Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-18 / 8. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1894. február 18. Az egyházpolitikai reformokat támogató országos mozgalom végrehajtó bizottságától a kővetkező felhívást vettük: A Budapesten mai napon megtartott liberális kath. értekezlet az egyházpolitikai reformok támogatására egy vallás- s pártkülönbség nélküli országos nagy gyűlésnek Budapesten leendő megtartását, s a kiküldött végrehajtó bizottságnak is ez értelemben való kiegészítését határozván el, — az elfogadott határozati javaslat egy példányát azon hazafias kéréssel van szerencsénk tisztelettel megküldeni, hogy a maga részéről is hozzájárulva, odahatni méltóztassék, miszerint elvtársaink mielőbb tömörülve — hason irányú mozgalmat indítsanak s a velük összeköttetésben levő illető egyesületeket, testületeket képviselők küldésére hívják fel, s ezek a nagy gyűlésre minél nagyobb számban jelenjenek meg, a kik neveinek vagy legalább számának velünk mielőbb leendő közlését kérjük. Tájékozásul megjegyezzük, hogy a nagy gyűlés megtartása folyó évi március hó 4-re van célba véve. Ennek programmját majd később fogjuk közölni. A válaszokat az egyház politikai reformokat támogató országos mozgalom végrehajtó bizottságához — melynek helyisége Budapesten, a „Magyar király“ szállodában van, — illetve ennek elnöksége címén Ra- docza János ur kezeihez méltóztassék intézni. Hazafias üdvözlettel Budapesten, 1894. február hó 11-én. Az egyházpolitikai reformokat támogató orsz. mozgalom végrehajtó-bizottsága nevében: Elnökség: Gr. Andrássy Tivadar, Gr. Andrássy Géza, Dániel Emö, Eisele József, Gr. Hadik Barkóczy Endre, Dr. Morzsányi Károly, Dr. Nyiry Lajos, Ribáry József, Rupp Zsigmond, Rémi Róbert, Radocza János, Dr. Szivák Imre, Unger Alajos. Jegyzők: Dr. Rácz Károly, Dr. Bossányi Iván, Dr. Szigetváry Iván, Dr. Baintner Tivadar. Háznagy: Püspöky Emil. 2.______________________________________________ A liberális kath. értekezleten elfogadott határozati javaslat a következő ; Határozati javaslat. Előrebocsátva azt, hogy az egyházpolitikai reformokkal szemben a következőket kell kívánnunk : mint katholikusoknak azt, hogy az államintézmények lelkiismereti szabadságunkat, s kathol. hitelveinket ne sértsék, mint szabadelvű politikusoknak azt, hogy a reformok a jogegyenlőség szellemében s egyes felekezetek, vagy társadalmi osztályok kiváltságát mellőzve tegyék lehetővé azt, miszerint hazánk bármely felekezetű polgára a mindenkire egyformán kiterjedő intézmények oltalma alatt szentelhesse erejét a közhaladás ügyének, mint magyarok azt, hogy a behozandó uj intézmények magyar állami jellege a különböző felekezetek s népfajok között a magyar nemzéti erőnek fejlesztő, összeforrasztó hatását érvényesítse, összevéve pedig: mint katholikus szabadelvű magyar honpolgároknak azt, hogy az állam és egyházak közti állítólagos ösz- szeütközések mielőbb megoldassanak a házassági jog körében fennálló, s mindenki által orvoslandóknak feltétlenül elismert rendetlenségek s visszásságok minden feleke- zetre kiható állami egységes jogalapon — a kötelező polgári házasság intézményével j— orvosoltassanak, mert éppen a mai állapot további fenhagyása veszélyeztetné magát a hitéletet és a felekezetek közti békét; — a reformoknak abbahagyása pedig a szabadelvű haladás ügyének bukásával s a felekezetek közti harcnak 'állandóvá tételével volna egyértelmű.; — s ezek után — tekintettel arra, hogy a napirenden lévő reformok katholikus hitelveinket nem sértik s azok életbelépése esetén is mi kath. vallásunknak, melyhez hithű meggyőződéssel ragaszkodunk, hű fiai maradhatunk s maradni kívánunk és fogunk is, mint ennek lehetőségét Európa művelt államainak majd százados példája tanúsítja s ez irányban kath. hitsorsosainkat készséggel nyugtatjuk meg annyival is inkább, mert a reformok tervezői s pártolói között közéletünk hithű kath. tényezőit is látjuk; tekintettel arra, hogy a vallásegyenlőség célzott törvénybe iktatása s az állam rendező jogának a világi vonatkozású viszonyokra való kiterjesztése a szabadelvű haladásnak egyenes követelménye ; tekintettel arra, hogy azon törekvés, mely a széthúzó vallási és faji törekvéseket a magyar nemzeti allameszmének rendeli alá s az ennek hegemóniáját hirdető összeforraszto intézményekét e reformokkal is szaporítja: magyar nemzeti erosbödésünk- nek elutasithatlan föltétele, s végül és általában polgári, társadalmi életünkben sem családi, sem egyéni boldogulásunkat nem bírjuk'képzelni, ha tevékenységünket folyton felekezeti harcok tartják lekötve és megbénítva : magunktartása iránt senkit kétségben nem hagyva — egyrészt saját hitsorsosaink- nak, de° másrészt a többi felekezeteknek is megnyugtatására s a reformok híveinek tetterős buzdítására — mint a fővárosi katolikusok szabadelvű értekezletének tagjai kijelentjük és elhatározzuk, hogy: 1. állást foglalva a reformmozgalomban,— azt. mint vallásunkra veszélytelent, hazánkra üdvösét s közhaladásunkra immár elutasithatlant — pártkülönbség nélkül előmozdítani hazafias kötelességünknek ösmer- jük s az ez alapon munkába vett javaslatok törvényerőre emelését közérdekű szükségességnek tekintjük; 2. tiltakozunk az ellen, hogy a tervbe vett reformok mint kath. hitéletünket fenyegetők tüntettessenek fel s mintha mi katho- likusok más felekezetek rovására az államélet egyoldalú felekezeti átalakításában keresnék boldogulásunkat, vagy hogy nemzeti létünk követelményeit a mi kath. hitelveinkkel ellentétben állóknak hinnők s hogy állami exigentiáink meghiúsulásáért a felelősséget magunkra vállalnék; ugyanezen esszméknek hasonló actió utján a törvényesség határain belül leendő erőteljes pártolására nemzeti és társadalmi életünk szerveit, a városokat, megyei törvényhatóságokat s ezekben alakult politikai és társadalmi testületeket és egyesületeket felhívjuk ; 4. s egyúttal készségünket nyilvánítjuk arra, hogy miután a fenyegetett haladás és szabadelvű reformok nem egy felekezet vagy párt, hanem az egész nemzet hason-gondol- kozásu polgárainak közkincsét képezik : mi — magunkhoz véve, párt- és felekezet különbség nélkül a haza minden szabadelvű polgárát: a liberálismus megnyilatkozására országos gyűlést fogunk egybehívni. — Egyetlenem! Jöjj viszlek a világ végére 1 — Az messze van 1 — Nos akkor indulunk egy kis kójutazásra ! — Ez nagyon unalmas ! — Adj hát légyottot, te kis bálványom, ahol egyedül, háboritlanul leszünk! — Hohó, az veszedelmes! — Vonuljunk meg egy zugolyba, legalább egy ölelésre, egy csókra, hogy átkaroljam az én világomat először, hogy érintsem karmazsin-ajkad először! — Ez nagyon komoly 1 — Ilma, te ismét azt a veszedelmes játékot űzöd velem! Egy év óta gyötörsz, azt se tudom, hogy szeretsz-e, vagy csak megtréfálsz-e ? — Milyen balga ön ! Hiszen asszony vagyok! Férjem van, az övé vagyok! Nem tudja ezt! Hanem tudja mit? Valami mást, valami okosat, gondoljon ki ön valamit! Vagyis nem! Tudja mit Bandi! Ismeri Potifárnó ő nagysága történetét ? De maga ne legyen ám József! De félre se értsen ! — Csak amolyan ártatlan dolog lesz; férjem van, és ón nem vagyok Dianna, férjem meg nem Akteon úr, hogy őt szarvassá tegyem ! Tehát hallja csak Bandi, ön ugy-e nem tudja hol lakom, mert megtiltottam önnek, hogy bármikor is haza- kisérjen, avagy utánam leskelődjék ! Ez nem baj, ha én elindulok kövessen, érti kövessen! Hanem félre ne értsen, ártatlan dolog lesz! embert is szeretetre tudott fakasztani, mint Ledé- nyi László! Mikor egy 40 éves ember először szeret, s a mikor egy komoly embernek megtetszik a szerel- mesdi játék! Ledényi sok tudományt kitanult a nagy könyvekből, de a szerelem tudományát nem! Olyan asszonynak mint Ledényinó, a ki csupa élet, csupa hév, nem elég, ha az ura együtt lakik, együtt étkezik vele ! A legény udvaroljon, a félj enyeleg- jen! S ez a férj nem tudott hozzá, hogyan kell egy asszonykának a szája ize szerint élni! Naphosszat bezárkózott az irodájába, s tanulta az építés mesterségét. Csak a maga boldogságát nem tudta felépíteni! Az asszony meg unatkozott. Asszonyi elme tele furfanggal, asszonyi lélek megfejthetetlen rejtély ! S Ledényinó unalmas óráiban gyakran gondolt arra a délceg legényre, a ki oly magasan felette áll férjének, a kiben megvan az a bizonyos életkedv, a mely az asszonyi szivet úgy tudja hangolni. Gyakran gondol reá I Macska játszik az egérrel! Ledényinó tudja mi az asszonyi tisztesség, s hogy jól áll neki a kacérság. Mikor aztán a férj irodába megy, ő is kisétál a sétányra, s ott szokott találkozni az ő — unaloműzőjével. S Kulcsár Endre, az az ábrándos lelkű ifjú, mélyen belenéz azokba a perzselő szemekbe s keresi, keresi a kulcsot a rejtélyhez ! Micsoda asszony ez! Micsoda bámulatos teremtés! Egy kemeleon, oly változó! Egy napon olvadozóan szerelmes, a másikon a merevségig hideg 1 Egyszer veszedelmesen kacér, máskor meg szemérmesen jámbor! Majd biztatóan szívélyes, majd reménytörően elkeseredett! Micsoda asszony ez ? Szeret s gyűlöl, játszik s eltaszit! Bizalmas és rideg! Néha csábit, néha józanit; kis láoyosan pajkos is, vén asszonyosan durcás is! Ha ma viszonyról álmodozik, holnap az asszonyi tisztességről prédikál! Micsoda asz- szony ez? * Haragosan távozott Ledényinó otthonról! Ösz- szekoccant az urával! Ilyenkor azután elkeseredésében széles jó kedve támad, olyan pusztitóan jó kedve, hogy szinte megtréfálná az egész világot! Kulcsár már várta a sétányon; együtt sétáltak! ■— Olyan a kedvem ma — Bandi — hogy... Bandi csak rámeredt az asszonyra; Bandinak még nem szólitá őt soha ! — Tudja ma — ma, nohát ma úgy mindenre képes volnék ! — Ilma nagysád! — Maga gyámolatlan bohó, majd tüstént nagyságos Bandi urfínak csúfolom én is! — Te édes kis pajkosom! — Hagyjon föl, ne enyelegjen ma velem! Csábítson, csalogasson, hódítson meg! Szöktessen el! tudja ma olyan kis kalandot, olyan kis regény- fejezetet akarok átélni!
