Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-04-21 / 17. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1895. április 21.

nül megkívánta tik. Hiszen még az iparos segédek részére is szigorúan megszabja az ipartőrvény, hogy minő egészséges, kényelmes és kifogástalan tisztaságú műhelyekről tartoznak gondoskodni az iparos mesterek és gyárosok, ami ellen ha vét, az iparfel- flgyelők vagy biztosok feljelentésére kérlelhetetlenül megbüntetik a munkát adó mestert vagy gyárost.

Szegzárdon az igazságügyminiszterium már gondoskodott kényelmes és megfelelő helyiségről a bíróság részére, a vallásmi- niszterium pedig az építendő főgimnázium- létesítéséhez önként 50 ezer forinttal járul ; — nagyon méltányos tehát, hogy a pénzügyi kormány is gondoskodjék az ő mostoha gyermekeiről, kik eddig nagyon elhanyagolt és mellőzött viszonyokkal küz- ködtek.

Reméljük tehát, hogy az illetékes tényezők alaposan megokolt és a helyi la- kásmizeriákra részletesen kiterjeszkedő föl- terjesztései után végre a pénzügyi kormány is befogja látni, hogy a pénzügyigazgatóság kényelmes hivatali elhelyezésén másként nem lehet segíteni nálunk, mintha maga az állam emeltet egy alkalmas épületet a pénzügyi hivatalok részére.

Az eddig fizetett bérösszegek úgyis alkalmasint fedezni fogják annak a tőkének kamatait, amibe a pénzügyigazgatóság egyszerű, de a célnak kellően megfelelő épülete kerülni fog.

Úgy a nagy közönség, mint a hivatal érdeke elodázhatatlanul követeli tehát azt, hogy ez az épület mihamarább felépittessék; s hogy ez a kívánság teljesülni is fog: arra elég biztosíték maga az a kényszer-helyzet, hogy jelenleg a pénzügyigazgatóság a hajléktalanság nyomorúságos állapotában leledzik.

És nem csodálom, hogy Margitot lassanként megvette a hiúság és az a tükör mindig gyakrabban látta a szép széke lányt maga előtt. Pedig régi jószág volt, a fényét is elvesztette már; hiába, apának nem telik velencei tükrökre.

Azon se csudálkozom, hogy Krúdy Dezső egyre jobban elkeseredett és minden találkozás után szentül megfogadta, hogy soha, soha többé Margitra nem gondol.

Mintha azt olyan könnyű volna meg is tartani, mint elgondolni. Mintha lehetne parancsolni annak az érzékeny, ábrándos szívnek, amelyik még egyre talál okot valami csipetnyi kis reményre.

Bizony alig fordult az idő délutánra, Dezső vette egész gépiesen a kalapját és elindult Mar- giték felé.

Ott rendesen együtt találta már a társaságot a kertben.

Margit anyja nyájasan köszöntötte, mikor belépett, a leány mosolyogva. Istenem, ennyit csak nem tagadhat meg attól, a ki az ablaka rózsáit mindennap íolfrissiti!

Leült a többiek közé és hallgatott. Minek is beszéljen, kivel is beszéljen ? Margit csillogó szemekkel hallgatta Samarjay bókjait, a mamát a gyógyszerész foglalta le friss híreivel; neki nem maradt más, csak az, hogy nézzen és szenvedjen. Mert kész szenvedés volt az, mikor látta, hogyan melegszik fel a hideg leányarc másnak az udvarlására s milyen kelletlenül, unottan hallgatja, ha olykor-olykor ő is beleszól a társalgásba.

Haza felé aztán neki vágott a megyeri rétéknek, ott járt elgondolkozva órákig. Megfogadta újra, hogy ma volt az utolsó kínlódás; holnap,

POLITIKAI HÍREK.

— Az uj házassági jog életbelépése. Á P. Ll. a következőket írja: Az uj házassági jog életbeléptetéséül a törvény december 18-át tűzte ki utolsó határidőül. Természetes, hogy mértékadó körökben nem kívánják ezt a terminust halogatni, a mi különben is csak uj törvény segedelmével volna lehetséges. Ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy ezt a határidőt lehetőleg mey rövidítsék, hogy az állami anyakönyvek behozatalát nagy gyorsasággal követhesse a polgári házasságkötés; ezért az előkészületek gyorsítására megtették a szükséges összes intézkedéseket és alapos a remény, hogy az uj házassági jog, jóval az említett utolsó terminus előtt, november elsején életbe lép. — Azon a napon tehát megkötik már az első polgári házasságot.

— Adóelengedés árvízkároknál. A mostani árvizek folytan nagyon igőszerüvé vált kérdésben hozott nemrég érdekes elvi jelentőségű határozatot a pénzügyi közigazgatási bíróság. Egy dunamenti község több lakosának konyhakertjében a vetemé- nyeket elöntötte és tönkre tette a kiáradt folyó. Ezt az elemi kárt kellő időben bejelentette a községi elöljáróság ama kérés kíséretében, hogy a kertek utáni adót engedjék el. A pénzügyigazgatóság azonban nem találta a kérést teljesíthetőnek, mert egy pénzügyministeri rendelet szerint az árvíz által okozott károk csupán a szántóföldeknél vehetők figyelembe s igy egyéb mivelósi ágaknál ezen a címen nem jár adóelengedés. A vármegyei közigazgatási bizottság viszont azt határozta, hogy az adó- elengedés engedélyeztessék, mert a kérdéses minis- téri rendeletben a szántóföld, mely alatt a kertek is értendők, csak a kaszálókkal ellentétben van kiemelve. A pénzügyi hatóság képviselője eme határozat ellen appellált a pénzügyi közigazgatási bírósághoz, mely az adóelengedés mellett döntött és pedig főleg azért, minthogy az 1883: XLIV- t.-e. értelmében az árvíz ama elemi csapások közé tartozik, amelyeknek alapján a földadó elengedésének általában s igy minden mivelési ágra vonatkozólag helye van, azt tehát a törvény földadójával terhelt kertterület után és az árvíz által okozott elemi kár esetében nemcsak ki nem zárja, hanem megengedi.

holnap el se megy. Holnapután se. Hadd érezze az a lány a hiányát. Aztán majd mikor jól meg váratta már, beállít újra. Leveti a félénk, tartózkodó modort. Vakmerő lesz és biztos; könnyed és önérzetes. Majd meg fogja ekkor Margit szeretni; igen, kell, hogy megszeresse.

A holnap elérkezett, a holnapután is; Krúdy Dezsőt mind a kettő ott találta Inotayék kertjében.

A lány unta meg előbb a dolgot. Samarjay Valér nyilatkozott; azt is szentül Ígérte, hogy megkéri a kezét minél előbb. Lehet, hogy még a napokban, lehet, hogy pár hót múlva, lehet, hogy egy hónapig is elhúzódik, de megkéri, minden bizonynyal megkéri.

Most már nincs szükség a tartalék csapatra, el lehet küldeni.

Margit hozzá is kezdett.

— Mondja csak, Krúdy, meddig tart még a maga ostoba hóbortja ? Én már meguntam.

Ilyen leplezetlen gorombaságra Krúdy nem volt elkészülve. Hamarjába felelni se tudott rá. A leány aztán folytatta :

— Én nékem a híremet rontja, ha egy férfi mindig, mindig a nyomomban jár. Egy férfi, a kihez semmi se fűz, a kihez semmi közöm — mert ki nem állhatom.

Élesen, bántó hangon mondta az utolsó szavakat.

Krúdy, a szelíd, gyámoltalan ember végre is észrevette, hogy milyen komikus szerepet játszott itt. Most már ö se tudott a régi, epekedő hangon felelni.

— Megbocsásson Margit. Azt hittem eddig, hogy még megszerettethetem magamat. Azért járBeszámoló Kölesden.

Busbach Péter, a kölesdi kerület képviselője, a múlt héten kerületének több helységét beutazta és Kölesden s Gyönkön beszámoló beszédeket tartott. Busbachot mindenütt a legszívesebb és leg. lelkesebb fogadtatásban részesítették. Megválasztatása óta most harmadszor tartott beszámolót, de azon kívül is benső összeköttetést tartván fenn választóival, egyébként is többször bejárta kerületét. A kölesdi beszámoló beszédet kivonatosan a következőkben reprodukáljuk :

T. polgártársak I

Megígértem, hogy fenntartom személyes érintkezés által az összeköttetést választóimmal, részint, hogy önöket koronkint értesítsem a törvényhuzás- ban történtekről, részint, hogy önök bajaival és óhajaival megismerkedjem.

A választás óta 3-ik kormányunk van ; a választáskor gróf Szapáry Gyula volt miniszterelnök, utána Wekerle Sándor és ennek alig két évi kormányzása után most Bánffy Dezső báró a kormány feje. Ezen válságokból — melyek mindig a szabadelvű párt kezében hagyták a kormányt és igy természetesen fentartották ezen párt elveit és irányát — reánk tolnamegyeiekre egy érdekes személyi — körülményt kell kiemelnem t. i. hogy az egyik tárcát ismét tolnamegyei születésű államfér- fiu, Perczel Dezső, kit e megye minden egyes polgára tisztel és szeret, vette át. Büszkék lehetünk rá, hogy nem egészen 30 óv óta ez már harmadik miniszter, ki megyénk szülötte.

Mikor utolsó beszámolómat tartottam, akkor a polgári házasság kérdése tartotta izgalomban az országot. Ez az intézmény azóta törvénynyó vált, és rövid idő múlva életbe fog léptettetni.

Ezen törvényjavaslat szoritotta ki állásából gróf Szapáryt és ültette helyébe Wekerle Sándort. — Wekerle Sándor, a szabadelvű párt ólén, az egyházpolitikában egy egészen uj korszakot alkotott meg: a vallásszabadság és egyenlőség korszakát, mely eddig csak polgáraink józan belátásán és kölcsönös türelmén volt felépítve.

De közbejöttek oly izgatások és részben félreértések is melyek á Wekerle kormány állását is megingatták. Nemcsak az egyházi élet terén törekedtek az elégületlen elemek a nyugalmas együttélést megzavarni, de némely események még a korona és nemzet közti összhangra is árnyékot vetam ide. Nem tudtam, hogy csak kacérságának, meg hiúságának köszönhetem, a miért eddig el nem űzött. A ki ok nélkül az udvarához láncolt, mikor nem volt semmi szándéka velem, aki oknél- kül elűz, mikor most se gyűlölhet jobban, mint az előtt, annak én nem akarom tovább az igáját huzni. Köszönöm a figyelmeztetését, édes Margit.

Tulajdonképen a rózsás lovagnak nem volt igaza, mikor ezt a gorombaságát elmondta. Hiszen dehogy láncolta őt Margit magához! Egyszerűen' eltűrte eddig, amit mostantól fogva nem akar többé eltűrni, ez az egész. Hanem ki látott valaha csalódott szerelmest logikusan beszélni ?

— Ha eddig csak figyelmeztettem, most követelem, hogy elhagyjon. A gorombaságait nem fogom tűrni.

Ez volt Inotay Margit válasza. Az utolsó, mert egyben elfordult Krúdy Dezsőtől, aztán nem is találkoztak többet.

Pedig — egyszerre érdekelni kezdte ez a fiatal ember. A szentimentálizmusától irtózott, hanem a gorombasága szinte jól esett neki. Az első ember, a ki udvariatlan mert lenni ő vele.

Azontúl csak úgy hallomásból tudtak meg egymásról itt-ott valamit.

Margitnak a többi lányok elbeszélték, hogy Krúdy Dezső újabban életre-halálra udvarol a törvényszéki elnök lányának.

Ahá, hát dacolni akar velünk 1 No nem tesz semmit 1 Margit mosolyogva mondja, hanem komolyan is elgondolkozott felőle. Hátha nem térne vissza ? Hátha tovább tart a dacossága, mint illenék ? S ő neki, Margituak örökös boszusága, ha a környezetéből csak egy ember is kiválik.