Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
Vili. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1898. julius 10. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD EORtTÉL. SZÉKELY FEHE2TC. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám ára . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a ki adóhivatalon kívül elfojfud Krammer Vil- . | mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. . Hirdetőnek roérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. • • Üdvös rendelet. Nagyfontosságu rendeletet adott ki nemrég a m kir. belügyminiszter. A rendelet valamennyi törvényhatóságnak szól, és célja, még pedig igen nagytontosságú és nem kevesebb horderejű célja az, hogy, ha valamely községben az ország területén tüzeset fordul elő, azt az illető község elöljárósága legkevesebb 24 óra alatt tudomására hozza az illetékes csendőr-őrsparancsnokságnak. E miniszteri intézkedés nem azt akarja elérni, hogy a csendőrség a tűz elleni közvetlen védekezésben, a szorosan vett tűzoltásban segédkezet nyújtson, sem pedig azt, hogy a vész színhelyén a rendet fentartsa s igy a technikailag képzett csapat működését illetéktelen beavatkozásoktól megóvja s annak sikerét ez által is bizto. itsa. Koránt sem. Ha a belügyminiszter szemei előtt ez a végcél lebegett volna, úgy merőben fölösleges lett volna a rendé’etet kibocsájtani, mert ebben az irányban már 1831. év óta van megfelelő intézkedés a csendörség számára a belügyi és honvédelmi miniszterek által kiadott szervezeti és szolgálati utasítás 85. § ában. E §. kötelezi a rendőrséget, hogy tűzvész esetén a hatósági intézkedöt és a tűzoltás vezetőjét mindenben támogassa s gondoskodjék arról, hogy a tűzoltás vezetőjének azon intézkedései, melyeket a tűz újabb kiütésének meggátlása végett tesz, pontosan foganatosíttassanak. A belügyminiszter mostani rendeletének sokkal mélyrehatóbb és sokkal messzebb! e menő jelentősége és célja van. Ez a rendelet a tüzek keletkezésének okait veszi célba, a kérdés gyökerére megy s az okozatok okát keresi. Maga a rendelet is nyíltan bevallja, hogy mire céloz. Arra ugyanis, hogy a tüzek keletkezési oka felderittessék, a erimina- listikai felelősségnek, ott, a hol ilyen fenfo- rog, okvetlen érvény szereztessék. Eddig ez irányban az eredmény nem elégítette ki a belügyminisztert, de nem elégíthetett ki senkit sem. A tűz oka igen sok esetben kiderítetlen maradt, és pedig nagyon sokszor csak azért, mert későn történvén a nyomozás, az okot kideríteni többé nem lehetett. Pedig bizony a tüzesetek kiderített oka gyanánt túlnyomóan sok esetben ott látjuk szerepelni a gyújtogatást. Háromszor annyi esetben pedig a vizsgálatok eljutnak addig, hogy az ok valószínűleg gyújtogatás volt; és ugyanennyiszer kénytelenek abbahagyni minden nyomozást, mert az okot kideríteni nem lehet. Es miért nem? Egy- szerüen azon okból, a mint azt maga a rendelet is meztelenül feltárja, mert »a községi elöljárók az előfordult tüzeseteket sokszor késedelmesen, sokszor egyáltalán nem juttatják az illetékes csendőrörsparancsnokságok tudomására.« A vizsgálat természetesen vagy egészen elmarad, vagy pedig akkor veszi csak kezdetét, mikor a tettes már minden gyanút kelthető nyomot eltávolithatott. Innen magyarázható meg a gyújtogatásoknak évről-évre oly nagy mértékben való szaporodása hazánkban, a mi nemcsak anyagi és nemzetgazdászati, de erkölcsi szempontból is szerfölött lesújtó jelenség. Álljon itt a kérdés megvilágítására néhány statisztikai adat. Tüzet kétségtelenül bebizonyítva gyújtogatás okozott 1895-ben 832 esetben, vagyis az összes előfordult tüzesetek 9 05 %-ában, 1896-ban 848 esetben (8.71%). 1897-ben pedig 1063 esetben (11 50 °/0). Vélelmezett ok gyanánt szerepelt a gyújtogatás 1895-ben 2466 esetben (26'S 1 %), 1896- ban 2426 esetben (24 92 °/0), 1897-ben 3042 esetben (3L80o/o)- Nem vélünk azonban csalódni, hogy a hol a vizsgálat a gyújtogatást »vélelmezi«, azt bebizonyítva is látná, ha a nyomozás stante pede meg- ejtetnék. így mi a bebizonyított gyújtogatást a vélelmezett gyújtogatással egy kalap alá vonhatjuk, s akkor igy állunk : Gyújtogatás okozott 1S95 ben 3298 tűzesetet (35-86%), 1896-ban 327T (3373%) és 1897- ben 4195 (43,30%) tűzesetet. A gyújtogatások tehát a tűzeseteknek több mint %-öd részét, majdnem felét képezik. Es ha még ezenkívül megtekintjük a kideríthetetlen okból eredt gyújtogatások tömegét is, mit látunk? Azt, hogy inig 1895-ben a tűz oka ismeretlen maradt 2325 esetben (25-28 %), addig ezen szám 1896-ban 2715-re (27-89%), sőt 1897-ben 2860-ra (26 20%) szökik fel. Mi sem valószínűbb, mint az, bogy a tüzek oka azért maradt több esetben ismeretlen 1896-ban, mint 1895-ben, illetve 1897-ben, mint 1896-ban, mert a vizsgálat nem teljesittetett akkor és úgy, amikor és a hogyan kellett volna, és mi sem valószínűbb, mint az, hogy kellő időben alTÁRCA. —+82 — Pénteken. Fut, száguld a nap... az idd gyorsan halad, Egyszer csak künn lakom zizegő fűz alatt, Hozasz-e orgonát, fehéret, énnekem, Kijössz-e síromhoz mondd — minden pénteken ? Kap-e izzó csókot a jéghideg göröngy, És hull-e szemedből az örökzöldre gyöngy? Ha merengsz hantomon, tűnő emlékeken — Simulj figyelve rá majd, — minden pénteken... És bár némán szorul egymáshoz ajkam ott, Tán hallasz régesrég elhangzott dallamot, Füledbe lopózni csodásán, melegen: Megdöbben a szivem, meg, minden pénteken! Tatjána. A. szölce Icötél. Irta: Bené Maizeroy. Az esti harangszó lassú lustasággal, álomra hivogatólag zúg a levegőben; a dobok és trombiták takaródéra szólnak városszerte, de pörgésükben és recsegésükben nincs semmi ütem, semmi lélek, mintha olyan ünnepségből tértek volna haza a dobosok és trombitások, melyen száraz marad az ajk és a kéz megdermed a hidegségtől. A tompa csönd órája ez, melyben nem hallatszik más, mint a tengernek messziről jövő panaszos mormolása és a tücsöknek rekedtes csirpclése. Az ég pazarul szórja az aranysárga lángkévéket, melyek megperzselik a házak- cserépzsindelyeit, a márvány terászokat és az utcák hatalmas kőkockáit. Minden ablak be van téve, mintha kivándorolt volna a lakosság, vagy pedig temetés után lenne minden ember. A kertek halálosan el vannak bágyadva és bántó illatot lehelnek ki magukból, mely mintha valami bűbájos máglyából származnék. Csak a kikötőben, a mélyen a tengerbe nyúló omladozó mólón van élet. Szép hölgyek hozatták ide magukat és gyűrűkkel megrakott fehér kezeiket hosszuszáru keztyükbe rejtették. Gondatlanul dacolnak a gyilkos napsugarak hevével, legyezőikkel játszanak, nevetgélnek, csicseregnek és fárasztják az idegeket. Átlátszó csipkékben és fátyolokban olyanok, mint megannyi fehér és rózsaszínű pompás virágbokréta. Valami különös kaland hire csőditette őket ide és most várakozásteljes kíváncsiság ég a sze műkben és feszült sóvárgás lángol a tekintetükben, mely sóvárgás percről-percre erősbodik. Mindenik hölgy mögött egy-egy szerecsenliu áll és sárga selyem napernyőt tart az úrnője fülé. A szerecsen- fiuknak olyan rikitó szinü a ruházatuk, mint a ki- tanitott majmoké a vásáros bódé előtt. Egy élelmes kereskedő is kijött a kordéjával és illatos szőlőt, friss vizet, citromos italt és mindenfele üdítő szörpöt kinálgat az elt'kkadt népségnek A mólótól jobbra balra néhány tégi ágyú van nekiszögezve a tengernek. Az. ágyuk arra szolgálnak, hogy zivataros időben jelt adjanak a kikötőbe iparkodó hajóknak; fényesre súrolt hosszú csöveiken csillogva rezeg a vízről visszaverődő napsugár. Odább garmadába rakott hordók, hajókötelek, ládák, lécei; és mindenféle áracsomagok, egymás hegyin hátán hevernek a tengerparton. .Mögöttük csőcseléknép, matrózok, po’gárlányok, kofák állanak sűrű tömegben és gorombáskodnak a katonákkal, akik alig tudják őket visszaszorítani. Mindez a sok nép pedig lármáz, heveskedik és izgatottan lesi, hogy mikor érkezik meg a vakmerő kalóz, kit a király emberei végre megfogtak és fogolyként hoznak a városba.
