Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-04-21 / 17. szám
17. szám V. évfolyam. Szegzárd, 1895. április 21. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám. . . . .12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOR1TBL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét Illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Hajléktalan pénzügyigazgatóság. (yo.) Mint már lapunk múlt számában is közöltük, a szegzárdi pénzügyigazgatóság hivatali helyiségeit magában foglaló bérház szobatetőzetein több helyen olyan veszélyesnek mutatkozó repedéseket észleltek, a mi miatt a helyiség sürgős kiüríttetése vált szükségessé ; mert a szakértői vélemény csak alapos átalakítások és javítások után tartotta megengedhetőnek, hogy az a bérház továbbra is hivatali helyiségül használtat- hassék. A pénzügyminiszter a pénzügy igazgató fölterjesztésére rögtön elrendelte, hogy a pénzügy igazgatóság a veszélyes épületből azonnal költözködjék ki, s ha az egész hivatal elhelyezésére alkalmas lakás nem találtatnék ; akkor a pénzügy igazgatóság hivatalai szükség szerint több külön házban helyeztessenek el. S a szegzárdi lakásmizeriák következtében csakugyan ez az utóbbi állapot fog bekövetkezni, mert jelenleg városunkban nincs olyan terjedelmű bérház. a hová az egész pénzügyigazgatóságot be lehetne szállásolni, s igy kénytelenek lesznek a hivatali helyiségeket szétszórva külön-külön házban elhelyezni. A pénzügyigazgatóság eddigi helyiségei is oly szükek és a nagy forgalomnak anynyira meg nem felelők és célszerűtlenek voltak, hogy nemcsak a nagy és fontos munkában görnyedő derék pénzügyi tisztviselők szorongtak egymás mellett hóring módjára, de a hivatallal érintkező közönség is csak ügygyel-bajjal és a hivatalnokokat munkájukban folyton zavarva, vergődhetett végig a parányi hivatali szobákon. Ez a tűrhetetlen állapot is már nagyon kellemetlenné vált úgy a hivatalnokokra, mint a közönségre nézve ; most pedig be fog következni az a még rosszabb helyzet, hogy a közönségnek, a kit balsorsa valami pénzügyi dologban a pénzügyigazgalósággal érintkezni kénytelenit, — egyik háztól a másikhoz kell futnia, mig ügyes-bajos dolgát dűlőre viheti. Temérdek haszontalanul elfecsérelt idő vész ezzel kárba és a pénzügyi administrate kívánatos gyors menetét is megakasztja. Megérzi ennek a nyomorúságos állapotnak terhét úgy maga a pénzügyigazgatósfig, mint /a publikum ; és nagyon óhajtandó volna, hogy mihátaarább a célnak megfelelő kényelmes és a hivatal fontosságát is méltán megillető helyiségről gondoskodjanak a pénzügyigazgatóság részére. Városunkban ez idótt nincs olyan terjedelmű bérház, amelyben a pénzügyigazgatóság a legszerényebb igényeknek megfelelőig is elhelyezhető lenne; mert ha a régi helyiséget renoválják is, az megint csak olyan szűk és célszerűtlen beosztású marad, mint eddig volt. Az pedig csakugyan nem kívánatos a közönségre, a hivatalnokokra pedig tűrhetetlen állapotot teremt, hogy továbbra is fenmaradjanak azok a szoronkodásra és oldalba döfésekre igen alkalmas szűk helyiségek, melyekben már évek óta jobb sorsra érdemes türelemmel és .önmegadással robotolnak a pénzügy szorgalmas munkásai. A pénzügyi hivatalnokok olyan nehéz, fontos és a gondolkozást nagyon is igénybe vevő munkát végeznek, hogy ennnk elvégzésére csöndes, nyugodt helyiségre van szükségük ; — nem pedig olyanra, mint a mostaniak, ahol négy öt hivatalnok huzza össze magát, s ahol azonkívül mindig ugyanannyi fél alkalmatlankodik és háborgatja egyszerre mind az öt hivatalnokot munkájában. Ezen a calamitáson nem segít más gyökeresen, mitha a kormány maga építtet a pénzügyigazgatóság részére alkalmas épületet ; olyant, mely a hivatal szükségletének