Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
TOLNA VAEírE'TjrR 1898. június 5. Szegzárd ünnepe. Negyven éven át féltékeny gonddal ápolt s már szinte hagyományossá vált eszme végre megvalósulva áll előttünk. Rossz emlékű, sötét idők voltak azok, midőn a hazafiui fájdalomnak és örömnek csak titokban mertek kifejezést adni; ebben a gyászos korszakban, Garay halála után egy-két év múlva, vetették meg alapját hazafias érzésű elődeink annak a mozgalomnak, melyből végre a Garay-szobor létesítésére működő bizottság alakult. Vármegyénk egyik nagynevű alispánja, Bartal György lelkesedéssel vette kezébe a mozgalom vezetését 1861-ben, midőn az alkotmányos élet földerengeni látszott. A szobor létesítésének eszméjét mindenütt örömmel üdvözölték s hazafias kötelességüknek tekintették megörökíteni megyénk hírneves költőjének emlékét; annak a mély érzésű költőnek emlékét, a kinek lantján a hazafias érzelmek hangjai szólaltak meg legtöbbször és kinek lelke honszerelemtől égett, sokat szenvedett életének utolsó lehelletéig. A hazafiui bánatba merült s a kétségbeejtő jelenen kesergő honfiak kétszerte nagyobb lelkesedéssel és kegyelettel fordultak ebben az időben Garay emléke felé, mert Garay legtöbb költeményéből a mély honszerelmet, hazánk történelmének dicső korát és messze kimagasló hőseit tanulták megismerni. Ez lelkesítette őket a további küzdelemre ; ez öntött csüggedő lelkökbe reményt a jobb kor hajnala után, a mi néhány évi kesergés és türelem után meg is érkezett — derűt, örömet hintve szét mindenfelé. Ettől kezdve városunk és megyénk intelligenciája, iparos és kereskedő osztálya, sőt még a polgárság is évenként meghozta áldozatát a Garay-szobor létesítése érdekékében; lassan sokszor már türelmöket vesztve haladtak a cél felé, melyet bizony nagyon 2. sokan nem értek már el azok közül, kik az eszme megfogaatatásánál jelen voltak. Volt idő, midőn a szép eszmének kivitelét veszély is fenyegette ; mert sokan majdnem elérhetetlennek gondolták azt az időt, melyben a szoboralap lassú gyarapodása miatt az eszme megvalósítható lesz — Le akartak mondani egyszer s mindenkorra a terv keresztülviteléről, mert a hosszú várakozás után már türelmöket és reményüket veszítették. Nehezen sikerült csak megakadályozni a szobor elejtésére irányult mozgalmat, mely ösztöndíjra akarta összezsugoritani a Garay emlékének megörökítésére addig összegyűjtött s elődeink által is e célra szánt összeget. De hála a cél érdekében kitartással és fáradtságot nem kiméivé küzdőknek, kik a hagyományul reánk maradt terv megvalósításától nem állottak el, s nem engedték az ösztöndíjak sokszor kétes sorsára jutni az addig egybegyült szoboralapot; sőt ez az ellenmozgalom némileg hasznára is vált az ügynek, mert a közönség érdeklődése és figyelme ismét a szobor sorsa felé fordult s a gyűjtés ismét nagyobb arányokban kezdett megindulni! Sok kicsinyes akadály, ellenkezés, sokszor torzsalkodás állott útjában a szoborbizottság működésének, mely évek során át nem csüggedő buzgósággal és erős reménnyel várta azt az időt, melyben a szobor létesítésére szükséges anyagi eszköz egybegyülve lesz. Ez is elérkezett, sőt már előttünk áll ét eben, kőben Garay átszellemült alakja, s az érzéketlen anyagból kisugárzó tekintete oda tapad szülőháza ódon falaira, melyeken márványtáblára vésve hirdetik a hálás utódok, hogy Itt született Garay, fészkéből itt kele szárnyra, Könnyű pacsirta gyanánt égbe röpitni dalát. Vármegyénk és városunk lakossága lelkes örömmel állja körül a művész vésőjének remekét, melynek leleplezése felejthetetlen, | magasztos ünnepe marad városunknak. TÁRCA. Sun ins 5-án. Késő virágként 'un, kinyílt a hála, Megjött a Nagyhoz méltó tisztelet ; Az oda száll a költő homlokára, Ez sarut old, köszöntve e helyet. Örvendj, hű Tolna, költőd nincs a sírban: Ma támadott fel, itt van, haza jött; S kit úgy imádott, a nemzet is itt van, Babérral s dallal a Dicső előtt. Borongó éj 'ült, lomha szárnyú éjjel Dermcdten alvó nemzetünk felett ; De fuvalom jő, az éjt űzve széjjel, S derengni kezd a hajnal-szürkület. Költők s próféták lantja s ajka zendül, Oltár tüzet szít az »Auróra-kör,*. S munkában izzó szent honszerelemtül A magyar-égen uj fény tündököl. Birkád a reggel és versenyre kelnek A hont ébresztő költők dalai; A múltról a jelennek énekelnek Egy szebb jövőért. Köztük Garay. Eljár a költő ősök sirlakához, > Gyújt régi fénynél uj szövétneket;« Hazáért és királyért híven áldoz — Áldás reád, Dicsőüli s üdv neked! Elmédnek rajzolási im, ez árnyak, Melyek köröttünk most itt lengenek; A sírból ők fel-, s az égből lejárnak, Mint unokákat intő szellemek. r Dicső »Árpádok,« nézzetek ma végig Az ezredéves szép magyar hazán: Hogy szállt a hálaillat fel az égig, Hogy ünnepelt ez a nép igazán ! Nézd ott megy a harminc nemes Budára, Rablánc helyett »szabad halálra kész ,•« Fejűként ott ragyog a hír sugara És dalban él »Ront, a kemény vitéz.« Itt»Mátyás,« itt -»Szent Lászlót s annyi bajnok, Itt a »Magyar hölgy« — néki hódolat! •»Magyar liölgynek születni — zeng a dalnok Magasztosan — szép és nagy gondolat /« Vén Obsitos jer, mondd el csak mesédet: Hogy fogtad el a nagy Napóleont? Prüsszent már a diák, hiszünk mi néked, Hiszszük, mit Háry János ajka mond. — Vezess át, dalnok, a tündééi tájon, Hol méla dal kél bokrok árnyából, Rózsalevél hull, ringat édes álom, A szereletnnek f ülmiléje szól. Erre a kcgyeletes ünnepre, melyen a hazafias erények iránti elismerésnek és a költészet ereje előtti hódolatnak is kifejezést akar adni megyénk közönsége, — a főváros irói és művészi testületéit vendégül fogadtuk körünkbe, hogy a mi őszinte örömünknek, igaz lelkesedésünknek és erős hazafias érzelmeinknek szemtanúi legyenek, s a költő emléke iránti hódolatban velünk együtt részt vegyenek. A mi kulturális életünk szempontjából ez az ünnep kiváló jelentőséggel bir, mert a Garay dicsőségét hirdető szobor a hálás szülőföld kegyelete mellett ékesen ragyogó bizonyítéka annak is, hogy a költészet és művészet iránt van érzéke a mi szükebb hazánk szerény igényű közönségének. Negyvenéves küzdés, a költő emlékén kegyelettel csüggő hagyomány végre megtestesülve láthatja az eszményt, melyért hazafiui lelkesedéssel munkáltak rossz és jó időkben azok, kik a nemes eszmékért lelkesülni, azokért áldozni képesek. Örömmel látjuk, hogy a mai nemzedék is tud még lelkesülni az ideális fogalmakért; meghajol a költészet és művészet hatalmas ereje előtt s önzetlen lelkesedéssel és túláradó örömmel üdvözli Szegzárd nagy és hű fiának, az »Obsitost »Kontt és »SzentLászlót ihletett költőjének, Garay Jánosnak nemes alakját, melyben az ideális életfelfogás, a nemes eszmékért való rajongás megtestesülve jelenik meg előttünk. Dicsőség Garay János emlékének. Üdv a mai napnak, a melyen Garay ércalakjáról lehull a lepel. Elismerés annak a hazafias és lelkes közönségnek, a melynek nehéz időkben sem lankadó kitartása és áldozatkészsége, annyi fáradságos küzdés és munka után méltó szobrot emelt Garay Jánosnak. A kegyelet és lelkesedés, az öröm és büszkeség fölemelő és megszentelt érzésével köszöntjük a mai napot, melynek dicsőségében hazafi ts örömmel vesz részt Szegzárd és Tolnavármegye minden fia. Végy szárnyaidra s vigy magasba költő, Áldott a fenkölt szívnek élete : Minden nemesre, szépre, jóra keltő »A végtelen istenség ihlete.« Istent az ész keresi mindszünetlen, De csak a gyermekded hit leli meg; A hit sugárzik, Garayuk, szivedben, Dalod azért oly emelő, meleg. Lelkednek tiszta lángját szépnek, égnek, S a születő hazának áldozád; Dalaid csillagokként most is épnek És fényűkért mondd, mit adott hazádé Nyomort a hírhez. Am nem vádol ajkad : Hálás utókor áll bölcsöd helyén; Eszményed: e hon él. Áldása rajtad! Szobrodnál gyújt a honfiláng s remény. Késő virágként ím, kinyilt a hála, Megjött a Nagyhoz méltó tisztelet; Az oda száll a költő homlokára, Ez sarut old, köszöntve e helyet. Örvendj, hű Tolna, költöd nincs a sírban : Ma támadott fel, itt van, haza jött, S kit úgy imádott, a nemzet is itt van, Babérral s dallal a Dicső előtt. SÁNIHA KÁROLY.
