésére szolgáló épületek. — Onnét, mert kendnek titulált engem ki- gyelmed. A böcsületes pógárt kédnek hívják. A ke d becsületes ember; a kend meg huncut gazember. — No hát ne háborogjék ke'd Mihály 1 Én nem gyanakodom ke dre. Pöröljön ke'd ha akar. — Pörölök uram! Pörölök. Becsukatom a Bébicet, ha addig élek is. ügy lett. — Pörre mentek. Fiskárust fogaddott mind a kettő. A Bébic is, a Mihály is. — Hogy majd megmutatják ők egymásnak ezt is, meg azt is! A Bébic erősen bizva az Achilles-sarkok theo- riájában : felkeresett minden ismeretes és ismeretlen orgazdát bizonyítékok beszerzése végett; de bizony hiában volt minden olcsó daku és ingyen mándli Ígérgetés : a Bébic nem kapott tanút. — No Bébic — gondoltam magamban — majd meglátom, hogy mire mégy te a tapasztalati lélektanoddal, s kíváncsian vártam a tárgyalást. Eljött végre a nagy nap. — Bementünk Gyönkre az urak elé. — Rágalmazással és becsületsértéssel vádolt Kohn Izidor szabómester — mit tud bizonyítani — és mit tud saját védelmére felhozni — kérdé a já- rásbiró. — Én mindent betudok bizonyítani Nagyságos első fokú magyar királyság! — vágott oda erősen a Bébic 1 — Bizonyíts Bébic! Mert megöllek! — ordított bele a a Csótár Mihály! — Csendesen ! — szólt most a járásbiró. — Mondja el nekem Kohn Izidor vádlott, szabómester, hogy ifjabb Csótár Mihály mit csinált a tisztelendő ur búzaföldjén, a szénás-padlásán, a kamarájában, és a kutjánál ?
