Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-19 / 25. szám

1898. junius 19. 3. — A szolgabirói hivatalok bebútoro­zása. Vármegyénk tavaszi közgyűlésének azon ha­tározatát, mely szerint a bonyhádi, tamásit és du- nafóldvári járási főszolgabírói hivatalok bútorzatá­nak uj bútorokkal leendő kicserélése és a központi járás egyik szolgabirájának hivatalos helyisége bú­torzatának kiegészítése a vármegyei házi pénztár terhére 450 frt költség erejéig elrendeltetett — a belügyminiszter jóváhagyta. — A hivatalnokokra vonatkozólag a bel­ügyminiszter 1898. évi 633. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy hivatalos helyiség­ben hivatalnok által részeg állapotban elkövetett botrány fegyelmi utón torlandó meg és nem képez az 1879. évi XL. tcikk. 84. §-ba ütköző kihágást. — Posta és távírdái alkalmazott meg­sértése. A m. kir. minisztertanács 1898. évi má­jus 11-én hozott határozatában kimondotta, hogy posta- és távirdai alkalmazott, mint »közigazgatási hivatalnok«-kal szemben, hivatalos működése köz­ben tett sértő, de nem egyúttal meggyalázó jellegű nyilatkozat elbírálása a közigazgatási hatóság ha­táskörébe tartozik. — A vármegyei ínségesek részére a ta­vaszi rendes közgyűlésen a vármegyei inségalap- ból 2535 frt 15 kr segély szavaztatott meg; a bel­ügyminiszter a törvényhatósági bizottság ezen ha­tározatát jóváhagyta. A fővárosi sajtó a Garay-albumról. Megemlékeztünk már lapunk múlt számában arról a meleg fogadtatásról, a melyben a Garay- album a fővárosi sajtó részéről általánosságban ré­szesült. A héten a Vasárnapi Újság ismét közölt egy pompás mutatványt az albumból, még pedig Garay Ákosnak azt a felette sikerült rajzát, mely ama jelenetet örökiti meg, amikor Háry János uram elfogja a Nagy Napóleont. Herczeg Ferenc kitünően szerkesztett lapja, az Uj Idők is tüzetesen foglalko­zik Garay Jánossal, képet közöl a szobor leleple­zésről s több mutatványt a Garay-albumból, igy Garay Jánosnak Garay Alajos által rajzolt arcké­pét, Csók Istvánnak hangulatos illusztrációját az Anya cimü vershez s Garay pompás illusztrációját a cifra tarsolyon összeverekedő király gyerekekről. — Közli továbbá az Uj Idők az album Háry Já­nosról szóló cikkének töredékét s magát az albu mot következőleg méltatja: — No Bébic kelepcébe kerültél — gondol­tam magamban. • . _ Végtelen álmélkodásomra azonban a Bé­bic egy cseppet sem jött zavarba. Egyet rántott a vállán, — egyet vigyorgott, — egyett kancsalitott a járásbiróra, egyet meg rám s Csótár Mihályra meg olyan grimászt vágott, hogy beillet volna akármelyik majomszinházba is. — Mit csinált? Hát majd megmondom! — szólt s aztán ajkait felbigyesztve folytatá. — Mit csinált ? Hát elment a Csótár Mihály a tisztelendő ur búzaföldjére, ott learatta a gabonát — és egy kéve hiány nélkül behordta a szérüskertbe. — Az­tán felment a szénapadlásra és etetni való szénát hozott le a lovak, tehenek számára. — A kamará- ból kihozta az abrakot, — megabrakoltatta a lo­vakat — s minekutánna a lovak jól laktak : meg­itatta őket a kutnál. — Ezt csinálta a Csótár Mi­hály ! Ezt láttam! És erre még meg is esküszöm. . . . Persze, hogy felmentették a Bébicet. * * * * A mint hazafelé jövet a varasdi határnál meg­lassította a lovaimat a Csótár Mihály csak hátra szólt. — Tisztelendő Uram! — Hallom, Mihály, hallom ! — Ha neheztelésére nem lenne, mondanék valamit. — Hadd hallom, Mihály. — Hát megkérem egész átossággal kigyelme- det: én az én paraszt eszemmel úgy vélelkedem, hogy ezt a Bébicet igaz ugyan, hogy voltaképpen szabónak nevelték, de ez a Bébic tulajdonképpen prókátornak született. — Bizony, bizony Mihály! Mond ke'd va­lamit . . . »Szegzárd nemcsak szobrot emelt a költőnek, fényeset, formás ércből valót, hanem írásban is hoz­zájárult emlékének kegyeletes megőrzéséhez. A szo­borbizottság díszes emlékalbumot adott ki, a me­lyet Bodnár István igen változatosan s nagyon fi­nom érzékkel szerkesztett s Vaszary János pom­pás címrajzzal ékesített fel. Az albumot más művé­szek is ellátták képekkel, mutatóba mi is közlünk kettőt. Csók István és Garay Ákos rajzait, a me­lyek a költő két legszebb művét illusztrálják. Az album legszebb képe Zichy Mihály remek kréta rajza, a mely az Obsitost mutatja be páratlan fül­lentései közepette. Ritkán láttunk ily szép és jel­lemző illusztrációt. A szöveg gazdag is, értékes is. A hazai jeles irók és politikusok szine-java irt bele cikket, ver­set vagy legalább néhány emléksort. Különösen be­cses a szép albumnak az a része, amelybe a szer­kesztő a költőre vonatkozó apróságokat és kiadat­lan adalékokat gyűjtötte össze, ezeknek irodalom- történeti és kortörténeti értékük is van. Az album tehát nagyon szépen sikerült és beillik a legválo- gatottabb könyvtárba is. Nemcsak a holt költő emlékét őrzi meg ez a nagy és díszes könyv, de hozzájárul a szoboralap költségeinek fedezéséhez. Aki tehát megveszi, nem­csak hogy értékes diszműnek jut birtokába, hanem fillérjeivel hozzájárul az ércszobor költségeihez. — Ajánljuk olvasóink pártfogásába.« Hi rek. — Perczel Dezső belügyminiszter Tóth Vilmos főrendiházi elnök temetésére a kor­mány képviseletében csütörtökön Nyitra- Ivánkára utazott, a honnan másnap tért vissza a fővárosba. — Személyi hir. Ditrói Mórné, Erdődi Mari, a vígszínház igazgatójának bájos neje, ki mig a színpadtól vissza nem lépett, a nemzeti és kolozs­vári színház egyik legelső művésznője volt, a héten néhány napig itt volt szülőhelyén Szegzárdon testvérei meglátogatása végett. — Schneider Gábor szegzárdi kir. alügyészt, kit ezelőtt egy hónappal rendeltek be Budapestre kisegítőnek, mint már berendelése alkalmából közel állónak jeleztük, az igazságügyminiszter a budapesti kir. ügyészséghez helyezte át. Schneider Gábor, ki közel hat éven át működött Szegzárdon mint al- ügyész, részben pedig mint albiró, úgy a hivatali életben kiváló képzettsége, vasszorgalma és az ügy­felekkel s nagy közönséggel szemben mindenkor tanúsított előzékenysége és tapintata, mint pedig a társas életben való szerény és korrekt szereplése által méltán rászolgált ezen előléptetésre, mely ez­úttal különösen az egyéni munkásságot és ráter­mettséget, nem pedig a stréberséget jutalmazta meg. .— A Garay szobor koszorúi. A leleplezés alkalmával a testületek, intézetek és magánosok ál­tal a szoborra helyezett koszorúkat szalagjaikkal együtt községünk elöljárósága, mint a melyre a szobor gondozása bízatott, a vármegyei múzeumba helyezte el, hol azok az egyik terem falára föl­függesztettek. — Halálozás. Pálfy Pál, nyug. sümeghi já- rásbirósági Írnok, volt 48-as honvéd tűzmester, ki nyugalmaztatása óta itt Szegzárdon lakott, hol ré­gebben városi II. jegyző, utóbb pedig törvényszéki írnok volt, meghalt 68 éves korában. — 25 eves jubileum. A bonyhádi ág. hitv. ev. algymnásium folyó hó 21-én ünnepli Marhauser Imre tanár 25 éves működésének örömünnepét, a melyben volt tanítványai is részt vesznek. A ren­dezőség kéri mindazokat kik tanítványai voltak, hogy az ünnepben részt venni és arcképüket az emlékül átadandó album számára a Bonyhádon ala­kult rendező bizottság elnökéhez, Perczel Béla fő­szolgabíróhoz elküldeni szíveskedjenek. — Elnöki titkár. Hardi Sándor, pécsi kir. törvényszéki birót, a pécsi kir. Ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki az igazságügyminiszter. — A dunántúli h. é. vasút részvénytársaság juuius 28-án, Budapesten saját hivatalos helyiségé­ben Dohány-utca 76. szám alatt rendes évi köz­gyűlést tart. tólnavArmegye. — A baja-bátaszéki hid. A «Pesti Napló» erről a sokat emlegetett hídról a következőket irja: Megbízható forrásból értesülünk arról, hogy a ke­reskedelemügyi miniszter elhatározta a Baja és Bátaszék közötti Dunahid építését. Ezzel az alko­tással az ország legfontosabb forgalmi kérdéseinek egyike jut dűlőre és teljesül az az óhajtás, melyet számos részről évtizedek óta hangoztatnak. Tudva­levő dolog ugyanis, hogy jelenleg Budapesttől le Újvidékig nincsen hid és ily állandó összeköttetés hiányában a nagyfontosságu viziut nem hogy össze­kötné, hanem szétválasztja az ország két részét épp azon a vonalon, amerre a legfőbb forgalmi irányok vonulnak. Az egész Alföld, a Délvidék és Erdély csak óriási kerülővel, Budapesten át vannak vasúti összeköttetésben Fiúméval s a nyugati fo- gyasztóterületekke1, nem csekély kárára kiviteli ér­dekeinknek. Ez az állapot a kormány legújabb el­határozásának keresztülvitelével megszűnik s az a készenálló vasúti összeköttetés, mely egyrészről Baján, másrészről Bátaszéken a két háttérben tel­jesen kiépített országos hálózatból fut egybe, az uj hídnak, mint hiányzó kapocsnak beállításával a legjelentősebb forgalmi vonalak közé emelkedik. S úgy látszik, a kormány lehetőleg rövid idő alatt akarja létrehozni az uj Duna-hidat, mert a Magyar Államvasutak igazgatósága — mint halljuk — már utasította a szegedi üzletvezetőséget, hogy a ter­vezett hídhoz vezető szabadka-bajai vasútnak első­rangú pályává való átalakítására vonatkozó terve­ket készítse el s a részletes költségvetéseket és épitési munkabeosztásokat terjessze fel. Bár igaz volna ez a hir; de oly sokszor valótlannak bizo­nyultak a fővárosi lapoknak ezen hidra vonatkozó hírei, hogy ezt is alig merjük már elhinni. — Garay szobor leleplezés alkalmából, most midőn a rendezés költségeinek leszámolása folya­matban van, lehetetlen meg nem emlékeznünk Krammer Vilmos könyvkereskedőről, ki a tribün- és páholyjegyek kezelését és elárusitását magára vállalta; Krammer egész lelkesedéssel és ügy buz­galommal felelt meg a beléje helyezett bizalomnak s önzetlenül fáradozott az ünnepély sikerét e téren is előmozdítani, sőt a fáradozáson kívül anyagi ál­dozattal is járul a rendezéshez, amiért őt bizonyára teljes elismerés illeti. — Gyászhir. Dombóvárról vettük a következő gyászjelentést: lAbrahám Gyula úgy a maga, mint a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti a hőn szeretett hitves és jó rokon­nak Abrahám Gyu/áné szül. Másek Gizellának hosz- szas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után életének 20-ik, boldog házasságának 2-ik éve kezdetén ma este 10 órakor történt gyá­szos elhunytát. A boldogultnak drága hamvai folyó évi junius hó 15-én d. u. 4 órakor fognak a róm. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint az Ó- dombovári sirkertben örök nyugalomra té etni, az engesztelő szent mise-áldozat pedig e hó 16-án reg­gel 8 órakor fog az Urnák bemutattatni. Pincze- helyen, 1898. junius hó 13-án. A szeretet és bé­kesség angyala lebegjen a korán elhunytnak áldott porai felett!« — Ötven óv után Nemzeti életünkben uj korszakot alkotó 1848. év nyarán 93 fiatal ember végezte a pécsi liceumban a bölcsészeti tanfolyamot és ment, többnyire a haza védelmére, egy válsá­gos jövő elibe. Ötven év után Nyers Lajos kúriai . biró egybehívta a még élő iskolatársakat e hó 11 -re. A még élő 15 iskolatárs közül egybejöttek: Vas- dényey Béla Somogyból, Fonay Pál Esztergomból, Brand János ügyvéd Mohácsról, Némethy Imre Ma­lackáról, Hanny Imre Somogyból, Kólgyessy Károly. Marcaliból és Jellachich Károly orvos Dárdáról az egybehívó Nyers Lajosnál Budapesten. Ez a ritka baráti csoport Ellingernél lefényképeztette magát. Kedélyesen elköltött ebed után a Margitszigeten, fólelevenltett gyermekkori csínjaik elbeszélése mellett, feledve az 50 év viszontagságait és a kor terheit kedélyben megifjodva együtt menteka vígszínházba s az együtt elköltött vacsora után azzal az ígérettel búcsúztak el szeretettel egyrmástól, hogy tiz év után egyszer összejönnek. Ennek sikerében azonban maguk sem igen bíznak. Pályázat. A szegzárdi kir. törvényszéknél megüresedett aljegyzői állásra két heti határidővel pályázat van hirdetve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom