Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

2. — A közigazgatási bírósághoz, valamely közigazgatási intézkedés ellen intézett panaszt, — a belügyminiszter 1898. évi 16.902. számú rende­leté szerint, — mindenkor az ügyben eljárt azon hatóságnál kell benyújtani, melynek intézkedése el­len a panasz irányul. — Az elöljáróság és a képviselő-tes­tület felelősségének ügyében a m. kir. belügymi­niszter 1897. évi 120.040. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy valamely felsőbb rendelet végrehajtásának elmulasztásából származó károkért csak az elöljáróság tagjai felelősek. — A képviselő-testület egyéb tagjai ez okból felelősségre nem vonhatók. — Utrendőri kihágási ügyekben, melyek már jogerős Ítéletekkel befejeztettek, — a keres­kedelemügyi miniszter 1898. évi 18.664. sz. hatá­rozata szerint, — ujrafólvételnek helye van. Dr. Szigeth Gábor f Dr. Szigeth Gábor Szegzárdon született 1848. évi március 7 én ősrégi jómódú szegzárdi családból, mely a város tekintélyes családjaival rokoni össze­köttetésben állott. Kis gyermek korában már kiváló szellemi te­hetségének jelét adta és szülei, mint többi testvéreit is, tovább képeztették. Gimnáziumi tanulmányait Kalo­csán, Pécsett és Baján végezte és mindig a leg­jobb előmenetelü tanulók közt foglalt helyet. A jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen vé­gezte, hol az egyetemi ifjúság mozgalmaiban igen tevékeny részt vett, sőt az egyetemi olvasókör élén Hegedűs Sándorral és Visy Imrével, a »Hon« és később a »Nemzet« hiineves szerkesztőjével vezér­szerepet játszott; az ifjúság egyik legnépszerűbb tagja volt s kiváló szónoki tehetségével már ekkor is íoltünést keltett. — Egy éven át elnöke volt az egyetemi ifjúság segélyegyletének. A közszereplés mellett jogi tanulmányait sem hanyagolta el s az egyetem által kitűzött jogtudo­mányi pályázaton egyik művével pályadijat nyert. Az egyetemi tanfolyam befejezése, a jogtudor- ság és az ügyvédi diploma megszerzése után a pécsi jogakadémián tanári állást vállalt, ahol dr. Szigeth Miklós, a kiváló tehetségű és irodalmi téren is si­kereket arató bátyja szintén tanárként működött. Tanári állásáról azonban leköszönt, mert szü­lővárosában óhajtotta a közpályán érvényesíteni te­hetségét. Először a törvényszéknél aljegyzői állást foglalt el, majd ezt is elhagyva, ügyvédi irodát nyitott. A szegzárdi társas életnek csakhamar egyik legkedveltebb tagjává lett rokonszenves egyénisége és kitűnő tehetsége révén; s a jövő emberét látta benne mindenki. 1876-ban nősült, nőül vevén Traj- bér Györgyikét, Irajber József dr. szegzárdi köz- kedveltségü orvos ünnepelt leányát. A közbejött képviselő választások alkalmával 1878-ban föllépett balközépi programmal Geisz László függetlenségi képviselővel szemben és sike­rült neki a 67-es alapon álló jelöltek közül ezen kerületben eddig elért legtöbb szavazatot, 860-at, j nyerni; főleg a szegzárdiak fejtettek ki élénk agi- tációt megválasztatása mellett, azonban kisebbség- I ben maradt. A választások befejezése után 1880. évi már­cius 26-án a törvényhatóság közgyűlésén várme- ' gyei árvaszéki elnökké választották. Ezen minőségében az árvaszék újjászervezése és a kor kívánalmainak megfelelő színvonalra eme­lése körül el nem évülhető érdemeket szerzett ma­gának, s az árvaszék zilált ügyeit teljesen rendezte, a központosítás nehez művét kiváló sikerrel befe­jezte, amiért a vármegye 1885. március 28-án, ezen állásáról történt leköszönése alkalmával, elis­merésének és köszönetének jegyzőkönyvileg is ki­fejezést adott. Árvaszéki elnöki állásáról való lemondása után az akkor alakult »lolnamegyei takarék és hi­telbanki vezérigazgatójává választotta meg, mely intézet megalapításában is tevékeny részt vett, majd a »Szegzárd-báiai Dunavédgát társulati is az el­nöki állással tisztelte meg. Mindkét állást halála napjáig példás ambícióval töltötte be és azok jelen­legi virágzásának egyik tényezőjéül tekinthető. Az 1880-as évek második felében a várme­gyei szabaelvüpárt fölkérésének engedve, 1887-ben ismét föllépett a központi kerületben képviselő je- jöltnek, de megválasztatása ekkor sem sikerült. Ettől kezdve gazdaságának, s a vezetése alatt álló intézeteknek szentelte idejének legjavát. Nagy szeretettel foglalkozott a szöllőműveléssel s a paksi homoki szóllőtelepeknek első megalkotója volt; nagy kiterjedésű szöllejét fáradhatatlan kitartással és bő szakértelemmel mintateleppé varázsolta, s példáját követve körülötte egyre-másra alakultak újabb vi­rágzó szöllőtelepek. A paksi, addig parlagon heverő homokterületek értékét az ő sikerült vállalkozása soha nem remélt árakra emelte, s igy a közgazda­ság előmozdítása körül is kiváló érdemei voltak, mert úttörő munkát végzett. A szöllómivelés terén ritka képzettségű szak­emberré képezte ki magát, úgy hogy az ő taná­csait és tapasztalatait hálával fogadta mindenki, a ki akár hegyi, akár homoki szöllőtelepet akart lé­tesíteni. Gazdasági tevékenysége mellett a törvényha­tóság bizottságaiban is kiváló szerep jutott az ő sokoldalú tehetségének s a vármegye majd minden bizottságának tagjai között helyet foglalt. Eltiöke volt az állandó választmány közigazgatási szak­osztályának, az adofelszólamlási bizottságnak, a szöllészeti és borászati tanfolyamra felügyelő bi­zottságnak. Szegzárd társadalmi életében kedvelt és köz- tiszteletben álló szerepet vitt; a szegzárdi kaszinó­nak a folyó évig másodelnöke volt, s csak tavai mondott le ezen tisztéről nagyobb mérvű elfoglalt­sága miatt; a kaszinó két év előtti millennáris disz- gyülésén a vármegyeház nagytermében ő elnökölt és nagyszabású beszédet mondott ez alkalommal. PerczeJ Dezső belügyminiszter legutóbbi itt­léte alkalmával is a fáklyásmenet ünnepi szónokául őt kérték fel, s ekkor is nagy hatást keltett magas színvonalon álló szónoklatával. A szegzárd-sárbo- gárdi vasút ünnepélyes megnyitásának emléke is az ő nevéhez fűződik, mert az első vonat berobo- gásakor ő üdvözölte városunk nevében a pályát megnyitó küldöttséget. Mint szónok kellemes orgá­numa, magvas gondolatai és hatásos előadása áJtal is kiváló sikereket ért el. Több éven át elnöke volt a katholikus isko­laszéknek és a polgári iskolaszéknek, de ezen állá­sairól lemondott. A szegzárdi tiizollóegylet és a kor­csolyázóegylet is elnökét gyászolja a boldogultban, ki a közélet minden terén hasznos és emlékezetre méltó tevékenységét fejtett ki. Alapos elméleti képzettsége, a középszerűsé­gen messze felülemelkedő tehetsége, tiszteletre méltó egyén' tulajdonai és szeplőtlen jelleme praedestinál- ni látszottak őt arra, hogy a közügyek vezetésé­ben szélesebb körökben is maradandó sikereket ér­jen el s ha városunk és megyénk szűk köréből ki­emelkedik vala, akkor bizonyára teljes elismeréssel adóztak volna közhasznú működésének nemcsak megyénkben, hanem mindenütt, ahol kiváló egyé­niségét megismerik. 0 azonban teljesen a mienk maradt; hozzánk kötötték kegyeletes emlékek, itt élte át férfikorának legszebb éveit a legpéldásabb csal4di boldogság­ban ; minden erejét és tehetségének legjavát ne­künk, a mi közügyeinknek szentelte; éppen azért kétszeresen fájdalmas, leverő a tudat, hogy oly ko­rán, munkás életének delén fosztó'ta meg tőlünk a kérlelhetlen halál I Körülbelül fél év óta szokott a különben erő­teljes, a betegágyat teljes életében nem ismerő fér­fiú egészségi állapota felől panaszkodni. Itt-ott rövid ideig tartó szédülési rohamok bántották, melyeket azonban hamarosan leküzdött. — Ezen vérkeringési zavarokat, mint az orvosok már pár hónap előtt megállapították, értágulás okozta, melynek végzetes kimenetele — sajnos — elkerülhetetlen volt. \ Az utolsó hetekben feltűnően sápadt volt és arckifejezése is már nem a viruló, hanem hanyatló egészségét mutatták. Gyakran beszélt a halálról, de