Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-01-10 / 2. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. VII. évfolyam. ___________________2. szám. Szegzárd, 1897. január 10. Kéz iratok visaza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : I Egész évre . . 6 írt — kr. I Fél évre . . . 3 » — » I Negyed évre . . I » 50 » Egy szám......................12» I E lőfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ] hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Magyarország ellenségei.-Ik. Vége van a millenáris esztendőnek. Az a sok fény és dicsőség, mely az elmúlt év nemzeti ünnepségeit besugározta, az a ragyogó kép, mely Magyarország dicső múltjának, a vitézség és hősiesgég korszakának, a még szebb jelennel, — mely a műveltség és kultúra uralmának, s hatalmas műveinek hirdetője — való össze- ölelkezéséből elénk tárult, méltán egy még szebb és dicsőségesebb jövővel kecsegtet. És ezt a jogosult nemzeti önérzetünkből fakadó, elénk varázsolt ragyogó perspektívát elhomályosítani és befeketíteni igyekeznek többen azok közül is, kik a hazai közéletben vezérszerepet visznek. Az újév alkalmából megnyilatkoztak Apponyi, Horánszky, Bartha és nem beszéltek másról, mint arról, hogy az ország le van igázva, hogy Magyarországon kizá rólag a törvénytelenség és önkény uralma van napirenden, hogy az alkotmányosság el van tiporva, hogy az ország népe gyenge, szegény és erkölcstelen. Mindegyik vád önmagában véve olyannyira súlyos, olyan borzasztó, hogy ha a sok közül csak egy is igaz volna, arcába kergetné a vért minden igaz magyarnak és hazafinak. Es mi hallatszik e vádaskodás nyomában — mi az oka a magyar közélet eme pusztulásának, a magyar politika és alkotmány megsemmisülésének, minő felforgatása és elvadulása a közviszonyoknak adja a vádaskodók szájába eme elkeseredett szavakat, eme szörnyű vádakat? Semmi ín ás, mint az, hogy megtörtént a képviselőválasztás és a nemzet óriási többsége a szabadelvű eszméket és határozott, szigorúan körvonalozott politikai elveket hirdető pártok mellett foglalt állást, mig a kétlelkű és nem elvi, hanem személyi politikát űző pártokat: Ugronékat és a nemzeti pártot megsemmisítő ítélettel elejtette. Ez az a nagy bűn, a miért a legborzasztóbb vádakkal illetik Magyarországot, a miért közállapotaink ecsetelésóre már nemcsak a túlzás, hanem a torzítás fegyvereit használják. Hál’istennek, mint kiáltó szó a pusztában hangzanak el ezen vészkiáltások — a nagy közönség elolvassa, de nem találnak nála hitelre, hanem nyom nélkül elpárolognak feje fölött . . . Pedig ott, a hol tényleg komoly baj, vagy veszély van, ott nincs szükség kétségbeesett jajveszéklésre, a kedélyek lázitá- sára — ott egy kis parázs is hamar tüzet fog és lángba borit. Ha egy szemernyi igazság volna abban, hogy a kormány kezeiben az alkotmány veszélyeztetve van, hogy „egész Magyarország nem egyéb, mint egy erkölcsi iszap “ stb. akkor mégis van még annyi bátorság, önérzet és erő ebben az országban és népében, hogy az első figyelmeztető szóra elsöpörné az alkotmányunk támadóit, az „erkölcsi iszap“ okozóit, — de igy visszhang és hitel nélkül hangzanak el a dörgő támadások. Eossz utón járnak — még ellenzéki szempontból is kiindulva — ha a pártharag és pártszenvedély féktelen kitöréseinek engednek tért, mert eljátszák vele azt a rokonszenvet és bizalmat, melyre az ő egyéniségűk az ellentétes politikai pártállás dacára egybéként