Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-01-13 / 3. szám
V. évfolyam; 3. szám. Szegzárd, 1895. január 13. TOLNAVÁRHEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORKT ÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: I Egész évre . -. 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 » Egy szám. . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Chaosz. Közel három hét óta tart a válság és alig jutunk előre a kibontakozáshoz vezető utón. Az egész országban feszült figyelemmel és várakozással kisérik a válság egyes mozzanatait, a melyek azonban a krónikus vajúdásnak csaknem vigasztalan kópét mutatják. A korona magához hivatja, az ő tanácsosait, a tanácsosok meg egymás között tanácskoznak, a volt miniszterek értekeznek a miniszterjelöltekkel, a miniszterjelöltek a szabadelvüpárt kiváló tagjaival, referálnak és konferálnak, súgnak és búgnak, és a sok suttogásból és titkolódzásból annyiféle hir. személy és rendszerkombináció lát napvilágot, hogy a különben is zavaros helyzet óráról-órára jobban'és jobban kuszálódik össze. Majd a fúzió ténye kisért, majd pedig az sül ki, hogy a fúzióra még csak gondolni sem lehet, hogy mindegyik párt meg- marad ott, a hol eddig volt. A közvélemény nyugtalanul várja, hogy mi fog történni. Es nem tud meg egyebet,. mint azt — a mit első percben tudott — hogy Khuen- Héderváry, Széli Kálmán és Bánjfy Dezső a legkomolyabb miniszterelnök jelöltek. Abban van eltérés, hogy Khuen-Héder- váryt 11-kor, Széli Kálmánt pedig 12 órakor fogadta a király és hogy Széli Kálmán a budai váriakból egyenesen Wekerléhez hajtatott, míg Khuen-Eéderváry gróf előbb járt Wekerlénél és csak azután ment fel a várpalotába. A változatosság okáért Tisza Kálmánnal értekezik Bánjfy Dezső és a szabad- elvüpárt klubjában Csáky Albint nagy csoportok veszik körül. Legfőbb ideje már, hogy a krízis befejezést és sikeres megoldást nyerjen. Az országnak békére és nyugalomra van szüksége, nem pedig zavart és zilált állapotokra. Hazánk békésen haladhatna előre, hacsak a bécsi illetéktelen beavatkozás politikailag eléggé konszolidálj viszonyainkat minduntalan meg nem bontaná. Kívánatos, hogy a köznyugalom és az ország egészséges tovább fejlődése érdekében a mostani bonyodalmat végleges megoldás kövesse. A jó és biztos kpV-Piányzásníiik egyik föltétele az állandóság. Erre pedig csak az esetben van kilátás, ha az uj kormányban és a többségben lesz annyi erő, erély és kitartás, hogy a jövőben semmiféle illetéktelen beavatkozásnak tért nem enged. Az erő többet ér, mint az erőszak, az erély többet, mint az önkény. Csak erőszak és önkény volt képes a mostani kormányt megbuktatni. Becsből jött az erőszak és az önkény, legyen meg nálunk az erő és az erély. A szab.idelvüpártra háramlik a kötelesség, hogy azon férfiak mellett, kikbe bizalmát helyezi és a kik az ország bölcs és céltudatos kormányzására képeseknek bizonyulnak, váltig kitartson és ne engedje a mostani krízishez hasonló megrázkódtatásokkal a nemzet tekintélyét és haladását aláásni, konszolidáltságát megingatni. Álljunk meg a magunk lábán. Ezt követeli az ország érdeke, az alkotmányosság és a parlamentárizmus. Egyetértés korona és nemzet között. Irta: Búschbach Péter. * A magyar állam érdekében ez idő szerint csak egyetlen politika lehetséges, az t. i., ahol közös alapon a nemzet és a korona találkoznak, az az a törvényes alap politikája. Minden, ami ettől eltér, az veszélyezteti fennállásunkat. Az utóbbi időkben — mintha erről az útról letóvedtünk, mintha lidércfények után indultunk volnál ... és mintha némi aggodalmak elhomályosították volna tisztán látásunkat. Az aggodalmak felköltik a képzelődést és ez mint köd borította táj csekély dolgokat is nagyítva mutat: elfogulttá teszi az elmét s megzavarja ítéletünket, veszélyt sejtetvén ott is, ahol nyílt szemmel, elfogulatlan tekintettel, mit sem látunk, ami félelmet gerjesztő lehetne. * Zárszó Búsbach Péter „Az utolsó öt óv" oimü röp- iratából. TÁRCZA. Temetés a pusztán. Mit bánom, én a királyok keservét, Hol több a pompa, mint a fájdalom, Mikor megunván a föld léha terhét, Ott fekszik a gőg bits ravatalon ? De a koldusok igaz, mély siralma Zokogásával áthat telkemig . . . Nincs pompa itt. Szegényes ravatalra Fétiyt is csak egy-két viaszgyertya vet; Néhány cseléd áll ott kinn a pitvarba' Majd ok teszik a gyászkiséretet. Előttük áll a vén béres mogorván Kérges kezére egy pár köny esik És szakgatott jaj csuklik néha torkán, — Mert a szegény béresnét temetik. Kik a hu asszony szemeit lefogták, Keresztbe tették dolgos két kezét És odaadták mellé olvasóját Hacld tartsa meg egyetlen ékszerét l És hogy szegény a zokogást »ne hallja, A mellékházban simák a kicsik, S azzal csititják: »Isten akaratja, — Hogy a szegény béreshét temetik.« Már kész is minden. Künn a téli ködben Régen várják a temető papot,, S a tanya népe csoporttá verődve, Suttogva ujit gyászt és bánatot, Ma említik még — ám holnap ki bánja 1 A jeltelen sirt hamar feledik, S csak a négy gyermek lesz anyátlan árva, — Mert a szegény béresnét temetik. Aztán, hogy elhal a pap halk imája, S a végső útra ott vár egy szekér; Még sűrűbb köd száll a csoport nyomára ; Mikorra a kis temetőbe ér; Nincs fizetett gyász, harangok se kongnak, De áthat a bú mélyen Ilikémig . . . A béresháznál a kicsik Zokognál?, — Mert a szegény béresnét temetik. Dr. WOD1ÁNER SÁNDOR. Xlonlca.— A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája — Bárdy Ilonka most került ki a zárdából. A zárdából, a hova a napsugár is szemérmesebben jár be, a hol nem látnak más férfit, csak a hittanár urat, s a hol a legizgatóbb olvasmány szent Genovéva története. Mikor elbúcsúzott az apácáktól, sírva fogadta, hogy soha férfinak a szemébe nem néz, soha regényt nem vesz a kezébe. S mikor a vonat elindult, elővette zsebéből Catulle Mendes-t, azt kezdte olvasni. A szemben ülő fiatal ember nagyon hasonlított ahhoz, a kivel ő a zárdái évek alatt titokban levelezett: szóba ereszkedett vele ; mire a harmadik állomáshoz értek, egészen jó barátok lettek. Otthon az állomásnál apa várt rá kocsival. Egy bizalmas kézszoritás az ulitársnak (ejnye, az ügyetlen, még meg se csókolta!), néhány csattanó csók apa tüskés orcájára, pár kacér pillantás az állomásnál ácsorgó urak felé, aztán indulhatunk 1 Apa felbosszantotta az utón. Úgy látszik, még mindig kislánynak tartja. Azt kérdezte, hogy tanult, hány egyese volt, tudta-e jól a magyar nyelvtant, meg a földrajzi leckéket. Ostobaság! Mondta volna meg inkább, kik a fortencerek most a megyebálon, meg itthon vannak-e agrófgargon fiai? No, aztán a mama se volt ám különb. Istenem, milyen falusias, dohos szag! Mikor mama a beszélgetést a rózsafüzéren kezdte, az újságokat elrakta az orra elől, mert kis lányoknak nem szabad még ilyesmit olvasni (jaj Catulle Mendós, meg ne mukkanj itt a zsebemben!), kipakkolásnál meg első az volt, hogy az imakönyvót vette «lő, s abban nézegette a szent képeket. Dezső hajfürtjére rá kellett fogni, hogy az egyik apácáé, Zoltán rózsájára meg, hogy a legkedvesebb barátnőjétől kapta. Hazugság, az igaz, de. minek is kutakodik mama másnak holmija közt? Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb b< küldeni szíveskedjenek.
