Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
r> TOLNA VÁRMEGYE. kalmazott erélyes vizsgálat — sajnos — bizonyára a gyújtogatások számát emelte volna. Csak ezek a jelenségek indíthatták a belügyminisztert ezen rendelet kibocsátására, amely ha kellő szigorral foganatosit- tatik s a kiderített gyújtogatások esetében a tettes érezni fogja a törvény súlyát, az eredmény bizonyára a gyújtogatások s ez által a tüzesetek számának tetemes csökkenése, és mint maga a rendelet is mondja : a személy- és vagyonbiztonság minél sikeresebb megóvása leend. A belügyminiszter rendelete igen becses és messze kiható oly preventív intézkedés, mely méltán sorakozik az 1882. évi szeptember 17-én az öngyújtásra csábitó túlbiztosítások meggátlása czéljából kibocsátott belügyminiszteri rendelet mellé, s a melyet csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetünk. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság julius havi ülését tolyó hó 15-én fogja megtartani, j — Értekezlet a megyeházán. A «Pécsi Napló« a következőket Írja az ottani megyei tisztikar | értekezletéről: Baranyavármegye tisztikara, segéd- 1 és kezelőszemélyzete, T r i x 1 e r Károly alispán elnöklete alatt ma délelőtt értekezést tartott. Győr- vármegye átirata képezte az értekezlet tárgyát. A vármegyék tisztviselői országos mozgalmat indítanak ; helyzetük javítását igyekezvén előmozdítani minden lehetőt elkövetnek, hogy az állam megemelje a megyei köztörvényhatóságoknak folyósított dotációját. A kormány sehogyan sem akar belemenni s folytonosan azzal biztosítja a megyei tisztviselőket, hogy a közigazgatás államosítása már küszöbön van. A megyei tisztviselők azonban vajmi keveset törődnek azzal, hogy az államosítás küszöbön van-e, vagy nincs; ők csak egygyel törődnek, hogy állásukhoz mérten tisztességesen megélhessenek s ne kelljen eladósodva, vagy bűnbe esve elbukniok. A tisztviselők a szomorú gazdasági viszonyok folytán bekövetkezett drágaságra hivatkoznak s azt mondják, hogy nem tudnak megélni; a kormány is a szomorú gazdasági viszonyokra hivatkozik s azt mondja, hogy nem tud fizetni. így aztán nagy az elkeseredettség, nagy az elégedetlenség. Szóval, nem boldog a magyar. Baranyavármegye tisztviselőinek a sorsa oly kezekbe van letéve, hogy ez idő szerént nincs semmi ok az elégedetlenkedésre. Mindössze türelemre van szükség s ha a kormánynak módjában áll a dotációt megemelni; úgy Baranya tisztikara — tekintettel a nálunk uralkodó speciális drágaságra — nem fog csalatkozni reményében. — Baranyavármegye tisztikara már öt-hat fölhívást kapott, hogy csatlakozzék az országos mozgalomhoz. Mindeddig hallgatott; végre Győrvármegye átiratára akképen határozott, hogy az országos mozgalomhoz járul. Kérvényt nyújt be a vármegye közgyűléséhez, pártolja Győrvármegye tisztikarának föliratát és részt vesz a tartandó országos gyűlésen. — A községi körjegyzők a kincstári követelések beszedésére egyedül jogosítva és azok beszolgáltatására törvényszerűen egyedül köte- telezve nincsenek és épen ezért nem tekinthetők oly községi közegeknek, kik ellenében a kincstár az adók és egyéb tartozások beszedése és beszolgáltatása körül elkövetett mulasztás által okozott kár megtérítését közigazgatási utón követelni jogosítva lenne. (A m. kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának 1897. évi 14.925. sz. határozata.) — A középiskolákkal egyenrangú felső kereskedelmi iskoláknak a minősítési törvény szempontjából való folytatólagos megjelölése tárgyában a belügyminiszter 54532. számú körrendeletében kijelentette, hogy a pancsovai, nagybecskereki és veszprémi állami polgári iskolákkal kapcsolatosan újabban felállított felső kereskedelmi iskolák a minősítési törvény szempontjából a főgimnáziumokkal és főreáliskolákkal egyenrangúaknak és értékü- eknek tekintendők. A simontornyai járási községi jegyzők egyletének közgyűlése. A simontornyai járásbeli községi jegyzők egylete 1898-ik évi junius hó 17-én Gyönkön tartotta évi rendes közgyűlését. Jelen voltak: Ludvig József elnök, Linde Gyula alelnök, Gr unva td János pénztárnok, Bereczk István, Glöckner Béla, Gyáré Pál, Hatinai Tivadar, Hess Lajos, Huszár János, Lesíyán Dezső, Klein Endre, Klitnes Antal, Kóvesdy Mihály, Pesthy József es Grünvald Gyula, ez utóbbi úgyis, mint a megjelenésben akadályozott egyleti jegyző helyett felkért közgyűlési jegyző. Tárgysorozat: 1. Az egyleti közalapokra vonatkozó elnöki jelentés. 2. Az 1897. évi egyleti számadás megvizsgálása. 3. A simontornyai járásbeli községi jegyzők ösztöndíj alapjainak megalkotása és ezzel összefüg- gőleg a kezelési szabályzat iránti javaslat tárgyalása. 4. Schultheisz Henrik hidegkúti egyleti tag urnák az egyleti közgyűléseken résztvevők élelme- J zése iránt beadott indítványa. 5. Albrechíovics Imre szakadáthi egyleti tag urnák a népies lapok kedvezményes előfizetési áron való beszerzése iránt beadott indítványa. 6. A legközelebbi közgyűlés helyének kijelelése. 7. Általános tisztujitás, Elnök a közgyűlést délelőtt 9 órakor megnyitja s a felveendő jegyzőkönyv hitelesítőiként Lestyán Dezső és Gyáré Pál egyleti tag urakat kérte fel. A tárgysorozat 1-ső pontjára vonatkozólag felolvassa elnök az egyleti közállapotokról szóló évi jelentését. Tisztelt közgyűlés 1 Egyleti közállapotainkra vonatkozó évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni. Alapszabályaink értelmében a mai napra kitűzött évi rendes közgyűlésünknek a meghívóban felvett tárgyait a múlt hó 23-án Hidegkuton megtartott választmányi ülésben közgyűlési tárgyalás alá előkészítettük és ha bár az egyes ügyek tárgyalásánál a választmánynak arra vonatkozó javaslatait kapcsolatosan ismertetni fogjuk is, — a tárgysor második és harmadik pontjára vonatkozólag tartozom a t. közgyűlésnek bővebb felvilágosítással és pedig a második tárgyra vonatkozólag azért, mert egyleti gazdasági ügyeinknek intézését annak idején az én kezembe méltóztattak letenni. A harmadik tárgyra vonatkozólag pedig, mivel a philantrop kérdés egész története előttem folyt le. A másodikra vonatkozólag örömmel jelenthetem, hogy egyleti csekély vagyonunk most már készpénzben takaréktári gyümölcsözés mellett együit van. A harmadikra vonatkozólag inár a t. közgy"- lés emlékezetére hivatkozó kitéréssel kell jelentenem, hogy a múlt évi május hó 26-án Simontor- nyán megtartott kellemes emlékezetű évi rendes közgyűlésünkben a millenium alapra vonatkozó javaslat tárgyalása közben az általunk ezen alap javára már gyűjtött összeg tulajdoni természetének megóvása céljából tétettek oly megjegyzések, melyek habár határozattá nem emelkedtek is, —• a vármegyei jegyző-egylet álláspontjával szemben különös figyelmet érdemelnek. Az ismertetett javaslatnak 13. §-a — a mely a következő : «Az örökös tagsági joggal biró jegyzői egyletek az alap jótéteményeit kiosztó vármegyei jegyző-egylet közgyűlésein képviselőik utján annyiszor gyakorolnak 5—5 szavazati jogot, a hányszor 100 — 100 forinttal járulnak az alap vagyonához,« melyben egyletünk számára a szerzés alapján előjogot óhajtottunk biztosítani, — a vármegyei jegyző-egylet szeptember 23-án megtartott évi rendes közgyűlésében nem talált kellemes fülekre, úgy, hogy előre lehet látni, miszerint a vármegyei jegyzőegyletben ez a szakasz át nem megy és az alap tervezett kumulativ kezelése mellett előjogainktól el i fogunk esni. 1898. julius 10. — Ön mintha nem akarna hinni a szavamnak, — sóhajtá Cavalaire grófné. — Pedig mind igaz az utolsó betűig, amit mondok. Ezt az állítólagos vadembert éppen úgy érte a keresztvíz, mint önt, vagy engem. Velencei patríciusok a szülői és anyai ágon rakonságon van a Mocenigo családdal, a neve pedig Bartolomeo Florelli. Tengerre kelt és fekete lobogót húzott a hajója árbocára, ilyesmódon akarván menekülni az üldözőitől, akik dijat is tűztek a fejére. — Aztán miért? — kérdé Véranges asszony, aki olyan gyöngéd bájjal volt fölruházva, mint a halvány őszirózsa. — Mert irtózatos gonoszságokat művelt. A legkisebb bűne is olyan, hogy bátran fölnégyelhet- nék a Piazetta két oszlopa között. Éjnek éjszakáján megcsalt férjeket dobott a sötét csatornákba. Fölgyujtott egy kolostort, úgy hogy minden apáca bennégett csak a legszebbet mentette meg közülök és vitte magával a gondoláján. Aztán rettenetes ügyességgel készít mérgeket; a Borgiák is megirigyelhetnék érte. — Milyen fekete lélek ! — mondá Pierrelugne comtesse. — Csakhogy olyan gyönyörű testben, mint Appolló szobra, ha titokzatos holdfényben megelevenednék a park mélyén. — Igen, — szólalt meg Grimaud hercegnő élénken. — Igen, nekem azt is mondták, hogy ennek a sátánnak olyan nagy és csillogó a szeme, olyan gyönyörédes a szája, hagy az ember nem feledi soha. A szerelemben pedig olyan hőstetteket vitt véghez, akárcsak az a félisten, aki Omphale lábainál pörgette az orsót. — De még csodálatosabb dolgok is történtek Amikor a tengeren kikalózkodta magát és úgy az alkonyat homályában a part felé közeledett a gyönge kis hajóval, akkor a parton szapulgató asszonynép nemhogy megszökött volna, hanem ott maradt és mindenféle utón módon el akarta őt csábitani: olyan volt az, mint a varázslat. Ő azután kiválogatta a legszebbeket, hajóra szedte őket és szeretkezett velük. Az asszonynépek pedig boldogok voltak és amikor azután ez az ördög Algírban és Tuniszban a legtöbbet ígérőnek eladta őket, mint a barmot, akkor az asszonynépek egy panaszos szót sem ejtettek. A fecsegés-locsogás hirtelen megszűnik. Kis gőzös siklik be a kikötőbe: vitorlái ernyedten lógnak, mint a madárnak eltört szárnyai. Fedélzetén | ott van a kalóz, erősen odakötözve az árbochoz, Mindenki hallgat és olyan mélységes csönd ural- I kodik a kikötőben, mint a mikor a körmenetnél a bibornok kezében megcsillan a szentségíartó. Háta mögött összeláncolt kezekkel, fejét magasra emelve, mintha az igazságszolgáltatásnak ez az ünnepélyes kivonulása csak mulatságul szolgálna neki és mintha teljesen meg volna nyugodva a sorsában — igy lépked le a kalóz a hajóra fektetett keskeny padlón. Homlokát göndör, barna hajfürtök takarják, derékig meztelen, mert finom vászon inge cafatokban lóg le róla, lágyékát zöld selyemkendő övezi. Nevetve lép a kettős szurony sövény közé és nevet, amikor meglátja az izgatott asszonysereget, mely mind az ő látására csődült ide. Éles tekintetével erősen megnézi a legcsinosabb asszonyokat, mintha csak azt hinné magában, hogy ezek már most az ő zsákmányai, akik nem tudnak többé megszabadulni tői. Zöldes lidércfény lobog a nézésében és dalt dudorász magában, lóvá tett férjekről szólót. Nemes hölgyek, polgár kisasszonyok, a nép és a legalsó csőcselék leányai egyformán reszketnek, mintha valami hófehér tüzes vassal szúrt volna a szivük közepébe, egyszerre elszomorodnak és maguk sem tudják "miért, de mintha valami láthatatlan erő vonná őket, mindnyájan csatlakoznak a gyászos menethez és utána mennek egészen a komor börtön kapujáig. Csöndes, csillagos éjjeleken, forró nappal, a néma fekete kapu és az erős falak körül kaján veszekedés veri föl a csöndet. Ólálkodó asszonynép zajong, üti-veri egymást és vérző körömmel karmolja a falak kemény kövét. Eszüket vesztve zokognak, őrjöngve kiabálnak és mindenáron meg
