Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
14. szám Szegzárd, 1898. április 3. Vili. évfolyam. TOLNAVÁRHEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — tr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel' en megáU.pitott [ árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! Április ho 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése múlt hó vegén lejárt, felkérjük, hog 7 az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 írt — kr. Fél „ . . . 5 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . — „ 50 „ Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolna- vármegye művelt közönségének szives jóindulatába és pártfogásába. Hazafias tisztelettel^ A „TOLMMME&YE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. Iparos iljalt mi. szövetsége. A gazdasági és társadalmi küzdelmek porondján egy uj elem bukkant fel: az iparos itjuság is ki akarja venni részét a társadalomalkotó küzdelmekből. A századvég uralkodó problémái egészen háttérbe szorították az iparosifjuságot. Tíz év óta hirt sem hallottunk felőle. Az úgynevezett munkáskérdés politikai küzdelmekbe sodorta őket, leterelte őket a nyugodt, békés haladás útjáról; elfeledtette velők, hogy ók voltaképen jövendőbeli mesterek és mint ilyenek egészen más célokat kell követniük, mint más bérmunkásoknak, feledték, hogy az ő jövőjük nem a bérharcok és politikai küzdelmek esélyeitől, hanem az ipar szabad fejlődésétől függ. Sajnos, nem akadt senki sem, aki erre figyelmeztette volna őket s igy történt, hogy ma már alig találunk iparossegédet, aki az ipar fejlődéséért, a maga szakmája fejlődéséért, virágzásáért lelkesülne, ellenben mind ott vannak a bérharcosok dúló táborában. Már a régi nevet is levetették. Már nem iparossegédeknek nevezik magukat, hanem munkásoknak. Hogy ez az észrevétlenül végbement átalakulás milyen veszedelmet rejt magában a lnzai ipar jövőjére nézve, látjuk már az úgynevezett szakegyesületekben. így neveztetik magukat, pedig mindennel törődnek ott, csak a címben megjelölt ipar fejlesztésével nem. Tisztán politikai szervezetek azok, iparfejlesztő mozgalom sohasem j indult ki ezekből az egyesületekből. És a mit ott kicsiben látunk, az a hazai ipar jövője nagyban. Munkásharcok, talán véres bérharcok fogják majd betölteni á magyar ipar történetének lapjait, ha idejekorán viszcza nem tereljük az iparos ifjúságot arra az útra, amelyet hivatása neki kijelölt. Ebből a szempontból itclve, örömmel vettünk tudomást arról a mozgalomról, mely most az Iparos ifjak országos egyesülete ben megindult. Ez a derék egyesület ugyanis e hó 20-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy az összes hazai iparos ifjúsági egyesületek bevonásával megalakítja az Iparos ifjúsági egyesületek országos szövetségét, melynek az lesz a hivatása, hogy állandó érdek- képviselete legyen a hazai iparos ifjúságnak és a bazafiság és korszerű műveltség terjeszté.-e mellett az iparos ifjúság anyagi és erkölcsi helyzetének javítását s az ipar fejlesztését célzó intézményeket létesítsen. Nagyjából ez a programmja az összes iparos ifjúsági egyesületeknek, de ez a Programm eddig jórészt írott mulaszt volt. Izoláltan és számban egyre fogyva, nein sokat valósíthattak meg eddig az iparos ifjúsági egyesületek azokból a szép és nemes célokból, amelyek valamennyiök alapszabályaiban ki vannak jelölve. Hiányzott az a nagy anyagi és morális erő, mely ilyen célok eléréséhez szükséges. Jól látták ezt a budapesti iparos ifjak s ezért határozták el, hogy erős központi szervezettel, a nagyipar és a közélet minden mérvadó tényezőjének bevonásával megalakítják az országos szövetséget. TÁRCA. — Arany János élete és költészete. Irta és felolvasta: Matiné Staue,sics Fanni, a szegzárdi polgári leányiskolában 1898. márczius 23-én rendezett matinéén. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Édes hazánk történetének örökre sötét lapjai maradnak azok, melyeken a jelen század első évtizedeinek szomorú képe, van megörökítve Ez időben a magyar nép szellemi és anyagi elnyomatásban tengve él, megfosztva legdrágább kincsétől, nyelvétől is, mely pedig minden nemzetnek létfeltételét képezi. A törvénykezésben, az iskolában, az idegen német- és latin nyelv uralkodik, mely lassanként mindent idegen szilibe öltöztet az imádott magyar földön. A régi magyar dicsőség lelkesítő fénye és melege nem törhet át azon a siirü ködön, melyet az akkori nyomasztó viszonyok teremtettek, s mely ónsulylyal nehezedik a magyar nép szivére, lelkére és már-már teljesen megbénítja életerejét. Az ősi hagyományok, a régi jó magyar szokások, a nemzeti érzület e gondos ápolói, fen- tartói, lassanként feledésbe mennek. Mindenütt fagyos közöny és zsibbadás, mely a megsemmisülés veszélyével fenyegeti nemzeti létünket; midőn Isten különös kegyelméből támadnak egyes nagy szellemek, kik tisztábban látni s a lelkűkben kigyu- ladt láng tüzénél melegebben érezni kezdenek. Megdöbbenve, aggódva néznek ők körül a romlás és pusztulás szomorú színterén és vágy kél szivükben : kiragadni a nemzetet a tétlenség és közöny i vészthozó álmából ; tettre hivni a szunnyadó erő- I két; önbizalmat önteni a csüggedők leikébe és ez- zel egy jobb jövő reményének zálogát nyújtani nekik. Hazánk dalosai voltak ezek, kik majd a múltakba visszatekintve, lelkesedéssel regélnek a honfoglalásról. őseink erényeiről, a régi dicsőségről, a magyar nép régi boldogságáról; majd rejtett beszédben, példázatokban rámutatnak a szánalmas helyzetre és következményeire; majd a gúny fegyverével ostorozzák a hibákat, bűnöket, melyek a nemzeti élet megrontói voltak. De bár ezzel itt-ott sikerült felébreszteniük a hazaszeretet, a nemzeti öntudat és büszkeség egy-egy halvány sugarát, sza- \ vük nem juthatott el a nemzet szivéig; a nép tömege nem értette meg ébresztő szavukat, mert ! nem találták meg formában és nyelvben azt a rokon hangot, mely szivének alaphangjával összecsengni képes lett volna. így a tettek és ennek nyomán az anyagi és szellemi felszabadulás kora, még el nem érkezhetett. Uj apostoloknak kellett születni, kik mintha isteni küldetéssel bírtak volna, láng szavaikkal, dicső tetteikkel be tudnak férkőzni a szivek mélyébe és meggyujtva ott a hazaszeretet szent tüzét, tettre lelkesítették a magyart; egyrészt, hogy az elnyomatás szégyenitő, súlyos láncait széttépje, lerázza és | alkotmányos jogait minden téren kivívja; másrészt, hogy az elmaradottság renyhe párnáját elhagyva, a művefődés minden ágában a haladás zászlaját kövesse. E lánglelkü apostolok nevei fényes betűkkel vannak bevésve minden igaz magyar szivébe; s most, midőn nagy alakjain egyenkint vonulnak el lelki szemeim előtt, szeretnék sokat, sokat beszélni ama szent törekvésekről, súlyos küzdelmekről és dicső tettekről, melyek e nagy nevekhez fűződnek, s melyeknek nyomdokain juthat utt csak el hozzánk az égi szabadság és haladás éltető sugára; de a jelen alkalommal ezek közül csak egynek, e nagyok közt is nagynak, Arany János koszorús költőnk emlékének kívánunk kegyeletünkkel áldozni. Arany János életét és működését kisérjük ma nyomról-nyomra, hogy tisztán magunk előtt láthassuk, miként lett ő mint ember, a tökély mintaképe ; mint tudós, a jelen és jövő magyar irói nemzedéknek, a nemzeti irodalom uj irányú művelésében, legjelesebb oktatója, vezére; mint költő, a hazai költészet egének legragyogóbb csillaga. Életrajzát olvasva, bámulva látjuk, hogy nem előkelő származás, nem a körülmények szerencsés találkozása, vagy a sors kényeztető kedvezése, sem kiváló hirü nevelők és oktatók támogatása voltuk azon tényezők, melyek őt jelességben százezrek (ölé emelték; hanem egyedül szivének, lelkének kiváló tulajdonságai, egész lényének az a nemes alaphan- I gulata, mely‘benne a szűk és egyszerű családi kör- 1 ben fejlett k és végre az a veleszületett kimagasló költői tehetség, melylyel a költészet múzsája őt oly dúsan megajándékozta. 1855-ben Gyulai Pálhoz intézett levelében foglalt önéletrajzában maga mondja el a költő, hogy I 1817. március havában született Nagy-Szalontán, Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, beküldeni hogy a hátralékos szíveskedjenek. összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb
