Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

1896. február 9. TOLNA VÁRMEGYE. 5. — A kitüntetések statisztikája. A Búd. Tud. szerint 1895. év folyamán Magyarországon és Hor- vát-S/.lavouor hágókban összesen 171 egyén nyert cím vagy rendjeladományozás által kitüntetést, 171 kitüntetés közül 59 alsóbb fokú, a különböző érdemkeresztekkel való kitüntetésekre esik. 1895. évben 38 esetben történt uj magyar nemességado­mányozás, a 38 uj nemességet nyert magyar hon­polgár között 20 közös hadseregbeli, vagy magy. kir. honvédtiszt volt, a kiknek szolgálati szabály­zat értelmében 30 évi, úgy háborúban, mint béké­ben kifogástalan katonai szolgálatuk alapján igény­jogosultságuk van a nemesség elnyerésére, 5 pe­dig állami tisztviselő. — Meglopta az apját. Peterdi Mihály, vár­aljai lakos kamráját nemrég feltörték, s abból több zsák gabonát, ruhaneműt, élelmi szereket stb. elloptak. — A vizsgálat kiderítette, hogy a tol­vaj Peterdinek a saját fia volt, ki külön háztar­tásban él. A lopott dolgokat nála meg is találták. — A legjobb barátok. Faddon nem volt több oly jó barát, mint Katz János és Pacs- k ó d János. — A két jó barát annyira elválhatat- lan lett, hogy végre ugyanegy házba mentek lakni, hogy egymásnak mindig kéznél legyenek. Titkuk egymás előtt sohasem volt s utóbb már annyira ment a barátságuk, hogy az egymásnak esetleg kölcsönadott egy két koronát vagy frtot egymástól vissza sem kérték. Minden este vagy az egyiknél, vagy a másiknál jöttek össze s egy pár jó barátot meghiva, ott elkártyázgattak. A napokban Katz vagy 80 frt örökséget kapott, a mit a jó barátnak öröm­mel mutatott meg és előtte tette be a láda egyik sarkába. Este ismét Pacskódnál kártyáztak. Egyszer a gazda vagy negyed órára eltűnt, a mit tőle senki sem kórt számon. Midőn visszajött, folytatták a kártyázást. A mint pedig Katz hazament aludni, nagy ijedteu tapasztalta, hogy egyik ablakja nyitva, sőt az egyik ablakszárny egészen hiányzik. De a szobában semmi sem hiányzott, sőt még csak nyoma sem volt a betörésnek vagy lopásnak. Az ablakszárnyat az utcán az árokban megtalálták. Egyik táblája be volt zúzva. Már azt hitték, hogy valami gonosz, buta tréfa, midőn Katzuak eszébe jutott a pénze. Bizony annak hűlt helyét t lálta. Erről a pénzről pedig más nem tudott, mint Tacs­kód, a jó barát. De ez csak nem lopja meg a leg­jobb barátját! Pedig bizony mégis úgy volt. Meg is találták a zsebjében az egész pénzt a selyem­zacskóval együtt, a melyben el volt téve. Ekkor azt is bevallotta, hogy az ablakszárnyat is azért zúzta be és emelte ki, hogy a vizsgálatot félre ve­zesse. Folytatása következik a bíróság előtt. — Véres verekedés. Scheffer Konrád és Szungl Konrád, udvarii lakosok a napokban vala­min összevesztek, mire Scheffer egy darab fát ka­pott fel s azzal elkezdte kalapálni Szungl fejét, a melyen sikerült neki néhány hatalmas lókét vágni. A beteget, ki az orvosi látlelet szerint több hetet fog az ágyban tölteni, ápolják, a verekedőt pedig feljelentették a gyöuki kir. járásbiróságnak. — Gyújtogató gyermekek. November hóban lóik József, bátai lakosnak a bátai határban volt 2 nagy szónaboglyája kigyult és mire a községből oltani mentek, földig égett. Akkor azt hitiók, hogy a tűz boszu műve. A csendőrök azonban azóta folyton kutatták a dolgot és a napokban kideri- tetiók, hogy a tüzet tizenkét gyermek okozta, amennyiben ott barmokat őriztek és megfázva, a szónaboglyák tövében tüzet gyújtottak, hogy meg­melegedjenek. De egy kis szól támadt és a tüZet belecsapta az egyik szénaboglyába, mire rögtjön mind a kettő égni kezdett. Mire a nép a faluból kijött, a gyermekek úgy elszéledtek, hogy még gyanakodni sem lehetett rájok. De egy véletlen folytán mégis kitudódott a dolog, s az egész tucat gyermeket feljelentették a szegzárdi főszolgabírói hivatalnak. — Felsült tolvajok. Tóth István és leplein Ferenc tótkeszii lakosok a könnyű kereseti módok közül azt választották, hogy éjjel kocsival eljáro- gattak Lamm Mór bérletét képező. Nyék község­hez tartozó pusztára s ott össze lopkodtak mindent, a mihez hozzá fértek. Egyik múlt éjjel is szánkón, (de nem csöngés lovakkal), indultak utjokra. De sze­rencsétlenségükre éppen akkor ment arra a csend­őrségi járőr, és igen gyanúsnak találta a csendben haladó szánkót. Igazolásra szólították tehát fel a bennülőket; ezek pedig azt állítva, hogy ozoraiak, hamis neveket mondtak be. Az igazolás nem elé­gítette ki a csend őreit, felültek tehát a szánkóra s felszólították őket, hogy forduljanak vissza Ozorára. Már most látva, hogy a hazugság nem vezetett célra, kénytelenek voltak valódi neveiket bemon­dani és azt is, hogy ők tótkesziek s nem ozoraiak. Végül pedig ütjük célját és az eddigi lopásokat is bevallották. Feljelentették őket a tamásii kir. já­rásbiróságnak. VIDÉK. Tolna. A „ Tolnai csolnakázó egyesület“ múlt vasár­nap tartotta a körben rendes évi közgyűlését, mely alkalommal elnök lett: báró Eliatschek Ede, igaz­gató: Matejka Károly, titkár: Roboz János, választ­mányi tagok: Dobrovits Sándor, dr. Varga Pál és Rozmayer Ferenc. Az egyesület tagjainak száma 39., 1896. évi költség előirányzata 398 frt, vagyona csónakokban és csónakházban 1350 frt, melyen még takaréktári adósságban 200 frt teher van. Az egyesületnek legújabban tagjai lettek: Mayer Olga k. a. Szálkáról és Wütinger Károly ur Budapest­ről. A közgyűlés után az egyesület tagjai társas­vacsorát rendeztek, melyen 62-en vettek részt. A társas vacsora után tánc volt, melynek a hajnali órák vetettek véget. 7Hz volt múlt csütörtökön a tolnai uradalmi kastélyban mely majd végzetessé vált, de a szom­szédságban levő tüzőrség nyomban helyhez kötötte és csirájába fojtotta, különben a szép kastély leé­gett volna. Lord Cynló. Simontornya. Tekintetes szerkesztő ur! A rendes téli vadá­szatok végét járván, felkerekedónek a simontornyai urak és egy kis nyulpecsenyére áhítozván Csermák Károly főerdész és Kemptner Ernő tiszttartó urak jóvoltából vadásztak a simontoroyai erdőn. Lett is nyúl elég, de nagy meglepetésre hajtásba került egy vadkan is. Ez az ordas kisértett már itt egy óv óta, állítólag rá is lőttek többen, de a közön­ség csak kételkedett létezésében, valamint a ten­geri kígyó ban. Lövésre vette most Bereczk István barátunk és becsületesen letörhette. De az erős vadkan, dacára a halálos lövésnek, átmenekült a kis szókelyi erdőbe, hova Vobornik Vincze körer- dósz a vórnyomon követte s megadta néki a ke­gyelem lövést. Vasárnap egész bucsujárás volt a simontor­nyai főerdósz laknál, nézni a soha nem látott va­dat, mely bizony szép egy példány, nyom legalább 150 kilogrammot. Eszünkbe jut most, hogy csak 100 évvel ez előtt az öreg grf. Styrum úgy ir a simontornyai tiszttartójának Pozsonyból, hogy a makkot szedjék össze és télen a vaddisznókat rendesen etessék, lóvén ezek akkoron elegendő számmal. így múlik a régi dicsőség 1 Tisztelője: a simontornyai levelező. Legújabb. A képviselőház ülése. A „Tolnavármegyc“ eredeti távirata. Budapest (Feladatott szombaton d. u. 3. ó., érkéz. 4. ó. 10. p.) A képviselöház mai — szombati — ülésén folytatta a val­lás és közoktatásügyi tárca költségveté­sének tárgyalását. Első szónok Okolicsányi László csatlakozik Ugrón tegnapi határo­zati javaslatához. Utána Wlassits minisz­ter a vitában felhozott tanügyi kérdésekkel foglalkozva, hangsúlyozza az egységes jogi államvizsgák behozatalának és az egyéb vizsgák kevesbitésének szükségességét. A bécsi orvosi diplomák honosítása kérdésé­ben tárgyalások folynak. A közoktatásról szólva azt mondja, hogy nem akar a két nem között versenyzést, mert meggyőző­dése szerint a nő helye a családban van, de azért a kiváló képességgel biró nők elől nem szabad a tudományos pályát el­zárni. Középiskoláink territoriális beosztása rossz, ezen segíteni törekszik. A polgári iskolák mai szervezetükben nem jók és nem fentarthatók. Előtte mindig az egységes középiskola lebeg célként; a latin nyelv- oktatás törlése hiba volna. A felekezeti is­kolák és középiskolák segélyezése olyan le­gyen, hogy azok kötelességeiknek megfe­lelhessenek. A népiskolai törvény revízió­jára az előmunkálatok folyamatban vannak, ennek befejezéséig egyes intézkedések szük­ségesek, például az államellenes vétségek megtorlása. A miniszter kijelenti, hogy határozot­tan ellene van a népiskolák kizárólagos ál­lamosításának, (élénk tetszés jobbról) de egyrészt szaporítani akarja az állami isko­lákat, másrészt az állam ingerenciáját a fele­kezeti iskolákra jobban meg kell őrizni. — Konstatálja a fokozatos haladást a magyar nyelvnek a tanítóknál való terjedését illető­leg. Szigorú ellenőrzést igór képtáraknál, múzeumoknál és általános tetszés között áttér a kultuszügyek fejtegetésére. Budapest (Felad, szombaton d. u. 5 óra 25. p., érk. 7. ó. 10 p.) Wlassits mi­niszter beszéde további folyamán kijelen­tette, hogy a kongressus a kath. autonó­mia rendezésére uj választások után egy­behívandó, amit e kérdésben elért, püspöki karral egyetórtőleg tette, a püspöki kar is óhajtja az autonómiát. Ugrón határozati ja­vaslatát nem fogadja el, mert az egyház­nak az államtól való teljes külön válásá­nak elve sehol sincs elfogadva, ó csak a hatáskör szétválasztásának elvéért küzd. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ezután a kér­vények tárgyalása következett. Képviselőválasztás. Zichyfalva választókerületben ma meg­tartott választáson Dániel Pál szabadelvű párti jelöltet egyhangúlag képviselővé vá­lasztották. Érdekes tudori felavatás. Istóczy Győző képviselőt, ki eddig dok­tori diplomával nem biró ügyvéd volt, a mai napon jogtudorrá avatták. * Zágrábi iskolákat a kanyaró betegség uralkodása miatt mai napon bezárták. * A cár Pétervárról bolgár fejedelemnek, í tén hazafias elhatároz herceg áttért. TÖRVÉNYKEZÉS. 4 szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1896. évi február ho ll-én. Kis Solti József ellen sikkasztás miatt. Laidal György ellen szemérem elleni vétség miatt. Jancsó Borbála ellen gyermekölós miatt. 1896. évi február hó 13-án. Sziládi István ellen hamis eskü miatt. Fleisch Henrik és König Henrik ellen lopás miatt. Kern József ellen csalás miatt. Cigányok a törvény előtt. — Oaukolom kezsit, lábát nagyságos törviny- szik. egy szó sem igaz ábból. Én soha életembeu még nem luptam lovat, de még csák nem is lát­tam lopott lovat sohásem, mert in azt rögtön fel • ismertem volna. Elnök: Miről ? Cigány: (Ki észreveszi, hogy bolondot mon­dott, de rögtön feltalálva magát) Miről ? hát kirera alásan a páksusárul. Mer ha nincs páksus, ákkor nem is lehet azs becsiletes jószág. Elnök: Az már igaz. Hát akkor ki lett volna a tolvaj ? Cigány: Jáj kirem alásan, csukolom a nagy­ságos kezseit a tekintetes tervinysziknek, hogy tudjam én azst? Hát mindentudó vagyok ón ? Meg azstán minek is árulkodnám én áz ón jó pajtásaimra, a Sárközi Románra meg a Szalai Vendelre ? Nem ón ! Elnök: Kár is volna ezekre árulkodni, mint­hogy éppen ez e kettő ugrott meg a bandából s igy könnyű mindent ezekre fogúi. De tudom, ha ezek el lesznek fogva, azok meg majd bizonyosan... Cigány: Oh kérem álásan, csukulom a nagy­ságos lábát, csák tessék ezeket elfogni, ázok bizo­nyosan beváltanak mindent; ismerem ükét, igen becsületes emberek. Elnök: No majd meglesz az is, s majd meg­látjuk, milyen becsületesek. De most végezzünk az

Next

/
Oldalképek
Tartalom