Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-02-14 / 7. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1897. február 14 frt 28 kr. Ezen befizetési eredmény összehasonlítva a múlt óv hason időszakában elért befizetési eredménynyel, a folyó évi kedvezőtlenebb 736 frt 13 krajcárral. A kir. Ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszék fogházában január hó folyamán le volt tartóztatva 154 egyén, kik közül fegyhazra volt Ítélve 13, börtönre 81, fogházra 44, vizsgálati fogoly 13, föllebbezés alatt állott 3. A fogházi kórházban 13 egyén kezeltetett, meggyógyult 9, meghalt 1. A közgazdasági előadó jelentése szerint az őszi vetések jelen állása kielégítő és elég jónak mondható az állategészségügyi helyzet is. Az általános közgazdasági helyzet nagyban és egészben kielégítő. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hónapban 9 iskolát 20 tanteremben látogatott meg. A meglátogatott iskolákban jeles es kielégítő közötti eredményt találta. A bedegi, kányái, órtényi és szakcsi r. kath. iskoláknál egy-egy tanítói állás * betöltetlen. Az észlelt hiányok pótlása iránt intézkedés tétetett. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a vármegyei árvaszéknél az ügymenet a rendes volt. Az ügyforgalmi kimutatás adatai szerint érkezett a múlt hó folyamán 1957 drb, melyhez a múlt óv december végével maradt 814 drb hátralékot hozzá számítva, elintézésre várt 2771 drb. Ebből feldolgoztatott 2075, elintézetlen maradt 696. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegész- ségi állapot a lefolyt január hónapban kedvezőtlen volt, ilyenné alakult egyrészt a légző szervek különféle megbetegedései által, melyek az influenza mint kórokra vezethetők vissza, másrészt a heveny fertőző betegségek, főleg a hólyagos himlő és diphteria nagyobb elterjedése által; előbb kizárólag a tamásii és dombóvári járások területén, utóbbi jobban a központi járásban. Dyphteria volt 33 eset, hólyagos himlő 62, ebből Döbröközön 50. Mindkét ragályos baj gyógykezelése s tovaterjedésének meg- gátlása céljából a szükséges intézkedések megtétettek; a dyphteria ellen a gyógyszerum majd minden esetben használtatott; a hólyagos himlő ellen a kényszer oltás rendeltetett el s jó részt végre is hajtatott. Döbröközön 900 egyénnél több részesült védőoltásban. Gyulajováncán február hó 1-ón vette kezdetét. Ujraoltásra köteleztetett minden 16 évet még be nem töltött egyén, továbbá a ragály lepte házak lakói minden korkülönbsóg nélkül s minden önkényt jelentkező. Nagybau hozzájárult a hólyagos himlő terjedéséhez Döbröközön, hogy több beteget — számszerint 18-at — hozzátartozóik nem csak nem gyógy kezeltették, de egyenesen eltitkolták s csak a házról-házra teljesített vizsgálat alkalmával jutott az eltitkolt esetek tudomására. — A szegzárdi Ferenc közkórházban 1896. december hónapról ápolás alatt maradt 331, február hónap- bau fölvétetett 205, ápoltatott összesen 536, gyógyult 118, javultan elbocsájtatott 19, gyógyultan 4, meghalt 15. Összes fogyaték 156.- A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány február hó 24-én szerdán délelőtt 10 órakor folyó ügyek, de különösen a községjegyzői nyúgdíjszabályrendelet átdolgozására kiküldött bizottság által beadandó javaslat tárgyában D'óry Pál alispán elnöklete alatt választmányi ülést tart; előző nap pedig a nyugdíjszabályzat módosítására kiküldött szükebbkörü bizottság fog ülésezni dr. Kramolin Emil elnöklete alatt. Gazdasági téli vándortanitások. A mezőgazdaság általánosan érzett nyomasztó helyzete mind fokozottabb és fokozottabb cselekvésre hívja azokat a tényezőket, amelyeknek feladatuk a nemzeti jólét elsőrendű faktorának: a mezőgazdaságnak érdekeit szolgálni a fóldmivelés- sel foglalkozók tisztessséges existentiájának biztosítása és anyigi jólétének előmozdítása körül