Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-03-14 / 11. szám
Vll. évfolyam. 11. szám. Szegzárd, 1897. március 14. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. 3z. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KOHKTÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. 1848-49-diki események Tolnamegyében. Közli: SZÉKELY FERENC. Megyénk területén a szabadságharcz egyetlen kimagasló fegyverténye az ozorai diadal volt, amikor tudvalevőleg Roth és Philipovics horvát serege a tolnamegyei nemzetőrök előtt megadta magát, s ahol a horvátok összes fegyverei, hadi fölszerelésük, ágyúik a mi lelkes nemzetőreink hadi zsákmányává váltak. A rendesen fölszerelt és katonailag képzett horvát hadsereg, mely Jellasich utóhadseregét képezte s azzal egyesülni akart, s mely eredetileg 9000 emberből állott, a Sió innenső felén fölállított nemzetőrsereg erejét és számát túlbecsülte, s magával szemben túlnyomó rendes haderőt sejtve, rövid gondolkodás után teljes rezig- nációval megadta magát. A mi nemzetőrseregünknek pedig a lelkesedésnél és hazaszeretetnél nem igen volt egyéb ereje; ahány ember, annyiféle kardja, puskája volt, jó része pedig csak kaszával s egyéb házi szerekkel volt fölfegyverkezve, amit a horvátok szerencsére szuronyos puskának néztek. A nemzetőrsereg összetartása és veszedelmes haderőnek látszó csatarendbe állítása Csapó Vilmos, akkor még őrnagy, érdeme volt, s az ő tapintatos, ügyes rendezésének és vakmerő eljárásának köszönhető, hogy a mienknél háromszor nagyobb horvát sereg oly könnyen megadta magát. Bátorságukat növelte természetesen az a tudat, hogy a hős Perczel Mór, tábornok már a horvátok nyomában volt, s az ő oltalmára és segítségére bizton számíthattak. S ebben nem is csalódtak, mert alig, hogy kapitulált Roth tábornok, Perczel Mór serege is oda érkezett, s ő vette át az egész horvát ármádiát, s az ő kezébe tették le a fegyvert a kelepcébe került horvátok. Az ozorai diadal után Csapó Vilmos ezredessé léptettetek elő, a tolnamegyei nemzetőrök pedig a diadal emlékére, a lárvátoktól elvett ágyuk közül hármat kaptak a honvédelmi bizottmánytól; ezeket nagy diadallal hozták Szegzdrdra, s Örömünnepet ültek a győzelmi tropheumok fölött. Az ozorai szerencsés kimenetelű fegyvertényre és a szegzárdi ünnepélyre vonatkozó s vármegyénk levéltárában talált adatokat az alábbiakban összeállítottam, ezek hú és részletes képét nyújtják a két nevezetes eseménynek. Perczel Móric jelentése. Az ozorai diadalról Perczel Móric a következő hivatalos jelentést terjesztte be a honvédelmi bizottmányhoz : «Ozora, okt. 7-én 1848. E folyó hó 5-én délután az ellenség magát meg nem adván, alkonyo- dás felé Csősznek kezde vonulni, de a magyar tábor által sietve megelőzte ívén, és Csősz általunk elfoglaltatván, még az estve elosont Kálózd felé. 6-kán át Kálozdon s Dégen a huszárság bámulatosan gyors üldözése és a gyalogság derekas előtörtetése mellett az ellenség Ozoráig szorittatott éjjelre; hol is a Csapó Vilmos őrnagy vezérlete alatt általam e sereg parancsa átvételekor nyomban e vidékre rendelt tolnai nemzetőrség által, a Sió vizén való átkelése, részint a hidak fölszedése, részint szembeállás által megakadályoztatott. 7-én, hajnalban, Dégről seregeim egyrészét Görgey őrnagy úr parancsa alatt, Szitáson át az ellenség jobb oldala megtámadására küldvén, magam egyenest az ozorai erdőn keresztül vonulva, arcban kezdém támadás alá venni. Mindenekelőtt mégis, nehogy hasztalan vér ontassék, miután az ellenség, kitikkadtan és éhesen védelemre már ekkor semmi készületet nem tőn, őt fegyverletételre és megadásra szólitám. Mi minden tétovázás és alku nélkül egy pár szó parancsra megtörténvén, két generális, Róth és Philippovich, 3 stabális és mintegy 50 tiszt, továbbá 12 ágyú, a töltés-szekerekkel, és 5 zászló, végre 7500 közkatona és altiszt, e mai napon elfoglaltatott és fogolylyá tétetett. A két generálist, mint a magyar nemzet és ország vétkes megtámadtatásának főrészeseit és indítóit, fegyverelvétel mellett, a többi tiszteket fegyver megtarthatás mellett, hadi és országos foglyoknak nyílvánitván, őket a Zrínyi csapat első századának őrizete alatt, a nemzetgyűlés további rendelkezésének szabadon tartásával, Pestre szállíttatni rendelém. Az ágyukat, további intézkedésig táborunk többi ágyúihoz csatoltatám. A fegyvereket, melyekből a minden erőlködés dacára is közbetolongott tömérdek népség némely részt kezeibe kerite, nagyobb részben összeszede- tém, és őrizet alatt tartatom stb. Kötelességem dicsérőleg megemlíteni Gáspár huszár kapitány urat, és általában a vitéz és az ellenséget rettegtető összves huszár osztályt derék tiszteivel egyetemben. Továbbá az ellenségnek Ozo- rán áttörését meggátló Csapó Vilmos őrnagy urat a Hunyadi csapat őrnagyait, 7ranguszt és Meszlé- nyit, valamint a szabolcsi önkéntesek parancsnokát Patay őrnagy urat, végre gróf Eszíerházy László urat, ki felhívásomra a Sárosára és Abára rendelt körösi és fejérmegyei nemzetőrök vezérletét elvállalni és az ellenség szorongatásában buzgón részt venni hazaíiui kötelességének ismeré. stb. Perczel Móricz s. k Magán jelentés. Az 1848-diki «HPuitalos Közlöny»-nek magán kézből a következő értesítést küldték be az ozorai diadalról : »Tolnából, oct. 7. A pécsi vonalról megyénkén többféle a tisztek által rendelt kihágások és sarcolások elkövetése mellett, Roth tábornagy vezénylése alatt keresztül hatolt, mintegy 9 ezer bródi és gradiskai főből álló ellenséges sereg, miután Sopo- nya táján belőle már néhány nappal előbb 15^0 lefegyvereztetett, mai napon a visszavert és szökni kivánt hátralevő s mintegy 7500 főből állt sereg megyénkbeli Ozora mezővárosnál magát teljesen és tökéletesen megadta. Többféle tényezők összemun- kálásának lehet e szerencsénket tulajdonítani, melyen istennek igazgató lelke mutatkozik. Mint már előbbi tudósításomban érintém, megyénkben a népfelkelés derék főispán kormánybiztosunknak gondos intézkedései által szabályoztatván, Csapó Vilmos őrnagyunk hadi bölcs és erélyes eljárásának, rendelkezéseinek következtében sikerült a tegnap délután visszanyomult ellenséget a tolnamegyei felkelt néptömeggel Ozora mezővárosnál feltartóztatni, s ma jókor reggel Perczel Mór fővezérnek parancsnoksága alatt álló vitéz seregek megérkezte és közbejöttével, az ellenségi lefegyverezés mai napon délelőtt 9 óra tájban minden ellentállás nélkül megtörtént. A két tábornagy Rólh és Philippovich status a tisztek pedig hadi foglyok. A közemberek biztos kiséret mellett hazájukba, honnét erőszakkal is akasztófávali kényszerítéssel űzettek ellenünk — vissza kisértetnek. Hadi zsákmány 12 ágyú, öt . zászló, mintegy 7000 fegyver, ugyanannyi közember, két tábornagy 3 stabilis, 50 tiszt, — hadi muníció annyi amennyi kell. Szép nyeremény, de az ügy igazságához méltó. Bővebben máskor.« Stankovánszky Imre értesítése Stankovánszky Imre, vármegyénk akkori főispánja, a honvédelmi bizottmányhoz a következő értesítést terjesztette föl a győzelemről: »Tisztelt országos honvédelmi bizottmány! —■ Az ozorai fényes győzelemről, — mely, hogy a hadviselés évkönyveiben is feljelöltessék, méltó, folyó hó 8-án tett előleges tudósításom folytában szerencsém van most a tisztelt bizottmány eleibe terjeszteni Csapó Vilmos nemzetőrségi őrnagy ur egyszersmind a tolnai népfelkelés fővezére ide zárt hivatalos jelentését. Egyszerűen, hiven elő van ebben adva és fo- konkint a győzelem fejleménye. Nem hozzám illik és szerénység tiltja, hogy én fejtegessem azt, mely rész, mely mérték illesse a győzelem dicsőségéből a tolnamegyei népfelkelést különösen? — a tisztelt bizottmány ítélete fogja azt sajátszerűbben és biztosabban meghatározni. Ellenben tiszti körömhöz tartozik, és kötelességemnek ismerem egyes személyek érdemét a tisztelt bizottmány előtt méltányolva és ajánlólag felemlíteni, kik a népfelkelés hasznos alkalmazásában magokat kitüntették. Ezek sorában mindenek előtt kiemelnem kell Csapó Vilmos őrnagy és vezérparancsnok úgy okszerű, mint eredménykoszoruzta eljárását — ki a felkelt népnek hadtanilag célszerű és úgy annál is — mely abból valóban kifejthető lett volna, az ellenség irányában nagyobb hatást mutató felállításával ; minden kellő helyi intézkedésekkel, és az ellenséggel folytatott alkudozás alatt szilárd, elhatározott megtartásával 19 óráig azt veszteglésben birta tartóztatni és azzal a diadalt biztosítani, melynek ekkép ő tagadhatlanul egyik fő tényezője a tisztelt bizottmány jutalmazó méltánylását és kedvező figyelmét teljes mértékben kiérdemlette.
