Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-16 / 33. szám
Vl. évfolyam. 33. szám Szegzárd, 1896. augusztus 16. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzá Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KOB1TÉL. vasárnap, rdon, Budai-utca 1066. sz. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár:^ | Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — > | Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ....................12 > I E lőfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ] hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Ellenzéki, barangolások. A néppárti és Ugronpárti silány gyülekezések, melyeket a hét minden vasárnapján és esetleges más ünnepnapján a nép mulattatására rendeznek az ország különböző zegeiben és zugaiban a klerikális Don Quihote és a radikális Orlando Furioso, — azt a hatást teszik a komoly és higgadt szemlélőre, hogy ezeknek az uraknak nagyon rossz lábon áll az ügyük! Mert a néppárti mágnás-vezérek szereplései nagyobbára csúfos kudarccal végződnek s tehetetlen vergődésnek lehet csak mondani azokat a hetenkénti komikus hatású néppárti sokadalinakat, melyeken egy-egy a politika és a közügyek terén eddigelé az ismeretlenség homályába burkolt mágnás vezérkedése mellett, a főváros rejtekeiből mozgósítanak néhány ismeretlen alakot, i kik-különJöla, a náp-áltál nem értett és általuk meg nem emészthető szónoklatot vág- i ki-busás nápidíj, útiköltség és jó papi ellátás fejében. Ezek az újkori haruspexek magukban természetesen jóizüt nevetnek, hogy ilyen módon is keresethez juthatnak és segítenek apasztani a jámbor főurak és mérges ultra- montánok fölös jövedelmeit. Hiszen illő dolog, hogy néha-néha néhány munka és kereset nélkül szűkölködő lateinernek is jusson valamicske a latifundiumok bő áldásaiból, melyekből a nemzeti ' célok és közérdek istápolására eddigelé, legfeljebb csak morzsák jutottak. A misera plebs contribuens természetesen nem tudja, hogy mitől jó ez a bu- csubeli kirándulás ? Látja, hogy jól táplált papok és előttük ismeretlen civil urak valamiért haragusznak és nagyon mérgesen kiabálnak s el akarják hitetni velők, hogy istentelen emberek megfosztják őket a vallásuktól. De hát ennek a szegény s eddig általuk nagyon lenézett népnek is megvan a magához való esze és nem ül föl a néppárti vándorapostolok üres handabandáinak. Nyilván látják, hogy bizony az ő vallásukat senki sem bántja; senki sem zavarja őket vallásuk szabad gyakorlatában a civilek közül, — hanem igenis néha a papjuk az, aki, azt sem tudják miért, még a szentmise alatt is minden oda nem való dolgokkal zavarja az ő ájtatoS?águkat. Kortestanyává akarja tenni az Isten házát és gyűlöletet, egyenetlenséget -hirdet a szószékről, ahonnét a lelki vigasz és tanítás igeit várja az áhítatra kész közönség. A néppárti szervezkedéseknek tehát nincs meg az eredményük, mert a józan magyar nép egészséges gondolkodását nem tudják megvesztegetni és üres szólamokkal és ok nélküli vészkiáltásokkal nem engedik magukat félre vezettetni. Eredményt eddig csak a pánszlávok fészkeiben tudtak produkálni, ahol a hazaáruló pánszláv matadorokkal karöltve bujto- gatták a tudatlan tömeget az állami rend, a magyar nemzeti állam és annak haladása ellen. Itt sem az ő néppárti absurd tanaikkal, hanem a nemzetiségi maszlagokkal tudták felizgatni azt az alkoholos népet, melynek józan gondolkozását és jóravaló indulatát megfertóztették már jóval előbb a nemzetiségi elnyomás hazug és hazaáruló jelszavaival. Az ilyen herostratesi dicsőséget pedig a néppárt nagy ainbicióju vezéreitől az ellensége sem irigyelhet. Jóravaló magyar hazafi legalább nem kér annak a barátságából s nem vár attól támogatást, a ki a magyar nemzeti állam eszméjének esküdt ellenségei Az ilyen barátkozásra képes emberek méltán nevezhetők gyászmagyaroknak. Az Ugron-párt hasonló vasárnapi gyülekezései pedig arról tesznek tanúságot, hogy' a magyar Eabagasnak is igen rosz- szul áll a szénája 1 Legerősebb positóiban is vegyes érzelmekkel fogadják a Kossuthot gyalázó Ka- bonbán-ivadékot, aki legújabban már nemcsak a sociálistákkal, hanem az ultra-szerbekkel is ölelkezik, hogy megcsappant kerületeit újabb kétes értékű és becsű szerzeményekkel némiképpen helyrepótolja. A függetlenségi párti választók intelligens tagjai a vidéken legnagyobb részt per- korreskálják a féktelen ambíciójú Ugrón TÁRCA. Hideg viszonyok.- A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: ICaviNagy baj fészkelte be magát a portámba. Kedves feleségem .20 darab szerelmes levélkét talált a smokíngom belső zsebében. Fekete szemöldökeit ijesztően összehúzva, orrcimpáit rnegrezeg- tetve, halvány arccal, kora reggel kérdőre vont. — Micsoda levelek ezek ? — Bizony édesem ezek, szerelmes levelek, még pedig a javából 1 — mondtam ón szelíd mosollyal, vajaskiflim csücskét a kávéba mártva. —r- Hah! még nem is tagadja?! 0! ón ezerszer boldogtalan asszony, — ha legalább annyi férfiasság lenne ebben a máié emberben, hogy letagadná, — hanem még be is ismeri. — Beismerem hát; de nem ám azt, hogy tőlem erednek, — te kis madaram, hanem nekem átadták, hogy csináljak belőle, ha lehet, egy kis tréfás tárcát. — Az Istenért! ne szemtelenkedjék. Azt hiszi, hogy ón az ilyen, bárgyú mesét elhiszem? — es ne sértegessen azzal, hogy oly ostobának tart, hogy az ilyen otromba védekezést komolynak veszem ! Erre a váratlan kifakadásra a vajas kifli elmerült részeit a kávéból kihalásztam és nemes magatartással megettem, — a többi mocca-levet pedig egy hajtásra kiittam ; — amidőn ezt letagad- hatlan eleganciával megcselekedtem és egy cigarettára gyújtottam, — a legszendébb hangomon beszéltem zokogó feleségemhez. Elmondtam, hogy kitől kaptam a leveleket, és hogy csak higgadtan nézze meg az Írást, majd meglátja, hogy nem az én Írásom, — meg aztán, hogy engem nem Lajosnak hívnak, hanem Karinak — végre, hogy már az is megingathatná gyanúját, hogy a Gizus levelei is közte vannak, melyek nem nőirással, hanem határozottan férfi Írással vannak megcselekedve. Legeslegvégül pedig mondom, kezeire csókot hintve, - - én édes kis feleségem, ha igazán a te Kari férjecskéd hűtlen volna, — akkor nem hordaná a zsebeiben e leveleket, hanem az irodában őrizné az íróasztal fiókban ? — Nos ? kérdeztem — elhiszed, hogy ártatlan vagyok ? — Nem ? kiállá alt II, (secund) hangjával. Nem és milliószor nem 1 Hűtlen vagy, érzem szivemben, lelkemben, hogy már nem szeretsz, és nem is fogom elhinni soha, soha, mig élek. A feleségem sirt, fuldokolva zokogott, — — én meg íészvevőleg csináltam egy másik cigarettát az elégett helyett és arra rágyújtva komor hangulatban oszoltam el. Délbeu az ebéd oly különös volt, bogy rögtön megcsókoltam volna kis feleségemet, ha a színen fellelhető lett volna. Kihűlt leves, aztán hideg nokedli, még hidegebb öntött salátával. Hideg kenyér, hideg viz, hideg feketekávé. Ily gyengéden érezteti velem, hogy meghidegült irántami szerelme. Én azonban, hogy megmutassam azt, hogy iránta ugyanazon forró érzelmeket táplálom, mint egybekelésünkkor, szeretetteljesen elfogyasztottam az egész téli tájképet. De a vacsoránál már mégis megdöbbentem. Hát ez a szegény asszony még most is hisz bűnösségemben ? Szalámi, hideg saláta, öreg kuglóf (szintén hidegen) fekete kávé nélkül. Házi kabátom gallérját feltürtem, szarvasbőr keztyüt húztam, és cipőimmel kalucsniba bújtam. És tényleg ezen előkészületek nélkül veszedelmesen belebetegedtem volna eme hideg házasóletbe. Keserves éjszakám volt. — Álerő jégcsap voltam, — jegesmedvékről, jógbefagyott hajóskapitányokról, eszkimókról, meg aztán jégről, meg hóról álmodtam. — Szomjúság gyötört, úgy hogy kénytelen voltam egy jégcsapot a számba tömni, hogy csak némileg is csillapítsam szomjamat. És midőn felébredtem, feleségem kacagott, még pedig szemembe. Már megörültem, hogy belátva súlyos tévedését, ő maga nevet rajta legjobb izüt. — De csalódtam, korai volt örömem, mert hisz csak annak nevetett, mert észrevette, hogy a kapric vánkosomat tartom a fogaim között.
