Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

VI. évfolyam. 3. szám. Szegzárd, 1896. január 19. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . I » 50 » Egy szám .....................12» El őfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. | POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A béke préliminárék. Karácsonyi cikkelyében, inelylyel hosz- szu ideig foglalkozott a közvélemény, a Bánfiy-miniszteriumnak és a szabadelvű pártnak békeajánlatot tett gróf Apponyi Albert, melyet az összes ellenzéki pártok hírlapjai felkaptak és kommentáltak. Mond­ták, hogy a szabadelvű párt nem fogja gr. Apponyi feltételét elfogadni, nem biztosítja a választások tisztaságát és hogy a Bánffy- kabinetnek zavart készítsenek, a latin köz­mondást: si vis pacem, para bellum átvál­toztatták az ellenkezőjére, ritka egyértelmű­séggel kívánták a békét, hogy előkészíthes­sék és plauzibilisnek tüntethessék fel a háborút. Oly kabinet ellen, mely a milleniumi ünnepek békéje kedvéért még a választások tisztaságát sem akarja garantirozni, a leg- magasztosabb ünnepek alkalmával meg van engedve nem mindig párlámentáris eszkö­zökkel, nem mindig korrekt módon harcolni. Az ellenzéki uraknak lehetetlennek tetszett az, ami csakhamar ténynyé vált. Bánffiy miniszterelnök a nyújtott béke­jobbot egyenesen, nyiltan, minden feltétel nélkül elfogadta és ezzel elérte azt a be­cses, elég magasra nem becsülhető sikert, hogy nyílt állásfoglalásra kényszeritette az az ellenzéki pártokat. Legelőször a függet­lenségi párti frákciók jelentették ki, hogy Apponyi ajánlatával nincsenek közösségben s a nemzeti párt vezérét holmi fuzionális és hatalmi vágyakkal gyanúsították, melye­ket az a valóságban soha sem ápolt. — A „kilépettek“ gróf Szapdry Gyula vezetése alatt várakozó állást foglaltak el s a nem­zeti párt maga két táborra szakadt: az egyik feltétlenül követte gróf Apponyit, a másik azt tartotta, hogy várakoznia kell. Folytonos támadások és gyanúsítások által háborgattatva, most a visszavonulás útjára lépett gróf Apponyi ama nyilatkozat­tal, hogy nem a kúriai bíráskodásról szóló törvényről van szó, hanem azokról a tel- jesmértékü garanciákról, melyeket a válasz­tások tisztaságának biztosítására ö tart tel­jesen kielégítőknek. E taktikával egy esz­közt nyert, amelynek segítségével politikai ' őszinteségét tényleges és loyális előzékeny- j ség által bebizonyíthatja és az országnak békeünnepet, a parlamentnek egy évi bé­kés együttműködést biztosíthat, vagy pedig tökéletesen fedezheti visszavonulását a so­kat emlegetett karácsonyi cikkely álláspont­járól és ha lehet ezúttal is báró Bánffy miniszterelnököt teszi felelőssé a belső bé­kétlenségért amely különben csak a leg- j szélsőbb szárnyon levő urak képzeletében létezik. A képviselő ház utolsó ülésében ki­jelentette gróf Apponyi, hogy érzi a köte­lességét, konkrét javaslatokkal fordulni a : szabadelvű párthoz és e konkrét javaslatok nagy reklámmal a képviselőház mai ülésére lőnek kitátásba helyezve. És gróf Apponyi Albert meg is tartotta a nagy feszültséggel várt beszédet, a melyben a politikai őszin­teség leg lehetségesebb megóvása mellett határozottan visszavonulót fújt és határozot­tan kijelentette, hogy az ő karácsonyi cik­kelyéből oly dolgokat és Ígéreteket, olvastak ki, amelyek abban nem voltak. Az ország­gyűlési választások egész területére kiter­jedő reformon kivül kivánja a nemes gróf, hogy a szabadelvű párt első sorban veze­keljen és az ellenzéki választási rekriminá- ciókat a múltban és a jelenben alaposnak ismerje el. Gróf Apponyi a választások tisztaságát a kúriai bíráskodásról szóló, te­temesen kiegészítendő törvényjavaslat által kivánja biztosítani és első, legkiválóbb fel- tótelképen követeli, hogy e törvényjavaslat a költségvetés elintézése után azonnal na­pirendre tűzessék. Apponyi nézete szerint a költségvetés tárgyalása eltart február végéig. Április 5-én van husvétvasárnap, eszerint a húsvéti szü­net március végén kezdődnék. April 28-án kezdődnek a milleniumi ünnepek és igy fi­zikailag lehetetlen márciusban előbb a 210 szakaszból álló törvényjavaslatot a közigaz­gatási bíróságokról és csak ezután a kú­riai bíráskodásról szó'ó törvényjavaslatot le­tárgyalni. E követelésekkel szemben gróf Apponyi nincs abban a helyzetben, hogy valamit megígérhessen vagy teljesíthessen. Országos érdek az, melyet ő ki akar elé­TÁRCZA. —+&SÜM+ ~ Isten haragja. Isten haragja lecsapott a földre, Magyar mezőn az áldást elsöpörve ; Piros búzával nem telik az asztag — Most lássa meg, most, a szegényt a gazdag ! Meglátja és szól: a szerencse fordul! S szeme harmatja gyöngyözve kicsordul; A szive érez, a keze kitárul, S gondot simitgat társa homlokárul. Isten tárháza, az vagy, égi részvét, Belőled kéri az Ínség a részét ; Boldog, ki osztja : angyal száll feléje, S áldását hinti az áldó fejére. Sokszor nem látjuk meg egymást a fényben, S mindig egymásra ismerünk az éjben; S mikor lesújtott a búgond a mélyre, Akkor tekintünk fölfelé az égre. Az égre nézünk könnyező szemekkel, Imára kulcsolt reszkető kezekkel: Ezer veszély közt népünk sziklavára, Küldj, Isten, áldást a magyar hazára! SÁNTHA KÁROLY. Stájer történet. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — A hohenwangi dombon még most is áll az a régi várkastély, a miről a történetem szól. Áll, csakhogy kissé másképen, mint az előtt. A kapu­jának már hire hamva sincs, az ablakai éppen úgy jártak ; voltaképen nem is áll az egészből egyén, mint néhány düled.ző, csupasz fal, a min az ara­nyozás helyett kuszáit folyondár csügg ki. Az ab- laknyiiásból nem ábrándos grófkisasszony nézi a holdat, hanem vörösróka leselkedik az alvó verebekre. Alul a Mürz kanyarog ; egyszerű, igénytelen folyócska, hanem arról mégis hires, hogy csöppnyi vizével vágta azt a völgyet az Álpesek közé, ame­lyiknek a szépségét most annyian bámulják. Lát­tam ott angolt, franciát, poroszt, sőt magyart is. A domb oldalán kis Mária kápolna áll, amit annak időjén jó Bosegger Péter is megénekelt; ide rakják le kegyeletből a leányok menyasszony koszorújukat. Ez a kápolna még ép, nem hiába a XIX. században építették ; az a várkastély meg rombadölt. Nem hiába hatszáz esztendős már. Az én fantáziám hatszáz esztendőre nem tud szállni, se előre, se hátra felé; azért, ha megelég­szenek háromszáz éves történettel, azt szívesen el­mondom. Akkor itt Hohenwangeni Ottó lovag lakott, a kinek a címerében egy ezüst folyócska kígyózik, a Mürz. (A Mürz melletti vasgyárak akkor még nem voltak meg, azért is hiányoznak a címerből.) Hohenwangi Ottó rablólovag volt (cav. rapax), ami körülbelül a mai adóvégrehajtónak felel meg. Igazi durva, fásult, kegyetlenkedő jellem. S ennek a kötni való lovagnak egy szelíd, gyönyörű lánya volt. Ne tessék csodálkozni, tapasztalásból tudjak, hogy az adóvégrehajtóknak gyakran igen kedves a lányuk. Én nem ismertem ugyan se az öreget, se a lányát, de láttam a romba dőlt kastélyukat; ez elég jogcímet ad arra, hogy Írjak róluk. A vidé­ken közmondásossá vált a lovag kegyetlensége és a lánya szelídsége. Egy neubergi barát versekbe is szedte, amire Ottó avval felelt, hogy felgyujtatta a neubergi klastromot, alig bírták megmenteni. Én is jártam ott, láttam a kormos falakat és nem adok hitelt annak a verziónak, a melyik egy tava­lyi kómónytüztől származtatja a kormot. Különben nemcsak a neubergi ciszterciták­nak volt mit félni a rettenetes rablólovagtól. — A frohleiteni kastély hiába könyököl be a Murába, hogy ott gyönyörködjék a viz felé fordított ép fe­lében, a másik oldalon annál fedetlenebb ................. Ne m is szólva a frauenbergi, meg a spitáli kas­télyokról. Bizony volt ott tér elég kalandra ; s a kihasználásban egy modern adóvégrehajtó se le­hetne olyan ügyes, mint a mi lovaguuk. .... Májusban történt, egész biztosan tu­dom, hogy májusban, mikor Hohenwangeni Ottó I_1a.pnn.l5: mai száma ÍO oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom