Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

Vili. évfolyam.

48. szám.

Szegzárd, 1898. november 27.

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő :

Dr. LEOPOLD KOHNTÉ L. SZÉKELT FERENC.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály sserint számíttatnak.

Előfizetési ár:

Egész évre . Fél évre . .

Negyed évre . Egy szám ára

6 frt — kr. 3 » — »

I > 50 >

. . 12 »

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon.

Törvényen kívüli állapot.

A nyolc hétig tartó napirendi vita, a számnélküli névszerinti szavazás, napirend előtti felszólalás és fejénél előráncigált interpellációk özöne mégis csak véget ért; s megkezdték végre valahára az indemnitás- ról szóló törvényjavaslat tárgyalását és miként az ellenzék kegyes volt kijelenteni, ezt a javaslatot sem engedik törvényerőre emelkedni. Ez lesz tehát a második obstrukció. Ennek aztán gyakorlati eredménye az lehet, hogy fSpp. évi január i-cn a kormány semmiféle költségvetési felhatalmazással tűm bírván, kénytelen lesz a saját felelősségére az állami közjövedelmeket azok céljaira, rendeltetésére fordítani. Miután erre nálunk eset nem volt, ennélfogva kénytelenek vagyunk ezen törvényen kívüli állapottal foglalkozni.

Parlamentáris alaptörvényünk szerint a kormány csak a törvényhozási felhatalmazás utján nyúlhat a közjövedelmekhez, melyekre nézve az állami független számszék szigorú ellenőrzése alatt áll. Ez azonban csak egy nagy elv, mely alól a gyakorlatban számos kivétel van. Nevezetesen a minisztérium az eddigi gyakorlat szerint, a törvényhozás utólagos jóváhagyásával előre is szokott költekezni, abban bízva, hogy a törvényhozás helyeselni fogja intézkedéseit. A póthitelek is többnyire már kiadott összegek utólagos jóváhagyására vonatkoznak. Mindenesetre a dolog fontossága és sürgőssége a döntő. Ha ez azonban igy áll, akkor a törvényhozás nem gördít semmiféle akadályt az utólag kért jóváhagyás elé. Talán szabad analógiát vonnunk ezen törvényhozási felhatalmazás nélkül történt kiadásokból arra az esetre, a mikor majd egyáltalán nem lesz költségvetés. Az állatni gépezetet megállítani tűm lehet. 1899. évi január 1-én ép úgy kell fizetni a katonát, a köztisztviselőt, mint eddig. Az államadósságok kamataival sem lehet várakozni. Az államnak fizetésbeli kötelezettségeit tehát ép úgy kell teljesíteni, mint eddig. Az adótörvények nem vesztik hatályukat, a kivetett és esedékes közadókat január elseje után ép úgy kell fizetni, mint eddig. Ezt senkinek el nem engedik. A késedelmezó az adótartozásért végrehajtást kap a nyakába. Az obstrukciós ellenzék csak a parlamentarizmus gépezetét lesz képes megakadályozni az ő működésében ideig-óráig, de nem egyszersmind az állam működését is. Mesebeszéd az, hogy 1899. január 1 -je után az adóvégrehajtót magánlak megsértése, lopás, rablás és sikkasztás miatt fel lehet jelenteni. Az indeinnitás hiányának okából nem

lehet vádat emelni az adóhivatalok és adó- végrehajtók ellen, mivel ezek ezután is kezelik és behajtják a közjövedelmeket és végrehajtják a kormány rendeletéit, kifizetik a miniszterek utalványait. Hisz nem a maguk céljaira fordítják az adópénzt, hanem állami célokra, a melyekre rendelve vannak. A rendetlenségért pedig tisztán és kizárólag az obstrukciós ellenzék lesz felelős, mely tettleg megakadályozta azt, hogy a törvényhozás a formális feihatalmazványt megadhassa. A nyers, a legyőzhetetlen erőszak, a *vis mayor» ellen minden alkotmány, minden törvény felmentvényt ad, védelmet nyújt.

Attól tehát a Iegkevésbbé sem kell tartani, hogy az obstrukciós ellenzék a kormánynak árt. Ez senkinek nem árthat, mint csak a saját politikai reputációjának és ennek előreláthatólag oly nagy fokban árthat, hogy eljön az ideje annak, midón a Horánszky Nándor által kilátásba helyezett lemondás és visszavonulás csakugyan aktuálissá válik.

Mert a miatt, hogy valaki itt nálunk alkotmányellenes, alkotmányon kívüli állapotot idézzen elő, a felelősség súlyát ki nem kerülheti. Az ellenzék már eddig is sajnosán tapasztalhatja, hogy a saját álláspontja mellett, mivel támadása tisztán szeT A R C A.

—*33+—

Zsigmond öcsém emléke.

— f 1S9S. ok/. Jt. —

1.

Szeretted a hasát és Az Istent félted;

Munkában, becsületben lelt turnés élted.

Szived mások javáért Vert mindig a sírig ;

Most áldás közt koporsód Ezren kisérik.

Mécs voltál le az éjben,

S üdítő harmat —

Oh hogy e harmat elszállt,

S e fény kihamvadtt

11.

Ott állottam fejiiil A betegágyadnál,

S még ott is szerettél,

Még ott is áldottál.

Vigasztald — így szóltál —

A feleségemet;

Megluisad a szive,

Ha engem eltemeti

Áldott hitvesedet Íme, vigasztalom :

Egy-egy fájó vigasz Rólad minden dalom.

111.

Hű feleség, hű férj — az voltatok, Szerelmetek, hüségtek úgy ragyog!

Szép példátok : fejetek glóriája,

Édes okulás emlékezni rája.

Hogy e két szív tavaszkor összeforrt,

A menyasszony kötött virágcsokort; Öröksói dbül, rózsából fonta össze,

S emlékül azt a férj eltelte őszre.

El elmerengett rajta édesen,

Majd elfogd titkos, bus sejtelem : Hitvesem, így szólt, kérlek én ez egyre, ledd egykor e csokrot beteg szivemre!

A beteg szív már meggyógyult. Igen, Ott alszik a férj némán, hidegen ;

De mintha újra föleszmélne, él/u,

Hogy szerető neje borul féléje.

Virágját a holt keblére tűzi,

Szem harmatjával sűrűn öntözi.

Rózsa, örökzöld, hallom suttogástok: Szerelem, hűség, nincsen lurvadásiokl

IV.

Hogy a temetésére mentem,

Felhők húzódtak át felettem, Megeredt az eső, de végre Csillagok jöttek fel az égre.

Rám is felhő borult, a bánat, Kicsordult a könnyem utánad:

Oh tűnj fel gyászom éjjelében, Bíztató csillagként, reményem l

V.

Rá borultam a koporsódra,

szegény szivem majd megszakadt;

De imába olvasztá Isten Lelketnben a fájdalmakat.

Atyám I kézkulcsolón rebegtem:

Legyen meg szent akaratod!

5 búm elpihent, le boldog vagy már, Kiszenvedett kedves halott!

VI.

Mély gyászba jö, hosszú sorokban A részvevőktuk serege ;

Szem érte sir, szív érte dobban,

S ajkon a szó úgy reszkete:

Mint a lelkünket, úgy szerettünk, Jellemedért, jó szivedért ;

Szálltak az esztendők -felettünk,

De változás hozzád nein ért.

Pályádat úgy futottad híven,

Mint a bolygó a nap körül:

■Hazád, családod és az Isten,

Ez volt napod szünetlenül.

VII.

Sírt, zokogott, búgott az orgona,

Szív és templom megreszketett bele.

Nem itt, — amott a vándor szebb hona, Szólott a pap s imádkoztunk vele.

<■ Mért oly borús, oly nétna e seregi* Zengett az ének oly keservesen.

* Ke sírj!* a gyászdal még meg-megreseg, Míg elhal s elhalunk mind csendesen,