Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
Vili. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1898. május 15. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kirül elfogtad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeled megállapított 1 árszabály .«érint számíttatnak. | Dr, SZIGETH GÁBOR f | lk. Közéletünknek halottja van. Azok között, kik sorainkban mindenkor az elsők között állottak, egygyel ismét kevesebbet számlálunk. Szigeth Gábor nincs többé. Elköltözött az örök enyészet misztikus világába. Tettekben és érdemekben gazdag életének napja korán leáldozott. Kidőlt akkor, midőn férfikorának deléig jutott csak. Egy az átlagos mértéken magasan felülemelkedő tehetséggel megáldott, alapos tudással fölfegyverkezett, mindenért, mi helyes, jó és szép lelkesülni tudó és a közélet harcában fáradalmat nem ismerő férfiúnak pályafutása nyert befejezést Szigeth Gábor halálával. A legszebb szellemi adományok, mint j éles elme, gyors felfogás, kitűnő egyéni tulajdonságokkal egyesültek benne, melyeket kedélyvilágának arany csillámai ragyogó zománcként vettek kőiül. A munkának volt embere, annak a munkának, mely edz és nemesít s mindig a köznek is javára szolgál. Eleinte a politikai téren szerepelt, de annak szeszélyei és esélyei - sajnos - megfosztották attól, hogy ezen a pályán érvényesítse tehetségét és munkaerejét, jóllehet mindenképen praedestinálva volt arra, hogy a törvényhozás kebelében foglaljon helyet és a politikában vezérlő szerepet vigyen. Sem az ügyvédi, sem a köztisztviselői pálya nem feleltek meg hajlamainak és csakhamar a közgazdasági téren találkozunk vele, a hol hatalmas tevékenységet fejtett ki. De nemcsak a közgazdasági téren aratott maradandó sikereket. Nem kevesebb, mint busz vármegyei bizottságnak volt az évek hosszú sora óta tagja, részben pedig elnöke és mint ilyen a törvényhatósági életnek egyik kiváló munkása, ki okos, talpraesett, körültekintő, cikornya nélküli, a gyakorlati élet igényeit soha szem elől nem tévesztő felszólalásaival és nézeteivel hasznos szolgálatot tett a közügynek. Társadalmi életünknek egyik erős támasza és oszlopa volt. A kit egyszer megkedvelt és megszeretett, annak hűséges barátja és gyámolitója maradt mindvégig, különösen az ifjúság iránt viseltetett meleg rokonszenvvel és önzetlen jóakarattal. Valósággal protektora volt az ifjúságnak, mely szívesen hallgatta kontempláló elméjének okos magyarázatait és bőven részesült jó szivének áradozó ragaszkodásában. Az ő támogatásának, serkentésének és buzdító szavának sokan köszönik előreme- netelöket és existencziájukat. Pajzán, jóizü, üde humora, zamatos magyarsággal párosulva, mindenkor a társaság központjává tették őt és az ő érdekes s élvezetes elbeszéléseivel, élénk fantáziájából fakadó, gyönyörűen előadott meséivel lebilincselte hallgatóit, kik soha nem fogják felejteni az ő szellemes csevegését, kedves adomáit, elmés ötleteit és tréfáit. A születés előkelősége és befolyásos pártfogók kegye nélkül, a maga erejéből, saját megfeszített szorgalmával és lankadást nem ismerő munkásságával haladt és emelkedett fokról-fokra előre Elhunyt becsületes és fáradhatlan munkássággal s közhasznú tevékenységgel betöltött, sikerekben és érdemekben egyaránt bővelkedő pályafutás után, a nélkül azonban, hogy nemes ambicziói teljes megvalósulást nyerhettek volna. — — Azokba a koszorúkba, melyek ravatalát borították, nemcsak a közrészvét fonta virágait, hanem azok egyúttal hirdették szerzetünket az ő egyénisége és tiszteletünket az ő emléke iránt. Tisztelettel és szeretettel hajolunk sírja fölé. Nevét sokáig, igen sokáig meg fogja őrizni a kegyelet és az emlékezés. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt tartotta meg május havi ülését, melynek lefolyásáról az idő rövidsége miatt lapunk jövő számában hozunk értesítést. — Vasúti pályatesten való tilos járkálás miatt indított ügy elbírálása — am. kir. minisztertanács 1897. évi deczember 24 én hozott határozata értelmében — nein a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. TÁRCA. —+38+— Horváth Pál és Fördős Emmika lakodalmán. — Űzd, 1898. május 7-ón. — Míg lassan elhallgatnak a köszöntők, S visszhangjuk kél csak szívben elhalón : Én bikavért habzó pohárba öntök, S menyasszonyról zeng bucsukép dalom. Panasztól hangzik majd e szép vidék, Ha a menyasszonyt innen elvivék. Poéta, zengd el ezt a bús panaszt Arról, a kit mindenki úgy maraszt. * * * Zöld vetésben a fúrj így szól: Pitypalatty, pitypalatty. Mit jelent e szó most nálunk ? Azt, hogy Emmi virágszálunk Itt maradj! Itt maradj ! Kies hely ez. Ölelkezik „ A föld itt a menynyel. Mint kis leány, itt játszottál, Mint virág, itt virágoztál, E hely kér: Ne menj el! Nótáját okos kanárid Nem fütyüli végig; Szomorú a gondolatja: Cukros szájjal ki itatja ? Így esd : Maradj még itt! Kis fejőket a virágok Nagy búnak eresztik: Mind csak érted siránkoznak, Reggel-este harmatoznak, Magukat epesztik. Mi pótolná — szülők esdnek — A mi hűségünket?! Kik ápoltunk, kik neveltünk, Kik tégedet úgy szerettünk: Elhagynál e minket ? A szivünket a nagy Isten, Az kötötte össze — Vőlegény szól s büszke rája, Hogy hozzá hajói arája, Mátkám, velem jösz-e ? Sír s mosolyog a menyasszony : Veled megyek, férjem ; Követlek a nagy világba, Tűzbe, vízbe, a halálba, Mert szeretlek mélyen ! Nincs semmi már, mi téged itt maraszszon, S a poharunkba egy könnycsepp esett; Te távozol majd ifjú, szép menyasszony — Vidd vőlegény, legdrágább kincsedet! Miként a május, éltetek mi szép ! Halmozza rátok áldását az ég ! Búcsúra csengjen össze a pohár: Éljen soká a boldog ifjú pár 1 SÁNTHA KÁROKY. Mikor imádkozom! Oh mennyit kellett már szenvednem, Oh, mennyi keserv ért már engem És mennyi bántalom ! Fájdalomtól vonaglik ajkam, Sóhajtva tör ki minden szavam : Mikor imádkozom! A bánat könyüt csal szemembe, Mely egyre sűrűbben pereg le, Végig foly arcomon ! Majd átcsap forró zokogásba, S fullaszt a kinos könyek árja: Mikor imádkozom! Az örömöktől messze, távol, Minden, de minden boldogságról Le kelle mondanom ! Lehajtom főmet megadással S Istennel vagyok semmi mással: Mikor imádkozom ! F. LÁNYI IRMA.
