Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-04-07 / 15. szám
V. évfolyam. 15. szám. Szegzárd, 1895. április 7. TOLNAVÁRMEGYE _____________, POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. é E lőfizetési ár: I Egész évre . . 6 frt — kr. Megjelenik minden vasárnap. I Negyedévre. . ] l so » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. I Egy szám. . . . . 12 »I ------------IS ÄXÄÄ Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! Április 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végén lejár, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési ár: Egész évre , . . 6 frt — kr. Fél J . . : 3 „ - „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . . . 50 „ A „TOLI A VÁRIÉ GYE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. A megyei tisztviselők helyzete. (yc.) Valóban „tisztviselőknek“ nevezhetjük még mai nap is a megyei közigazgatás mostoha ellátásban részesülő munkásait, mint mikor még csak tiszteletből, vagy a régi kifejezés szerint „becsületből“ viselték hivatalaikat — minden fizetés nélkül! Mert a közigazgatási tisztviselők javadalmazása napjainkban még mindig oly minimálisra van szabva, hogy valóságos szegénységi fogadalmat kell magára vállalni annak a megyei tisztviselőnek, ki egyéb privát vagyon hiányában fizetéséből akar eltengődni hivatali pályáján. A közigazgatás nagy és fontos munkáját végző tisztviselőkkel a legmostohábban bánt el a rohanó kor. melynek folyton nőnek a tisztviselővel szemben az igényei, de a javadalmazását meghagyták azon a minimális fokon, melyen 20 évvel ezelőtt állott. Az 1888. évi minősítési törvény a köz- igazgatás minden ágazatán működő tisztviselőtől megfelelő előtanulmányt és szakvizsgát követel, s e mellett a javadalmazásukat meghagyta érintetlenül úgy, mint abban a boldog időben, midőn a megyei tisztviselői állások elnyeréséhez nem kellett más kvalifikáció, mint befolyásos rokonság és megyebeli összeköttetés. ' Mai nap, midőn a közigazgatási tisztviselőtől szakképzettséget, megfeszített szorgalmat és ernyedetlen munkásságot követelnek, s midőn a közigazgatási tennivalók óriási szaporulata következtében a közigazgatás legutolsó hivatalnokának is teljes munkaerejével és ambitióval kell dolgoznia, hogy a reá rótt feladatnak megfelelhessen : valóban abnormisnak kell mondanunk azt a helyzetet, melyben az államélet eme fontos tényezőinek úgyszólván tengődniük kell. A bíróság, közoktatás, közlekedés, pénzügy és egyéb szak körében működő hivatalnokok anyagi helyzetén annyira-mennyire már segítettek. Biztosítva van részükre az alkalmazhatósághoz és tehetséghez mért előléptetés reménye és szolgálati éveik növe- kedtével a fizetésjavitás kedvezményében is részesülnek. A megyei tisztviselők azonban, kik szolgálatukkal csak egy megye szűk keretére vannak szorítva, mai napság is a 20 év előtti viszonyokhoz mért 'fizetéssel vannak ellátva. Előmenetelük a legszűkebb korlátok között mozog, a szolgálati évek növekedésével fizetésük nem emelkedik. Azonkívül aránytalanul nagy teher sú- lyosodik reájuk a nyugdijilleték befizetésével is, ami alól az állami hivatalnokok fel vannak mentve. Az pedig köztudomású és nyilvánvaló, hogy a közigazgatás terén a munka évről- évre és rohamosan szaporodik ; a fejlődő modern élet követelményei a köüigazgatáei tisztviselőkkel szemben folyton növekednek, a közvélemény hangosan és sokszor elég méltánytalanul olyan túlzott kívánságokkal lép föl éppen a megyei tisztviselőkkel szemben, melyek megvalósítása csakugyan kívánatos volna, de melynek kifogástalanul megfelelni sokszor a lehetetlenséggel határos. TÁRCZA. Hivatás* Hogy mi a nőnek igaz hivatása P Hogy mi a fény, mely ösvényen vezet P E fénysugárnak nincs a földön mása; — E hivatás: az édes szeretet. És szálljon lelke bárminő magasra, Erezze bár: a szárnyalás gyönyör, Szivét azért szelíden fogva tartja A nyájas otthon, a családi kör. Ha elsodorja őt áz élet árja, A szive hervad s olyan lesz csupán, Mint a madár, ha fészkét nem találja, S eped az ismert zöld erdő után. SZALAY FRUZINA. A „fin de siede.“ ** — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti táreája. — (Folytatás és vége.) Az álszenteskedós hőseinek rémképei századokon át az emberiséget bizonytalan mozgósítással zavarták és nem engedték, hogy csak egy éjjelen át is fejét biztos nyugalomra hajthassa. Vagy talán a Torquemadok istentől parancsolt munkát * Megjelent a Mária-Dorothea egyesület jubileuma alkalmából. ** Dr. Boszkovie Mór orvos urnák a báttaszéki kaszinóban tartott felolvasása. végeztek, a mikor jól beolajozott posztóba tekerték vad őrültség szülte áldozataikat, és a felhőkig érő lángok közé taszították ? A hóhérok és pribékek eme céhe az isten nevét, az isten jóságát és kő- nyörületessógót segítségül hívta, hogy kedvest a mátkájától, testvért a testvértől, anyát az emlőjén függő kisdedjétől, az apát a kiskorú gyermekeitől erőszakkal és a furfang minden fajtájával elrabolja, csakhogy a fanatizmus szülte ösztönüket kielégítsék. Hány emberevő, vad bestia kiéheztetése szükségeltetnék, hogy csak egy inquisitióval is a versenyt kiállja ? Szomorú lapok ezek a világtörténelemben, minden betű, minden sor, minden''oldal felér egy .határtalan nagy temetővel. Minden betű ott egy mártír kereszt, jelzője és minden jelzőből századokon át eget rázó, vért és velőt megolvasztó jajkiáltások hallatszottak. Lassan-lassan elhangzottak a jajveszékelések, az engesztelő társadalom fátyolt vetett a múltra, és a závárt rátolta a múltak ezen döglesztő, bűzös és undort gerjesztő katakombáira. A csendes és jóravaló munka, a tudomány és művészet, a testvériség és valódi emberi .érzet lépésről-lépésre kiszorították az aszketizmust, az álszenteskedést, a butítást, a babonát és a tudatlanságot. A gőz, a villanyosság, a természettudomány minden ágazataival, a költészet, a festészet, a technika és az iparágak sokoldalúsága, végre a szabad gondolkodás, szabad sajtó a 19-ik századnak megadták a kellő prestigét, és cosraopolitikus berendezése által mindazt iparkodott jóvátenni, a mit évezredek bűnei elmulasztottak. Már már a csendes munka, a békés együttlét, a zavartalan haladás, a testvéries ölelkezés sajkáját az örök béke csendes öblébe irányitá, a társadalom már-már megfeledkezni látszott az emberiség testén itt olt megmaradt középkori hegekről. És ime óvatosan, szellentyü szellen- tyü után nyílik meg. Mindegyikéből egy rég elfelejtettnek gondolt csontváz vézna karjait nyújtja ki, lassan, de kellő biztonsággal a már behegedt sebeket felszakitva. Felszakitja, bogy azokból a társadalmat megmételyező miasmák miriadjai a levegőt elárasszák. Az éjjeli madarak, a melyek csak a múltak tulajdonát látszottak képezni, seregesen a láthatáron mutatkoznak, sivitanak az éhségtől és biztos prédákra leskelődnek. Feltápászkodik a népvándorlás minden rémtetteivel. Pajzsukra írják: „Halál a polgárságnak! vesszen a modern társadalom 1“ Menyegzőt ülnek százak szétmarcangolt kadaverjai felett, anyák és ártatlan gyermekek könyzápora nevető görcsöket idéznek elő az emberiség ezen fattyúhajtásánál. A mit századunk nagyjai, korunk szellemi óriásai lankadhatatlan munkával, ernyedetlen szorgalommal biztos tető alá hoztak, azt ők vadállatias jó kedvükben egy pillanat alatt tönkre teszik. A romboló vandalismusnak a minden emberi alakból kivetkőzött bestiálitásnak milyen jelzőjét adjunk a 19. század végén? Hasonlitsulc-e össze a prédára leső tigrissel, a dögökre áhitozó hiénával, az alattomos kígyóval? Újra kérdem, milyen jelzővel illessük az isten képmásához hasonló eme szörnyeteget ? — Hisz Nero, Caligula, Eobespierre, Marat valóságos angyalok Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