azért nem tudta, hogy betegsége mennyire komoly, j Kedden egész délelőtt a legjobb kedélyhan- 1 gulatban végezte hivatalos dolgait a banknál, dél­után még sétálgatott és jóízűen beszélgetett isme- ! TOLNA VARITE^YR rőseivel. Vacsoráját is jókedvben fogyasztotta el és csak a lefekvés után, 11 órakor panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. A rosszullétet csakhamar követte az agónia és a segítségül hivott Tanárky dr. con- statálta, hogy érrepedés történt, melynek folytán a katasztrófa elkerülhetetlen. — Másfél órai kínos ví­vódás után, valamivel 2 óra előtt, kétségbeesett ne­jének, vejéuek, Forster Zoltánnak és az orvos jelen­létében jobblétre szenderült. Halálának hire valósággal rémületes megdöb­benést keltett városszerte. Senki nem akadt, ki elhigyje, hogy Szigeth Gábor, a mindvégig életerős férfiú, kit még kedden egész nap jókedvűen hivataloskodni és sétálgatni láttak ismerősei, ilyen korán és ily hirtelen elhunyt. De, fájdalom, igaz volt. Halálának okáról és körülményeiről, épen azért, mert ily gyorsan és váratlanul történt, csakhamar a legképtelencbb hírek és csapongó fantáziával elkép­zelt szemenszedett valótlanságok keringettek a vá­rosban, melyek már csak a valószínűség legcseké­lyebb látszatát is nélkülözik. A középületeken, mint a megyeházon, város­házon, polgári iskola és róm. kath. iskolán, a pénz­intézetek, kaszinók, védgáttársulat stb. stb. épüle­teken csakhamar megjelentek a gyászlobogók. A részvét impozáns módon nyilatkozott meg megyeszerte. Az elhunyt ravatalára koszorúkat küldöttek : A Tolnamegyei takrék- és hitelbank igazga­tósága és felügyelő bizottsága vezérigazgatójának — tisztelete és szeretete jeléül. A Tolnamegyei hitelbank tisztviselői, — tisz­teletűk és szeretetök jeléül. Kegyelete jeléül -- Örffy család. Kegyelete jeléül — Török család. Jó Gazsiuknak — Borsodi család. Kegyelete jeléül — a szegzárdi takarékpénztár. A hű rokonnak — Szévald család. , Szeretve tisztelt barátjának utolsó üdvözletül — Dr. Leopold Kornél. Szeretett nagybátyjuknak — Glótkner Béla és családja. Kegyelete jeléül — a szegzárd-bátai-dunavéd- gát társulat igazgató választmánya. Felejthetetlen testvérének —özv. Szabó Pálné. Szeretett Gazsiuknak — Forster család. Szeretett rokonuknak — Julián és Stefánie. felejthetetlen Gazsi bátyjuknak — Szigeth Nándor és családja. Felejthetlen nagybátyjának — Szabó Dezső. Letzter Gruss — Hans, Hermine. Szeretett elnökének — a védgát tisztikara. Elnökének — a szöllészeti tanfolyam felügyelő bizottsága. Felejthetlen sógornak — Ilonka és Józsi. Különös tisztelete jeléül — Módly Béla és neje. Szondy család. Felejthetetlen elnökének — a szegzárdi tűz­oltóság. Egykori jeles tagjának — Tolnavármegye tisztikara. A halottas háznál a temetés napjáig a kül­döttségek és magánosok egész özöne jelent meg, hogy részvétét nyilvánítsa a gyászba borult család előtt. Számosán táviratban és levélben fejezték ki részvétöket. Az elsők között volt Perczel Dezső belügy­miniszter részvét távirata, kit még abból az időből, hogy ő vármegyénkben egyidejűleg volt alispán, midőn Szigeth árvaszéki elnök volt, benső baráti kapocs csatolta Szigeth Gáborhoz. A belügyminisz­ter táv irata. «.Mélyen megilletődve a gyászeset al­kalmából, legmélyebb részvétünket nyilvánítjuk. Perczel Dezső és neje.« — Darányi Ignác földmi- \ elésügyi miniszter, ki szintén fiatalkori barátja az elhunytnak, az özvegyhez a következő táviratot in­tézte. »fogadja nagyságod súlyos veszteségéhez fájdalmas részvétem nyilvánítását. Darányi Ignácz.« A távollevő alispán a következő sürgönyben fejezte ki részvétét : «Megdöbbentő veszteségében őszinte bánattal osztozunk. Isten akaratában keres­sünk megnyugvást. Dóry Pál.i Závcdy Albin rózsahegyi kir. törvényszéki el­nök részvéttáv irata : «Kedves férje, szeretett bará­1898. május 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom