Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 31. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1894. julius 29. Társadalmi életünkben uj szellemre van szükség, mely, a társadalmi konvenciók száműzésével, az egyénnek azt az értéket biztosítja, a mely őt önerejénél, jelleménél, képességénél és tudásánál, nem pedig örökös pose-ok és hiú külsőségek, a társadalmi kényszer szülte külső hatásoknál fogva megilletik. Uj szellemre van szükség, mely a mai társadalmi szervezet teljes átalakításával a nagyzás hóbortját nem övezi nimbusszal körül, hanem az egyszerű életmódnak és becsületes munkának, nemcsak szóval, hanem a mindennapi életben is, jogos tért és előkelő helyet biztosit. I MIKÓ GYÖRGY f I Miké György meghalt. Megilletődéssel és mély fájdalommal szivünkben Írjuk le e szavakat. Mert Miké Györgynek halála nagy veszteséget jelent nemcsak a róm. kath. egyház, hanem városunk és társadalmunk, az iskola és jótékonyság életében is. Hű papja volt egyházának, odaadó lelkipásztora híveinek, hű fia hazájának, gyá- molitója és segítője embertársainak, szerető atyja és áldozatkész jótevője a szegényeknek és árváknak. Halálának hire a mily váratlanul érkezett, oly megdöbbentően hatott mindenkire. Nyájas, előzékeny modorával, jó és nemes szivével a legnagyobb mértékben kivívta és kiérdemelte embertársainak bizalmát és szeretetét. Híveinek nemcsak kötelességtudó papja, hanem gondos tanácsadója és lelkes gyá- molitója volt minden időben. Az újvárosi plébániának felszentelése óta első papja volt. Mint ilyen az újvárosi róm. kath. híveknek a vallásosság mellett az eraberszeretet tanait is hirdette és elölÖ. Véghetetlen boldoggá tett kedves soraival. Sz.-né. S most a tárgyra! 0. Leány korában volt egy imádója és ez az imádó ón vagyok. Imádóját kegyed is hévvel, lánggal szerette és mégis nem neki, hanem a jelenlegi férjének lett neje. Sz.-né. És nekem ezt a férjet természetesen szeretnem kell. 0. Nem egészen — önnek szive parancsol első sorban. Lássa én önt kimondhatatlanul szeretem, minden áldozatra kész vagyok és hiszek, remélek viszont szerelmében, mert szerelmet vallott nekem már mint asszony, tehát a férjnek adott esküje után is. Sz.-né. Igen, de hiszen ott a férj őrködő angyal és ördög képében, ki ha neszét veszi, szomorú véget érünk. 0. A szerelmesek találékonyak. A férj szerelme hevében vakon dobja oda magát a sorsnak és oly nőnek, kit elválaszthatlan bilincs fűz e férj szivéhez. A férj kijátszása körül forog tehát végzetünk. Sz.-né. De miként sikerül majd ? Hiszen a férj szeret s ha szeret, akkor féltékeny ! 0. Hiszen épen ez az érdekes! Annyira fól- tékenynyé teszszük, hogy becsületérzete legyőzi szerelmét. Sz.-né. Mikópen ? Ö. Igen egyszerűen! Ön betegeskedést színlel, az orvos által fürdőt ajánltat magának és elutazik Bártfára. Én ön nélkül nem tudván megjárt a nemes példával, mikép lehet szerény eszközökkel is jelentékeny szolgálatokat tenni az emberszeretet műveinek. Az újvárosi plébánia lak otthona volt a szegényeknek és elhagyottaknak, menhelye a kicsinyeknek és árváknak. Saját költségén ovodát és menhelyet létesített és tartott fenn, a hol nemcsak étel és ruházás hanem gyengéd és szeretetteljes bánásmód jutott a szegényeknek. Most, hogy az ő óvodáját és menhe- lyét az uj törvény értelmében községivé teszik, Miké csak azt a befolyást kérte a jövőben a maga számára, hogy miként eddig» úgy ezentúl is támogathassa és áldozhasson az ö kisdedeinek. Minden évben a tél kezdetén megjelent szerkesztőségünkben, hogy közzé tegye felhívását a szegények érdekében. — „Segítség“ volt a jeligéje. A „segítség“ nevében útnak bocsátotta az ó szekerét, a mely házról-házra járt, hogy ruhát, cipót, szóval adományokat gyűjtsön Miké György szegényeinek. Leírhatatlan fájdalmas hatást gyakorolt az ó halála az újvárosiak között. Öregek és fiatalok, asszonyok és férfiak egyaránt siratták őt. Nem volt a jótékonyságnak olyan ága, amelyre az ő működése ki ne terjedt volna. Az egyesült szegzárd- tolnamegyei nőegyletnek már hosszú évek óta titkárja, a „Ferenc“ közkórháznak elnöke, a belvárosi óvodának alelnöke volt. Nagy barátja volt a tanítóknak és a tanügynek. A szegzárd-vidéki róm. kath. tanitó- egylet elnökévé is választotta. Épúgy segített, a hol csak tehette a tanítókon, a mint buzdította az ifjúságot. A társadalomnak szintén hasznos, jó humora és kedves modora által mindenkor népszerű tagja volt. Halála előtt érte a kitüntetés, hogy püspöke őt a szegzárdi kerület esperesévé nevezte ki. Most csütörtökre volt tervezve élűi, szintén odautazom és háboritlauul élhetünk szerelmünknek. Sz.-né. De hiszen a férj ezt csakhamar megtudja. Ö. Mindenesetre, midőn férje erről hirt vesz, engem párbajra hi? ki. Elfogadom, 30 lépésről golyót váltunk, mely szépen Valami bokrot ér. Sz.-né. És ez még se fogja önt célhoz vezetni. Ö. A párbajjal ügyünk még nem ér véget, Bártfán viszonyunk közbeszéd tárgya lesz, olyany- nyira, hogy a golyóváltás által a férj nem látja megmentve becsületét, hanem ön ellen válópert indít, mi sürgetjük a pert, önök elválnak és én akkor nőül veszem. — A tiszta szerelem győzni fog tehát. Sz.-né. Oh pompás, nagyszerű, hiszen ez remekül van tervezve s jól fog sikerülni, de persze az a fődolog, hogy szerepeinket jól adjuk, hogy ne riadjunk vissza a közönségtől. Ah előre képzelem mily meglepetés vár Barnabásra, csak édes istenem, előre ne tudjon felőle semmit, mert el vagyunk veszve. Ö. Mindenesetre a titok leple alatt kell tartani az ügyet, ha Barnabás barátomnak ily meglepetést akarunk szerezni. IY. JELENET. Barnabás (dühösen berohan; Örley észre veszi s kiszökik): Hol van ő ? Sz.-né. Ki? Sz. Hol van az az ur, látni akarom őt! Sz.-né. Nincs itt! esperesi felavatási ünnepélye. És a mostoha végzet úgyakarta, hogy egy nappal előbb temetése legyen Miké Györgynek. Alig két hete, hogy friss egészségben és üde kedélyhangulatban városunkból távozott egy balatonparti ismerős családnak látogatására Balaton-Földvárra, a hol hirtelen elhunyt. Néhány percnyi rosszullét után megszűnt élni. Ma egy hete a reggeli órákban rosszullétről panaszkodott és mire a szomszéd faluból előkerült az orvos, Miké György már halott volt. Szegzárdra vasárnap déli egy órakor érkezett Wosinsky belvárosi plébánoshoz a szomorú távirati értesítés, mely kezdetben alig talált hitelre, miglen újabb táviratok megerősítették a Hióbhir valóságát. Összes középületeink kitűzték a gyászlobogót. így a vármegyeház, városház, a pénzintézetek, kaszinó, olvasókör, selyemgyár, polgári iskola, a belvárosi és újvárosi plébánia épület és iskolák, a kórház stb. Kedden d. u. hozta meg a vonat Mikó holttestét B.-Szántóról, a honnét a hullaszálli- tási engedély kieszközlése után llazgha Lajos szegzárdi káplán kisérte haza, utolsó útjára. A vasúti állomáson megjelentek a kerületi papság, a tűzoltóság és óriási közönség, mely megindultan kisérte a koporsóba elhelyezett holttestet az újvárosi plébániaiakba, a hol az étteremben felállított ravatalra helyezték. Másnap, szerdán nagy gyászmise volt, melyet Péchy József tolnai prépost 20 pap segédlete mellett végzett. Az evangélium után Péchy a következő gyászbeszédet tartotta: „Krisztusban egybegyült gyászoló Keresztények ! Szomorúan hallottuk koDgni a szegzárdi r. k. Szentegyházak tornyairól az érchangu bús harangok sírását, mert ezek kisérik el a földi pályáról az örök nyugalom helyére azon nemes lélek és mindég nemesen gondolkodó és cselekvő szellem porló hüvelyét, azt a férfiút, a ki a szegzárdi katholikus, de nem csak ezen igaz vallásu, hanem minden más lakóinak szeretető tárgya volt, ki lángoló buzgalma, előzékenysége, a tudományosság és a tudományok kedvtlője, a kulturális intézmények hő párSz. Nincs itt! hát megszökött a gyáva 1 Asz- szony, tehát ily boldog együttlót után elhagytad magadat csábittatni egy semmirekellő himpellór által ? asszony, hát ez volt a te szerelmed ? hát oly gyenge voltál, miut a szappanbuborék, mely a gyermek egy leheletétől eloszlik ? Sz.-né. De Barnabás én nem értelek, beszélj tisztán 1 Sz. Tisztán mondjam ki gyalázatodat, tisztán meg, hogy mint foltoztad be a ház becsületét. . . oh nyomorult, hogy ezt szégyenpir nélkül mered kimondani. Sz.-né. Miért beszélsz ily hangon ? Sz. Sírsz ? Ismerem e csalfa könnyek értékét oh ezek nem mossák le a becsületemen ejtett szégyen foltot. Sz.-né. Miféle szégyen-folt ? beszólj már, ne zaklass! Sz. Nos hát te álszenteskedő, felelj, ki adott légyottot ? Ki fogadta azt az embert, midőn a férj vadászni ment ? Sz.-né. Légyottot . . . mikor .... a férj ... . Sz. Igen, midőn a férjet vadászaton vélted, akkor vallottad be, hogy már leány korod óta szereted őt! Sz.-né. Én ? Sz. Még tagadni mered, hisz szerelmet vallottál neki, most már tudom, miért készültél szü- letósemnapja után fürdőbe, hogy ott udvarlóddal háboritlanul üzhesd aljas viszonyodat. Sz.-né. Kérlek, hisz a fürdőt az orvos ajánlotta.
