Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-04-21 / 17. szám
1895. április 21. TOLNA VÁRMEGYE. 3. tettek. Ezen mozgalmak a törvényhozás termeibe is behatoltak, vagy helyesebben, onnan indultak ki. Közrehatottak abban, hogy a korona bizalmit a kormány iránt megingassa. Megbénult a törvényhozás munkássága; — a pártok oly éles ellentétbe jutottak egymással, dacára annak, hogy a szélső bal szabadelvű része a kormány egyházpolitikáját támogatta, — miszeriut minden egyéb kérdésben egy egészséges törvényhozási munka majdnem lehetetlenné lett. Mindezen nehézségek és küzdelmek mindig egy jelszó alatt indíttatnak meg és e jelszó : Magyarország függetlensége I — Hát t. polgártársak! van-e hazánkban józanul gondolkodó és hazája iránt melegen érző ember, akit e cél nem lelkesít? Van-e. a ki e célt elérni nem akarja? elérni akarjuk mi is törvényes utón, de az állam mai önállóságának és függetlenségének kockáztatása nélkül. — És éppen ebben fekszik köztünk és a szélsőbal közt az eltérés. Egy kitűzött célt, ha két utón lehet elérni, melyek közül az egyik veszélyes meredeken, szikla hasadékon, minden lépésnél az életet kockáztató hegygerincen vezet, de rövidebb, — a másik pedig biztos talajon, virágzó mezők és lombos ligetek közt, bár kerülő utón vezet és hosszabb : vájjon nem fogja-e minden meggondolt ember az utóbbit, a hosszabbat, a biztosabbat választani ? — kivált, mikor ama veszélyes utón nem csak a maga életét, hanem hazája fennállását is kockára teszi ? Hazáját, melyet veszélyeztetni sem isten, sem ember neki jogot nem adott? És mégis ! ily okokból vannak képviselőházunkban rendesen a legkeserübb viták, a legszen- vedélyesebb és leggyülöletesebb támadások, melyek az ország felvirágoztatása körüli munkásságot lehetetlenné teszik. Mi erősek, ösezetartók és kitartásunkban szívósak tudunk lenni, mikor külnyomás ellen kell védekeznünk; de mikor e nyomás megszűnik, mikor egészen szabadon érezzük magunkat—■ akkor magunk közt kezdjük a visszavonást, és egymást marcangoljuk, ügy teszünk, mint a korcsmában mulató fiatal legények, a kik, ha a jó kedv kitör rajtuk és nincs jelen a vetélytárs, ki ellen fordulhatna — legjobb barátjával kap össze 1 De t polgártásaim I önök azt fogják mondani : szép, szép dolog az a magas politika, de mi gyönyörűségünk van benneK ha nyomnak az anyagi gondok, ha üres a zsebünk ? És önöknek igazuk van. — Ezért áttérek a nyilvános ólelünk ezen oldalára. Mikor ifjúkoromban még szülőföldemen éltem szülők és rokonok körében, azon időkből még élénken emlékezetemben van a szőlő koszoruzta hegysor, mely itt szemeink előtt emelkedik kopasz letarolt nyomorúságában. — Élénken emlékszem a gazdag termésekre, amelyek a gazdaemberek bő jövedelmi forrásául szolgáltak, a melyekből fedezte saját beruházásait és szükségleteit és fizette az adóját és viselte az állam terheit. Fájdalom ezen jövedelmi forrás kiapadt, ezt felemésztette a tiloséra, míg a terhek nem csökkentek, hanem növekednek 1 De t. barátaim, kormányunk önöket e súlyos helyzetben nem hagyja el; — a kormány általunk, képviselők által ismeri az önök nehéz bajait és siet önök támogatására. Siet lehetővé tenni e szomorú, kopasz hegyek újból jövedelmező és a szemet és lelket gyönyörködtető szöllőkké átalakítását, íme Gyönkön a földmivelési miniszter létesít egy 20 holdnyi venyige iskolát, melynek feladata, megkönnyíteni a szőlők minél előbbi rekonstrukcióját, termővé és jövedelmet hozóvá tételét. És én törekedni fogok elérni azt, hogy a szegény ember vagy ingyen kapja az amerikai vesz- szői, vagy az időben való fizetés mellett, amikor a szöllő már jövedelmet hoz. Az egyes vidékek jóléte — az ország jóléte; az az ország nem lehet erős, nem lehet egészséges, ahol minden lépten nyomon a gyengeség és beteges elzüllöttséggel találkozunk a vidéken. — A törvényhozás az egész ország felvirágoztatásán csak úgy és akkor fog sikerrel munkálkodhatni, ha előtte az egyes képviselők az egyes vidékek bajait, szükségleteit — esetleg szenvedéseit megismertetik. Ezt tartottam mindig, ezt tartom ma is kötelességemnek, és azért jelenek meg gyakrabban önök közt; és törekszem megismerni a helyi viszonyokat, hogy ahol kell, orvoslást nyújthassunk. Ajánlom magamat önök további becses barátZajos és hosszú éljenzéssel fogadták a templomokból ott roppant nagy számmal összesereglett választók képviselőjük ezen beszámoló beszédét. Oly számosán voltak együtt, hogy a fogadóbeli nagyterem, ahol eddig tartattak a képviselő Programm és beszámoló beszédek, a megjelentek befogad i. ára szűk volt, és azért a fogadó udvarán tartatott e beszéd. A képviselőt szállásáról, a hol sok látogatást fogadott, a bíró, elöljárók és polgárok kisérték le a helyszínére. A beszámoló után a képviselő, kit választói rokonszenvesen környeztek, többekkel, közüle 48-as honvédekkel, hosszabb beszélgetésbe bocsátkozott. Hogy Molnár Eszti az ö rovására örüljön ? Hogy mi történt kettőjük közt, azt senki sem tudja; úgy gondolkoznak bizonyára valamennyien: — Lám egy ember, aki megunta Inotay Margitot 1 A ki kedvesebbnek, jobbnak tartotta, ha a Molnár Esztinek hódolhat. Még a rózsái is job ban illenek az Eszti fekete hajába: az elnökók nagy ablakaiban mindjárt jobban fest az a mindennapos rózsacsokor, mint az Inotayéknál 1 Nem tudta Margit, hogy csakugyan azt beszélik-e az emberek, de úgy hitte. Hiszen beszélhetnének-e másképen ? És ő, a ki alig egy hete maga adta ki az utat Krúdy Dezsőnek, most azon gondolkozott már: Ejnye, hogyan is lehetne azt az embert visszahódítani a magam pártjára? Hiszen ez titkos harc, a mib^n egy percre legalább Molnár Eszti kerekedett felül; azt pedig semmi módon el nem tűrheti. Igen, igen, de hát Krudyban is csak van valami büszkeség. A maga jószántából az ugyan visz- sza nem tér; még kérdés, hogy hívásra, csaloga tásra vissza jő-e? A hagy tépelődós közt ezer apró furfanghoz folyamodott. Áz apjával megünnepeltette a születésnapját (másodszor ez évben), a mire hivatalos volt minden ügyvéd-kolléga. Krúdy Dezső nem jött el. A varrónő előtt, a ki Krúdy édesanyjához is sokat eljárt, tüntetőleg gyakran beszélt az ő rózsás lovagjáról, s emlegette, hogy olyan derék, szeretetreméltó fiatal embert az egész környéken nem ismer. Hála a varrónő jó természetének, Margit vallomásait Krudyék is meghallották. Hanem azért Krúdy Dezső nem tért vissza. Hát mit tegyen, mit tegyen már egyebet? I ha legalább Samarjay sietne az ígérete beváltásával I Azóta eltelt már egy hónap, de kézfogóról még szó sincs. S egyhamar nem is lesz szó; hiszen Samarjay egyre gyakrabban kimarad a háztól: most is lám, négy egész napja hogy nem volt itt. Szegény Margitot rossz gondolatok kezdték bántani: azt elkergettem, ez meg itt akar hagyni. Boldog Isten, ki marad akkor ? A végsőre is elszánta magát: levelet irt Krúdy Dezsőnek, úgy invitálta meg. Jó szerencse, hogy mikor a levelet már küldeni akarta, akkor fordult be a kapun Samarjay. Margit félre tette a levélkét: egyelőre nincs rá szükség. Az meg szerencsétlenség, hogy Samarjay búcsúzni jött: az apja nagy betegen fekszik (oh, hogy azok az