Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-03-14 / 11. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1897. március 14. Méltánylattal kell továbbá neveznem nemcsak a parancsnoki jelentés nyomán, hanem különben is merített tudomásom szerint, Perczel István osztályvezér urnák erélyes közremunkálását, mégis az egész tisztikar érdemén kívül különösen Örjfy és Heriban urak hazaíiui buzgalmukat és e szerint minden ily honvédelmi alkalommal tett igen hasznos szolgálatukat. Végre Csákány nyug. huszár kapitány, kinek régi hadi érdemei ezúttal megújultak. — Hazaíiui tisztelettel. —Kelt Szegzárdon október 11-én 1848. Stankovánszky Imre m. kir. tolnamegyei főispán és kormánybiztos.« Csapó Vilmos jelentése. »Tisztelt főispán s kormánybiztos ur! Mint szóbeli értekezésünk, mint írásbeli parancsolatja folytán jelentem, hogy én octób. 5-én 3000 emberrel Ozoráról Kálozd-felé indultam az ellenséget felkeresni ; — útközben mivel Róth generális irányáról bizonyosat nem tudtam, Peresei István csapatvezér urat 1500 emberrel Szilasra küldöttem, ne hogy az ellenség ez utón Simontomya-felé törhessen, Szeni- czey csapatvezért pedig sármelléki országúton 3000 emberrel Sztent-Miklósról Kereszturnak Fejérvár-felé előre nyomulni rendeltem, a’meddig az ellenséget nem találja. így biztos voltam, hogy az ellenség meg nem szökhet, mert mind a három Fehérvárról megyénkbe vezető országutat elzártam, Simontornyán pedig ifjú D'óry Vince csapatvezért hagytam 3000 emberrel, Peresei Gyula főbíró urat pedig Ozorán szinte 3000 emberrel, azon okból, netalán az ellenség még valahol keresztül törne, ők a Sión való általkelést, melynek hídjait egészen felszedettem, az ellenségnek semmi áron ne engedjék. Október 5-én Dégre érkeztem és a falun kívül tábort ütöttem, kiküldött kémeim által már itt mindjárt megtudtam, hogy az ellenség ez nap Tá- con és Soponyán táboroz és Peresei Mór ezredes ur által megtámadtatott. — Azért Perczel István urat seregével Szilasról azonnal magamhoz Dégre rendeltem, hogy erősebb lévén, másnap Kálozd-felé előre vonulva az ellenséget megtámadhassam. Szenicsey csapatvezérnek meghagytam, hogy szinte Kálozd-felé nyomuljon és vélem egyesüljön. Október 6-án reggel Kálozdra indultam, de alig haladtam, már azon jelentést kaptam, hogy az ellenség Soponyáról visszavonul és már Kálozdon is volna, ezen jelentésre azonnal Ozorára visszavonultam, ott kedvező erős helyemet elfoglalva, az ellenségnek Ozorán a Sión való átszökést semmi áron nem engedni. Délután 1 órakor Ozorára vissza érkeztem, a hidakat már lerombolva találtam, és magam a csapat előőreivel és egy osztálylyál a Sión innét igen kedvező állást foglaltam. Délután 3 órakor az ellenség is mutatkozott, és a Dégről Ozorára vezető országúton a tóti erdőből kinyomulva a síkon magát csatarendbe helyeztette. Nyugodtan vártam közeledését, és mihelyt előre vonult, előcsapataim által puskalövéssel fogadtatott. Észrevettem azonnal, hogy az ellenség ezen megtámadás által illetődve látta, hogy Ozorán már keresztül nem mehet és véres harc lesz, — ekkor egy tisztet küldött és vélem alkudozni kívánt. Én magam mentem, és mind a két vezérrel Róth és Filipovics generálisokkal érintkezvén, ők szabad átmeneteit kértek, mit kereken megtagadtam és Róth generális-azon fenyegetésére, hogy Ozorát ágyuz- tatja és magának erővel utat tör, azt válaszoltam, hogy ezen esetben egész seregét lekoncoltatom. Erre magának egy kis időt kívánt tisztjeivel tanácskozni. Később ismét alkudozni kívánt és én ekkor Perczel István csapatvezér urat küldöttem, oly meghagyással, hogyha Róth generális magát megadja és fegyvereit lerakja, 12 ágyúit átadja, őt embereim által a Dráváig hazakisértetem. Ezen feltételemet az ellenség nem akarta, és igy az éjjel bekövetkezvén, Róth generálisnak meghagytam, hogy azon seregével egész a tóti erdőszélig visszavonuljon, nehogy engem az éjjel megtámadhasson. —.Róth generális azt meg is tette, és az éjszaka egy puskalövés nélkül folyt le. Éjfélkor Görgey Arthur őrnagytól, ki október 5-én Szilasra érkezett, kaptam azon örvendetes tudósítást, hogy ő segítségemre jön és hogy az ellenségnek az átkelést Ozorán semmi áron ne engedjem. A rendes katonaság megérkezése bátorította népünket és még az' éjjel egész seregemet Ozoráról kiparancsolva, azt csatarendben állítottam, úgy hogy reggelre az. ellenség látta, minő tekintélyes erővel rendelkezhetem. Újra alkudozni kivánt és én magam mentem az értekezésre. Róth generális általlátván állását, hogy körülvéve menekvése többé nincs, magát nekem feltétlenül megadta és épen vele indulni aka- rék táborába, midőn Kőkényesi őrnagy, mint Perczel -Mór ezredes urnák küldöttje megjelent, Róth generálist szinte megadásra felszólítani. A megadás már megtörténvén, a többi feltéleket Perczel Mór ezredes ur kötötte meg. Ez az egyszerű elősorolása az eseménynek — a nagybecsű zsákmányon kívül, mely 12 jól felszerelt és elöfogatokkal ellátott ágyukból, számos tár- szekerekből, sok töltényekből és nagymennyiségű fegyverekből áll, és a melyeket Perczel Mór ezredes ur az álladalomnak általadandja; főtekintetnek tartom azon morális eredményt, melylyet az által édes hazánk nyer, mert az erőszakkal kényszeritett horvá- tok szabadon bocsátása, minekutána fegyvereiket lerakták igen jó hatást szült. Megesküdtek soha Magyarország ellen 7iem szolgálni! Kötelességemnek tartom tisztelt főispán urnák jelenteni, hogy minden vezérletem alatt levő tisztek hazaíiui buzgósággal parancsolataimnak engedelmeskedtek és igy a szerencsés kimenetelhez segítettek, de különösen megemlítem Perczel Istvánt csapatvezér urnák erélyes magaviseletét, és Orffy és Heri- bán uraknak fáradhatlan és bátor működéseiket. Nemkülönben Csákány nyugalmazott kapitánynak bátorságát. « A horvátok Mségesküje. Róth és Philüpovich lefegyverzett horvátjait Ozoráról Pécsen keresztül kisérték vissza a horvát határra. — Pécsett a lefegyverezett ellenség Sei- tovszky, akkori pécsi püspök jelenlétében tábori mise után hűséget tett a magyar alkotmányra. Erről az aktusról az 1848-iki »Hivatalos Közlöny«-nek Pécsről a következő tudósítást küldötték be : iPécs, okt. 12. Perczel Mór ezredes által lefegyverezett és foglyokul tett 7500 határőrből álló Rott-csapat, tegnap délben vonult városunkba, egy a fiatal lelkes Vásárhelyi kapitány vezérlete alatt álló Hányadi-század escorfirozása mellett. Ma déli órákban, Scitovszki püspök s nagyszámú nép jelenlétében táboi-i mise tartatott a kaszárnya mezőn, a fogoly horvátok számára, mely után korszerű egyházi beszédet tartott Vlásics, egerági lelkész, főcélja ezen ünnepélynek lévén, a foglyokat, észemere biz. tag álltai küldött esküforma szerint a magyar alkotmányra s a soha többé meg nem sértendő ma- gyar-horvát baráti viszonyra, egész formasággal megesküdteivén, mit is a felszólított horvátok örömmel letettek, szentül ígérvén e szép hazát többé fegyveres erővel soha és semmi szin alatt meg nem támadni, a gálád bujtogatót pedig, az absolutismus nyomora eszközét, a gyáva zsoldos, Jellasicsot, izenként széttépni. A legszebbb ősszi nap koronázó a testvériség e szent ünnnepét, a történeti lapokba pedig egy uj adat jegyeztetik fel, mely a legloyali- sabb s ellenei irányában legnagylelkübb diadalmas nemzetnek bizonyítja a magyart.« A szegzárdi győzelmi ünnnep. A honvédelmi bizottmány által a tolnamegyei nemzetőröknek ajándékozott három ágyút nagy ünnepéllyel hozták be Szegzárdra Tolnáról ; ezen ünnepséget egy akkori laptudósitó ekként irta le: Szegzárd, november 7-én. Megyénk székvárosa, Szegzárd múlt hó 27-én nagyszerű ünnepélynek volt élvezője. E nap Tolnamegye históriai nevezetességének újabb alapját veté meg. Nevelte annak a roppant néptömeg részvétével emelkedett fényét a a szép őszi időnek kellemben s melegbeni kitartása. Minden arcon az édes megelégedés és ritka örömérzésnek sugárvonásai valának olvashatók. Ki csak mozoghatott, vagy a dobszó által már kora reggel egybehivatott nemzet őrsereg mozdulatát lépten követte, vagy a fényes bejövetelt fogadó nagy utcát végig ellepve szállta meg. E napon hozatvák ugyan is meg a történeti jelességü »ozorai diadal«-nak a hálás hon által e megyének ajándékozott emlékereklyéi azon három ágyú, melyet október 7-én Ozora mezőváros térségén 7500 tökéletesen fegyverezett s erős készületü horvát ellenségnek a fegyvertelen, de mégis az ágyuk legerősbikével, a honszerelmi lelkesülés paizsával vértezett néptömeg tekintélyes felkelése által követ-' keztetett tökéletes lefegyverezésekor zsákmányul esett 12 ágyúból a honvédelmi bizottmánytól, mint az ágyuk torkánál olvasható felírás tanúsítja »emlékül az ozorai diadalért október 7-én 1848« a hivatásának jelesen megfelelt megye öröklött; azon 3 ágyú, melyeknek feketesárga színe hiven jellemzi a múltra: »a magyar nemzetnek a hálátlan dinastia iránti nagylelkűségéért önvérének kíméletlen kiszi- vattyuzását; — a jelenre : az önálló függetlenség szabad érzetére a szolgaság százados álmából felébredését s törvényszentesitette jogainak igényletét; — végre a jövőre intőujját a reánk érett korszellemének, hogy azon gyalázatos camarillának, mely a királyi eskü botrányos megszegetése mellett, a megdöntött absolutismus elviselhetetlen vasbékóit a a gazság és alacsonyság legundokabb eszközeinek felhasználásával, kívánja a szabadságra jogosított hű magyar nemzet lábaira vetni, soha többet hitelt ne adjon. A hazától nyert kincs illő elfogadására Csapó Vilmos ezredes ur, az ozorai diadal egyik naphőse, bízatván meg a készületek rendezésével; Tolnamegyének mindenik járásbeli főbiráját megkereste, hogy az ünnepély nagyszerűségének emeléséhez a nemzetőrök felhívásával tehetségök szerint járuljanak. A felhívás kivánt sikert eredményezett; mert jelesen a völgységi járásból közel 2000 nemzetőr, Perczel Gyula főbíró ur által figyelmeztetve már 28-án este Tolnára összesereglett, oda gyülekezvén a si- montornyai s földvári járásbeli nemzetőrük is, — Tolnáról, hol majd 8 napig őriztetett a gőzösön leszállított nemzeti kincs a helybeli nemzetőrök által, mert a nemzeti szalagos zászló s társzekér után- küldetése miatti reményében az ünnepély ez ideig felfüggesztetett, azonban meg nem hozattak; reggel 8 órakor megindittattak a halált szórandó ágyuk, az elsőt Geisz József tolnai postatulajdonos ur, másodikat Tolna mezőváros, és a harmadikat Bezerédj István követ ur nemzeti szalagokkal és lobogókkal felékesitett szép négy-négy lova vontatván. Előttük gyalogoltak részint magyar, részint nemzetőri öltözetekben a megyei tisztviselőség egy része s nemzetőri kapitányok, néhányan paripákon, az ágyukat mindkét oldalról kivont karddal a tolnai nemzetőrök kisérvén. Legelői harsogott a derék bajai zenészek lelkesítő »Rákúczy« indulója. Az ágyuk után jöttek a többi részint fegyverzett, részint fegyvernélküles tolnai és ezrekre menő vidéki nemzetőrök. Ily rendezett útirányban hullámzott a néptenger. Szegzárd- felé. Ezredesi meghagyás következtében a szegzárdi nemzetőrök a vámhidig indultak a néptömeg eleibe, derék ezredes ur gyönyörű ezredesi egyenruhájában délceg ménen generálstabjával előlovagolván, utána 6 században rendes szakaszokra felosztva a szegzárdi nemzetőrsereg jeles barnászai zenéjének kísérete mellett, minden nemzetőr süvege mellett egy télizöld ág díszelegvén. Tiz órakor egyesült Vám- hidnál a roppant számú néptömeg, s a föntebbi rendezett állásban a megye kincsei tizenegyórára a város nagy utcáján végig vontatva Augusz terénél lekanyarodott utón a vásárálláson túli sik térre vonattak. Itt már a szabad ég alatt tartandó tábon misére zöld gályákból ízletesen felszerelt oltár készen tartatván, miután a tengernép kapitányai által négyszegkörbe felállittatott, s ezredes ur az ünnep méltóságának nevelésére köztisztelet és szeretettel övedzett főispán ur után küldöttséget bocsátva, ez a jelenvolt tisztviselői kar kíséretében ?iemzeti köntösben megjelent és a négyszegű kört képzett nemzetőrsereg közül tetszését nyert szemléjét megtette volna, Gajdasik segédlelkész ur által a mise buzgó áhítattal megtartatott. Minek végeztével igen tisztelt főispán ur, az ünnepély céljához alkalmazott jeles beszédében, a felkelésre buzgóit népet jövőre is kellőleg felfogott hivatásának hasonló zélussali teljesítésére lelkesítvén, a négyszögü körön tulhe- lyezett 3 ágyú torkából először a »haza békéjéért,« másodszor a »haza idveért« és harmadszor a »nemzet örök dicsőségéért« az idvezlő lövések megdördültek. A főispán beszéde. Sztankovánszky Imre, főispán ez alkalommal a következő beszédet mondotta: Szabad nép! vitéz nemzetőrök! Nehéz, komor idő borult ránk, melyben aggódó keblünk nem nyílik örömnek és bús napjainkat nem váltogatják vidám ünnepek. De mai nap megülnünk egyet isten engede, ünnepét, fényes diadalnak a Siónál.
