Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-02-14 / 7. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1897. február 14 frt 28 kr. Ezen befizetési eredmény összehasonlítva a múlt óv hason időszakában elért befizetési ered­ménynyel, a folyó évi kedvezőtlenebb 736 frt 13 krajcárral. A kir. Ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszék fogházában január hó folyamán le volt tartóztatva 154 egyén, kik közül fegyhazra volt Ítélve 13, börtönre 81, fogházra 44, vizsgálati fogoly 13, föllebbezés alatt állott 3. A fogházi kór­házban 13 egyén kezeltetett, meggyógyult 9, meg­halt 1. A közgazdasági előadó jelentése szerint az őszi vetések jelen állása kielégítő és elég jónak mondható az állategészségügyi helyzet is. Az ál­talános közgazdasági helyzet nagyban és egészben kielégítő. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hónapban 9 iskolát 20 tanteremben látogatott meg. A meglátogatott iskolákban jeles es kielégítő kö­zötti eredményt találta. A bedegi, kányái, órtényi és szakcsi r. kath. iskoláknál egy-egy tanítói állás * betöltetlen. Az észlelt hiányok pótlása iránt intéz­kedés tétetett. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a vár­megyei árvaszéknél az ügymenet a rendes volt. Az ügyforgalmi kimutatás adatai szerint érkezett a múlt hó folyamán 1957 drb, melyhez a múlt óv december végével maradt 814 drb hátralékot hozzá számítva, elintézésre várt 2771 drb. Ebből feldol­goztatott 2075, elintézetlen maradt 696. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegész- ségi állapot a lefolyt január hónapban kedvezőtlen volt, ilyenné alakult egyrészt a légző szervek kü­lönféle megbetegedései által, melyek az influenza mint kórokra vezethetők vissza, másrészt a heveny fertőző betegségek, főleg a hólyagos himlő és diph­teria nagyobb elterjedése által; előbb kizárólag a tamásii és dombóvári járások területén, utóbbi job­ban a központi járásban. Dyphteria volt 33 eset, hólyagos himlő 62, ebből Döbröközön 50. Mindkét ragályos baj gyógykezelése s tovaterjedésének meg- gátlása céljából a szükséges intézkedések megté­tettek; a dyphteria ellen a gyógyszerum majd min­den esetben használtatott; a hólyagos himlő ellen a kényszer oltás rendeltetett el s jó részt végre is hajtatott. Döbröközön 900 egyénnél több része­sült védőoltásban. Gyulajováncán február hó 1-ón vette kezdetét. Ujraoltásra köteleztetett minden 16 évet még be nem töltött egyén, továbbá a ragály lepte házak lakói minden korkülönbsóg nélkül s minden önkényt jelentkező. Nagybau hozzájárult a hólyagos himlő terjedéséhez Döbröközön, hogy több beteget — számszerint 18-at — hozzátartozóik nem csak nem gyógy kezeltették, de egyenesen eltitkol­ták s csak a házról-házra teljesített vizsgálat al­kalmával jutott az eltitkolt esetek tudomására. — A szegzárdi Ferenc közkórházban 1896. december hónapról ápolás alatt maradt 331, február hónap- bau fölvétetett 205, ápoltatott összesen 536, gyó­gyult 118, javultan elbocsájtatott 19, gyógyultan 4, meghalt 15. Összes fogyaték 156.- A községjegyzői nyugdíjalapra fel­ügyelő választmány február hó 24-én szerdán dél­előtt 10 órakor folyó ügyek, de különösen a köz­ségjegyzői nyúgdíjszabályrendelet átdolgozására ki­küldött bizottság által beadandó javaslat tárgyában D'óry Pál alispán elnöklete alatt választmányi ülést tart; előző nap pedig a nyugdíjszabályzat módosí­tására kiküldött szükebbkörü bizottság fog ülésezni dr. Kramolin Emil elnöklete alatt. Gazdasági téli vándortanitások. A mezőgazdaság általánosan érzett nyomasztó helyzete mind fokozottabb és fokozottabb cselek­vésre hívja azokat a tényezőket, amelyeknek fel­adatuk a nemzeti jólét elsőrendű faktorának: a mezőgazdaságnak érdekeit szolgálni a fóldmivelés- sel foglalkozók tisztessséges existentiájának bizto­sítása és anyigi jólétének előmozdítása körül muu- kálódni. — És tényleg látjuk is, hogy úgy a kor­mányhatalom, mint a hivatott társadalmi faktorok erélyesen keresik az utat, mely a válságból való kibontakozáshoz vezethetne. Ide irányul a földmivelésügyi kormánynak azon intézkedése is, mely a nép gazdasági isme­retkörének bővítését célozza a téli gazdazági tan­folyamok és vándortanitások szervezése utján. Ha tudjuk, hogy a mezőgazgaság mostani súlyos viszonya ,jó részt azért olyan nehezen elvi­selhető éppen a kisgazdának, mert a nép konzer­vatív gongolkozása a változott viszonyokból vagy éppen nem, vagy csak részben és nehezen tud megbarátkozni, illetve ósdiságából képtelen kivet­kőzni : be kell látnunk, hogy szükséges oktatni a népet olyan irányban, hogy megismerje a módo­kat, melyekkel gazdálkodási rendszerén javíthat, esetleg változtathat; megtanulja, miként tarthatja fönn magát a válságos helyzetben és mit kell ten­nie helyzetének javítása érdekében. Ilyen iránya lesz azoknak az előadásoknak, amelyeket a vármegyei gazdasági egyesület, a föld- mivelósügyi kormány anyagi támogatásával és az Az uj társadalom, építeni akar — és nem sajnálja ama romok pusztulását, ame­lyek fölött Szemere Miklós ur és elvtársai keseregnek. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülését múlt kedden tartotta meg gróf Széche­nyi Sándor, főispán elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak: DöryPál alispán, Kurz Vilmos árvaszóki el­nök, Fórdős Vilmos tisztiügyész, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Ti­hanyi Domokos tanfelügyelő, dr. Rangel Ignác tiszti főorvos, Krcsmarik Pál kir. ügyész, Mayer •F. Andor közgazdasági előadó, Kramolin Emil, dr. Szigeth Gábor, örffy Lajos, Perczel Lajos, Döry Dénes, Kovács S. Endre, Jeszenszky Andor. Az alispán jelentése szerint a közigazgatás menete szabályos, s a központi ügyintézés ered­ménye, úgy a múlt óv, mint az 1895 év hasonló időszakához viszonyítva kielégítő volt. Beérkezett a múlt hó folyamán 2473 ügydarab, december ha­váról áthozatott 485, feldolgozandó volt tehát a múlt hó folyamán 2958, ebből feldolgoztatott 2514 közgyűlésre fentartatott 110, és igy a tulajdonké- peni hátralék — dacára annak, hogy a vármegyei főjegyző 3 hót óta szabadságon van — 334-re ol­vadt le; ezen szám a legszigorúbb számítás sze­rint is, csupán 4 napi ügyforgalomnak felel meg. A esendőrkerttleti parancsnokság által közölt ese- ményjelentósi kivonat tanúsága szerint a közbizton­sági állapot kielégítő volt, dacára annak, hogy a múlt évbeni elemi csapások hatása szokatlan nagy mérvben érezteti magát, különösen a kisebb me­zőgazdák és a napszámosok osztályában. A köz­ségi közigazgatási szolgálat terén különösen az évi számadások lezárása és elkészítése, úgy a fősoro­zás előkészítése következtében fölszaporodott teen­dők ellátása általában fokozott tevékenységet igé­nyel, melynek szigorú megkövetelése a mutatko­zott kisebb-nagyobb mérvű fegyelmezettlensóg és hanyagságnak megtorlását is szükségessé tette, ez az oka, hogy a múlt hó folyamán összesen 17 bír­ságolási és 3 fegyelmi büntetési eset fordult elő, mely büntetések közül 14 az alispán által, 6 pe­dig a főszolgabirák által alkalmaztatott, 4 esetben törvényhatósági, 16 esetben pedig községi tisztvi­selők ellenében. A pénzügyigazgató jelentése szerint január hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 73026 napi magakedveltetés után elváltoztatták a nevét, — még pedig belügyminiszteri engedély nélkül. A névváltoztatás nagyon előnyös volt a tisz­telt illetőre nézve. Mert hát Csókás Istvánt Csókos Pista névvel vezették be a szép menyecskék a szi­vük matrikulájába. De még más nevet is kapott a deli kántortanitó. Ezt már nem a szép menyecskék, hanem a tisztes presbyterek és az örökös templpmhű, reg­geli könyörgésekre, vasárnapi prédikációra, szük- ben-bóben, esőben-hóban, sárban, zivatarban ren­desen eljáró öregek, középidejüek és kegyes szülék adtak rá. „Szent-Ekhó,“ — ez volt Osókos Pistának második újonnan szerzett neve. Ezt a nevet is igazán kiérdemelte. Mert mi­kor úgy vasárnap reggelenként a templomban a a chóruson kihúzta mind a kilenc mutációt — nem ugyan az orgonából, — nem ilyen szent-muzsika nincs még a katymári kálvinista templomban — hanem saját, nem tudom hány oktávás torkából, s rázendíti hogy: — Szent Isten! Noha néked Az egek ülő-széked! — hát akkor meg a pá­pista atyafiak is, — a kiknek éppen a szomszéd­ságban lévő templomába erősen behangzott a szép kálvinista ének — majdhogy nem mindnyájan el­feledkeztek a keresztvetésről. Meg is mondták a plébános urnák, hogy ha nekik olyan mestert nem szerez a ki úgy ki tudja szavadzani az „lm arcunkra borulunkai“ mint a kálvinista atyafiak rektorja a „Szent Istent“, hát akkor ők valas-valamennyien hitet változtatnak, any- nyival inkább is, mert a pécsi püspök még most sem reperáltatta meg a korhadásnak indult temp­lomtetőt. Hát még azok a talpra esett ríkató halotti búcsúztatók 1 Ezek voltak ám csak a híresek. Osókos Pista olyan kádenciákat vágott ki, hogy még Bege Pál uram is, — a ki pedig hót esztendőt szenve­dett a hazáért Lipótvárou — előhúzza a kék kesz­kenőt az öreg daka feneketlen zsebéből — s avval törölgette a „könyveit.“ Mikor meghalt Csűri Istváu uram, a szent- eklézsia kierdemült kurátora, a ki végrendeletileg az egyházra hagyta azt az öt, mond öt forintokat, a melyekkel a kurátori számadás alkalmával nem tudott elszámolni: hát akkor Osókos Pista igy di­csérte ki a nagylelkű adakozót: — Tekintetes nemes Csűri falamia, Kinek ezüst gombja csupa szalamiaj! — — Ez már aztán valami! —Hangzott a tisz­telt közvélemény szava. Az se volt utolsó a mit a Dunába fűlt em­ber felett mondott: — Magas az ég boltja! Két nagy oszlop tartja, Mindkettő oly magas mint a Duna partja! — Mikor pedig a dunapataji vásáron lórugás következtében kimúlt Torka-Csökmü András felett elzengedezte hogy: — Özvegyim itt hagylak, sok búra, sok bajra, Nem mék vásározni már Duua-Patajra! — Hát akkor egész nyilvánságosan kitört a ri- billió a pápista atyafiak között. Zúgott a nép! Mi­kor a plébános ur elment tanácskozni a koronára, közönséges gyűlést tartottak s ott aztán határoza- tilag kimondották hogy ők nem elógesznek meg avval hogy : — Jól jártál te szép virágszál, Mert nagy örömre jutottál,! — hanem hát nékik is olyan kádencia kell mint a minő kijut a kálvinista atyafiak az urban elszenderültjeinek. — Ha nem lesz kádencia, hát akkor lesz baj ! Kálvi - nistákká most már ugyan nem lesznek, mert ott éppen uj iskolát akarnak építeni, s ók magukra ilyen uj terhet nem vállalhatnak, mert a föld népe úgy is szegény ; hanem hát tesznek mást Hallot­ták ók már azt s mikor a plébános ur nevenapja alkalmával s különböző felekezetű szent atyák kár­tyáztak, hogy: dupla vagy semmi! No hát kadencia vagy szmmi! Lesznek rezonérusokká! Ott azok kö­zött úgy is kevés igaz hitü keresztény. Ott legalább nem kell párbórt sem fizetni. No meg aztán azok az igazi őskeresztények. Már már őskereszténnyó lett az egész paty- mári rom. katholikus gyülekezet, a midőn az asz- szonyoknak egy nazarónusból visszatért asszony tu­domásukra hozza azon elbánást a melyben az ujabbkori őskereszténység az emberiség szoknyát viselő felét részesíteni szokta. Ez aztán nem tet­szett nekik. Kijelentették hát a „hejh, apjukok uak, hogy Kadencia ide, kadencia oda, ők nem lesznek őskeresztónyekké! Megmaradnak az igazi kitben! így is meghallgatják a kadeuciát; —nem keresztényi kötelesség a mai felekezeti temetése­ken részt venui! — Ha pedig az emberek még soká rezonéroznak, hát akkor legyen válópör! Itl az uj törvény! Van Szegzárdon prókátor elég! Hanem hát nem hiában mondja Arany János: — Lám a kerékvágás milyen messze halad, Hortobágyi kompnál még is ketté szakad! —-

Next

/
Oldalképek
Tartalom