Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-01-13 / 3. szám

% TOLNAVÁHMEGYE, A rémlátás elterelt bennünket oly utakra, melyek egyik konfliktusból a másikba juttatnak. Ezek kikerülése csak egy módon lehetséges; ha nyugodt ítélettel állapítjuk meg az irányt, melyet követnünk szükséges és az utat megtartjuk híven, becsületesen. A takart kéz politikája kalandokba bonyolít; kalandok pedig csak ott nem árthatnak — a hol már veszteni való nincs; nekünk pedig még nagyon sok a veszteni valónk! Ma szabad nemzet vagyunk, mely saját sorsa felett rendelkezik: és a legközelebb lefolyt három évtized mutatja, hogy a jelen törvényes viszonyok közt nem csak lópósről-lópésre haladunk szellemi és anyagi téren; nemcsak konszolidálódik országunk, nemcsak megerősödik a magyar nemzetiség és a magyar állameszme egyiránt: de lassanként sikerül ellenségeinket is elhallgattatni, kényszeríteni a vissza­vonulásra és arra, hogy erőnk előtt a fegyvert le­tegyék. Mindezen eredményeket a korona és nemzet közti egyetértés, vagy az őszinte és a nyílt politika utján értük el. Előttünk tehát egy majdnem 30 éves tapasz­talás; előttünk a Deák-Andrássy és Tisza-korszak. Tanulságos idők! Ezen államférfiak kormányzása alatt épült fel a mai Magyarország, ezek alatt erősödött meg any- nyira a magyar nemzetiség, hogy ma már nemcsak jogilag, de tényleg is ennek nyelve képezi az állam uralkodó nyelvét. Ezek kormányzása alatt nyerte a magyar állam azon tekintélyt kifelé s azon befolyást benn a mon­archiában, melyre oly büszkék voltunk. Ezek ké­szíteti ók elő azt az utat, mely a mai rohamos fej­lődést is lehetségessé tette. Vagy máskép az a monumentális épület, az egyházpolitikai reform, felépíthető lett volna-e, annyi nehézség, annyi akadály, oly viharok dacára, minők ázt minden oldalról megtámadták ? Ha az előző kormányok nem kultiválják a nemzet és korona közti jó egyetértést, ha őszinte és nyílt politikájukkal nem győzik meg a koronát arról, hogy nekünk nincs és nem is lehet más ér­dekünk, más célunk, mint az 1867. XII. t.-c. szi­lárd fenntartása alapján hazánk fejlődése által a monarchia megszilárdításának és hatalmának eme­lését is elérni; és hogy a kettő egymástól elválaszt­hatatlan feladatát képezi összes törekvésünknek ! E nagy államférfiak, ez alapon és ez irány­ban működvén, megnyerték ezen nyílt politikájukkal a korona teljes bizalmát és ennek segélyével alkot­ták meg a mai magyar államot, mely nemcsak az osztrák-magyar monarchia egyik megingathatlan erőssége, hanem Európa által elismert komoly po­litikai tényező; oly tényező, mely az európai béké­nek egyik számításba vett erős biztosítéka. Monar­chiánk ezen magyar politika segélyével lett hatal­massá, lett keresett szövetségessé; és ennek segélyé­vel szilárdult meg újból minden izében a korábban rozoga állapotra jutott nagy birodalom. Az a befolyás, melyet a magyar állam a mon­archia külügyi politikájára gyakorol, lehetségessé teszi, hogy semmi olyan ne történhessék, a mi speciális érdekeivel ellentétben áll; az a súly, mely minket megillet, s melyet tettleg gyakorolunk, elég­séges ahhoz, hogy kifelé biztosíthassuk a békét és itt benn fenntarthassuk a rendet, mely szükséges, hogy nemzeti fejlődésünk az eddigi irányban és mérvekben tovább haladhasson. E fejlődés csak mesterséges utón volna meg­akadályozható, ha t. i. nem a természet jelölte, nem a helyzet követelte utón, nem a korona és nemzet közős egyetértés utján akarnánk haladni. Ez a bontás politikája volna, mely kalandokba, kiszámíthatatlan veszélyekbe sodorna. Kultúránk fejlesztése, a nemzet vagyoni meg­erősödése, aa magyar nyelv terjedése stb. stb., mind összefüggésben állanak azon politikával, melyet e I pár szó fejez ki: „Egyetértés korona és nemzet között.“ És a nemzet maga egészséges és erőteljes ösztönével rátalált azon útra és követi is azt, csak mesterségesen el ne tereitessék róla. A következő kormánynak meg kell nyernie ismét a korona teljes bizalmát; csakis az a kor­mány számíthat a nemzet tartós támogatására is, mely ezt a célt eléri. Nincs veszélyesebb dolog a bizonytalanságnál; a politikában pedig, ha az alap kiveszett lábunk alól, megszűnt minden számítás lehetősége; lépósről-lópósre határozatlan tényezőkre bukkanunk és többé nem mi, hanem a véletlen intézi dolgainkat. Ily helyzetet komoly politikus el nem fogadhat. & Bekövetkezett tehát a kormányválság, melyre különben hónapok óta el voltunk készülve. Bekövet­kezett mindazon okokboíTmelyeket a jelen sorokban összegeztünk. Nem egy tény, nem egy körülmény, hanem a hibák összegezése idézte azt elő. Nem a parlamentben állott be a válság, hanem a korona vonta meg bizalmát egy kormánytól, mely a képviselőházban többséggel rendelkezett, sőt a mely az egész országban oly népszerűséggel bir, minővel eddig még nálunk kormány nem. Tehát mindenesetre kivételes eset. De utóvégre a korona bizalom megvonása ép °ly jogosult, mint a képviselőházé, ha azt szavazás­sal tanúsítja. A következmények mindkét esetben ugyanazonosak; a kormánynak vissza kell vonulnia Szegény Ilonka egészen elkeseredett. — Hát ilyen kis lánynak, ilyen gyermeknek nézik őt itt? még csoda, hogy babát nem adnak a kezébe. Egy hét elmúlt már otthon, s egy valamire való fiatal embert se mutattak még be neki. Ha Mari néninél kilátásba nem volna helyezve jövő szerdára egy nagy ozsonna, fiatalemberekkel és tánccal egybekötve, hát bizony ki nőm állná itt­hon tovább. Jaj, ez a mama 1 Mikor meghallotta, hogy Maris nénihez hivatalos a környékbeli fiatalság, azt kezdte emlegetni, hogy Ilonkát nem viszi magával. Korán volna neki még ilyen társaságba keveredni. Jó szerencse, hogy apának eszébe jutott, hogy lesz ott néhány kis leány is. A Mari néni oyolc éves Teruskája, a kasznárék tizenkét éves Margitja: azokkal eljátszhatik Ilonka is minden veszély nélkül. Én édes Istenem, nyolc, meg tizenkét éves leányokkal játszani 1 Olyanokkal, akik a Kis Lapon kívül nem olvasnak semmi egyebet, s a kiknek szemében minden fiatal ember még bácsi I — És mégis bele kellett egyeznie, mert különben meg­teszik vele azt a csúfot, hogy itthon hagyják 1 Hanem boszut forral. Majd megmutatja, hogy még sem olyan kis lány ő, mint a milyennek gon­dolják. Kacérkodni fog, udvarokat magának, talán még el is csavarja a fejét valakinek. Az lesz a meglepetés apának, meg mamának, ha estig megkérik leányuk kezét 1 Apa megharag­szik, mama azt mondja, hogy várjunk még egy pár évig, de ő sírni fog, elájul és kijelenti, hogy a kútba öli magát, ha egy. hónapnál tovább vá­ratják. ügy lesz, föltétlenül úgy lesz 1 Csak már itt volna az uzsonna napja. Nos, az is elérkezett. Esősen, borúsan, de elérkezett. A hogy kitervelte, úgy is tett. Mikor az ap­róbb leányoknak bemutatták, hidegen és szertartá­sosan köszönt: — Nagyon örveDdek a szerencsének 1 ügy, hogy Margitka meg Terus is megfo­gadták, hogy ezzel a büszke lánynyal ők nem ját­szanak. Menjen a nagyok közé, ha a kicsinyek nin­csenek az ínyére. Hát oda ment a nagyok közé. A leperdi is­pán huszonnyolc éves, barna, erős férfi volt. — A legszebb az egész társaságban; és legközelebb a házasodás. Ejh, ha ezt meghódíthatná. Megpróbálkozott vele. Kacérul a karjába ka­paszkodott : . ' . , — Lássa, ön jobban tetszik nekem, mint itt ez a többi férfi. Félek az éhes tekintetüktől. Ma­radjon velem egész este. Az ispán ugyan mással szerette volna tölteni az estét, hanem azért jó képet vágott a tréfához: — Ha megengedi, ezer örömmel leszek a lovagja. __ bármiként sajnálja is valaki azon kitüno~erok­nek elvesztését, melyokre országunk büszkeseggel te­kintett. A nagy munkát, melyet a lelépő kormány- férfiak megkezdték és annyi dicsőséggel végeztek, ők már nem voltak képesek teljesen be is fejezni. De amit befejeztek, az a nagy koncepciók, a nagy és liberális elvek munkája voh, és ezeket magukhoz méltóan valósították meg. A befejezetlen részt már más kezekbe kell átbocsátani; az utódokra nehéz feladat és nagy felelősség vár. De hát a parlamen­tarizmusban hasonló esélyek előfordulhatnak. Különben, ha a lelépő kormány két éves mükö - désére visszatekintünk, nem menthetjük fel egyes tag­jait a jelen helyzet előidézése alól. A ki tárgyilagosan ítél, el fogja ismerni, hogy sok oly dolog lehetséges a parlamenti kormányzás mellett is, a minek korrektú­rája nincs mindig a parlament kezébe adva; vagy ha egy és más esetben kivételesen hozzá is fér — rendesen csak elkésve jut ahhoz. Az alakulandó uj kormány, mondtuk, köteles lesz befejezni azon nagy munkát, melyet elődje már be nem végezhetett. Beája vár a megalkotott egyházjogi törvények végrehajtása, „a vallás sza­bad gyakorlatáról“ és „a zsidók recepciójáról“ szóló törvényjavaslatoknak törvényerőre emelése: de reá vár „a közigazgatás államosításának“ feladata is. Az ő kötelességéhez fog tartozni a nemzetiségi kérdés tisztázása, valamint a feldúlt felekezeti béke helyreállítása. Éles szem, nyugodt ítélet és erős kéz kell hozzá. Ha bírni fogja a korona teljes bizalmát, ak­kor munkája nagyon meg lesz könnyítve. Hogy cél­ját elérni, feladatát megoldani a jelenlegi politikai pártalakulások mellett sikerülhet-e, vagy uj párt­alakulást lát-e szükségesnek és ilyet képes-e létre­hozni? Ezt megítélni neki kell tudnia. De mindezek mellett és mindezek felett egy dolgot nem szabad szem elől tévesztenie és ez — a parlamentárizmás épségben fentariása és a szabad­elvű eszmék tovább fejlesztései Sub hoc signo vinces ! VÁRMEGYE. Fontos belügyminiszteri határozat. Tolnavármegye közönségének Szegzárdon. A folyó évi október 16-ik és 17-ik napján tartott rendes közgyűlésen végbement, szolgabirói választást illetőleg Nagy István árvaszéki ülnöknek simontornyai járási szolgabiróvá megválasztását ki­mondó 427. sz. közgyűlési határozatot Geiger Gyula törvényhatósági bizottsági tag felebbezése folytán ________1895. január 13. Ab ban bízott, hogy a kis lány majd elálmo- sodik estefelé, vagy oda kívánkozik Mici néuihez, aki a maeskaasztalt mesékkel szokta jól tartani. Dehogy álmosodik, dehogy! Fel-alá sétá t vele a kertben; ha valakihez közel értek, különösen, ha mama feltűnt a láthatáron, tüntetőleg suttogni kezdett, feléhajolt, mintha a legédesebb titkokat beszólnék meg egymással. Aztán letépett egy szép rózsát. Egy darabig a kezében forgatta, hanem mikor a lugas előtt többen verődtek össze, s más is meglái háttá, mit művel, akkor nagy kaceran felfűzte gavallérjának a virágot. Apa összeráncolta homlokát, mama megcsó­válta a fejét, Ilonka pedig szinte ujjongott örömé­ben : hiszen ezt akarta ő, csupán csak ezt 1 Az volna még hátra, hogy estig nyilatkozásra bírja az ispánt. Hiszen meglátszik minden szaván, meglátszik minden mozdulatán, hogy közel van már hozzá. — De bátortalan szegény, mint minden fa­lusi férfi. No, ha csak az kell, majd önt ő belé bátor­ságot. Megszólítja: — Gondolt-e maga már a házasságra? Az ispán zavarba jött. Azt hitte, ez a kis fruska kitalálta az o nagy vonzódását a Márton Gizellához, — és most csupa kötekedésből kérdez ilyesmit. Hanem azért megfelelt őszintén, — a szive szerint. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom