Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
2_________ ________________________________________ Az eszme különben nem uj. A hetvenes és nyolcvanas években tartott vándorgyűlések is felvetették ezt az eszmét, sőt 1885- ben, a budapesti vándorgyűlésen, el is határozták a szövetség létesítését, de akkor a szépen indult mozgalom abbamaradt, mert a kormány, koinmunisztikus törekvésektől tartva, megtagadta a szövetségi alapszabályok jóváhagyását, e nélkül pedig a szerteszórt egyesületeket összetartani lehetetlen volt. Alapos vult-e a kormány aggodalma vagy neme, azt ma bajos volna eldönteni. Tény, hogy akkor a szocializmus még páraként lebegett fölöttünk és nem lehetett tudni, hol fog leereszkedni. De az is tény, hogy a mikor megtagadtuk az eszközöket, a melyekkel az iparos ifjúság hivatását teljesíthette volna, megnyitottuk előtte az utat a szocializmus felé, bérmunkásokat neveltünk az iparos ifjúságból. Mély tanulság rejlik ebben, a melyet lehetetlen elhallgatnunk most, amikor »az események ismétlődnek*. Ha most megalakul a szövetség, nem szabad útját vágni, mert a szövetségre nagy misszió vár: ez az ifjúság fog nyomdokainkba lépni, ha mi kidőlünk, ez lesz a magyar ipar oszlopa a jövőben. Szocialisztikus törekvésektől nem kell tartani. Ma már tisztult a helyzet. Ma már tudjuk, hol vannak szocialisták és hol vannak a mai rend hivei, ez a szövetség pedig határozottan antiszo- cialisztikus programmal indul meg, arra alapítja létét, a nélkül nem is létezhetik, meg sem alakulhat. A szövetség programmjának egyes pontjairól ma inég nem szólhatunk, erről majd akkor nyilatkozunk, ha előttünk lesz a kész szervezet. Úgy tudjuk, hogy a szövetség folytatni fogja az 1885-ben abbamaradt vándorgyűlések munkáját, tehát olyan alapra épiti programmját, a melyet szakavatott emberek, a hazai ipar legkiválóbb művelői kipróbáltak. Ha azon az utón haladnak, a melyet elődeik kijelöltek, bízvást hiszszük, hogy ez a szövetség nagy szolgálatot fog tenni a hazai iparnak: visszaadja az iparnak az iparost. Kívánjuk, hogy teljes siker koronázza a derék kezdeményezést. Sz. S. VÁRMEGYE. Tavaszi rendes közgyűlés. Múlt csütörtökön tartatott meg a törvényhatósági bizottság tavaszi rendes közgyűlése gróf Szé- c/tenyi Sándor főispán elnöklete alatt eléggé élénk érdeklődés mellett. A főispán éljenzések közt lépett be a terembe s a gyűlés megnyitása után kegyeletes szavakkal emlékezett meg bonyhádi l\rczd Gyuláról, ki megyénk közéletében élénk részt vett, s haláláig kiváló tagja volt a törvényhatóságnak. Bejelentette ezután, hogy dr. Schützenbcrger Endre dunaföldvári orvost, a közegészségügyi szolgálat terén kifejtett kiváló tevékenységéért tiszteletbeli járás orvossá, dr. Rolf Aladár dombóvári ügyvédet pedig tisztb. tiszti ügyészszé nevezte ki; dr. Papé Dénes pedig, mivel közjegyzői helyettes lett, tiszteletbeli tiszti ügyészi állásáról lemondott. Ezután Sitnonisits Elemér, főjegyző fölolvasta az alispán időszaki jelentését, mely részletesen ismerteti a vármegyénkben előfordult szociális mozgalmakat s azok megszüntetése érdekében tett célszerű és elismerésre méltó intézkedéseket. A közgyűlés az alispán mindenre kiterjedő, alapos s a megye közéletét feltüntető magvas jelentését örvendetes tudomásul vette, s az állandó választmány javaslatához képest, a dunaföldvári szociális zavarok alkalmából tanúsított higgadt és tapintatos eljárásért Rassovszky Julián főszolgabírónak és Németh József Kiüti dunaföldvári bírónak elismerést és jegyző- könyvi köszönetét szavaztak; Ruday Gyula csendőrfőhadnagy ez ügyben kifejtett érdemeinek méltánylása végett pedig fölöttes hatóságához előterjesztést fognak intézni. Az állandó választmányban megüresedett tagsági helyre Bariul Béla cs. és kir. kamarás, faddi földbirtokost, a lótenyésztési bizottságba pedig Setankovánszky János ajánlatára gróf Széchenyi Bertalant választották meg. A gyűlés egyéb tárgyaiból a következőket emeljük ki: A dunaföldvári járásban szervezendő második szolgabirói állás létesítése érdekében a belügyminiszterhez újabb megokolt fölterjesztést tesznek. TOLNA VARMEGYE. hogy atyja György szerény viszonyok közt élő nemes származású földmives, anyja Megyeri Sára volt. Szüleinek több gyermeke közül, kik mind már előbb elhaltak, csupán a legelső leánygyermekük élt s már előbb férjhez ment. Így ő volt egyetlen liuk az öregedő szülőknek, kire szeretetük teljes melegét árasztották. ügy látszik, a költő saját egyéniségének kedvező kialakulására nézve, nagy fontosságot tulajdonított a szülői házban nyert első benyomásoknak, mert erről a következőket mondja : »Így hát én valék öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza; szerettek is az öregség minden vonzalmával, mindig kürükbeu tartottak és rendkívül vallásosak lévén, e hajlam rám is korán elragadt: az ének és szent- irás vonzóbb helyei lettek első tápjai gyönge lelkemnek és a kis bogár-hátú viskó szentegyház vala, hol fülem egy trágár szót nem hallott, nem lévén cseléd vagy más lakó, mint az öreg szüleim és én. Az hiszem, hogy a kora komolyság ettől van kedélyemben.« Elmondja továbbá, hogy mint folytak le tanuló évei, előbb Szalontán, majd Debrecenben, mikép tartotta meg az elsőséget a belépéstől kezdve mindvégig tanuló társai között: miként küzdött tanulmányai mellett a megélhetés gondjaival már 15 éves korától fogva, mivel szülőit nem akarta terhelni , mikép vonzották őt a könyvek, melyeket sokszor legnagyobb nélkülözések árán szerezhetett meg s melyeket, mivel nappal maga iskolába járt és tanítással is foglalkozott, csak éjjelenkint forgathatott. Megtudjuk ez életrajzából azt is, hogy főképen, bár közvetve, az anyagi küzdelmek behatása alatt, volt kénytelen tanulmányait már a befejezéshez közel álló ponton megszakítani, hogy agg atyja gyáinolója lehessen, s azon túl is folyton fárasztó hivatalt viselni, hogy a megélhetés anyagi feltété leit magának, és az időközben Ercsey Juliannával kötött házassága után, kis családjának biztosíthassa ; mi közben, mig egyrészt a sok bajjal, nehézséggel, akadálylyal küzd, másrészt a tudományok és költészet múzsái által csalogatva, magán utón, éjt nappallá téve, bámulatra méltó kitartással folytatja tanulmányait és alkotja örökbecsű műveit. Csak élte delén, midőn már költői érdemének méltó elismerése után Budapesten, mint a Kisfaludy társaság igazgatója, később mint a magyar tudományos akadémia titkára, majd főtitkára élt, szabadult meg az anyagi gondoktól; ámde most meg a sors kemény keze súlyos csapást mért reá, midőn 1865-ben a halál egyetlen kedves leányát elragadta. Későbbi éveit pedig hosszan tartó betegeskedésben élte át. Íme, mily kevés jutott Aranynak az örömből, zavartalan boldogságból, mely után szive mindig vágyódott, s mily sok a küzdésből, fájdalomból, szenvedésből. De az ő nagy lelke még sem csüggedett, hanem a benne élő hit engesztelő, vigasztaló erejével minden földi baj lenyűgöző hatása fölött győzedelmeskedve, még élte alkonyán is áldozott a költészet oltárán. És most fordítsuk figyelmünket Arany János irodalmi működésére; ismerjük meg legalább főbb vonásaiban, remek alkotásait, hogy felfoghassuk Dr. Lővy Mórné évi nyugdíját 80 frt 64 krban állapították meg; özv. Tóth Pálné leányának neveltetési illetékét 24 éves koráig meghosszabbították. A vármegyei múzeum alapitó oklevelét és szervezési szabályrendeletét jóváhagyták. A község jegyzői nyugdíj szabályrendeletet akként módosították, hogy a községi hozzájárulás ezentúl 1 krról 2 krra emeltessék föl. A tárgysorozatban felsorolt egyéb szabályrendeleteket jóváhagyták. Heves, Gömör és Hajdú vármegyéknek a szó- cialisntits megakadályozására vonatkozó körlevelénél Bartal Béla cs. és kir. kamarás hosszabb, nagy tanulmányra és széles látókörre valló beszédet mondott, melyben a szociális bajok okainak fejtegetése mellett azt indítványozta, hogy a nép elégedetlenségét előidéző s őket rosszakaratulag félrevezető, sőt tisztességtelen eszközökkel működő szociális sajtó erős megrendszabályozása s az izgatások megszüntetése végett az idézett megyék körleveleiben foglalt kérelmet a megye is támogassa; s egyúttal a földmivelésügyi miniszter irányában, ki a gazdasági bajok megszüntetése érdekében igen üdvös tevékenységet fejt ki, a megye elismerését fejezze ki. Bartal biz. tag urnák általánosságban előadott fejtegetéseit helyeseljük, kivéve a sajtó megszorítására vonatkozó javaslatát, mert a sajtószabadságot sokkal fontosabb vívmánynak tartjuk, annak érintetlen megóvása és védelme sokkal mélyebben vág bele nemcsak a közszabadság kérdésébe, hanem az uj Magyarország kiépítésének egyik olyan tényezője és oszlopa a szabad sajtó, hogy annak nagy elvét némely kinövése és visszássága miatt a nálunk időlegesnek tekinthető szocialista áramlat közepette és kedvéért feláldozni kár és hiba volna. Ha egyszer rést ütünk a 48-as intézményeken, nem tudhatjuk, hogy az hol és hogyan végződhetik. — — Dóry Pál alispán nagy elismeréssel szólott Bartal beszédéről, de egyúttal kérte, hogy a sajtó- szabadság bárminemű korlátozását célzó fölterjesztés mellőztessék, mert a belügyi és igazságügyi miniszterek legújabban kibocsátott rendeletéi alapján az 1848. évi sajtótörvény is elég garantiát nyújt arra, hogy a szociális sajtó izgatásai célszerűen megakadályoztassanak. Bocsi János györei földmives szociális izü felszólalása, valamint Pap Szél István decsi lakos józanokos és őszinte szavai után Bartal Béla indítványának első részét az alispán előadásának megfelelően mellőzték, de egyúttal kimondották, hogy Bartal Béla felszólalásának értelmében a fóldmive- lési miniszterhez, eddigi hathatós intézkedéseinek elismeréséül, köszönőiratot fognak intézni. 1898. április 3. értékét azon kincseknek, melyeket ezekben drága örökségképen tőle bírunk. Az ő irodalmi kincses házában mindenek előtt nagyterjedelmü elbeszélő költeményei ötlenek szemünkbe, s ezek sorában különösen » Toldit, népies elbeszélő költői műve, melylyel az akkor még ismeretlen nevű szalontai jegyző oly bámulatos elismerést vívott ki magának, hogy egyszerre, mint a haza első költőjét üdvözölték. Nagyszabású epikai műveit olvasva megelevenedni látjuk a régi magyar mondák daliás alakjait, a hősök küzdelmeit, a magyar családi élet jellemző vonásait, a magyar vitézség és lovagias érzés meg- n)ilatkozásait. Alakjai mind kedves ismerőseink, kiknek gondolatai, tettei élénk érdeklődést keltenek bennünk; velük remélünk, félünk, rettegünk, sirunk és örülünk. A régi magyar mondák alakjait festi Arany ezekbeu, művészi ecsettel, a legfinomabb árnyalattal és a színezésnek oly pompájával, a minővel eddig még senki nem remekelt. Ezekben regél nekünk gyönyörű meséket, melyek szivünket kedves andalgással a régmúlt időbe hívják vissza. De ami e művek értékét mindennél inkább emeli, az a gyönyörű nyelvezet, mely a póriasság- tól ment, egyszerű keresetlenségével, tiszta magyarsága és páratlan dallamosságával bájos zeneként hat reánk. S ami a hatást még nagyban fokozza, az a gyönyörű képes beszédek találó alkalmazása. (Folytatása és vége következik.)
