Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-06-13 / 24. szám

1897. junius 13. TOLNA VÁRMEtíYE. 3. — Hymen. Pfleger Hugó gazdatiszt eljegyezte Pleszky Gizella urhölgyet, Pleszky Antal uradalmi kasznár nővérét Faddon. — Dr. Fehér Dezső szeg- zárdi ügyvéd eljegyezte lhászy Lajos sárszentmik- lósi állatorvos leányát, Etelkát. — A Garay-óda pályázat határideje csütörtökön járt le; beérkezett 18 pályamű, melyek között néhány sikerült költemény van s igy a pályázat sikeresnek mondható. Pályabirák lesznek Fórdős Vilmos elnöklete alatt: Szász Károly, Rátkay László, dr. Ferenczy József és Bodnár István. A pályá­zatra 18 pályamű érkezett, a következő sorrendben és jeligés levéllel: 1. Garay János emlékezete. Jelige: Szegzárd. 2. Garay János emlékezete. Jelige: »Ismerj meg . . . ábrándok nyugtalan ifja, Garay«. 3. Garay János emlékezete. Jelige: »Isten áldd meg a magyart, Kölcsey.« 4. Garay János szob­ránál. Jelige: »Daloltam és szerettem — s küzködve vesztem el. — Garay.« 5. Ga­ray emlékezete. Jelige: Becsület. 6. Garay János szobránál. Jelige: »Daloltam és sze­rettem — S küzködve vesztem el, Garay.« 7. Garay emlékezete. Jelige: Emlékezzünk ... 8. Garay emlékezete. Jelige: »Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt.« 9. Óda Garay János emlékszobrának lelep­lezési ünnepélyére. Jelige: »Szülötte földed ünnepel örülve, Hazádnak szive rája földo­bog, övének nem csak az nevez ki szüle, Fióknak hívnak büszke századok. Csengeri.« 11. Garay János szobrának leleplezési ünne­pére. Jelige: »A haza minden előtt . . . 12. Garay János emlékezete. Jelige : »Nézd . . . Garaynak a pacsirta dalu...« 13. Garay. Jelige; »Becsüld a múltat és jövőt nyerél.« 14. Óda a szegzárdi Garay szobor leleplezési ünnepére. Jelige: «A lelkem istené, — ha­zámé életem, a szivem hölgyemé, — enyém — becsületem. Garay.« 15. Garay emlékezete. Jelige : »Hálás utókor áll bölcsőd helyén.« 16. Garay János szobra leleplezésekor. Jelige: »Fészkéből itt kele szárnyra. Szász K.« 17. Garay János emlékezete. Jelige: »A honnak élt.« 18. Óda a Garay szobor leleplezésére Szegzárdon. Jelige: »Ez a szobor porba omlik egyszer, De megmarad az örök ideál.« — Egy pályaművet, mivel jeligés levél nél­kül, a szerző neve alatt érkezett, nem le­hetett figyelembe venni. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter V. Ko­vács Lajos nagylaki kir. járáscirósági segédtelek- könyvvezetőt a tamásii kir. járásbírósághoz telek­könyvvezetővé nevezte ki. — Az országos nemzeti szövetség elnöksége lapunk szerkesztőségéhez a kö­vetkező levelet intézte: Tekintetes Szer­kesztő Ur 1 Becses lapjának 21-ik száma szövetségünkről lelkes és minden részben emelkedett hangú vezető cikkelyt hozott. Igazgatóságunknak ez annál is inkább örö­mére szolgál, mert épen a hazafias vidéki sajtónak lehet legnagyobb része a mi tö­rekvéseink megvalósításában. Midőn tehát az igen t. Szerkesztő Urnák ezt a meleg érdeklődését megköszönnénk — kérjük, hogy bennünket a jövőben is támogatni, esetleg becses lapjában közleményünknek helyt adni szíveskedjék. Budapesten, 1897. junius 4-én. Hazafias üdvözlettel Dr. Herczegh Mihály s. k. egyetemi jogtanár, az igazgatóság el­nöke. Katona Béla s. k. ügyvezető-főjegyző. — A szegzárdi kaszinó múlt kedden választ­mányi ülést tartott B i r ó y Béla alelnök vezetése alatt. A Garay-szobor alapozási munkáiról Fejős Károly és lóth Károly mérnökök által készített költ­ségvetést elfogadták és a munkálat kivitele iránt intézkedtek ; ezenkívül Máthis Kálmán igazgatónak azon jelentését, hogy a pavilion bútorzatát tűz el­len biztosította, jóváhagyólag tudomásul vették. Hely­beli tagul fölvették Horvát Jenő ügyvédjelöltet. — Vasútépítési engedély. Löwy Mór fiai előnyösen ismert simontornyai építési vállalkozó czégnek a m. kir. államvasutak Simontornya állomásától Vám, Nagy-Daád puszta, Ozora község