Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. ezen újabb manővereit s megmaradnak a régi, tiszta függetlenségi alapon, melyet an­nak idején Irányi Dániel s jelenleg a Kos­suth töredék még mindig híven követ; igy tehát az Ugron-párti gyülekezések sem jár­nak semmi gyakorlati eredménynyel, leg- föllebb a nem várt csalódás keserű érzetét növelik a szenvedélyes pártvezérben, ki a a szomorú tapasztalatokon elkeseredve már is obstrukcióval fenyegetődzik tehetetlen dü­hében. Ezek a nyári ellenzéki kirohanások te­hát épen nem sorozhatók a politikai elemi csapások közé. Az Apponyi-féle nemzeti párt úgy lát­szik teljesen semleges marad, tagjai közül az egyik csoport, az ultramontán szelleműek a néppárttal, a szabadelvűek csoportja pe­dig a szabadelvüpárttal való csatlakozás után vágyódik. A szabaddvüpárt az időelőtti előcsatá- rozások miatt nyugodtan haladhat tovább a tettek és alkotások eredménydus mezején, mert ezeknek a korai és kétségbeesett kap­kodásokhoz hasonló pártgyüléseknek eddig csak az a kézen fekvő eredményük, hogy a néppárt és Ugronpárt kasszája korán meg­csappan, hogy a döntő ütközetig elfogy majd a puskaporuk s idétlen fenyegetéseik pedig megszokottá és komikussá válnak még a hiszékeny és félrevezetett nép előtt is. A választási küzdelmek elérkeztének idején azt hisszük, hogy a néppárti apos­tolok és satelleseik be fogják látni szomorú csalódásaikat, mert, az ország közvéleménye ismét, sőt jóval tömörebben, fog csatlakozni a szabadelvüpárt mellé, mely a liberalizmus tiszta és inocsoktalan zászlaját eddig is dia­dalra tudta vezetni s az elvtelen és üres szószátyárkodás helyett a magyar állam­eszme megerősítésének nehéz munkáján eredményesen működik. Tehát házaséletem egéről letűnt a boldogság csillaga ?! Jó ! ha te ily hidegséggel sújtasz, — pedig ártatlanul kell szenvednem — akkor élek a megtorlás jogával. A reggeli kávét egy pillanatra sem méltatva, a vajas kiflimet a mellényzsebembe vágtam, — és dühösen elbaktattam a hivatalba. Utam természe­tesen a sétatéren vezet keresztül. 0, kéjek kéje I júniusi regg — és pedig a sétatéren, mily pompás, mily üdítő! — Isten! va­lóban nagyok a te alkotásid ! Átszellemülten, kábultan a természet szépsé­gétől, ledőlök egy padra, de nyomban egy bősz vékony felkiáltás üti meg füleimet. — Hah ! ügyetlen ! — Miile pardon nagysád ! Nagyon el voltam ragadtatva e sétány nagyszerűségétől, — bocsás­son meg, esedezem, igen tisztelt asszonyom — de bizonyára nem szándékkal történt. — Különben vagyok bátor egyszersmind magamat bemutatni, én Tegnap Károly, bánáti hegybiztos vagyok. — Van szerenczém ! — ón meg Gyem-Gyem Mőla vagyok — jelenleg férjétől elválasztva. Meghajtottam magamat s melléje ültem a padra. Szent Isten, mily gyönyörű teremtés; — arca, kezei, mint a hó, szemei, —■ szemei, na mi­lyen szinüek is ? — bizony ezek zöldek! biz’ Is­ten zöldek, de szépek. De milyen tatár nevet is említett? Ha jól emlékszem Gyem-Gyem Mőlát mondott. — Bocsásson meg tisztelt nagysád, ha oly kiváncsian tolakodó vagyok ; de igen kérném, ha szives lenne megmondani, mily nemzetbeli név az, amelyet bemutatásakor vallott ? VÁRMEGYE. Nyári rendes közgyűlés. Múlt csütörtökön tartatott meg a törvényha­tóság nyári rendes közgyűlése, melyre a vidéki bi­zottsági tagok nem nagy számmal jelentek meg Délelőtt pontban 10 órakor lépett be éljen­zések között, Döry Pál alispán és elfoglalta a fő- ispáni széket. Megnyitó beszédében utalt arra, hogy a tá­vollevő főispán helyett reá, mint törvényes helyet­tesére hárult a mai közgyűlés vezetése s egyúttal megemlékezett arról a nagy elemi csapásról, mely a legközelebb mait napokban megyénket sújtotta s mely egy évi munkásság és szorgalom eredmé­nyét percek alatt semmivé tette ; s azon reményé­nek adott kifejezést, hogy kitartással és szorga­lommal iparkodik megyénk gazdaközönsége a min­denfelé érzett súlyos csapás következményeit el­hárítani. Az őszinte részvét meleg hangján emlékezett meg továbbá az elnöklő alispán a királyi házat ért súlyos veszteségről, mely Károly Lajos főher­ceg ehunyta által érte az uralkodó családot, s köz­helyesléssel fogadták azon indítványát, hogy a vö­röskereszt egylet fölvirágoztatása körül nagy érde­meket szerzett főherceg elhalálozása alkalmából a megye őszinte részvétét tolmácsolja a felséges uralkodóház előtt. Hasonlóképpen helyesléssel fo­gadták azon előterjesztést is, hogy Bárány Sándor volt 48-as őrnagy elhunyta fölött, ki megyénk közéletében 25 évig tevékeny, munkás szerepet töl­tött be, jegyzőkönyvileg részvétét fejezze ki s öz­vegyéhez részvótirat küldessék. Köztetszóssel fogadták Döry Pál alispáu azon indítványát is, hogy József főherceg leánya, Mária Dorottya főhercegnőnek az orleansi herceggel tör­tént eljegyzése alkalmából, a magyar érzelmeirőP ismert és népszerű főhercegi családhoz a megye üdvözlő feliratot intézzen. Az alispánt időszaki jelentést, mely a in egye ügyforgalmáról és állapotáról kimerítő és hű ké­pet tárt elénk, s az országos és megyei millen­niumi ünnepségekről is megemlékezett, tudomásul vették, valamint a száraonkórő székről, s az idő­közi pénztári vizsgálatokról fölvett jegyzőkönyvet is. Az V. aljegyzői állásra az egyedül jelentkező dr. Szentkirályi Mihályt, a központi második szol- gabirói állásra pedig a szintén egyedül pályázó br. Jeszenszky Györgyöt választották meg. Az adó­— Szívesen, nevem lapplandi, és magam is lapp eredetű vagyok. Alig egy hete, hogy szép hazájukba jöttem. — Igen, de kérem, hol tanulta meg a ma­gyar nyelvet ? —• Magán szorgalommal. — Különben is ha­zámba nem hirnévnélküli nyelvésznek ismernek. Felkeltem a pádról és mélyen meghajtottam magamat; aztán ismét visszaültem. Most már nem bánom, hogy a feleségem egy kissé rosszul bánt velem. — Hisz anélkül ta­lán világ életemben sem beszéltem volna eszkimó hölgygyei. Gyönyörködtem csengő szép beszédjében, a szavak nüanszirozásában, végre — mit tagadjam — szép arcában is. De e nő nem árasztott illatot, nem vágyat, hanem hideg volt körűié. Mintha jégveremben ültem volna. Soká csevegtünk, aztán én ajánlottam magamat. 0 ott maradt. Másnap is, aztán még igen sokszor találkoztunk ott a sétatéri pádon. Elbeszéltük egymásnak bajainkat. Az ő története azonban igen szomorú volt: — Lássa tisztelt Tegnapelőtt ur 1 — Kérem, csak Tegnap! — Pardon. — - Lássa Tegnap ur, az ón apám a leggazdagabb eszkimó hazámban — sőt mi több az úgynevezett Ferenc József föld nem az önök tulajdona, hanem atyámé. Voltam is Becsben, és kivívtam az udvarnál, hogy nékem Írásban ada­tott, hogy igen is e föld birtokjogaiban atyám há- boritlanul meghagyatik. — Ne mosolyogjon, kérem, mert nincs a földön annyi kincs, mint e helyen a föld gyomrában: tele van az szina^anynyal. Mi­felszólamlási bizottságba Ziernfeld Ármin elköltö­zése miatt Radig Károly, váraljai bányagondnokot választották meg. A vármegyei lótenyésztési bizottság elnökének Döry Józsefnek lemondására Bemrieder József felszólalása után azt határozták, hogy tekintettel Döry Józsefnek a lótenyésztés körül szerzett kiváló érdemeire és arra, hogy lemondása óta egészségi állapota is javult, fölkéressek továbbra is az el­nöki tisztség megtartására s mellé alelnökül Sztan- kovánszky János választatott meg, bizottsági tagul pedig Bemrieder János. A dombóvári és tamásii járások területére alakított ménló bíráló bizottság elnökévé Döry á'ilmos választatott meg. A központi mezőgazdasági bizottság szerve­zése tárgyában alkotott szabályrendeletből kifolyó­lag mezőgazdasági előadói alias szerveztetett évi 1200 frt fizetéssel és 250 frt lakbérrel. A szegzárdi uradalmi magtár épület megvá­sárlására szükséges összeget a kulturalapból föl­veendő kölcsönnel fedezni határozták. 7otth Ödön bizottsági tag indítványára a mil­lennium emlékére a mostani évet a megyei tiszt­viselők, segéd- és kezelő személyzet és szolgák ré­szére nyugdíjigényük tekintetében háromszorosan számítani határozták. A kitüntető méltánylásért a tisztikar nevében Döry Pál alispán őszinte köszö­netét fejezte ki azon biztosítással, hogy a törvény­hatósági bizottság ezen elismerésére további lelkiis­meretes munkálkodással iparkodnak magukat ér­demesekké tenni. Torda-Aranyos megyének a földadó leszállí­tása iránt a pénzügyminiszterhez intézett feliratát hasonló felirattal támogatják. A mohácsi emlékműre 200 koronát, a Klapka szoborra 100 koronát szavaztak meg a kulturalapból. A magyar közművelődési egyesületek kong­resszusára Wosinsky Mórt, a millenniumi közegész­ségi és orvosügyi kongresszusra dr. Hangéi Igná­cot küldték ki. A községi és körjegyzőknek a millennáris évet nyugid)ázásuknál három évnek fogják számítani. A fővárosi irodalmi szövetkezetnek a törvény­hatóságok hódoló felvonulásáról kiadandó emlék- albumát egy példányban a levéltár részére meg­rendelni batározták. Rozmanits Kálmán allevéltárnok és Laky Ottmár árvaszéki nyilvántartó lakbérét 150 frtra emelték föl. Hódi Andor, államépitószeti dijnoknak 117 frt 50 kr jutalomdijat szavaztak meg. 1896. augusztus 16. dón ez iratot végre kézbesítették, — akkor egy­szersmind a norvég követségtől értesítettek atyám haláláról. Jegyesem szülei pedig szintúgy értesítet­tek arról, hogy elvált férjem meghalt hastyphus- ban, a stearin gyertyák mohó élvezete volt sze­génynek halála. Most magam vagyok Uram 1 teljesen elha­gyatottan (könnyezett szegény). Bocsássa meg egy szegény árva, özvegynek, ha azt kérdezi öntől, — akar e a férjem lenni. Nagyot nyeltem 1 Hát nem szűnt meg a sors üldözni, hát a 18 próbás menydörgős menykő akar ram durrogni, vagy haljak meg egyszeribe, mint a légy ? — Ugy-e megsértettem ? mondja zokogva az eszkimó hölgy, — ugyebár csúnya vagyok, és nem elég gazdag? O, én szerencsétlen,— pedig Uram, én az őrölésig szeretem önt. Aranyos üdvöm, édes Mőlám, nem azért maradtam én néma, hisz azt sem tudtam a büszke ölömtől, mit csináljak, hanem én üdvöm, ideálom nagy baj van. Ugyanis nekem már van feleségem, sőt gyermekeim is vannak. — Nos ? hisz az nem baj ? mondá ő naiv örömmel. Megmagyaráztam neki, hogy igen is nagy baj. (No még is valamire jó, ha az ember már nős.) Szegény szép Mőla sirt, zokogott, tépdelte ha­jat. Kezet csókoltam neki és a hivatalba mentem. A hivatalban átvettem az engedélyezett 8 napi szabadságot, meg a szabadjegyet — és mentem Budapestre. Szegény Mőlát otthon hagyva. Amint szabadságom leteltével visszajöttem ; a feleségem a legmelegebb b’tvesi csókok mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom