Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-11-24 / 48. szám

— Kiürített pénzesfiók. Kohn Sándor és fiai bonyhádi kereskedő cég üzlethelyiségébe a múlt hét egyik éjjelén ismeretlen tettesek behatoltak, a pénzesfiókot vésővel kifeszitettók s abból egy szá­zas, több tizes és ötös bankjegyet, 100 drb ezüst egyforintost, ismeretlen mennyiségű 10 és 20 fil­lérest elloptak. A tettesek eddig nem voltak kipu­hatolhatok. — Vért iszunk ma! E vósztjósló kiáltással támadtak Nyárai József és Nyárai János faddi le­gények Báli János legónytársukra s bicskájukkal úgy össze-vissza szurkálták.'hogy ha bele nem hal is, sokáig fogja az ágyat nyomni. A merénylők tettüket beismerték. Feljelentették őket a paksi kir. járásbíróságnak. — Öngyilkosság. Fischer Béla fővárosi nagy- kereskedő, a Hercz Izidor és társa cég beltagja, Fischer Sándor pincehelyi gabnakereskedő fia, múlt kedden agyonlőtte magát. Nagyobbmérvü börzei veszteségek miatt lett öngyilkossá. — Körözések. A. muzslai kir. járásbíróság Tolnát Izidor, felsőnyéki születésű, nőtlen egyéDt, ki a párkánynánai állomáson raktárfelvigyázó gya­kornokként volt alkalmazva, sikkasztás vétsége mi­att körözteti. — A szegzárdi kir. ügyészség Kántás Jánosné sz, Kis Zsófia, őcsényi illetőségű, buda­pesti lakost, magzat elhajtás miatt körözteti. — A budapesti I. kér. kapitányság Horváth Józsefné sz. Koródi Anna, szegzárdi születésű 40 éves, napszá­mos asszonyt, kihágási ügyben körözteti. — A bu­dapesti 8. kér. kapitányság Rifner Ferenc, szeg­zárdi születésű, 40 éves, gyümölcskereskedesben alkalmazva volt üzletvezetőt kihágási ügyben ke­resteti. — A tamásii főszolga bíróság Tóth Gyula, tiszaeszlári születésű 27 éves fogva volt csavargót körözteti azzal, hogy az illetőn sötétszinü köpeny, jeher mellény, kockás nadrág, csizma és vörös ka­lap volt rajta. Kaszárnyaégés Tolnán. Kellemetlenül érintette városunkat, hogy az újonnan épült kaszárnyában hétfőn este egy istáló padlása kigyuladt, de mindenki azt hitte, hogy a dologban véletlen vagy gondatlanság játszik közbe. Egészen más vélemónynyel vagyunk ma, midőn jelenthetjük, hogy szerdán délelőtt II órakor a belső kaszárnya nagy istálló padlása is kigyulladt. A padlásnak csak egy feljárata van, maga az is­táló két erős tűzfal által 3 részre van osztva, me­lyeken erős vasajtók eszközük az összeköttetést. Ezek a vasajtók előírás szerint zárva vannak; most a tüzeset alkalmával a tűzfalon átvezeti) vasajtók mindkét helyen nyitva voltak és a tűznek szabad átjáratot biztosítottak. A tüzet 11 óra után vették észre és — állítólag — a padláson reggel 4 óra óta senki sem járt. A vizsgálat lesz hivatva kide­ríteni a valót. Az ezredes, ki éppen Tolnán vizs­gálja az ezredet, intézkedett, hogy a tettest, vagy tetteseket kipuhatolják, ha lehet. Mind a két ese­tet véletlenségnek, gondatlanságnak hinni nem lehet, sőt ez a második tüzeset igazolni látszik az itt általánosan elterjedt feltevést, hogy a katonák, kik többnyire horvátok és nem szeretnek Tolnán lenni, ez által hisznek Magyarországból kiszaba­dulhatni és otthonukba vissza kerülni. Azt is beszélik, hogy a katonák most, télidején a lakosságnál óhaj­tották magukat bekvártélyoztatni és ezért gyújtot­ták fel az istálókat. De ez mind csak feltevés. A