igényt tarthat. De nem az ország érdekében csele- kesznek ezekkel a nyilatkozatokkal már azért sem, mert mindazok kik a magyarnak ellenségei, elégtétellel fognak hivatkozni a magyar politikai tényezők részéről elhangzott beszédekre, a melyek az ország tekintélyét és méltóságát meghurcolni alkalmasak és elleneinknek újabb igazságtalan vádak kovácsolására bő tápot szolgáltatnak. Hazánknak épen most, nemzeti érdekeinknek hathatós megvédésére a széttagoltság és belső pártharcok helyett egyöntetű és összetartó munkásságra van szüksége. Előttünk az Ausztriával megújítandó , kiegyezés. Az osztrákok túlcsigázott és jogtalan követeléseivel szemben a mi érdekeinket könnyebben védhetjük meg és igényeinket sikeresebben érvényesíthetjük, ha az összetartó, egységes, tömör magyar nemzet áll azok élére. Minden jóakaratunk és őszinte ragaszkodásunk dacára a dualizmus iránt — ugy- ! látszik — az idei évben kenyértörésre kerülhet a sor. És megdöbbenve tapasztaljuk, högy a magyar királyi család és az uralkodó ház legelőkelőbb tagjai : Stefánia özvegy trónörökösné, Mária Valéria es a többi kir. foTÁRCA.. —+«»f— Margit csillagok. Az üde hűvös erdészéiben A Margit csillag nyit fehéren. O nézd milyen hiányos, ritka * Egy-egy virágnak selymes szirma! Miként ha minden reggel újra Valakinek lágy könnyű ujja Egy-egy virágszirmot letépne, Tudod hóvá lett a levélke P Midőn a bibor hajnal fénye Leszáll a harmatgyöngyös rétre S a virágok szemők kinyitják Jönnek szerelmes, karcsú nimfák. Jönnek a bájos nimfalányok És tépOgetvén a virágot Édes mosolygó rózsaajkkal, „Szeret, P — nem szeret P“ kérdik halkkal. SZALAY FH.UZINA. Szózat. (A millenniumi napokból.) Holnap ünnep . . . És olyan csöndes, néma minden, Parányi előjele sincsen, Hogy mire ébred holnap a haza, Holnap ünnep — és körülöttem Amerre nézek néma csöndben, Pihen az éjszaka, Semmi nesz, hallgat a magyar — Lelkesülni nem tud vagy nem akar, ... Ti porló hősök, ti megdicsőült nagyok, Kik e hazáért haltatok, Kiknek kiöntött drága vére, Idehullott a szabadság mezejére, Ti felmagasztosult, Égi fényt sugárzó áldozatok, Kik ide hintettétek vissza Hazát termékenyítő hamvatok, Halljátok alszik a magyar! Lelkesülni nem tud — vagy nem akar A holnapra nem mutat semmi jel S ezt mondják majd: a nemzet ünnepel. A honszerelem mély, lobogó lángja, Nem világit bele az éjszakába, Az érzés ereje nein csap Hátralékos cl öli/.időinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátraléko beküldeni szíveskedjenek. * o —’ Pedig ha kitörni akarna, Beleharsogna már a néma éjbe, Egy nemzetnek mondhatlan büszkesége, Hogyha - de mi ez? haliga, Itt megérint a szellő halk fuvalma, A tavaszi légen Keresztül, Valami dal akkordja rezdül, Előbb csak elmosódva halkan, Távolról száll felém a dallam, Mig lassan mindjobban kiválik, Azután árként neki szabadulva, Felcsap szenvedéllyel, harsogva, zúgva, Százak ajkán a büszke dal, Melyet megért aki magyar, És csak a magyar ért meg egyedül — : Hazádnak rendületlenül! ... Es egyszerre ah! szivem megremeg, Lényemet áthatja csodás meleg, Még álomnak is édes, szép talán, A Szózat zeng itt a nép ajakán, Csupa tűz a dal — csupa szenvedély, Hogy megrezzen a fákon a levél, Mintha felébredne az éjszaka, S megmozdulna a természet maga, Mintha rajt is egy érzés járna át, A mely betölti most az éjszakát, És látom, hogy a felhők fátyola, összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb
