Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

1898. Julius < 10.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

Ez érlelte meg bennem igen tisztelt közgyűlés azt az elhatározást, hogy a simontornyai takarékpénztár által vármegyei jegyző-egylet millenium alapja javára megszavazott s 10 évi 50 frtos részletekben folyósítandó 500 frtos adománynak a simontornyai járásbeli jegyző-egyletre való átruházását kérelmezzem.

A takarékpénztár — intéző férfiainak kezem közt levő levelei szerint és ezek után személyes érintkezésemre, — az adomány átruházásának tárgyában azonnal határozni fog, a mint egyletünk az alap létesítése, kezelése és felhasználására vonatkozó jóváhagyott szabályzatát előtte felmutatja.

Most már itt volna tehát az ideje annak, hogy a simontornyai járásbeli községi jegyzők egylete a kérdés felett véglegesen határozzon.

Alázatosan kérem az előadottak után az igen tisztelt közgyűlést, hogy a kérdés igenleges eldöntése esetére az alap tőkéjéhez szintén hozzájárulni és az alap létesítésére, kezelésére és felhasználására vonatkozólag általam készített javaslatot annak idején tárgyalni és elfogadni méltóztatnék.

Örvendetes tényként jelentem továbbá, hogy az elmúlt év folyamán egyesületünkben, elköltözés, elmozdítás, avagy halálozás folytán változás nem állott be.

Meg kell azonban e helyütt emlékeznem Győré Pál kartársunk ellen a folyó év január havában költségvetés hamisítás cimén beadott följelentésről s az ennek alapján megtartott vizsgálat lefolyásáról. A dolog úgy áll, hogy a folyó évi költségvetésbe a kartárs szobáinak kifestésére és a lakásánál egy szénapajta építésére bizonyos összeg vétetett fel a költségvetésbe. Ez a költségvetés fel lett olvasva a községi elöljárók előtt, közszemlére tétel után tárgyalta a képviselő-testület, jóváhagyta a törvényhatóság és midőn a költségvetés alapján a községi biró a pajtához való anyag beszerzéséről gondoskodni kezd, ellene fordul a költségvetés összeállításába befolyó elöljáróság és egy két képviselővel kikerekitve magát, — megteszi a följelentést kar- társunk ellen.

Mint a vizsgálat közvetlen szemlélőjének, habár jól esett is a gonoszságnak a becsületességgel vívott és elvesztett tusáját látnom, mégis lehangoló az a tény, hogy a szabályok legpontosabb betartása sem mentésit bennünket exponált állásunkban az alaptalan megtámadtatások ellen sem.

A szánalmas gonoszság úgy iparkodott elset- tenni, hogy vádja alaptalánságáuak beismerését a megtorlás elmaradásának feltételéhez kötötte. Végeredménye a sajnálatos ügynek tudomásom szerint az, hogy a támodók hírlapi nyilatkozatban hozták helyre kartársurik elhomályosítani szándékolt köz- becsülését.

Jelentem még azt is az igen tisztelt közgyűlésnek, hogy a folyó évi január 15-én Gyönkön megtartott rendkívüli közgyűlésben nyert azon megakariák lágyítani az őrök szivét, akik részvétlenül álldogálnak a faköpönyegeikben. Vannak azonban hölgyek, akik szerencsésebbek; szeretik őket az udvarnál és igy a tartomány kormányzója semmit sem képes tőlük megtagadni. Ez a három szerencsés hölgy: Grimaud hercegnő, Cavalaire grófnő és Pierrelugne comtesse. Szóke mind a három ; a hercegnő haja olyan, mint a rokka kerekére csavarodó kender, a grófnőé olyan, mint a mimóza virágja, a comtesse fürtéi olyanok, mint a platánfának halott levelei, melyeket az októberi szél végig söpör az utón. Ennek a három hölgynek megengedték, hogy nyalánkságot hordhassanak a fogolynak és hosszú látogatásaikkal föl vidítsák a börtön zordon magányát. A három hölgy annyit rimán- kodott, annyit furfangoskodott, hogy a bünpört csakugyan sikerült nekik annyira megnyujtani, a mennyire csak lehetett. Szent Ágnes ünnepének előestéjén végre dűlőre jutott a dolog. A bíróság a tenger partján állíttatta föl a bitófát. A hóhér pedig egy aranynyal teli ládácskát kapott, melyben még egy hajlékony, finom, vakító fényességű kötél is volt, mely mintha csak aranyszálu gyapjúból és csudálatos finomságú selyemből lett volna fonva. A kötél a három szép hölgy hajából készült, akik hálájuk és bánatuk jeléül föláldozták a pompás fürteiket. Valami ügyes kötélverő az utolsó éjjelen fonta ezt a kötelet. A kalóz pedig megcsókolta a különös, az édes kötelet és bátran lépett a bitófa alá.

bizatásnak, hogy Piszter Alajos naki kartársunk királyi kitüntetése alkalmával egyletünket képviseljük, eleget nem lehetett tenni, mivel a kezem közt levő levél szerint, a dombóvári járás jegyzői kara az ünnepély megtartásáról lemondott, tényleg azonban mint arról hírlapban értesültem, nem csekély meglepetésemre, — meg lett tartva.

Nem hallgathatom el még a t. közgyűlés a községjegyzői állást közelebbről érintő közigazgatási mozzanatok fölemlitését.

A magyar közigazgatásnak mindenha az volt a csapása, hogy a nagy közönség iránta nem érdeklődött. Róla csak akkor és addig beszéltek, a mig fogyatkozásairól lehetett szólani.

Természetesen ilyen a fejlődése is.

Az egyházpolitikai törvények életbe léptetése óta jobb szemüvegen át nézi közönségünk a köz- igazgatást és. érthetetlenül magát a község jegyzői intézményt is. De maga felsőbbségünk is igazolni látszik ezt a felfogást azzal, hogy a szociális mozgalmak ellensúlyozására alakított községi segélyző bizottságok elnökévé mindnütt a községi jegyzőt jelelte ki. És végezetül jelentem, hogy az 1895. évi május hó 30-án Hőgyészen megtartott évi rendes közgyűlésünkben megválasztott tisztikar és választmánynak megbízatása lejárt.

Kelt Nagy-Székelyben, 1898. évi junius 17-én kész szolgája Ludvig József s. k. elnök.

A közgyűlés az egyleti közállapotokra vonatkozó ezen évi jelentést egyhangúlag tudomásul vette.

(Folytatása és vége következik.)

H i rek.

— Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán, D'öry Pál alispán társaságában a múlt szerdán megvizsgálta a paksi főszolgabírói hivatalt, a hol mindent teljesen rendben talált.

— Perczel Dezső belügyminisztert a pécsi tűzoltó cgyi-siilet minapi jubiláns ünnepe alkalmával táviratilag üdvözölte, mint az egyesület volt működő tagját, mire a belügyminiszter a nála megszokott szeretetreméltósággal levélben köszönte ni"g a pécsiek megemlékezését.

— Előléptetés. A tamásii kir. járásbírósághoz Kiss János ottani aljárásbiró járásbirónak neveztetett ki.

— Államsegély a vármegyei múzeumnak. A

múzeumok és könyvtárak országos tanácsa julius hó l én Széli Kálmán elnöklete alatt tartott ülésén vármegyénk múzeuma részére 400 frt államsegélyt szavazott meg.

— Uj rendes tan^r. Dr. Zipser Jakab, a szegzárdi főgimnáziumban a latin és görög phi- lologia kiváló képzettségű helyettes tanára rendes tanárrá léptettetett elő.

— Az újvárosi plébános. Hetyey Sámuel pécsi püspök Fent Ferenc dr. teológiai tanárt nevezte ki szegzárdi újvárosi plébánossá. Az uj, jeles képzettségéről ismert plébános 1861-ben született, 1886-ban szentelték pappá, 1888-ban tanulmányi felügyelővé nevezték ki a papnöveldébe és az egyházmegyei tanfelügyelő mellé segédnek rendeltek, 1890. óta hitelemző volt, mig 1894- ben a szentirás-tan nyilvános rendes tanárává lett a hittudományi (teológiai) intézetben. Mint klerikus annak idején a tudom, egyetemen hallgatta a teológiát.

— Fenyes esküvő. Buday Gyula, szegzárdi csendőrfóhadnagy s kér. szakaszparancsnok, társas életünk általánosan kedvelt alakja folyó hó 7 én esküdött örök hűséget a budapesti bazilika kápolnájában Tuih Mimi kisasszonynak, Tóth Kálmán fővárosi ügyvéd és földbirtokos kedves leányának. Az esketési szertartást Néger Gusztáv veszprémi kanonok végezte. Násznagyok voltak: várbogyai Bogyai Vince csendőrszázados és • 'Jompa Antal fővárosi ügyvéd. Az uj házaspár a Balaton vidékére Csopakra ment nászutra.

— Kinevezés, A szegzárdi kir. pénzügyigazgató Liszbatiet Antal szegzárdi lakost, a vezetése alatti pénzügyigazgatósághoz dijas számgyakornoká nevezte ki.

— A bíróság köréből. Kövessy Ödön és dr. Sonnewend Frigyes kir. törvényszéki birák, úgy Báthory Géza dunaföldvári kir. járásbiró julius 4-én

. kezdették meg évi rendes szabadság idejüket.

I

I

— Hivatal vizsgálat. Döry Pál alispán a múlt héten beható vizsgálatot tartott a központi járási szolgabirói hivatalban, mely alkalommal tapasztalt rend és pontosság fölött elismerését fejezte ki a hivatal főnöke : Nunkovits Ferenc főszolgabíró előtt.

— Uj esperes kerületi jegyző. Fent Ferenc dr., volt teológiai tanár, szegzárdi újvárosi plébános, a szegzárdi esperesi kerület jegyzőjévé kineveztetett.

— He yettesités Várdomb községben Szen- tessy József jegyző nyugdíjaztatása következtében helyettes jegyzővé IVágner József bátaszéki községi írnokot nevezte ki a központi járás főszol- gabirája.

— Előléptetés. A posta, távirda és távbeszélő hivatal elnökigazgatója Csapó Jenő szegzárdi illetőségű segédtisztjelöltet a XI. fizetési osztály 3. fokozatába ideiglenes minőségű posta és távirda segédtisztté nevezte ki.

— Elhunyt plébános. Sonnccker József duna- kömlődi plébános négy heti szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 70-ik s papságának 43-ik évében, julius 2-án reggel fél 5 órakor meghalt. Temetése vasárnap délután 4 órakor volt. A dunaföldvári egyházkerület papsága adta ki a gyászjelentést. Sonnecker 1857-ben a lapáncsai plébániát nyerte el, 1871. óta pedig Duna-Kömlő- dön lelkipásztorkodott.

— Csatorna a Duna és Tisza között. A kereskedelemügyi és a földmivelésügyi m. kir. miniszter folyó évi junius 30-án kelt határozattal Maygra- ber Ágoston nyugalmazott ezredesnek és érdektársainak a Budapest és Szeged között a Dunái a Tiszával összekötő’ valamint ezen csatornából kiágo- zólag a Ferenc-csatornáig vezető s részint hajózási részint vizlevezetési és öntözési célokra szolgáló csatornára az előmunkálati engedélyt egy év tartamára megadta.

— Uj jószágigazgató. Gróf Wimpfen Simon báró Sina Simon unokája, összes magyarországi uradalmainak jószágigazgatójává Bakos Sándor uro- dalini felügyelőt nevezte ki.

— Egyházmegyei hírek. A kisasszonyfai plébániára Draskovkh Iván gróf, a plébánia kegyuia, Zsulyevits Márton, bogdásai plébánost mutatta be a megyéspüspöknek. — A pécsi egyházmegye kerületébe, hat, Szent-László-tartománybeli ferencrendi szerzetes lépett át.

— A vámerdő megvétele vagy bérbevétele érdekében Zsigmond Ferenc, városunk bírája tárgyalásokba bocsátkozott Steinekker Ferenc uradalmi felügyelővel, s talán sikerül a város részére megszerezni nyári mulató helyül a vámerdőt és a hozzá való területet, mely most teljesen parlagon hever és pusztulásnak indul.

— A mi sajtóperünk. Klupp Pál dunaföldvári lakos, mint kiskorú Klupp Etelka és Juliska gyámja által lapunk felelős szeikesztője ellen indított sajtóperben a pécsi kir. törvényszék, mint sajtóbiróság megszüntette a további eljárást, miután magánpanaszos a vádlevelet a vizsgálóbíró által megszabott időben be nem nyújtotta, már pedig, ha a magánvádló a vádlevelet benyújtani elmulasztja, az általa emelt vád visszavontnak tekintetik.

— A Ferenc-rendiek oszlása. Most már nem szenved kétséget, hogy a magyarországi Szent Fe- renc-rend teljes feloszlás elé néz. A pécsi püspök a múlt héten szentelt fel több F’ereucrendi áldozárt a pécsi egyházmegye papjai sorába, hova most felvétetett a rend egyik kiváló tagja is, Lipovcscvics Laurus, a Kapisztráni szt. Jánosról nevezett ferencrendi tartomány mohácsi házfőnöke és a szent keresztről címzett mohácsi plébánia adminisztrátora, a ki Mohács szigetre kurátusnak küldetett. A szigeten 500 hivő lakik, nyáron több is 1892. óta pedig kápolna is van ott, bold. Mór pécsi püspök emlékére emelve, hová a hívők istentiszteletre eljárhatnak. Van a szigeten a püspöki uradalom által föntartott r. kath. népiskola is, száz tanköteles gyermekkel.

— Utoallitás. A íősorozásról elmaradt katonai újoncok utóállitása Tolnavármegye egész területéről folyó hó 7 éu ment végbe Szegzárdon a »Szegzárd Szálló« kistermében.

— Áthelyezett adóhivatal. A baranyamegyei Mágocs községben eddig fennállott m. kir. adóhivatal julius 1-től Sásdra helyeztetett át.