Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-04-07 / 15. szám

2.

TOLNAVARMEGYE.

1895. április 7.

Mert a megyei budget szűk kerete a meglevő tisztviselői kar- sanyarú ellátására is alig elégséges, munkaerő-szaporítás pedig a jelenlegi felemás állapotban, midőn a megyei közigazgatás részben állami, részben önkormányzati, — nagy nehézségekbe ütközik, s csak a legvégső szükségben engedélyezik, midőn már a közszükség pa- ranosolólag lép fel és a méltányos igények kielégítése tovább el nem odázható.

Ha tehát méltán megkövetelik azt, hogy a közigazgatás a haladott kor színvonalán álljon és a nagyon megváltozott viszonyoknak mindenben megfeleljen: okvetlenül szükséges a közigazgatási tisztviselők számának szaporítása és anyagi helyzetük javítása.

Mert kvalifikációval bíró, munkaszerető és ambiciózus emberek csak akkor fognak örömmel és szívesen vállalkozni a megyei administrate nem könnyű munkájának elvégzésére, ha előmenetelük és jövőjük megfelelő biztosítását látják maguk előtt; innét van az, hogy mig a közigazgatási pályára lépőknek száma napról-napra fogy, addig a bírói pályán folytonos emelkedés mutatkozik.

Nagyon is alkalomszerűnek és szükségesnek tartjuk tehát azt a mozgalmat, melyet a megyék tisztviselői a legközelebb megindítottak, hogy helyzetük már most, a municipális szervezetben is rendeztes- sék és megjavittassék.

Mert valóban méltánytalan és igazságtalan állapotnak lehetne jelezni azt, hogy egyedül a megyei közigazgatás tisztviselői küz- ködjenek továbbra is olyan elhanyagolt és rendezetlen fizetési viszonyokkal, mint arainők a 20 év előtti megélhetési viszonyok és aránytalanul csekélyebb munka mellett is — csak minimalisoknak voltak mondhatók.

Sokszorosan nagyobb teher nehezedik a közigazgatás mai tisztviselőinek vállaira, mint azokéra, kik a közigazgatásnak úgyszólván kezdetleges állapotában látták el hivatalaikat; nagyon is méltányos tehát, hogy a változott viszonyoknak megfelelően az ő mostoha helyzetük is munkájukhoz és képzettségükhöz mért arányban javittassék.

A közigazgatás államosítása ezeket a nagyon is kirívó bajokat és ellentéteket mindenesetre megjavítaná; de a mai zavaros és bizonytalan politikai viszonyok közt nem lehet várni erre a rég óhajtott pana- ceára, melynek megvalósítása már egyszer hajótörést szenvedett éppen az ellenzék kár- hozatos obstructiója miatt.

Minthogy pedig ki lehetünk téve annak a kellemetlen meglepetésnek, hogy évek múltán is az ellenzék jó voltából a közigazgatás államosítására irányzott legjobb törekvések ismét megakasztatnak: ennélfogva szükségesnek és indokoltnak tartjuk a megyék tisztikarának legújabban megindított mozgalmát, mely helyzetük rendezését és fizetésük méltányos javítását .célozza.

Hisszük és reméljük, hogy önérzetes és teljes méltánylást érdemlő fellépésük az óhajtott eredményre fog vezetni, mert a testületi szervezkedés, bajaik és kívánságaik nyílt feltárása kell, hogy meggyőzze az illetékes faktorokat arról, hogy a megyei tisztviselők abnormis helyzetének javítását sem lehet tovább elodázni; megköveteli ezt maga a jó közigazgatás érdeke, mely mindnyájunk közös érdeke; megköveteli ezt a derék tisztviselői kar iránti elismerés érzete, mert a jól végzett munkának szüksége van a megérdemelt jutalomra is.

A törvényhatóságok mindenesetre támogatni fogják a megindult mozgalmat, mely nem jogtalan és ki nem érdemelt előnyök elnyeréséért küzd, hanem azért a szerény elismerésért, mely minden önérzetes tisztviselőt méltán megillet akkor, midőn a reá bízott feladatnak legjobb akarata és képessége szerint megfelelni iparkodik.

„Tolnavármegye története“

citnü munkára előfizetési felhívás.

Fontos nemzeti ügyet karolt fel Tolna- vármegyey mikor azon indítványt fogadta el és terjesztette az ország fórvényhatóságai elé: irassék meg a honfoglalás ezredéves ünnepének alkalmára minden megye története.

Az ügy keresztülvitelével megbízott megyei bizottság Wosinsky Mórt és Kämmerer Ernőt hivta fel Tolnamegye történetének megírására úgy, hogy Wosinsky az őskor, római idők, népvándorlás korának ismertetését, Kämmerer pedig a honfoglalás óta lezajlott idők ecsetelését vállalta magára.

Az archaeologiai rész a megye területének és öslakóinak jooo éves múltját tünteti fel, s az egyes korszakokról kimerítő cultur- kéfet nyújt, felsorolva az egyes epocháknak a megye területéről származó gazdag leleteit térképekkel és a művészi képek és ábrák ezreivel.

A történeti rész a honfoglalás után következett időket ismerteti, koronként adva általánosságban és részleteiben a megye elpusztult és létező helységek és családok történeteit, a hozzáférhető bel- és külföldi levéltárak adatai alapján. Ezen részt is a térképek, rajzok nagy száma fogja díszíteni.

Összehordattak tehát a régészet és történelem vármegyénkre vonatkozó örökbecsű kincsei, hogy a jelenkornak közismeretévé válva, az uj ezredévre hagyomány gyanánt szánjanak át.

Hogy a mű minél szélesebb körben terjedhessen_ el, a megye azt az előállítási költség felénél is olcsóbban, kötetenként 2 forintért kívánja forgalomba hozni, de a példányok számának megállapithatása céljából már most felhívja az érdeklődőket, hogy a munkára magukat elöjegyeztessék. Az első két kötet, az archaeologiai rész, az 1896-ik év első felében, a történelmi részt tárgyaló 3. kötet remélhetőleg nem sokkal utóbb fog megjelenni. Az előfizetők az egyes köteteket megjelenésük után

voltak a 19-ik század végén seregesen felbukkanó minden emberi mezből kivetkőzött fenevadakhoz képest. — Azoknak mentségére talán felhozhatnék, hogy politikai, társadalmi céljuk volt. — De ezen eszeveszett korcsszülötteknek, a céltalan rombolás, a határtalan pusztítás, minden szépnek, nemesnek és jónak végenyészete képezi ténykedésük netovábbját. És miben keresik a 19-ik század végének ezen szellemi vulkánjai mentségeiket ? mivel okolják, hogy lávájukkal mindazt betemetik és elhamvasztják, amit nagy szellemek saját életök árán ló- pésről-lépósre kierőszakoltak ?

Semmi mással, mint társadalmi határt nem ismerő cinismussal, mely abban culminál, hogy vessünk véget az állami és társadalmi rendnek, bontsunk fel minden erkölcsi köteléket, dobjuk el mindazt magunktól, amit a kedély, a józan ész és a szív parancsol. Üljünk fel gyors szekerekre és természetfeletti erővel rohanjunk le a meredek siklón, hogy az összesség vadonjaiban megkezdjük ugyanott, a hol ezer, százezer év előtt a fonalat felszedték. Szerintük nem kell nevelés, nem kell cultura, (heoriájuk tantételei szerint nem kell emberi érzés, elég nekik az állatias ösztön és még állatiasabb szenvedélyek minden irányú kielégítése. Ok mindazon szellemi, erkölcsi és phisikai vívmányokat, melyeket az emberiség nagy áldozatok árán vér és verejtékkel, száz és száz éveken át összehalmoztak, csak felesleges tehernek tartják, — ők csak egyet akarnak fenntartani ezen vívmányokból a maguk részére: a dynamitot és bombát.

Elégségesnek tartják ezen ártatlan játékszert, hogy az emberiség játszmáját újból megkezdje. — Ezek azon alakok, melyek a fin de siécleben, a

19-ik század végén a népboldogitók csoportjaiban az avant gardét képezik. — Ezek az úgynevezett anarchisták.

Ezen előőrsök és portyázók után rögtön hátuk mögé sorakozik a kompaktabb és már jobban szervezett hadsereg, a szociálisták.

Ezek nem portyáznak dynamit bombákkal a kezükben és ártatlanokat nem szemelnek ki martaléknak, hanem hadi jelszavuk : le a polgársággal 1 le a mozgó tökével ! osztozkodjunk; és pedig úgy, hogy a munkás, takarékos és ambitiózus dolgozzék, kaparintson össze részünkre vagyont, és ha kész vele, akkor újból kiadjuk a napi parancsot : osztozkodjunk 1 Pedig lényegében ugyanazt akarják, a mit az avant gardejök. Mert ha csakugyan elméletük ideáljait meg akarják valósitani, ha a régi jóidőket vissza akarják varázsolni, akkor meg kell semmisíteni mindazon technikai vívmányokat, melyek által a 19-ik század megszerezte magának hírnevét.

Meg kell semmisíteni a varrógépeket, a gőzgépeket, a villanyoskészülékeket, szóval mindazt, a mi az emberi munkaerőt nemcsak pótolja, hanem rendesen sokszorosítja. Hisz egy varrógép mennyi öltést végez egy nap alatt, és mennyi idő kellett a régi kedélyiesség korszakában ugyanennyi öltés előállítására? A gőz fürószelőgépek hány fatörzset ó§ más fanemüt bontanak a szükséges elemekre, mig azelőtt hány félmesszelyt lehetett*az idő alatt elfogyasztani és hány kedélyes Blaumontágot át- tivornyázni. Á gáz és villanyos világítással hány faggyugyertya szorittatik ki az ipartérről. A fagy- gyu gyertya korszakát szeretnék visszacsavarni, — hogy annak pislogó félhomályában, a zavarosban,

a sötétségben és a tudatlanságban halászhassanak. A 19-ik század találmányai és felfedezései nincsenek inyökre, csakhogy nem merik nyíltan bevallani és bűnbaknak a mozgótokét, a bourgoisot, a munkás és józan polgárságot állítják oda, ezt akarják a társadalmi felforgatok, és pedig a 19-ik század végén.

Nem gondolják meg, hogy azon emberi tehetség és ész, mely a technikát a mai niveaura emelte, nemcsak ésszel, hanem szív és kedélylyel is működött. Működött, hogy olcsó és elérhető uton-módon a társadalom minden rétege élvezhesse azt, amit mások nagy drágán kénytelenek beszerezni. Gondoskodott a mozgótőke, hogy mindazon jótéteményekben nem csak a szellem, hanem a test is részesüljön, melyben kell, hogy részesüljön a szabadság, egyenlőség és testvériség demokratikus tantételei szerint. Vessen csak vissza egy pillantást a félmultakra is az üdv ezen internationális hadserege. Hasonlítsa össze a munkás nép anyagi és szellemi állapotát a maival és vonja le a konse- quentiákat. Ma, ahol minden félig kulturális államban ki van mondva az iskolakötelezettség, mely iskolakötelezettség fentartásához mindenki erejéhez képest köteles hozzájárulni; ma, amikor az állam, a társadalom minden egyes munkásnak az önrendelkezési jogot kezébe adja, hogy balsors, betegség és testi fogyatkozás beálltával nem csak a gyógytudomány minden újításaival rendelkezésre legyen, hanem üdülési ideje alatt is a nyomortól és nélkülözéstől kellőleg mentve legyen.

Ezt nem tudják, de talán nem is akarják belátni. Sőt egymást szünet nélkül izgatják, hogy az ellen folytassák a legelkeseredettebben a har-