Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-03-17 / 12. szám
nyozására és megvitatására alakíttatott a fenti bizottság. Minthogy azonban időközben gróf Te- leky Géza elnöklete alatt alakult egy országos biztosító szövetkezet, melynek célja éppen az volt, ami a Máthis Kálmán főszámvevő által tervezett megyei szövetkezeté, t. i. a mostani biztosító társaság tulcsigá- zott díjainak leszállítása iránti törekvés. Ez időszerint ugyanis a megye és a községek óvenkint 2750 frt tűzbiztositási díjat fizetnek és az elmúlt 10 év alatt csupán 4420 frtra rúgott azon összeg, amit a biztositó társaságok a megyének és a községeknek kifizettek. Az országos biztosító szövetkezetei a kormány is támogatja, mert célja valóban hazafiasnak és humánusnak mondható a mostani biztosítótársaságok túlkapásai ellenében. Ennek a szövetkezetnek a díjai 60—80%'kal olcsóbbak, mint a mostani első magyar, Phönix, Fonciere, magyar-francia és egyéb biztosítótársaságokéi, azonkívül kötvény illetéket sem kell fizetni. Minden biztositó fél tagja a szövetkezetnek és a tiszta nyereség 80%-a a tartalékapba megy, melynek növekedtével aztán a befizetési díjak természetesen fokozatosan le- jebb szállíttatnak. E mellett a felelősség csak egy évi biztosítási díj erejéig terjed. A főszámvevő tehát ily körülmények között az ó eredeti javaslatának elejtésével azt ajánlotta, hogy az országos szövetkezet által a folyó óv február havában megküldött értesítése alapján a megyei és községi közva- jgyon tűzkár elleni biztosítása a szövetkeeszközöltessék. ink eszmecsere után a bizottság Si- Elemér előadó gondosan kidolgo__ I ,vaslatát fogadta el, mely szerint a biz ottsági küldöttség ajánlja a törvényhatóságnak, hogy a megye 1896. január 1-től lépjen be a szövetkezetbe, és ugyanez a községekre nézve is kötelezővé tétessék. 2.__________________________________ Eg yúttal utasittatni kívánja az árvaszéket, hogy a magán gyámokat szintén persva- deálják a belépésre ; azonban szükségesnek tartja az országos szövetkezettel kötendő szerződésben biztosítani azt, — amint erre a szövetkezet ajánlatában már készségét is nyilvánította, — hogy ha ezen biztosítások miatt a régi biztositó társaságokkal szemben perek támadnának, ezen perekért a szövetkezet tartozik garanciát vállalni. VÁRMEGYE. — Tolnavármegye törvényhatóságának tavaszi rendes közgyűlése folyó hó 29-én leend. Az állandó választmány előtte való napon, 28-án tartja ülését. — Vármegyei tiszti értekezlet tartatott folyó hó 11-én Simontsits Béla alispán elnöklete alatt a megyeház kis termében. Eésztvettek benne a központi és járási főtisztviselők. Az értekezlet tárgyát Szeben vármegye tiszti karának a vármegyei tiszt? viselők fizetésének és illetményeinek megfelelő javítása évdékében megindítandó mozgalomra vonatkozó indítványa képezte. Elnöklő alispán ismertette a mozgalom irányát és célját, minek utánna Forster Zoltán vármegyei III-ad aljegyző felolvasta Szeben vármegye tiszti karának megyénkhöz intézett megkeresését, melyre aztán Simontsits Béla alispán indítványozta, hogy az országos jellegűvé kifejteni szándékolt mozgalomhoz megyénk tiszti kara is mondja ki csatlakozását oly módon, amint azt Szeben vármegye is tervbe vette, hogy t. i. a mozgalom vezetésével az ország első vármegyéje, Pest- Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye bizassék meg, s a szervező bizottságban majdan a mi megyénk tisztikara is képviseltesse magát. S ezen mozgalom megindítását a vármegye törvényhatósági közgyűlésének is előleges tudomásvótel végett bejelenteni indítványozta. Döry Pál völgysógi járási főszolgabíró és Fördős Vilmos tiszti ügyész felszólalása után az értekezlet az elnöklő alispán indítványa értelmében hozta meg határozatát és a mozgalomhoz való csatlakozást kimondotta. Óhajtandó volna, hogy a mozgalomnak meglegyen a kívánt eredménye, mert a közigazgatási tisztikarra nehezülő óriási munka valóban nincs TOLNAVARMEGYE. __________ ar ányban azzal a javadalmazással, mely meg mindig az évtizedek előtti viszonyokkoz mérten — tízszeresen kevesebb munka es hasonlóan kedvezőbb megélhetési viszonyok mellett — állapíttatott meg részűkre. Reméljük, hogy vármegyénk tiszti karának megindított mozgalma végre meg fogja szüntetni azt az anomáliát, ami a megyei tisztviselők és az állami hivatalnokok fizetésének különbözőségében oly kirívóan mutatkozik. Belügyminiszteri rendeletek. Tekintetes Alispán ur 1 Tekintettel arra, hogy az 1886. évi XXII. t. c. 84. §-a alapján helyettesített (kör) jegyző állása az ólethosziglan választott községi (kör) jegyző ál á- sától csupán az alka'mazás módjára és időtartamára nézve különbözik, különben pedig a helyettesített jegyző épen úgy községi elöljáró, mint az élethossziglan választott jegyző, a helyettesített jegyző helyettesittetóse alkalmával a szabályszerű minősítést kimutatni tartozik és munkaköre is teljesen azonos az élethossziglan választott jegyző munkakörével, s a helyettesített jegyző fegyelmileg, valamint minden egyéb közszolgálati tekintetben az ólethosziglan alkalmazott jegyzővel tökéletesen ugyanazon szempontok alá esik : mindezekből következik, hogy az alispán által a jegyzői képességi bizonyítvány országos érvényének igazolása szempontjából az 1888. évi I. t. c. 6. §-ának második bekezdése alapján kiállítandó bizonyítvány kiállítása alkalmával nemcsak a rendes választás utján betöltött jegyzői állásban, hanem az 1886. évi XXII. t. c. 84. §-a alapján helyettesített jegyzői állásban való működés is számításba veendő és ily beszámításra a szabályszerű helyettesítés bekövetkeztéig netalán ideiglenesen alkalmazott kisegítők nem tarthatnak igényt. Erről tekintetes alispán urat, felmerült kételyek eloszlatása tekintetéből, alkalmazkodás végett értesíteni kívántam. Budapesten, 1895. évi február hó 22-én. Perczel Dezső, s. k. Miután azon idő közeledik, melyben azok nevei, kik Karlsbadban dr. Sztankovánszky házában ingyen lakásra igényt tartanak, a nevezett prvossal közlendők, felhívom a törvényhatóságot-, hogy a 12-iki fizetési osztálytól kezdve a 8-ikig. bezárólag azon hivatalnokok neveit, kik fenti kedvezményt igénybe venni kivánják, a gyógykezelés szükségét 1895. március 17. TÁRCZA. Szomorú történet. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Mostan pedig egy olyan történetet mondok el, a miből szomorú tauuságot vonhattok le mindnyájan, a kik a feleségetek kikapósságával készek vagytok megalkudni. Elmondom pedig mindezt a magasabb morál nevében; a minthogy a magasabb morál nevében Ítélkezett a nagybányai szenátus is, a mikor Dézsi Csizmadia István bűnös cselekedete tudomására lón. Mert avval legyetek is eleve tisztában, hogy az utolsó szóig igaz történetet mesélek itt el; az én elbeszélő dicsőségem csak ott kezdődik, ahol a históriát magyarázgatni kezdem s az erkölcsi tanúságot levonom belőle. Minthogy pedig a történet oly világos, hogy magyarázgatásra semmi szükség: bizony mondom, semmi érdemem benne, ha ezt a mesét érdeklődéssel hallgatjátok végig. Dézsi Csizmadia István a kádár céhnek volt a feje. Hejh, micsoda gyönyörű hordókat készített ez az emberi Cirádával, tulipánokkal; rajta volt az évszám is, hogy: annó 1663, meg a címer, meg a kezdőbetűk. Az aranyosmedgyesi szöllókben már júliusban azon tanakodtak a puhuló szőlőförtök : hogy ugyan, a Dézsi uram hordójába kerülünk-ó ? És taposó legények akárhogy összekinozták, boldog vo t az a csepp, a melyik a Dézsi István keze alól kikerült bordóba jutott. Én azt hiszem, hogy soha se ment volna olyan jó hire az aranyosmedgyesi bornak, ha nem a Dézsi Csizmadia István remekbe készült hordóiba szűrik vala le. Ott is motoszkált mindig a hordók körül. Ha egygyel-egygyel elkészült, körüljárta órákig, aztán miudig talált rajta valami igazítani valót. Ide még egy tölgy levelet kéne faragni, amott az óvszám- nak nem elég formás a cifrázata. Sokszor éjjel, ha az ágyban hánykolódott (mert immáron nem volt mai gyerek, az éjszakái is álmatlanok voltak), eszébe jutott valami tetszetős ciráda: bizony felkelt s pislogó mécs mellett éjnek éjszakáján verte ki a hordón. így hát nem csodálom, ha öre£ szemei könnyezni kezdtek, mikor egy-egy remek hordót kiguritottak az udvaráról, hogy vigyék a szatmári káptalan pincéjébe, vagy éppen a kacsai várkapitányhoz. A hogy a kocsi befordult a másik utcába, hogy már nem lehetett látni a kapujából: fölment a kádárbástyára, onnan nézte, hogy viszik, viszik az ö kedves hordóját. Az országút pora eltakarja. Mindegy, elég, ha azt a porfelleget látja; tudja, mi van mögötte. Es nézte is, nézte ; mindaddig, mig csak egy pont látszott a tova döcögő szekérből; akkor aztán nagy busán leszállt a bástyáról, hazament s belékezdett egy másik remekműbe, egy másik hordóba. — Az bizonynyal még szemrevalóbb Lszen, mint az előbbi volt, mert Dó- zsi Csizmadia István soha se csinál egyformát: mindig szebbet és szebbet. Egyébként pedig ne gondoljátok, hogy csak a hordó volna az összes szenvedelme Dézsi Csizmadia Istvánnak. Yolt még kettő. A szép lovak és egy hű feleség. Kielégítetlen maradt mind a kettő. Mert ámbátor a városbiró kancája se fogható az ő Villámához, ámbátor a szatmári kapitány egyszer már kétszáz aranyat ígért volt a Villámért, mi haszna van mindezen, ha az Asztalos István Ráiója még a Villámnál is többet érő. És nincs pénz, a miért Asztalos István ezt oda adná. Még ingerkedik is véle: ott ficánkoltatja a lovát mindennap az ő portája előtt. Legalább Dézsi Csizmadia István úgy tartja, hogy azért kóboról nap-nap után arra, mert a lovával akar hencegni. Igen, a másik — a hű feleség. Milyen jó is volna: egy hívséges asszony, aki csókkal, kalácscsal várja az urát. Szava nincsen, csak. az urához, gondolata nincs, ha nem az uráról. Egy* ilyen asz- szony: hejh be jó volna 1 A Dézsi Istváné nem ilyen. Szépségben nincsen párja a környéken; hanem hát nem jó fajta. Bizonysága nincsen ellene, (az kéne még csak!) de azért nem tud hinni a szemének. Megcsalná az az asszony, ha egy csepp alkalmatossága volna rá. Gyanakodott rá, megfigyelte minden lépését. Csak akkor nem járt utána, mikor a hordóival bíbelődött. JB^jh, kár volt neked, Dézsi István, annyit vesződni a hordóiddal 1 Még kárabb, hogy megházasodtál ! Az a bizonyság nem késett soká. És Dézsi Csizmadia István, bár kezében volt a balta, nem tett semmi kárt az asszonyban, se a csábítóban. Hogy ő öreg fejét gyilkosságra adja ? Dehogy, dehogy 1 Elment a város bíróhoz ; bepanaszolta Asztalos Istvánt, meg a feleségét, a mért együtt találta őket. S mert a városbirónál törtenténetesen együtt ült az egész szenátus, nyomban ítélkeztek is. Könnyű volt, mert törvény van rá: akik házasságtörésben találtatnak, irgalom nélkül fejük vétessek. r m