teljesen megfelelő és beosztása olyan, hogy úgy a hivatalnokok, mint a közönség igényeit teljesen kielégíti. Mert az csak méltányos és szerény kívánság, hogy az állam munkában görnyedő hivatalnokainak is megadják azt a szükséges kényelmet, mely nehéz szellemi munkájuk elvégzésére okvetleTÁRCZA. Románcz. Szegény fiú, ott áll az utca sarkán, Csak nézi öt, csak nézi hosszasan, Még a köszöntő szó is elhalt ajkán. Oly elfogódott, oly bátortalan ... Könyörülj rajta, szürke árnyu felleg, Oh kedves ég, csak hullasd könnyeid! Nem is tudod tán: minden cseppnyi csepped Két ábrándos szivet hogy megsegít! . . Együtt bolyongnak kivül a ligetben, Szemük ragyog, az arcuk tűzben ég . . Merengve várni, súgni, búgni csendben, Mi boldogság az, Istenem, mi szép! Könyörülj rajtunk, nap szelíd sugara, Óh kedves ég, fojtsd vissza könnyeid! Felhő ne vonja ösvényük homályba, Eső föl ne riaszsza lépteik! ... S szerelmük medre egyre-egyre mélyed, A régi félénkség ma nincs sehol; Ámor fülükbe sugdos annyi szépet, S az első csókban ajkuk összeforr . . . Napfény, ragyoghatsz, várhatsz, szürke felleg, S tégy úgy, ahogy csak tetszik, kedves ég: Első csókot ezernyi uj követhet . . . Nincs szükség rátok. Ámor közbelép. BUDAY LÁSZLÓ. Egy rossz novella. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Rossz lesz ez a novella tagadhatatlanul. Á bonyodalma esetlen, a meseszövése kezdetleges. Ne mondhassa senki, hogy előre nem figyelmeztettem rá. Hanem azért mégis csak elmesélem. Iuotay Margitról szól az ének, a mi utcánk legszebb lányáról. Szőke volt; azt hiszem, nem is tudnék a novelláimnak más hősnőt választani, csupán csak szőkét. Reggeltájban a tükör előtt állott, a haját rendezte, mikor a nyitott ablakon egy rózsa bokréta repül be. Nem is kapott utána, nem is nézte meg, ki dobhatta be. Tudja ő azt már régen. Mit törődjék vele. Bánja is ő, ha az az ember úgy bolondul utána. Csak pazarolja a rózsáit. Annyi haszna mégis van, hogy kiteheti az ablakba, hadd mérgelődjenek a többi lányok, a kiknek nincs rózsás lovagjuk. Igen, Erudy Dezső nagyon okosan teszi, hogy a rózsafáit mindennap meglopja Margit kedvéért;- hanem aztán ennyi elég is volna. Minek jár egyre utána? Az édeskés, szentimentális beszédjeivel miuek üldözi folyton? Eh., mintha lehetne szeretni egy ilyen gyámoltalan, ol- vadozó férfit. Hányszor megmondta neki, hogy nem remélhet, hányszor megmondta, bogy hagyja békében. Nem teszi? Hát jól van. Közönyös, hideg marad iránta ezután is; úgyse kerül nagy megerőltetésébe. Utó végre az se baj, ha az udvarában egy emberrel több van; némiképen hasznos is. Jó lesz legalább tartaléknak, ha a többi el talál széledni. Elszéledni ? Azt ugyan nem teszik meg. Margit benézett még egyszer tükrébe, és meggyőződéssel, mosolygó önbizalommal vetette utána: — Nem, azt nem teszik meg. Az az udvar I Az ő büszkesége, kiváltsága, a miért úgy irigyli a többi lány mind, amiért lenézheti az iskolai ismerősöket egytől-egyig. Nézzük csak. Széles e városban nincs egyet- len-egy lány, a kinek ennyien és ilyen emberek tennék a szépet. A Molnár Eszti törvényszéki elnöknek a leánya, mégis be kell érnie avval a pelyhes ajkú kau- ciótlan kis hadnagygyal. A Saághy Jolán szép, szép,-de azért nem tudta följebb vinni egy udvarlónál, az is ki tudja, meddig marad még diplomát- lan ügyvéd-bojtár. Lám, az apa csak egyszerű ügyvéd, az irodája se megy valami fényesen ; és, és Margitnak nem elég az öt ujja, hogy a lovagjait végig számolja. S milyen emberek 1 Az aljárásbiró, aztán Bercsényi Jani, az a fiatal professor, aki után any- nyi lány sóhajtozik, meg ez, meg az, meg a rózsa bokrétás Dezső, meg főleg a szép Samarjay Valér, a kit — ezt már mindenki sejti — Margit eted helyen kandidált.