két tüzeset különben a tolnai tűzoltó egye­sületet olyannak mutatta be, mély gyorsaság és felszerelés tekintetében, nem különben helyes in­tézkedéseiben kiválóan megállja helyét. Hétfőn este fél 9 órakor telefon utján a ka­szárnyafelügyelő, kinél tűzoltó telefon állomás van, jelentette, hogy az uj kaszárnya baloldalu, 60 mé­teres istálója kigyuladt. A tűzoltóság azonnal fel­szerelt és összes tűzoltó eszközeivel gyorsan kivo­nult. Amint a tűzoltóság megérkezett, tisztában volt nehéz feladatával; a padláson nagymennyiségű szalma és sok egyéb ruhaféle volt felhalmozva. A hatalmas lángok a kétoldalt levő ablakokon nyúl­tak ki és bent égett a szalma. Óriási füst, a kisza­badult lovak száguldása félelmetessé tette a dolgot. Mikor az istáló egyrészéból a lovakat kieresztet­ték, a másik részében a tözoltóság biztatására benne hagyták a lovakat. A tűzoltóság a tüzet először is helyhezkötendő, a pavilon részt égni hagyta és a padlás folytatását két oldalt kinyitotta. Roppant nehe­zen ment ez a dolog, a bádogtető meleg volt, előbb gj ______________________________________ me g kellett öntözni, de akkor a síkos bádogon dol­gozni életveszélylyol járt. Rövid idő múlva mégis megnyitották a padlást és hatalmas vizsugarakkal elvágták a tüzet, mely igy helyhez volt kötve. Most magát a tüzet kellett megtámadni. Később elől nyitották meg a tetőt és onnan a 20—30 m. m. égő szalmát a katonaság segítségével lehány ák. A tűz este fél 9 órától reggel 5 óráig égett, ekkor visszavonult az őrség:. A tűz a külső kaszárnyában szerdán reggel újra kigyuladt, de a tüzőrség észre vette és hamar I el is oltotta. Szerdán délelőtt negyed 12 órakor újra tü­zet jeleztek s most a belső kaszárnya istálója, egy óriási nagy utcai épület, közepe táján égett. A tűz­oltóság, minthogy nem is volt messze a tüztől, rögtön ott termett. Az egész padlás égni látszott, de a tűzoltóság csakhamar megismerte a tűz fész­két és kétoldalt támadta meg a tüzet. Óriási erő­feszítéssel iparkodott a tüzet lokalizálni. Majdnem ember feletti erővel behatolt a padlásra, melyet kívülről néhány helyen felszakgattak és bár a lán­gok tengere szembe verte őket, előre hatoltak. Teljes erővel dolgozhattak, mert a szivattyúk húzásához katonaság vonult ki és igy embereiket több helyen alkalmazhatták. De a mily bátor volt az előhaladás, ép oly nagyszerű volt az eredmény : a tüzet megkötötték. Az istáló közepéből egy húsz méteres darab kiégett s bár több mint 40 méter hosszúságban már óg< tt, sikerült azt eloltani, úgy aunyira, hogy nagy része még használható álla­potban maradt. Nappal lévén, sokkal könnyebben lehetett dolgozni. Maga az ezredes és az egész tisztikar elra­gadtatással beszéltek a tűzoltóság nagyszerű ered­ményeiről és többször csodálkozásuknak adtak ki­fejezést, hogy vidéken ilyen tűzoltóság, igy felsze­relve, oly szépen iskolázva, szakértelemmel talál­ható legyen. A szerdai tűz alkalmával a lovak az istái ókból kirohanva az utcákon végig vágtattak és mikor már a lángok kicsaptak, újra vissza rohanva több nézőt fellöktek, egy katonát pedig elgázoltak. A lovak nyerítése, a katonaság futkozása, a har­sány hangon kiadott parancsok, a tűzoltóság érke­zése, mindenfelől rohanó néptömeg, a fojtó füst, hogy az utcán végig nézni sem lehetett, a kocsik robogása pokoli zajt és zavart csinált, az ember azt hihette, hogy az ítélet napja közéig. A tűz dél­után két órára nagyjában el volt oltva és a tűz­oltóság vissza vonult, csak őrséget hagyott a tűz helyén. Mindkét alkalommal a legrövidebb idő alatt megérkezett a fácánkerti urasági gyári tűzoltóság, mely telefon utján értesittetett és támogatásban ré­szesítette a tolnai önk. tűzoltóságot. Első alkalom­mal éjjel 2 óráig dolgoztak. A második alkalom­mal megérkezésükkor a tűz már helyhez volt kötve és igy csak készenlétben állottak 1 óráig. A tűzol­tóságnak ez a két tüzeset jó iskola is volt. A tüz­eseteknél ez alkalommal sok kárt is szenvedett, vagy 00—70 méter tömlő elégett, mert tűzön és tüzes helyeken kellett hirtelen átfektetni, több létra tö­rött el, munkaközben sok fáklya égett el és egyál­talában a felszerelésben nagy hiányok estek, a le­génység ruhája is szenvedett, szóval a tűzoltóság­nak nagy összeggel kell felszereléseit újra kiegé­szíteni. De büszke lehet működésére, mert még azok is nagy elismeréssel nyilatkoztak róla, kik különben nem nagy baratjai a lüzoltóegyesületnek. Lord Cynló. VIDÉK. — Grábócon az első polgári házasság e hó 19-én volt. Az anyakönyvvezető ur Hof szálkai körjegyző legnagyobb előzékenységet mutatott, mi­dőn a feleknek tudtára adta, hogy ő a meghatá­rozott napon délelőtt átjön Grábócra és ott végzi a funkciót, úgy hogy ennek befejezése után, mindjárt az egyházi esketés megtörténhessék. Meg is jelen­tek a községházban, de a jegyespár közönséges, a tanuk pedig mindennapi munkaruhában „leibli és bácsker“.ben. Az anyakönyvvezető megütközésé­nek adott kifejezést és a funkció teljesítését kere­ken megtagadta. A jó atyafiak belátván hibájukat, valamit „mo hat’s gesogt, s vär so auch gut.“ hibegtek-hebegtek, minden ellenmondás nélkül tá­tolna vármegye. voztak. — De rövid fél óra után zeneszóval, a legnagyobb ünnepi pompával — a menyasszony koszorú és fátyollal — bizonyos urak legnagyobb boszuságára, ismét visszajöttek, mire a polgári há- zasságkötósi aktus a legnagyobb ünnepélyességgel végződött. ___________________________ TÖR VÉNYKEZÉS. \ szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1895. évi november hó 26-án. Somogyi János ellen hatóság elleni erőszak miatt. Yitt Pál, Herman György, Simon Mihály, Ba­bai Mihály, Hirth János, Baum Henrik, Nagy Ist­ván és Vitt Pálné ellen lopás miatt. Gábor Ferencz, Ruff József és Horváth István ellen súlyos testi sértés miatt, 1895. évi november hó 28-án. Bujtár Ferencz ellen lopás miatt. Török István és Pruzsinszky József ellen sú­lyos testi sértés miatt. Szmrcsányi Izabella ellen rágalmazás miatt. Glöckner János ellen sikkasztás miatt. Bors Ferencz ellen emberölés miatt. 1895. évi november hó 30-án. Czóh Pál ellen emberölés miatt. — Gyilkosság vagy öngyilkosság. Két napon át és 65 tanú kihallgatásával tárgyalta a szegzárdi kir. törvényszék Kovács György bölcskei lakos és ennek veje, a már 4 ízben büntetett és 8 évet börtönben töltött Kara István ügyét, melyuek előzményei röviden a következők : Kovács György 13 évvel ezelőtt újra megnősült, és elvette Sallai Éva asszonyt. Eleinte jól éltek egymással, később azonban Kovács kezdett rosszul bánni az asszony­nyal, úgy hogy