Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-04-18 / 16. szám

2.

TOLNAVÁRMEGTE.

A jobb jövő reményébe vetett hittel ünnepeljük a feltámadást, mely örökké fénylő példaként buzdít a küzdelemre, s nem engedi csüggedni a jog- és igazságért küzdő nemzetet.

S a föltámadás és diadal biztos bekövetkeztével vigasztalódjunk Madách Adám- jának uj erőt nyújtó szavaival: »Elek megint! Érzem, mert szenvedek, de szenvedésem is édes nekem; ha oly sokat csatáztam hasztalan, csatázzam újra és boldog leszek/«

VÁRMEGYE.

— Felsőbb hatóságok elvi jelentőségű határozatai. M. kir. minisztertanács 1897 évi január 20-án hozott határozata. Szántóföldnek részért való megmunkálásából származó követelés iránt indított ügy elbírálása, nem a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik.

— M. kir. minisztertanács 1896. évi december 2-án hozott határozata. Temetőnek felügyelet nélkül hagyott sertések általi rongálása miatt iuditott ügy elbírálása nem a kir. bíróság, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. — M. kir. földmivelésügyi miniszter 1896. évi 73827. számú határozata. Ha a vitás határkérdés eldöntve s a határpont a törvényhatósági szabályrendeletnek megfelelő határjellel megjelölve nincs, a határjel megrongálása vagy áttétele az 1894. évi XII. t. c. 93. §. a) pontja alapján kihágásnak nem minősithető. — M. kir. földmivelésügyi miniszter 1896. évi 60103. sz. A közlegelő használatának szabályozása során fölmerült azon kérdés elbírálásaiba, hogy a legelő a község vagy a birtokos tulajdonát képezi-e, a közigazgatási hatóság nem bocsátkozhat.

— Pénzügyi elvi jelentőségű határozatok. Pénzügyminiszter 1896. évi 37457. sz. A politikai jogok gyakorlása, illetve a hivatalvesztés büntetésének lejárta az italmérési jog elnyeréséhez szükséges személyi képességet nem állapítja meg. — Pénzügyminiszter 1896. évi 54440. sz. Az árvavagyonnak a kir. adóhivataloktól átvételéről az árvaszékek által kiállított nyugták bélyegmentesek.

— M. kir. pénzügyminiszter 1896. 45747. sz. Akinek bormérési engedélye van, ezen engedély alapján bormustot is kimérhet.

— Vízügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok. A földmivelésügyi miniszter 1895. évi 27823. sz. A birtokos engedélyével, de idegen birtokon levő mesterséges recipiens felhasználásával foganatosított vizvezetés közigazgatási utón való beszüntetésének csakis káros hatás esetén lehet helye s ez esetben az eljárásra a 157. §-ban megjelölt hatóságok illetékesek.

III.

Elaljasodtam érted,

Megvetem magamat.

TAvozz, sivár kisértet,

Ne érintsd ajkamat I

Ne mérgezz csalfa mézzel,

Boldoggá nem tehetsz ;

Emlékemből enyészsz el:

— Te mindenkit szeretsz! —

ZEMPLÉNI ÁBPÁD.

Temetés.

— A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. —

Irta: Szarvas Mariska.

Kint csillogott, élt minden, tavaszra emlékeztető kékes párázat remegett a levegőben, ez a világos, napsugaras, ragyogó idő megnyugtatta egy kicsit.

Kitárta az ablakokat, melyen szinte látható fehéres, ködszerü hullámokban sietett be az érces téli levegő a meleg, illatos szobába, s elnézte a fehér vidéket, a magas háztetőket, melyekre simán, fényesen borult a hideg, nedves hóburkolat. A távolban már valami hamvas, ezüstös színben veszett el minden, csak a templomok tornyai égtek olyan fantasztikus arany-vérvörös színben, mintha felolvadt volna rajtuk a csillogó napsugár.

— Anyakönyvi ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok. Belügyminiszter 1897. évi 17087. sz. Olyan házasulótol, a ki túlhaladta azon évnek december 31-ét, a melyben 23-ik életévét betöltötte, nem kell különös bizonyítékot követelni arról, hogy nincs besorozva. — Belügyminiszter 1897. évi 15850. sz. Magyar állampolgár személyi állapotában külföldön történt változás az érdekelt fél részéről bemutatott közhitelességü külföldi anyakönyvi kivonat alapján is bejegyezhető a hazai anyakönyvbe. — Belügyminister 1897. évi 13010. sz. Eljárás abban az esetben, ha olyan zsidó felekezetű egyének jelentkeznek házasság kötés végett, akik rituális módon (nem rabbi vagy vallás tanító előtt) harmadik személylyel már egybekeltek.

KÖZSÉGI ÉLET.

Községeink világítása.

Községeink közvilágításának megvalósítása érdekében a «Magyar közigazgatás« cimü szaklap igen életre való eszmét pendít meg.

Köztudomású, hogy kis- és nagyközségeink jelenleg még «ázsiai sötétségben« leledzenek a közvilágítás dolgában, s nem igen mutatkozik hajlandóság ezen a nyomorúságos állapoton segiteni.

Az alábbi sorokban fölvetett eszme kivitele némileg segítene ezen a rendetlen állapotokon és viszás helyzeten, azért igen megszívlelendő és hatóságaink figyelmére méltó a cikkíró javaslata, melyet igen könnyen s azt hisszük a községek számba sem jöhető megterheltetésével meg lehetne valósítani.

A cikkben megjelölt házak köteles világítása mindenesetre nagyot lenditene a sötétség eloszlatásán, s példát adna a lakosságnak arra, hogy a közvilágítás nemcsak hasznos, hanem szükséges a leg- kissebb faluban is. Az ilyen csekély reform is jó hatással volna a haladás ellenségeként viselkedő, tudatlan és önmagán segiteni nem tudó polgártársakon s elősegítené azt, hogy ők is megkedveljék a világosságot. Nem is kell bővebben magyaráznunk, hogy közrendészeti szempontból is nagyon kívánatos volna a cikkíró javaslatának keresztülvitele.

Az említett cikk e tárgyban a többek közt a következőket mondja:

«Először is általánosan kötelezőleg volna megállapítandó, hogy a forgalom szolgálatában álló postahivatalok elhelyezésére szolgáló épület minden legkisebb faluban sötét időben lámpással legyen ellátva. Azt hiszszük, hogy ezen követelmény a gyakorlatban már önként is meghonosodott az élet természetes fejlődési igényei folytán, úgy, hogy nem szükség azt bővebben idokolunk. Szintúgy nem lesz szükség azon javaslatunk indokolására sem sok szót vesztegetnünk, hogy minden gyógyszertár tulajdonosa köteleztessék az illető házon lámpást alkalmazni. — Hasonló érdekek javalnák azt is, hogy legalább is

Mikor mindezt látta, megnyugodott egy darabig, szinte elfelejtette a ma esti bált, melyért annyi könnyeket hullatott eddig s majdnem mosolyogva gondolta :

— Hiszen nem is lehet most bál, — hogy is lehetne, mikor tavasz van !

Tavasz van egészen !

A napsugár melegít, csakúgy, mintha igazán, de egészen tavasz lenne, s ha lent volnék a hazámban, az én édes erdőim, hegyeim között, szinte látnám, a mint egyes helyeken elolvad a hó ettől az aranyos, hízelkedő, édes tavaszi napsugártól s gyönge, sárgás fü veri fel a száraz, barna avart; apró, illatos ibolyalevelek nyúlnak fel ügyetlen remegéssel a zörgő harasztból . . .

De mikor halványulni kezdtek a sugarak, s lassan-lassan eltünedeztek a hamvas téli felhők mögött, akkor megint csak ijedt megdöbbenéssel kapta meg a fájdalom.

Szomorú, ködösülő szemekkel nézte, figyelte az alkony szürkeségbe mindinkább belesüppedő házakat, melyeken immár nem táncoltak a tavaszra emlékeztető sugarak bolondos, kacagó fényben, aranyos csillogással s megint csak az előbbeni szomorúsággal gondolt mindenre.

Lassan betette az ablakot, melyre teljes homályával ránehezült az alkony szomorú, színtelen köde s végig sétált néhányszor a szobában.

minden hatósági orvos és szülésznő lakásául szolgáló épület előtti utcarész közköltségen világittasék meg sötét időben. Sőt nem lenne talán indokolatlan minden egyes gyakorló orvost és gyakorló okleveles szülésznőt is arra kötelezni, hogy a lakhelyéül szolgáló házat éjjel világíttassák ki egy lámpás alkalmazása utján. Miután pedig a közforgalom szolgálatában állónak kell mindazon kereskedőket tekintenünk, kik nyílt áruüzletet tartanak, felette célirányosnak tekintenék, ha az ipartörvénybe azon rendelkezés vétetnék fel, hogy az ilyen kereskedők kötelesek azon házra lámpást alkalmazni, melyben Űztük van s azon idő a'att, mig üzletök nyitva van, az illető utcarészt önköltségükön megvilágittatni. — Az iránt még kevésbbé lehet kétség, hogy a vendégfogadók, szállodák, korcsmák, kávéházak s hasonló üzletek a közforgalmat hivatvák szolgálni, s mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a vidéken még az ilyen üzleteket magukban foglaló házakon sincsen éjjeli időben lámpás alkalmazva. Vájjon nem követelnék-e meg a forgalmi rendészet érdekei azt, hogy az ilyen üzletek tulajdonosai kötelezve legyenek az illető házra lámpást alkalmazni, illetőleg azon utcarészt, hol üzletük van, éjjel önköltségükön meg- világositani.

Ha tovább megyünk ezen téren, azt fogjuk találni, hogy minden egyes középület jellege és rendeltetése azt hozza magával, hogy a népesség sűrűbben kénytelen azt felkeresni. Miután pedig a hosszú téli évszakban ugyancsak korán köszönt be a sötétség, a forgalmi rendészet érdekeinél fogva, de azon felül a közállomány méltóságának érdekében is felette indokoltnak tartanók az olyan rendelkezést, miszerint a középületek éjjeli sötét időben lámpások alkalmazása utján világíttassanak meg. Nem nyomoruság-e az falvaink területén, hogy téli időben késő délután közhatósági személyt megtalálni nem tud az ember a nagy sötétségben ? Vájjon nem lenne-e a legnagyobb mértékben indokolt, hogy a biró háza előtt lámpás égjen sötét időben. Hasonló rendelkezés lenne kívánatos az állami anya- könyvvezetők és községi illetve körjegyzők lakóházait vagyis irodáit illetőleg. A sötétség ellen küzdő XIX. század szelleme méltán igényelheti, hogy a forgalmi rendészet igényeit vigye közigazgatásunk fegyverként harcba a kulturális haladás azon eszközeinek megteremtésére vidéki népéletünk körében, melyek az utcák kivilágításában jelentkeznek. Ha csak az első intézkedést teszszük is meg a falusi utcák azon szakaszainak megvilágittatása által, hol a templom, az iskola, a lelkészi, jegyzői, birói lak vannak, s ezenkívül még a korcsmárosokat s boltosokat is arra kötelezzük, hogy épületeikre lámpást alkalmazzanak: oly korszakalkotó lépést fog ez képviselni falvainkban, mely csakhamar útjelzője lesz a kulturális fejlődés újabb haladásának, a világosság győzelmének a sötétség feleit.

1897. április 18.

Csöndes volt minden, csak a kályhában éledt fel a tűz időközönkint, olyan sajátszerü ijedt pattogással s ilyenkor mindig elöntötte a lángok vérvörös reflexe az egész szobát.

A nagy sötét szőnyeget, a képek aranyszínű keretét, az asszony fel s alá suhanó karcsú, ideges alakját.

Meg-megállt egy kicsit s némán, tehetetlenül gondolatszegetten hajtotta'le a fejét, mintha nehéz, kínos töprengések bántanák, — azután egyszerre megint felnyitotta a szemeit és remegve hallga- tódzott . . .

— Nem — nem mehet el nélkülem, — nem mehet el, mikor én szenvedek! Biztatta egy-egy pillanatra a szive, valami erős, szenvedélyes, makacs bizalommal, belekapaszkodva a saját érzelmeibe .. . Nem lehet az !

Mozdulatlanul állott egy darabig, mintha szoborrá merevült volna, csak a szive élt, zakatolt, dobogott beteges, ideges, lázas gyorsasággal, minden ereje, érzése odaköltözött a szivébe, az agyába, nem tudott, nem érzett mást, mint a kínos türelmetlen, szerelmes várakozást. De midőn az idő ha- ladt-haladt, s az est sötétsége egészen ráborult a szobára, egyszerre csak elvesztette a reményét s valami megdöbbentő gondolat rázta meg egy pillanat alatt; a lehetősége annak, hogy nem jön el az, akit vár, hogy mig ő itt féltő, fájó remegésben tölti el a perceket, a nehéz szomorú órákat, össze-