Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-04-18 / 16. szám
Vll. évfolyam. 16. szám. Szegzárd, 1897. április 18. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL.. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az Mlél symboluma. A kereszténység nagy ünnepének, a feltámadást jelképező husvétnak magasztos jelentőségét hódolattal követi és elismeri az egész civilizált emberiség ! A természet újra pezsdülésével egy időre esik ez az ünneplés, mely az elmúlás nyomán fejlődő uj élet erejét és örök diadalát hirdeti a gyarló emberiségnek. Nem múlik el semmi a nagy természetben, csak újra él! A dúsan viruló növényzetet egy időre eltakarja szemünk elől a tél rideg leple, de a rügybontó tavasz ismét életre kelti a természet pompáját ott, ahol az előző évben az elmúlás, megsemmisülés szomorú látványa tárult szemeink elé. A legkisebb fűszál is föltámad elődje nyomdokán, amint a nap éltető melege uj életre serkenti nyugvó organizmusát. A világot mozgató nagy eszmék, az emberi szellemet alkotó fenkölt gondolatok és nemes érzések sem enyésznek el nyomtalanul, hanem a világrend és az örök fejlődés törvényei szerint megújulnak évről- évre, hogy bizonyságot tegyenek a fóltámadás örök eszméjének igazságáról, A humanizmus szolgálatában küzdő legjobbjaink nyomában teremnek mindig újabb s még lelkesebb, ideális fölfogásu alakjai az emberiségnek, kik a világot mozgató három örök eszme : az igaz, szép és jó kultuszát nem engedik kihalni, megsemmisülni a tusakodó emberi keblekből, hanem újra föltámasztják, fölelevenitik akkor, amidőn az ideális, tisztult gondolkozás és nemes érzés ellanyhulása kezdi fenyegetni az anyagiakba sülyedt közéletet. Az örök eszme, a magasztos hit és a megnyugvást keltő remény kultuszát ünnepli az emberiség jobb része a föltámadás nagy ünnepén, mely közös mindnyájunkkal, kik nemes eszmékért küzdeni, azokért önzetlenül lelkesülni képesek vagyunk. A keresztény vallás fölemelő symboluma, a föltámadás, össze van kötve a szeretet vallása megalapítójának mysthicus jelentőségű föltámadásával. Jelképezi a leghatalmasabb érzelemnek, az örök erejű szeretetnek mindent átható és áttörő hatalmát, mely még a sziklasírból is kitör és az emberi nem boldogitására előttünk ragyog dicsfényben az örök ideál szövétnekeül. Az isten-ember mártírhalála: az örök igazság és szeretet tragikuma; íöltámadása pedig az eszme diadala! A világ megváltójának töviskoszoruja és szenvedései a nagy eszmékért küzdő héroszok megrendítő katasztrófáját tárják elénk; azokét a hősökét, kik embertársaik boldogulásáért és a nemes ideálokért készek voltak vértanúhalált szenvedni, csak azért, mert az ő fölmagasztosult nagy példájuk a nemes cél megvalósítását biztosította drága életük megvalósítása árán. Az ő önfeláldozásuk nyomán támadt a föltámadás, mely a nemes7cél diadalát hirdette a haladás, a humanizmus ellenségeinek. A megváltó eszme föltámadását hirdető harsonák fejezték ki azt a dicshym- nuszt, mely az emberiség szabaddátételét, az örök szeretet és ideál diadalát hirdette a lethargiába sülyedt emberiségnek ! A természet ujraébredésével együtt ismét az egész világ ünnepli a föltámadás évfordulóját, mely magasztos érzelmekkel tölti el a mindennapiság prózájába merült közéletet s uj erőt, reményt támaszt a nemesen gondolkozó emberek lelkében s uj küzdelemre sarkallja az élet nehéz viharaiban. A magyar nemzet zavaros és aggodalmat keltő viszonyai között is reménynyel és bizalommal nézünk a jövő bizonytalan határai felé, melyek komor fellegekkel vannak borítva, de melyeknek eloszlatásában vetett hitünket megerősíti' a nemzet kívánságainak igazsága és az ezeréves Magyarország viharedzett életereje. A föltámadás hite edzi a nemzet kitartását, ez ad neki erőt a megpróbáltatás nehéz napjaiban az akadályok legyőzésére és az elmaradhatlan diadal biztosítására. TÁRCA. —-mm— Husvétkor. Mily nap virradt ránk, mily sugárzó ! A menny, mint egy nagy béke-zászló, Felénk szelíden integet. Az élet győzött a halálon, Lebbenj tova, oh síri álom — Megnyílni látom az eget. Kik éltek, tűrtek és szerettek, S a sírba megsiratva mentek, A drága szent porok közé ; Kiknek szive — Te lássad Isten! — Oly tiszta fényes lön a hitben, Míg utjokat könny öntözé; Kik bujdosván itt, fenn-re törtek, Bár napjaik búbajba’ töltek, S úgy rogytak össze félúton ; Kiket az eszmények világa Titokszerüen vont, hiába, Túl a magas csillagzaton ; Kik szUletö sok ezredévnek Ragyognak, mint vezérszövétnek, S fölemészték önmagukat; Kik érted haltak, oh szabadság, Virágkorukat sírnak adták S szól szertehordta porukat; Kik az igazságért, erényért És a nagy Isten nagy nevéért Életűket feláldozák : Ti jók, ti vértanúk, dicsőek, Őrtornyai tenger-időnek, Mutassátok a szebb hazát! Mutassatok ma fel a mennyre, S a koszorúra s hálakönnyre, A mely most sírotokra hull: S kik vándorlunk a földi pályán, Függvén szemünk az égi pálmán, Mi lábunk meg nem tántorul! SÁNTHA KÁROLY. MAGDOLNA. (Bruno Galli.) I. Hiába minden kérelem I Az ostrom kárba vész. Szived mindentől megriad, Szivem mindenre kész. Mig téged a múlt visszatart, Engem az ösztönöz. Engem ; szeressek I — arra int, Téged : légy közönyös I Mint a sinlödő bérei sas, Ha szárnya eltörött, Méltán tekint át a ledér Verébesapat fölött: — „Nóktek játék a szerelem, Mely engem tönkre tett, Vétkezni szép, vétkezni jó, Ti csak vétkezzetek !“ II. Többé nem tudok hinni benned, Bizalmam vógkóp elvadúlt. Szivem vonaglik, küzdve szenved. Mindig riasztja az a múlt. Múltadban — nagyon sok öröm van, Bocsánat arra nincs elég, Vázak kísértenek nyomodban, Kiknek te vetted életét. Fényes korona, örökölt vár, Szép tartomány vagy, angyalom, De nagyon sok czárt üdvözölt már E mennyei birodalom. Ha szemeid talán tehetnék, A történet nem hazudik, A Lajosok közt sem lehetnék, Legföllebb tán a huszadik. A kit szerelme bajba vitt, Ki szivéért bukott, Ha még újonnan talpra áll, Az mind. ilyen nyugodt. Xjapunk mai száma ÍO oldalra terjed.