ap ott hagyta. — Végre azonban mégis csak visszakiván kozott férjéhez, amit az csak oly feltétel mellett volt hajlandó megtenni, ha az asszony minden vagyonát ráíratja. Hogy békesség legyen, az asszony ezt is megtette. Ez évi április 28-anak hajnalán pedig Kovács György leánya, Kara Istvánná futva érkezett a bíróhoz, hogy jöj­jenek, mert az ö mostohája felakasztotta magát. Feltűnő volt ugyan, hogy az ugyanott alvó férj semmit sem vett észre a dologból, de azért az asszonyt, mint öngyilkost eltemették. Volt azon­ban ennek első férjétől egy fia, ki feljelentést tett anyja gyanús halála miatt és a bünfenyitó eljárást megindították, a halottat pedig exhumálták. Egy­ben keresetet indított anyja ingatlanai iránt. A szegzárdi kir. törvényszék azonban semmi pozitív bizonyítékot nem találván, vádlottakat a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság vádja alól felmentette és azonnal szabadlábra helyezte őket. De mert a ro­konok az átirt ingatlanokért perbe akarták fogni. Kovács Györgyöt, ez, ki már a perlekedéssel nya­kig van, önként visszaadja raostohafiának az egész rá átirt vagyont. Az érdekes vegtárgyalást Ágoston István kir. táblai bíró vezette, szavazóbirák : Závody s Schmidt, vádló: dr. Bőhm alügyósz, jegyző Heczler Gyula, vádlottakat Steiner és Morvay ügy­védek képviselték. — Kikapós menyecske. így csúfolták Garzsó Istvánné, alsónyéki asszonyt. Nem mintha a menyecske szeretőket tartott volna,_de mógesak esze ágában sem volt férjét megcsalni. Hanem az­ért kapta szegény a kikapós menyecske nevet, mert ritka nap mult el a nélkül, hogy az urától ki nem kapott volna, a minek azonban legnagyobbrészt anyósa volt az oka, ki fiát, Gjtrzsó Istvánt folyton biztatta, hogy az asszony verve jó, s hogy a férfi igaz szeretete az asszony iránt abban nyilvánul, ha minél gyakrabban megveri. így tett ő vele is a férje, araig élt. Fia szivében igen jó talajra ta­lált az anyai tanács. De a szegény asszony végre is kezdte unalmasnak találni férje szeretetónek e kézzelfogható jeleit s egy nap elhatározta, hogy véget vet ezeknek. Ez évi március 8-án éjjel, mi­dőn férje részegen érkezett haza a korcsmából és az asszonyt ismét elhalmozta gyengéd szerelmének szokott jeleivel, t. i. a kék foltokkal, az asszony megvárta, mig ura elalszik és akkor a nagy kony­hakéssel nyakát megvagdalta s igy több sebet, egy életveszélyeset ejtett rajta. Ekkor az ablakon keresz­tül elmenekült, a véres kést pedig az utcán eldobta, de az anyós azon véresen visszahozta. Az asszonyt másnap elfogták s beszállítottak a szegzárdi ügyész­ség börtönébe. A szegzárdi kir. törvényszék Gar­zsó Istvánnót a btk. 301. §-ába ütköző s a 302. §. szerint minősülő súlyos testi sértés vétségében vétkesnek mondta ki s ezért a hivatkozott §§-ok alapján két havi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. — A Nemes Józsefek. Két Nemes Jó­zsefe van Kölesd községnek: A hid mellett lakó Hidi Nemes József nevet visel, és a másik, hogy neki is le­gyen a nemes név mellé predikátuma, mert az öreg utcán lakik, Öregutcai Nemes Józsefnek ne­vezi magát. De a milyen nemes a nevük, oly nem* telenül viselték egymás iránt magukat a Nemes ; ' _______________1895. november 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom