Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 46. szám
IV; évfolyam. 46. szAm. Szegzárd, 1894. november 11. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. .. . 3 „ — „ | Negyedévre .1 „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzirdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Sr. LEOPOLD KORNÉL. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz* lemenjek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- intézendők. I Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály sserint számíttatnak. A szegzárdi kaszinó. Megemlékeztünk már róla lapunkban, hogy a szegzárdi kaszinó milyen kellemes, kényelmes és mindennemű igényeknek megfelelő uj otthonra tett szert. Kötelességet teljesítünk csupán, a midőn a kaszinó elnökének és választmányának elismerést és köszönetét szavazunk a nyilvánosság előtt ama buzgó és készséges fáradozásért, a melyet ezen ügy megvalósítása körül tanúsítottak és a melylyel lehetővé tették, hogy a szegzárdi kaszinó tagjai szép uj otthonukat a legrövidebb idő alatt elfoglalhassák. A kaszinó uj otthona egyik legfontosabb és legnyomatékosabb eszköz arra nézve, hogy a kaszinó megfeleljen missziójának és kielégítse a hozzá fűzött, kiváló jelentőséggel biró érdekeket, A kaszinónak,, mint elsőrangú társadalmi tényezőnek, igen fontos a szerepe, feladata és hatásköre, főleg a vidéken. Kétszeresen fontos a szerepe nálunk Szegzárdon a nagy számú intelligencia miatt, melynek szórakozást kereső jogos igényeit a város, mint ilyen, kielégíteni távolról sem képes. A társadalmi élet tehát az egyedüli tér, amelyre az intelligens elemek utalva vannak. / ...' / TÁRCZA. et+-tfD Megnyugvás.* Azt pedig nem tagadhatja senki, hogy a mi társadalmi életünkben nagyon sok a hiba és hiány, nagy a közöny és sok a fólszegség, hogy társadalmi életünk inkább pang, mint virágzik. Egyik legnagyobb hibája, mely a legtöbb bajnak okozója és a kellemes együttélésnek akadálya az, hogy benső összetartás helyett szeparatisztikus törekvések uralkodnak benne. Eendszerint két-három család külön, önálló kotteriát képez, ezek élnek egymással és egymásnak és ezek a kis körök külön-külön élnek, járnak-kelnek egymás mellett, mintha csak idegenek és ismeretlenek volnának egymás előtt. Ha aztán néha-néha a nyilvánosság előtt kell megjelenni, a bálteremben vagy másutt, megint csak azzal találkozunk, hogy a különböző kis kotteriák foglalkoznak csupán egymással és maguk között, együttes mutatásról szó sincsen. Ez igy van, ezt sem szépíteni, sem elvitatni nem lebet. Arról panaszkodik mindenki, urbi et orbi, hogy nincsen társadalmi élet, hogy családok és egyesek, kik hivatva volnának a társadalomban szerepelni, árván magukra maradnak, hogy a kik társadalmilag együtt működni és haladni akarnának, nem jutnak hozzá, mert a külön álló zárt körökbe belépni nincs módjában. Különösen áll ez azokra, kik más helyről kerülnek Szeg- zárdra, az úgynevezett indigenákról, kiket És gondtalanul járok én A völgy ölében s a bérc tetején, Hol napsugárban oszlik el a felhő .. . Lefoszlik lassan a bú is szivemről. MIKLER GUSZTÁV. a „benszülöttek“ nem vesznek fel, vagy csak ritka esetben és sok idő múltával, maguk közé. — Ezek mint indigenák maradnak és élnek közöttünk és a legtöbb esetben, az- izolált életmódba beleunnak és elkívánkoznak innét. A legtöbb esetben még az is külön elbírálás és szempontok alá esik, hogy ki milyen pályán működik, mi a hivatása. — Más körbe jut, ha valaki közigazgatási, másba, ha törvénykezési és megint másba, ha pénzügyigazgatósági tisztviselő, és igy megy ez véges-végig. Mindegyik resszort külön választó falat képez. Ez pedig nagyon rosszul van igy. — A társadalmi életbe ne vigye magával senki az ö hivatalát és hivatalos állását; a kit állása bármely téren, intelligenciája, jelleme arra minősit, hogy az intelligens társadalomnak tagja lehessen, azt oda be kell fogadni minden előítélet és válogatás nélkül, mivel társadalmi utón együttesen kell haladni és együtt kell működni. Csak ez teremthet kellemes együttélést, összhangzó társadalmi életet, ez nem csupán .^gyeseknek az érdeke, hanem mindenkinek, ki az intelligenciához tartozik, közös érdeke, mert csak egyetértő és öszzetartó közreműködéssel lehet valamit elérni és kivívni, mert a széthúzás, a divergálás csak meddőségre kárhoztat. Valóságos kisvárosias^jelleggel bir az, a mikor ez emberek annyira diffikultálják <á lapos hölgy valószínűleg szívesebben vette volna a diskurzust, mint az én félénk kis szomszédom. Röviden, ki mérten felelt. Persze, azokra a banalitásokra, a mikkel az ilyen társalgást kezdeni szokás, nem is lebet hosszabban válaszolni. A nagy város vásári csarnokában A bűnt ezernyi változatban láttam; Tüdőm, ml az: ha test, lélek beteg, Bágyadt a szemem — láttam eleget. A rét virága újra az enyém, Az árnyas erdő újra int felém; Mosolygását a nyári napsugárnak Nem irigylik el a mogorva házak. ? vn Ottan körülvett a zsibongó lárma, Úgy hittem, mintha szivem nem is fájna S elnémitá zajongó lelkemet, — Mi haszna, ha nem gyógyította meg. Vágyódom újra a csendes magányra: Tán gyógyitóbb a zsongó lombok árnya! A lomb is rám hajolva súgja: Lásd, Meguntad a hazug vigasztalást I A nagy természet óh mi jó, mi szép I \ ^ ölére veszi megtért gyermekét S a ki legtöbbet sirat, gyászol itt: Bászórja legkedvesb virágait. * Matató az „Éjjel-nappal“ c. sajtó-, alatt levő kötetből, Örökség ? ■ — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti táreája. — A vonat gyorsan ment, talán gyorsabban is, Vmint szerettem volna. Ha olykor meg is állt, azt Mi csak egy-két percre; aztán bolond fejjel megint neki indult a messze vidéknek. Erdélyben akadt valami dolgom, oda igye^ez* >tem. De édes Istenem, hol vágjunk még áttolj Alighogy túl jutottunk a Tiszán ; vissza van meg egy tenger nagy alföld, utána unalmas dombvidék. Oda hagytam a dohányzó szakaszt. Ez a férfitársaság mogorva, kedvetlen, a milyen magam is vagyok ; ezek ugyan el nem szórakoztatnak engem. Eldobtam a szivaromat és bevakmerősködtera a nők közé; azt mondtam, árt a dohányfüst, azért menekülök hozzájuk. Egy üres hely volt még; \azt lefoglaltam. . _ . Szöszke hajú, csitri lány mellé kerültem. — Felénkön húzódott tovább; látszott, hogy mindjárt elparancsolna maga mellől, ha szólni merne. Mulattatott a bátortalansága, beszédbe ereszkedtem vele, ámbár a másik oldalon egy vörös kaAzórt hamarjában megtudtam, hogy Brassóba igyekszik. Egy gazdag polgár család megfogadta felvigyázónak, meg egy kicsit nevelőnőnek a gyerekei mellé. Küldtek neki útiköltséget, meg egy sürgős táviratot, hogy azonnal menjen. — S most a másik állását elhagyta az uj kedvéért? — Nem, ez lesz az első. Eddig anyánál voltam. Istenem, úgy félek. Idegen emberek, idegen viszonyok. S én egészen egyedül leszek. — Dehogy lesz egyedül. A kis gyerekek könnyen barátkoznak. Aztán esténkint, mikor, a szobájába megy, levelet ir. Úgy fog társalogni anyjával. Levélben beszélget azzal, a kit legjobban szeret. Halkan, szinte suttogva felelt, hanem azért egész határozottan : — Én pera szeretem az anyámat. Kiváncsivá tett, kérdeztem is, de ő nagyon kurtán válaszolt: — Ne beszéljünk róla! Egy darabig hallgattunk. Az arcába néztem erőseu : hátha onnan kiolvadom, hogy. micsoda.titka van az anyjával. Hauern be kellett vallanom, hogy