muu- kálódni. — És tényleg látjuk is, hogy úgy a kormányhatalom, mint a hivatott társadalmi faktorok erélyesen keresik az utat, mely a válságból való kibontakozáshoz vezethetne. Ide irányul a földmivelésügyi kormánynak azon intézkedése is, mely a nép gazdasági ismeretkörének bővítését célozza a téli gazdazági tanfolyamok és vándortanitások szervezése utján. Ha tudjuk, hogy a mezőgazgaság mostani súlyos viszonya ,jó részt azért olyan nehezen elviselhető éppen a kisgazdának, mert a nép konzervatív gongolkozása a változott viszonyokból vagy éppen nem, vagy csak részben és nehezen tud megbarátkozni, illetve ósdiságából képtelen kivetkőzni : be kell látnunk, hogy szükséges oktatni a népet olyan irányban, hogy megismerje a módokat, melyekkel gazdálkodási rendszerén javíthat, esetleg változtathat; megtanulja, miként tarthatja fönn magát a válságos helyzetben és mit kell tennie helyzetének javítása érdekében. Ilyen iránya lesz azoknak az előadásoknak, amelyeket a vármegyei gazdasági egyesület, a föld- mivelósügyi kormány anyagi támogatásával és az Az uj társadalom, építeni akar — és nem sajnálja ama romok pusztulását, amelyek fölött Szemere Miklós ur és elvtársai keseregnek. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülését múlt kedden tartotta meg gróf Széchenyi Sándor, főispán elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak: DöryPál alispán, Kurz Vilmos árvaszóki elnök, Fórdős Vilmos tisztiügyész, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, dr. Rangel Ignác tiszti főorvos, Krcsmarik Pál kir. ügyész, Mayer •F. Andor közgazdasági előadó, Kramolin Emil, dr. Szigeth Gábor, örffy Lajos, Perczel Lajos, Döry Dénes, Kovács S. Endre, Jeszenszky Andor. Az alispán jelentése szerint a közigazgatás menete szabályos, s a központi ügyintézés eredménye, úgy a múlt óv, mint az 1895 év hasonló időszakához viszonyítva kielégítő volt. Beérkezett a múlt hó folyamán 2473 ügydarab, december haváról áthozatott 485, feldolgozandó volt tehát a múlt hó folyamán 2958, ebből feldolgoztatott 2514 közgyűlésre fentartatott 110, és igy a tulajdonké- peni hátralék — dacára annak, hogy a vármegyei főjegyző 3 hót óta szabadságon van — 334-re olvadt le; ezen szám a legszigorúbb számítás szerint is, csupán 4 napi ügyforgalomnak felel meg. A esendőrkerttleti parancsnokság által közölt ese- ményjelentósi kivonat tanúsága szerint a közbiztonsági állapot kielégítő volt, dacára annak, hogy a múlt évbeni elemi csapások hatása szokatlan nagy mérvben érezteti magát, különösen a kisebb mezőgazdák és a napszámosok osztályában. A községi közigazgatási szolgálat terén különösen az évi számadások lezárása és elkészítése, úgy a fősorozás előkészítése következtében fölszaporodott teendők ellátása általában fokozott tevékenységet igényel, melynek szigorú megkövetelése a mutatkozott kisebb-nagyobb mérvű fegyelmezettlensóg és hanyagságnak megtorlását is szükségessé tette, ez az oka, hogy a múlt hó folyamán összesen 17 bírságolási és 3 fegyelmi büntetési eset fordult elő, mely büntetések közül 14 az alispán által, 6 pedig a főszolgabirák által alkalmaztatott, 4 esetben törvényhatósági, 16 esetben pedig községi tisztviselők ellenében. A pénzügyigazgató jelentése szerint január hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 73026 napi magakedveltetés után elváltoztatták a nevét, — még pedig belügyminiszteri engedély nélkül. A névváltoztatás nagyon előnyös volt a tisztelt illetőre nézve. Mert hát Csókás Istvánt Csókos Pista névvel vezették be a szép menyecskék a szivük matrikulájába. De még más nevet is kapott a deli kántortanitó. Ezt már nem a szép menyecskék, hanem a tisztes presbyterek és az örökös templpmhű, reggeli könyörgésekre, vasárnapi prédikációra, szük- ben-bóben, esőben-hóban, sárban, zivatarban rendesen eljáró öregek, középidejüek és kegyes szülék adtak rá. „Szent-Ekhó,“ — ez volt Osókos Pistának második újonnan szerzett neve. Ezt a nevet is igazán kiérdemelte. Mert mikor úgy vasárnap reggelenként a templomban a a chóruson kihúzta mind a kilenc mutációt — nem ugyan az orgonából, — nem ilyen szent-muzsika nincs még a katymári kálvinista templomban — hanem saját, nem tudom hány oktávás torkából, s rázendíti hogy: — Szent Isten! Noha néked Az egek ülő-széked! — hát akkor meg a pápista atyafiak is, — a kiknek éppen a szomszédságban lévő templomába erősen behangzott a szép kálvinista ének — majdhogy nem mindnyájan elfeledkeztek a keresztvetésről. Meg is mondták a plébános urnák, hogy ha nekik olyan mestert nem szerez a ki úgy ki tudja szavadzani az „lm arcunkra borulunkai“ mint a kálvinista atyafiak rektorja a „Szent Istent“, hát akkor ők valas-valamennyien hitet változtatnak, any- nyival inkább is, mert a pécsi püspök még most sem reperáltatta meg a korhadásnak indult templomtetőt. Hát még azok a talpra esett ríkató halotti búcsúztatók 1 Ezek voltak ám csak a híresek. Osókos Pista olyan kádenciákat vágott ki, hogy még Bege Pál uram is, — a ki pedig hót esztendőt szenvedett a hazáért Lipótvárou — előhúzza a kék keszkenőt az öreg daka feneketlen zsebéből — s avval törölgette a „könyveit.“ Mikor meghalt Csűri Istváu uram, a szent- eklézsia kierdemült kurátora, a ki végrendeletileg az egyházra hagyta azt az öt, mond öt forintokat, a melyekkel a kurátori számadás alkalmával nem tudott elszámolni: hát akkor Osókos Pista igy dicsérte ki a nagylelkű adakozót: — Tekintetes nemes Csűri falamia, Kinek ezüst gombja csupa szalamiaj! — — Ez már aztán valami! —Hangzott a tisztelt közvélemény szava. Az se volt utolsó a mit a Dunába fűlt ember felett mondott: — Magas az ég boltja! Két nagy oszlop tartja, Mindkettő oly magas mint a Duna partja! — Mikor pedig a dunapataji vásáron lórugás következtében kimúlt Torka-Csökmü András felett elzengedezte hogy: — Özvegyim itt hagylak, sok búra, sok bajra, Nem mék vásározni már Duua-Patajra! — Hát akkor egész nyilvánságosan kitört a ri- billió a pápista atyafiak között. Zúgott a nép! Mikor a plébános ur elment tanácskozni a koronára, közönséges gyűlést tartottak s ott aztán határoza- tilag kimondották hogy ők nem elógesznek meg avval hogy : — Jól jártál te szép virágszál, Mert nagy örömre jutottál,! — hanem hát nékik is olyan kádencia kell mint a minő kijut a kálvinista atyafiak az urban elszenderültjeinek. — Ha nem lesz kádencia, hát akkor lesz baj ! Kálvi - nistákká most már ugyan nem lesznek, mert ott éppen uj iskolát akarnak építeni, s ók magukra ilyen uj terhet nem vállalhatnak, mert a föld népe úgy is szegény ; hanem hát tesznek mást Hallották ók már azt s mikor a plébános ur nevenapja alkalmával s különböző felekezetű szent atyák kártyáztak, hogy: dupla vagy semmi! No hát kadencia vagy szmmi! Lesznek rezonérusokká! Ott azok között úgy is kevés igaz hitü keresztény. Ott legalább nem kell párbórt sem fizetni. No meg aztán azok az igazi őskeresztények. Már már őskereszténnyó lett az egész paty- mári rom. katholikus gyülekezet, a midőn az asz- szonyoknak egy nazarónusból visszatért asszony tudomásukra hozza azon elbánást a melyben az ujabbkori őskereszténység az emberiség szoknyát viselő felét részesíteni szokta. Ez aztán nem tetszett nekik. Kijelentették hát a „hejh, apjukok uak, hogy Kadencia ide, kadencia oda, ők nem lesznek őskeresztónyekké! Megmaradnak az igazi kitben! így is meghallgatják a kadeuciát; —nem keresztényi kötelesség a mai felekezeti temetéseken részt venui! — Ha pedig az emberek még soká rezonéroznak, hát akkor legyen válópör! Itl az uj törvény! Van Szegzárdon prókátor elég! Hanem hát nem hiában mondja Arany János: — Lám a kerékvágás milyen messze halad, Hortobágyi kompnál még is ketté szakad! —-