és Belső-Sári puszta érintésével a győr-veszprém-dombovári vasút Felső-Nyék állomásáig vezetendő helyiérdekű gőzmozdonyu vasut-vonalra a kereskedelem­ügyi miniszter az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — A szegzárdi polgári olvasókör nyári he­lyiségében pünkösd vasárnap igen sikerült tánces­télyt tartottak, melyet megelőzőleg a dalárda több dalt énekelt nagy hatással; később a kör elnöké­nek fölkérésére a vendégül szüleinél Szegzárdon időző Palugyai Ilona, énekesnő adott elő néhány dalt nagy tetszés között; a közönség lelkesen meg­éljenezte művésziesen előadott daláért a szívesen látott vendéget, ki jelenleg Olaszországba van szer­ződve, s rövid látogatásra jött Szegzárdra szüleihez. Hah 1 mit szenvedett szegény ember, aki ra­jongva szerette Addyját. Azután, — mintha üldözték volna; — ma küldtek a címére egy varrógépet Berlinből, holnap egy zenélő órát Bernből, — azután egy házi gyógy­szertárt Westphalenből — és ő nem rendelte. Küld­tek neki, könyveket, .zongorát, hálóköntöst, gyü­mölcsöt — bölcsőt stb. és ő nem rendelte. Ezen tárgyak mind utánvétellel érkeztek ; rengeteg sok baja volt ezen dolgokkal, volt amelyeket meg kel­lett tartania. Később aztán óvást emelt az újságokban, hogy ő sohasem rendel semmit, az ő címére ne küldjön senki fia semmit, mert nem váltja ki; igy aztán nagynehezen alább maradtak a küldemények. De azért helyébe a fővárosból boszantották ; nem múlt el nap, hogy a cukrász, vagy a kertész ne küldött volna a házhoz valamit. Éjjel? akkor pláne, — nap-nap után minden éjjel legalább három orvos jött hozzá, — s ugyan­annyi bábaasszony; de nem volt szükség rájuk, meg aztán ő nem hivatta őket. Máskor meg az újságok azt a hirt hozták, hogy meghalt, hogy öngyilkos lett. Egyszer aztán a temetkezési intézet szolgái kis kocsikon hozott ravatallal állítottak be hozzá. Szóval Stiglitz ur élete telve volt keserűséggel, — és órákhosszat tanácskozott édes barátjával Ko­vácscsal, hogy mittévő legyen? Az csak a vállát vonogatta. Egy szép napon, azzal állított be Kovácshoz, hogy ő már most mindent tud. Igen ? no ennek igazán örülök, mondá Kovács zavartan. — Örülsz ? azt nem hiszem. Hát te nyomorult áruló, te kit barátomnak tekintettem, te csalsz meg, I te raksz a fejemre, becsületes homlokomra szar­vakat ? —- Megtébolyodtái ? kiáltá Kovács nevetve. — Nem ; nem bolondultam meg, amit azon­ban csodálok. Tudd meg, hogy kilépek az üzletből, — és tudd meg azt is, hogy elmegyek szülőváro­somba. Nem hagyom itt feleségemet szabad prédá­í nak, tizennégy nap alatt elmegyek. — Ugyan ne okoskodjál, — azt csak nem teszed, meg aztán — rémséges tévedésben vagy, ha azt hiszed, amivel vádolsz! 1 légy nyugodt ked­ves Róbert és maradj veszteg . . . — Kedves Róbert! ! ! ? megtiltom, hogy igy nevezz; nem vagyok sem kedves Róberted, sem barátod többé . . . amit mondtam azt mondtam j s azzal vége. — Nos hát 1 hogy ne gondold, hogy könyör­gésre fogom a dolgot — hát tégy amit gondolsz. — Fogom is ! —- Kérlek! Stiglitz aztán Kovácsnak ajánlotta, hogy vegye meg az ő részét. ■, — Nem kell nekem ; add el kinek akarod; és a sütétlelkü Kovács, kerülő utón feleáron vette ma­! gához a Stiglitzre eső részt. Stiglitz leköltözött a vidékre, — Kovács ma­gára maradt. Azonban, — a szép özvegy — tán nem is ok nélkül belépett esküvőjük után az üz- Jetbe társul, s ma kérem a cég: K o v ác s és t á rs a — biztosítja a m. t. közönséget, kitűnő és pontos szolgálatról. — Halálozás. Ifj. Závody Albint, a szegzárdi kir. törvényszék bírói karának e kiváló, köztiszte­letben álló tagját, súlyos csapás érte, édesapjának, id. Závody Albin nyug. kúriai bírónak e h í 7-én Kolthán, Komárommegyében történt elhunytéval. A i gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: »Várbogyai, alsógelléri és laki id. Závody Albinné, szül. bozzai Bozzay Emma, mint hátrahagyott öz­vegy; várbogyai, alsógelléri és laki ifj. Závody Al­bin saját, valamint elhunyt nejétől, szül. tolnai gr. Festetics Rozikától származott fia Elemér, úgyszin­tén neje bonyhádi Perczel Erzsébet és gyermekei: Olga, Erzsébet, Magdolna, Albin és János nevében; vasdinnyei Vasdényey Gézáné, szül. várbogyai, al­sógelléri és laki Závody Irma saját és férje nevé­ben, mint gyermekek; továbbá özvegy Wilier Mó- ricné, szül. várbogyai, alsógelléri és laki Závody Mária, mint testvér, úgy a saját, mint az összes ro­konság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelen­tik, hogy forrón szeretett és felejthetetlen férje, aty­juk, nagyatyjuk, apósa és testvére várbogyai, alsó­gelléri és laki id. Závody Albin m. kir. kúriai nyug. biró és földbirtokos folyó hó 6-án éjjel 3/412 óra­kor, életének 74-ik, bodog házasságának 49 ik évé­ben hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájta- tos felvétele után örök jobblétre szenderült. A drága hamvak e hó 9-én, szerdán d. e. 10 órakor fognak a gyászháznál Kolthán a r. kath. egyház szertartá­sai szerint beszenteltetni és azután a koltai teme­tőben örök nyugalomra tétetni.« — Hivatalvizsgálat. Báró Jeszenszky György központi járási szolgabiró pénteken vizsgálta meg a szegzárdi kerületi betegsegélyző-pénztárt s ott nyomban rovancsolást eszközölt. Mindent a legna­gyobb rendben talált; s a megejtett vizsgálatról jegyzőkönyvet vett föl. — Tanitó ülés. A szegzárdi, bonyhádi és du- naföldvári r. k. esperesi kerület tanitóegylete e hó 10-én Faddon Zányi György plébános elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen az idei nagy­gyűlés helyét, idejét és a tárgysorozatot állapítot­ták meg. A gyűlés julius hó 1-én Tolnán lesz meg­tartva. — A szegzárdi polg. leányiskolában az év­záró vizsgák tegnap fejeződtek be a legjobb siker­rel. A szépkivitelü kézimunkák egy külön terem­ben voltak kiállítva, melyek még keddig láthatók lesznek, ugyanis ezen a napon lesz a leányok záró ünnepélye ének és szavalattal, jutalom kiosztással egybekötve. — Az érdem elismerése. A szegzárdi kér. betegsegélyző pénztár id. Pleszky Antalhoz, mint volt bizalmi férfiához a következő bucsuzólevelet intézte: »Midőn Uraságod a szegzárdi kér. beteg- segélyző-pénztárnál viselt bizalmi férfiúi állásáról — eltevése folytán — leköszönvén, megköszöni egy­úttal belé helyezett bizalmát s magát továbbra is az elnökség jóindulatába ajánlja ; — e szavak le­írásakor a búcsú egy magasztos pillanatát varázsolja elénk — melyet, kell hogy jelen alkalomból szi­vünkbe véssük. — De viszont az elnökség, a bu- csuzás pillanatában igen kedves kötelességet teljesít, midőn Uraságodnak ama véghetetlen pontos lelki- ismeretes és fáradhatatlan tevékenységért, melylyel a szegzárdi kér. belegsegélyző pénztár iránt min­denkor tanúsított, távozásakor őszinte köszönetét és forró elismerését ne nyilvánítsa. — Tesszük azt kész örömmel annyival is inkább, mert épen be­csületes munkássága lankadatlan szorgálma vívta ki számára azt az uj kört. melylyel közel félszáza­dos pályája megkoszoruztatott. Mthrwtrik Ferenc, elnök. Várkonyi Sándor, titkár.« — Szőlökivitelünk. Most, hogy az ország sző­lőtermelése néhány év óta erős lendületet vett, moz­galom indult meg az iránt, hogy csemegeszőlőink­nek a külföldi piacok megnyittassanak. Az országos szőlőtelepitő szövetkezet főleg az orosz és német nagyvárosok kereskedőivel lépett érintkezésbe és remélhető, hogy ezek a csemegeszőlő-fajokon kívül a szállításra alkalmas borszőlő-fajokat is átveszik. Az árak oly magasak lesznek, a milyenek nálunk eddig ismeretlenek voltak. Azok a szőlőtermelők, a kiknek szállításra való szőlőfajokból termésük mu­tatkozik, várható készleteiket az országos szőlőtele­pitő szövetkezetnél Budapesten VI. kerület nagy­mezőutca 12. sz, alatt bejelenthetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom