Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

6.

TOLNAVÁRMEGYE.

1896. augusztus 9.

— Letartóztatott csavargó. Rull Ferenc, nómetbolyi születésű mesterlegóny már hosszabb idő óta csavarog a megyében és koldulásból ól. — Hogy ily koldulásnak elég sokszor egész más célja van, azt elégszer tapasztalhattuk. A csendőrök nem találván nála semmi igazolványt, letartóztatták és átadták a bonyhádi főszolgabírói hivatalnak.

— Sertesvész. Bedegh s Tóth-Keér községekben a napokban fellépett a sertesvész s mindjárt az első napokban száznál több elhullott. — A beteg sertéseket Freund Lajos tamásii állatorvos rögtön gyógykezelés alá vette.

— Kitett gyermek. Egyik múlt este 8 és 9 óra közt a paksi csendőrlaktanya udvarában egy kis, körülbelül 3/i eves csecsemőt találtak. A csendőrök természetesen rögtön megindították a nyomozást és már másnap reggel kipuhatolták a lelketlen szülőket Witt József, ottani szabó s neje szemé; lyében, kik sírva beismerték, hogy ők tették oda a gyermeket, mért a nagyszámú családnak nem tudtak eleget keresni s mert remélték, hogy a csendőröktől a hatóság átveszi s felnevelteti. A lelketlen szülőket feljelentették a paksi kir. járásbíróságnak.

— A harcképtelenségig. Stanics Miklós és Puskovics Antal, brűnaui, (horvátországi) illetőségű munkások, Paks és Duna-Kömlőd közt vasúti munkálatokat végeztek. De valami fölött összevesztek és attól fogva minden alkalmat megragadtak, hogy egymást boszantsák, és valósággal fáradhatlanok voltak az egymás elkeseritésében, De végre mind a ketten belefáradtak az apró csatározásokba s elhatározták, hogy végeznek egymással, de teljesen. A napokban egyedül találkozván, elkezdték egymást csúfolni, szidni, majd összementek. De mindketten erős emberek lóvén, háromszor is belefáradtak, abban hagyták s ismét újra kezdték az ádáz harcot, mígnem végre Stanics maradt a győztes, ki társát félig agyonverte. A győzőt letartóztatták és átadták a paksi kir. járásbíróságnak.

A fürdés áldozata. Varga Éva, ozorai asz- szony a napokban a Sióba ment fürdeni. De kissé mélyebben talált bele menni a vízbe, s mert úszni nem tudott, csakhamar elvesztette a lábai alól a talajt s a hullámok összecsaptak fölötte. A szegény asszony hulláját másnap fogták ki a Sióból.

— Meglopta a társait. Stiglic Károly és Grusics János, horvátországi illetőségű vasúti munkások, a Duna-Kömlőd melletti épülő vasútnál dolgoztak, s mert igen visszavonultan éltek, a nyár eleje óta 52 irtot takarítottak meg, amelyeket, a még ezután megtakaritandókkal együtt családjaik számára téli költségre szántak Ezt megtudta egyik társuk, Ru- binics Mihály dunakömlődi lakos, s egyik múlt éjjel a nehéz napi munka után mélyen alvó társai szobájába hatolt s fejük alól ellopta a keservesen keresett s nagy nélkülözések közt megtakarított pénzt és Grusics igazolványát. De mert társai tudták, hogy a pénzről rajtuk kivül csak a „jó barátnak“ volt tudomása, ezt fogták gyanúba és a pénzt még nála meg is találták. A derék embert természetesen feljelentették az illetékes hatóságnak.

_»

________________________________£--------------VI

DÉK.

Tolna.

Szerencsétlen esés. A kajmádi pusztán múlt héten Szán tér kőmives, amint egy gerendátjjvitt egy emelet magasságú állványon, a gerenda végét véletlenül a falhoz ütötte s igy egyensúlyt vesztve lezuhant az állványról s kulcscsontját eltörte. Tolnára szállították, hol 2 napi szenvedés utáu kiszenvedett s nagy részvét mellett lett pénteken eltemetve.

Meghívó. A tolnai önkéntes tűzoltó ó g y e s ü 1 e l folyó hó 15-ón, a tolnai búcsú napján a „Sörcsarnokban“ Müller József bátaszéki zenekarának közreműködése mellett táncmulatságot rendez, melyre a nagyérdemű közönséget az egyesület parancsnoksága ez utón is tisztelettel meghívja. Belépti díj szemólyenkint 40 kr. Egyenruhában megjelenő — úgy helyi mint vidéki tűzoltók belépti dijat nem fizetnek. A táncmulatság kezdete este 8 óra.

Ugyané napon délelőtt 11 órakor az egyesület rendes évi közgyűlését tartja. Délután 4 órakor nagy tűzoltói gyakorlat lesz, mely után az Y. és X. éves szolgálati érmek osztatnak ki.

TÖRVÉNYKEZÉS.

Szeretőjének gyilkosa.

A magyar betyárvilág romantikája játszódott le a közelmúlt napokban a szegzárdi kir. törvényszék büntető tárgyalási termében. Mintha íelujult volna egy pillanatra a múlt emléke, amely visszavezeti e a hallgatóság képzeletét a betyár költészet letűnt napjaihoz. Gyilkos állott a törvény előtt, a szeretőjét megölő gyilkos. Mély megilletődés szállotta meg a bírákat, a hallgatóság ajakán tompán elhaló moraj kelt, mintha bizonyos ünnepi elfojtott hangulat szállott volna a szivekbe.

Szép, sudár termetű magyar betyár a gyilkos. Elszeretett egy asszonyt és amikor kedvese ráunt, kést döfött a szivébe markolatig. Megfogadta, hogy harminc nap alait megöli és a huszonhetedik nap be is váltotta ígéretét. Csak most állott a törvény előtt, hogy megkapja elkövetett gaztettének jutalmát. — Nyomasztó mély csend volt a teremben, amikor Ágoston István, kir. ítélőtáblái biró, a büntető törvényszék széles látókörű elnöke alőadta a vádat:

„Kis István, igen nagy bűntett elkövetésével vagy vádolva. Előre megfontolt szándékkal megölted kedvesedet, Markó Julit.“

Mintha maga a fakó urcu betyár is megros- kadt volna a súlyos vád terhétől. Bátorsága elhagyta, elhaló hangon hozta fel védelmét.

„Isten látja, jó uraim, nem fontoltam ón azt meg soha. Szerettein Julit — szerettem lelkemből, az Isten és a világ a tanúm. Elhagyott hűtlenül, nem kellettem neki. Hát megöltem szerelemből. Ha ón nem ölelhettem, ha nem az enyim volt harmatos teste, ne legyen senkié. A bor elkábitottaa fejemet, nein tudtam, mit csinálok, szivébe szúrtam a kést, aztáu elfutottam, kergetett a lelkiösmeret.“

Majd a vádlott után az elhalt szülőit hallgatta ki a, törvényszék.

Megtörött agg asszony a Markó Juli édesanyja. Egyetlen kincse volt szépséges leánya, most már az sincs. Fájdalmas hangon adja elő panaszát, mintha az lenne bánatos lelkének csabairje, hogy ki tudja magát panaszolni itt a törvény előtt. De nincs enyhülése. Ha mégis ölik a Kisók Pistáját, leánya elveszett örökre.

Aztán az apát hallgatták ki. Becsületes, jóképű öreg. Hogy elmeséli a gyilkos múltját, sürü cseppekben hullanak könnyei bánkódó arcára. Ösz- szeteszi kezeit, mint akkor, mikor oly szépen kérte az Istpn nevére a vádlottat: „Pista, ne bántsd a lányomat! Amit nem adhatsz, ne vedd el tőle.“ — „Elvette — tekintetes uraim; — azt mondta, hogy házamat nem gyújtja fel, mert azt felépíthetem. Jószágomat nem öli meg, mert vehetek újat. De elveszi azt, aki helyett másik sohasem lesz, egyetlen gyermekemet, öreg napjaim támaszát. El is vette, az Isten legyen neki irgalmas.“

A tárgyalást, miután újabb tanukat fognak kihallgatni, elnapolták.

— A mulatság vége. Ács Mihály s Rajna József ez évi január 6-án Lévay József istállójából egy hordó pálinkát elloptak, s midőn abból már négy litert megittak, akkor tartottak náluk házkutatást s megtalálták náluk. A vizsgálat, alatt kiderült, hogy ez a két derék ember volt, az kik Réh Ignácné zárt kamarájáról leütötték a lakatot, s onnan több hízott kacsát, Vinkovics Imre udvarából is sok mindent elloptak, s borért eladták, Rózsa Gábor vendéglősnek, s hogy a tréfa tökéletes legyen, magát Rózsa Gábort is meglopták és a tőle lopottakat természetesen másik korcsmában mulatták el. Ezért kerültek a szegzárdi kir. törvényszék elé, mely mindkettőt a btk. 388. §-ába ütköző, a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében, Ács Mihályt azonfelül a btk. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében is vétkesnek találták, s ezért Ács Mihályt a btk. 339., 341. s 365. §§. alapján a 96. §. értelmében összbüutetósképpen 8 havi fogházra s 5 frt pénzbüntetésre, Rajna Józsefet pedig 2 havi fogházra ítélte. Ügyész és vádlottak felebbeztek.

— Tiszteljed atyádat s anyádat. Enk

Bertalan, závodi lakos közös háztartásban ólt szülőivel. De csak a szülői véghetetien türelemnek köszönhette, hogy megtűrték a házban, mert civako- dóbb természetű ember alig képzelhető, mint ez a szülők iránti tiszteletet nem ismerő fiú volt. A legcsekélyebb ok elég volt arra, hogy háborúságot támaszszou a háznál. Szóval, megfordított viszony volt: a fiú dirigálta a szülőket. De végre azoknak is egyszer csak elszakadt a türelmük fonala. December 31-én történt, hogy az öreg asszony nem jól érezvén magát, levesébe egy kis tejfelt öntött, azt hívén, hogy igy talán rosszul léte dacára meg tudja enni. De erre felugrott a íia s gorombáskodni kezdett, majd torkon ragadta anyját, földhöz verte s talán meg is fojtja, ha apjának nem sikerül róla leráncigálni. — A szegény asszony aztán hetekig nyomta az ágyat. De azzal betelt a mérték. A fiút kilökték a házból, a szegzárdi kir. törvényszék pedig a btk. 301. § ába ütköző a 302. §. szerint minősülő vétségben mondta ki vétkesnek és ezért 8 napi fogházra, 5 frt pénzbüntetésre és 9 frt 72 kr kártérítés megfizetésére Ítélte. Az ítélet jogerős.

— Kirabolta a vendégjét. Neuwirth Zsig- tuond, faddi lakos múlt évi augusztus 15-ón kocsijával a felső hencsei pusztán Inller István korcs- márosnál szállt meg éjjelre. Milyen nagy volt azonban ijedelme, midőn hajnalban felébredve a kocsiját sehol sem találta. De ez még csak hagyján, hanem mivel vásározó volt, s a kocsin volt jóformán összes vagyona, tehát képzelhető rémülettel gondolt megraboltatására. Zajt csapott tehát, mire a házbeliekkel együtt keresésre indultak. A kocsit csakhamar meg is tatálták az utón az árok szólón, de a kocsin volt ládák fel voltak törve s azokból az összes áruk hiányoztak. A csendőrökhöz fordult tehát segítségért s mindenki bámulatára már az nap megtalálták a lopott jószágok nagy részét — a vendéglős, duller István birtokában, míg a még hiányzókat Berényi Mihály ottani paraszt ember tulajdonában fedezték fel. A szegzárdi kir. törvényszék mindkettőjüket a btk. 333. §-ába ütköző, a 336. §. 3. p. szerint minősülő lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek s ezért a 340, 341. §§. alapján 1—1 évi börtönre Ítélte, ügy az ügyész, mint a vádlottak felebbezést jelentettek be.

__

—- Korsós testvérek. Kapitány Dániel őcsényi legénynek eljárt a szája. Azt mondta u. i., hogy ő még a teli korsótól sem ijed meg, hát még olyan üresektől, mint Korsós Péter, József s Mihály. — Ez végtelenül boszantotta a Korsós gyerekeket s elhatározták, hogy ezért véres boszut állanak Kapitány Dánielen. Nem is vártak soká ennek a kivitelével, hanem másnap éjjel rálestek, s úgy össze-vissza verték, hogy ,3 súlyos sérüléssel vétetett fel múlt évi nov. 25-ón a szegzárdi kórházba. A sérülések életveszélyesek voltak, de a gyorsan alkalmazott orvosi segély s a legény erős természete győzedelmeskedtek a baj fölött, s 7 heti gyógykezelés után egészségesen bocsáttatott el a kórházból. Da akkor beperelte megtámadóit, mire a szegzárdi kir. törvényszék mindhármukat a btk. 301. §-ába ütköző, a 302. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek mondta ki s ezért a 91. §. alkalmazása mellett 6—6 havi börtönre ítélte. Tartoznak költségeimén Kapitánynak 27 frtot s a bűnügyi költségeket megfizetni, ügy az ügyész, mint az elítéltek felebbezést jelentettek be.

Hej> ráérünk arra még! Iiiba Mihály, regölyi lakos az ősszel felbontotta Osizmazia János présháza tetejét, ott bemászott a présházba s egy magával hozott kis hordót meg akart tölteni borral. De véletlenül egy ép akkora hordót talált ott tele borral. Egyet gondolt tehát, s nem töltötte meg a maga hordóját, hanem azt gondolta, hogy nem tölti az időt a bor áttöltésével, hanem elviszi a teli hordót, igy ahogy van, a maga hordóját pedig, minthogy mind a kettőt egyszerre el nem viheti, ott hagyja, hisz ráér, majd elviszi azután. No meg az az előnye is lesz a dolognak, hogy igy legalább hamarabb iszik a borból. S úgy tőn. Hanem bizony rosszul tette. Mert Fató Fái utóda a bort elvitte ugyan, s mindjárt meg is kóstolgatta a zsákmányt, de mire a maga horda-