Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
Vili. évfolyam. 23. szám Szegzárd, 1898. junius 5 Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 3 • — I > 50 . . 12 Előflzeté.eket é. hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: JDr. LEOPOLD EORtTÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Garay János emlékezete. Szegzárd városa szobor-leleplezési ünnepére. Pályanyertes költemény. Ó zengjetek dalt, édest, lelkesítőt A koszorúsnak szentelt ünnepen !... E nap, ez ünnep, s égi lelkesülés Garay János emléke legyen. Te drága bölcső, Szegzárd, ősi város, Ki dalnokod megáldva ringatád: Lásd ünnepedre gyűlni égő szív vei Egész nemzetünk s az egész hazát... »Szent László• dalnokáról szól az ének, Magyar történet hősét hirdető, KI dalt zeng >A magyarok Mózesének« Arról szóljon ma róna s bérctetö. És keljenek föl sziklasirjaikból 1Árpád-királyok« fényes sor szerint; Az ö borostyán-ékes hegedősük Az, kinek Itt ez ünnep fénye int. És lengjen itt Árpádnak, a dicsőnek Honfoglaló, magasztos szelleme, Kit ö felköltött mohlepett sírjából — Mert szent erő a dal s a lant-zene, — Mikor a hivatottak lelke zengi: Megnyitnak rá a sink hantjai S élők és hollak gyűlnek könnyes szemmel Garay édes lantját hallani. S magyar hölgyek, ti nemzetim virága, Jertek rózsákkal koszorúzni meg Szegzárd szülöttét, akinek szent hamván Örök dicsőség súgara remeg, Kinek nevére minden szív megdobban, De legforróbban magyar ég alatt A nőé — mert »magyar nőnek születni« — így zeng a költő — »szép s nagy gondolat!... Nyolcvanöt év!... Még századéve sincsen, Hogy csillaga egünkön megjelent, S már szelleme a halhatatlanságé, Túlszárnyaló a szükkörü jelent, És ércbe öntve, ezredéves hosszú Jövőbe néz a szép, magasztos arc, Mint lelki győzelem örök emléke, Kinek babért termett a földi harc.,, S hol egykoron királyt temettek gyászszal, Ma költő üli a feltámadást. Bétának hamván dalnokodnak szobrát, Magyar hazám s népem — tisztelve lásd... Nem ékesité korona — csatákban Nem vérzett, — de gyözede/me él, Mert a költő babérja halhatatlan És örökebb a írónők ércinéi... Garay János szobra. És jöjjön Mátyás, aki fenn, Gömörben Tartott gögöt-alázó áldomást. Szegzárd !... Szülötted égi jóslatának Beteljesült varázsát ime — lásd!... Ma egy a nép s az ur, — s Mátyás királynak Fejedelmi árnya égből áldva int: Testvériség, egyenlőség — szabadság Van a hazában lélek s szív szerint... Ó zengjetek dalt, édest, lelkesítőt, A koszorúsnak szentelt ünnepen. E nap, ez ünnep, ez a lelkesülés Garay János emléke legyen! S te drága bölcső, Szegzárd, ősi város, Ki dalnokod megáldva ringatád : Öleld e napnak ünnepén szivedre Bennünk az egész nemzetet s hazát!... t áradt Antal.