apák mindig ilyenkor betegszenek meg), bizony azt se tudja, mikor jöhet vissza. A levél mégis csak elment Krúdy Dezsőnek. Alig egy óra múlva megjött a válasz is: végtelenül sajnálja, de se ma, se a közeli napokban nem jöhet el, mert a törvényszéki elnökék élőképekre készülnek, azokat ő fogja rendezni, s az egész napját jóformán Molnár Esztiéknél tölti. Szegény Margit a kertbe ment ki sírni. Ott jobban esik a sirás is. Ledőlt a lugasban, tenyerére hajtotta a fejét. Gyönkön a képviselő szintén beszámolót tartott, ahol Kossuth Fereucnek kőrútjára és annak egyes incidenseire is kiterjeszkedett, mit hallgatói nagy helyesléssel és éljenzéssel fogadtak. VÁRMEGYE. — Az állami anyakönyvi kerületekre vonatkozó beosztást a közigazgatási bizottság fölterjesztése alapján a belügyminiszter jóváhagyta azzal, hogy a tiszteletdíjak kérdésében utólagosan fogja elhatározását közölni. A megye területén 91 anyakönyvi kerület létesittetett, a központi járásban 13, a völgységiben 17, a dunaföldváriban 14, a simontornyaiban 24, a dombóváriban 23. — Az alispáni időszaki jelentésről, mely a tavaszi közgyűlésen mutattatott be, a „Szekszárdi Vidéke“ 15. számába igen téves adatok kerültek; mert mint a kezeink között levő jelentésből látható, a 28079 drb szorosan vett alispáni jellegű- ügydarabon kívül az alispáni fogalmazói tisztikar 59 különféle bizottsági, választmányi és küldött- ségi ülésben összesen 2934 nagyon is érdemleges ügyet intézett el ; ezenkívül ugyanez a munkás tisztviselői kar egyéb központi közigazgatási szakbeli ügyekben majd másfélezer szintén érdemleges ügyet végzett be; tehát összesen 32 ezernél több ügydarab elintézése nehezedett a vállaikra, s igy a 6 előadót számítva, 5 ezernél több ügy szám jutott egy előadóra. Az alispánt az előadók közé nem számíthatja az, aki a megyei administrate ismeri, mert ennek munkaköre az összes előadók és bizottságok működését magában foglalja. Téves még annak a közleménynek az a passzusa is, mintha a „községi pótadó 55°/0-kal lett volna több az 1894. évben az előző évi átlagösszegnél,“ mert a jelentés 14. lapján tisztán olvasható, hogy B5/ioo porcenttel több a községi pótadó az előző évinél, ez pedig nem 55°/0, hanem csakis 72% Talán napestig ott zokogna, ha valaki nagy óvatosan felé nem sompolyog, s meg nem simogatja a szőke szép haját. Az a valaki Krúdy Dezső volt. És már itt is rossz az én novellám, hogy Krúdy DefesŐt aproposra oda hoztam a síró leányhoz, de ezt még valahogy meg tudnám magyarázni. Hiszen szó se volt élőképekről, hiszen 100-or is összecsókolta otthon Dezső azt a hivó levélkét, hiszen a dacosságnak az utolsó kártyája volt az a hidegen udvarias válasz. Alighogy megírta, már öltözködött, hogy menjen Margitékhoz. S hogy a novellát még jobban elrontsam, a költőien szép pointtel: csókkal, öleléssel, később meg menyasszonyi fátyollal nem is törődve, elárulom, hogy Krúdy Dezsőnek és Inotay Margitnak nagyon rosszul ütött ki a házassága. A szegény fiú hamar észrevette, hogy az ő nagy bölcsen kieszelt taktikája csak arra volt jó, hogy Margitot a karjáiba kergesse: hanem a lány hiú, kacér természetén semmit se változtatott. És szegény Margit hamar észrevette, hogy az a pillanatnyi hősködés csak olyan erőszakolt volt, az ura bizony most is az a gyámoltalan, órzelgő, erőtlen ember, a ki volt régente. Samarjay Valérnek pedig az apja azóta meggyógyult. Valér megint itt jár a városban. Tegnap meglátogatta Krudyékat, és nagyon sajnálkozott, hogy Dezső barátja ma vidéken van, és nem is jön haza estig. BUDAY LÁSZLÓ.
