Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-21 / 4. szám

4.

TOLNÁ VÁRMEGYE.

1894. január 21.

Perczel Dezső és a reverzális.

Anderle József kakasdi plébános nyílt levélben azzal vádolta Perczel Dezsőt, hogy a 92-iki választás alkalmával reverzálist adott ki, a melyben arra kötelezte magát, hogy az egyházpolitikai kérdésekben a hercegprímás nézeteit fogja támogatni. Ezzel szemben Perczel Dezső a tegnapi lapokban terjedelmes nyilatkozatot tett közzé, melyben előadja, hogy a választások előtt privát levelet intézett ugyan Wosinszkyhez. ezen levélben azonban csak az elkeresztelési kérdésről és a kath. autonómiáról nyilatkozott, azonban épen nem klerikális szellemben és a leghatározottabban kijelenti, hogy tőle reverzálist nem kért senki és hogy senkinek reverzálist vagy képviselői függetlenségét korlátozó Ígéretet nem tett. '

A lapok azt is Írták, hogy Preyernek, volt ellenjelöltjének, van tudomása arról, hogy Perczeltöl kértek és ő adott reverzálist, ezt azonban maga Preyer nyilatkozattal cáfolja meg, kijelentvén, hogy ez valótlan, hogy ő erről tudomással nem bir.

Mi, kik Perczel Dezsőt kora ifjúságától, valamint Anderle Józsefet, a tolnai kaszinóból kizárt és összeférhetetlensége miatt paptársai által is került káplánt, jelenleg kakasdi plébánost, szintén ismerjük, tudjuk a legjobban, hogy Perczel Dezső tiszta, nyílt jelleméhez, ismert korrektségéhez, eddigi magán, társadalmi és politikai pályafutásához, a reverzális kiállítása gyanújának árnyéka sem férhet.

De nemcsak jelleme, melyet soha folt nem ért, nemcsak egyéniségének egyik legszebb tulajdonsága: a nyíltság és nemcsak még soha senki által nem kifogásolt korrektsége szól a mellett, hogy ö reverzálist nem adott, hanem mindenkor bebizonyított őszinte liberalizmusa is bizonyíték arra, hogy a plébános állításai valótlanok.

Perczel Dezső mindenkor a legszábad- elvübb irányt követte. Ennek nemcsak képviselői pályája alatt adta számos és kétségtelen bizonyítékait, hanem vármegyénkben ismeretes egyéb szereplései alkalmával is.

De képzelhető-e, hogy az az ember, ki reverzálist adott, olyan beszédet tart az egyházpolitikai kérdésekről, minőt Perczel Dezső a m. évi vármegyei közgyűlésen mondott.

A közgyűlésen jelen volt az egész vármegyei kath. papság. Ott voltak : Bencze István dunaföldvári, Spiesz János paksi, Hanny Gábor szegzárdi apát, Péchy József tolnai prépost, Wosinszky Mór apari esperes, Csontos Jenő, Holndonner Ferenc, Anderle József, Sá- ghy Pál, Magyar Miklós stb. plébánosok, kik csak nem tűrték volna el hallgatással, hogy egy reverzálisos képviselő nemcsak az egyházpolitikai javaslatok mellett, hanem még a kath. papság ellen szólaljon fel. Épen Bencze dunaföldvári apát beszédére, ki az eklésia militans képviseletében szólt, felelt a liberális tábor tüntető éljenzése közben Perczel Dezső, mondván, hogy ő főltétlen hive a javaslatoknak, és épen Benczével szemben azt hangoztatta, hogy a túlhajtott vallásosság egyenlő a fanatizmussal, a zelotismussal és hivatkozott Francziaországra, a hol a főpapság maga rendeletileg utasítja a papokat, hogy olyan feleket, kik polgári hatóság előtt házasságot még nem kötöttek, ne adjanak össze és hogy ez a Francziaország, mely a szerzeteseket a vagyonszerzésből kizárta, a pápának legkedvesebb gyereke.

A ki igy nyilatkozik a megye gyűléstermében, kerülete papságának és választói tekintélyes Számának jelenlétében, a ki I még a múlt évben a képviselöház március

11-iki ülésén a kültuszbudget tárgyalása alkalmával nagy beszédet mondott az egyházpolitikai javaslatok mellett, azaz ember, ha az még a mellett olyan tetőtől talpig kifogástalan férfiú, minő Perczel Dezső, — ha azt száz Anderle is állítja — reverzálist nem adott.

TÖRVÉNYKEZÉS.

A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek:

1894. évi január hó 23-én 311/1894. Trepács Pál ellen lopás raiátt.

1894. évi január hó 25-én 5226/1893. Winter Ferenc, Vehraan József, Blemensits József, Jautner József és Mojzer Lajos ellen hivatalos hatalom mali visszaélés miatt.

Hirek.

— Államsegély. A vallás- és közokt. miniszter a szegzárdi iparos tanonciskolának 400, a paksinak a megyei alapból 200 frt, a tolnainak pedig 56 frt államsegélyt engedélyezett.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Ba- ráth Zoltán kír. alügyészt, kit ideiglenes szolgálattételre a budapesti királyi ügyészséghez behívtak, ugyanoda áthelyezte.

— Nők az iskolaszékben. Nem Amerikában, hanem Szegzárdon. Az 1891. évi XV. t. e. végrehajtása tárgyában kiadott min. utasítás 12. § a értelmében a szegzárdi közs. iskolaszék folyó hó 16-án tartott gyűlésén magát a következő női tagokkal egészítette ki: Ágoston Károlyné, Braun Bernátnó, Holub Jánosné, Leopold Sándornó, Örffy Lajosné, özv. Sass Istvánná, Simontsits Bélán é, Szigeth Gá- borné, Tékus Vilmosnó, özv. Theodrovits Lajosné, Török Bólánó és Walter Károlyné.

— A szegzárdi községi iskolaszék folyó hó 16-án tartott ülésén, tekintettel arra, hogy a vall. s közokt. miniszter a tanuló ifjúságra nézve a korcsolyázás testedző sportját époly hasznosnak jelan- tette ki, mint a tornázást, 200 irtot szavazott meg a korcsolyázó egylet számára, miért viszont ez tartozik 50 szegény gyermeknek, kik a tagsági díjat megfizetni nem bírnák, az egész korcsolya- saisonra szabadjegyet adni.

— Péchy József tolnai prépost a budapesti kath. nagygyűlést követő banketten lelkes felköszöntőt mondott, a melyben a katholikus egyház óidekeit annyi odaadással képviselő két világi vezért : Eszterbázy Miklós Móricz és Zichy Nándor grófokat éltette.

— A Jókai-jubileum végrehajtó bizottság köszöneté. A végrehajtó bizottságtól alábbi levelet vettük: Nagyságos szerkesztő ur! Most, hogy a Jd&ai-jubileum fényes ünnepélyei lezajlottak, kedves kötelességünkké vált mindazoknak, a kik nehéz munkánkban támogattak, önzetlen buzgalmukért igaz köszönettel adózni. Örömmel és büszkeséggel teljesíti a végrehajtó bizottság ezt a feladatát különösen a sajtóval szemben, a mely hónapokon keresztül igazán páratlan készséggel, egyre fokozódó lelkesedéssel szolgálta a yo&az-jubileum hazafias ügyét. A kit ünnepeltünk, maga is az irodalom munkása s dicsőségéből dicsőség hárult a sajtóra, a mely példátlan buzgóságával meghálálta a jubiláns költőnek mindazt a sikert, a mit az ő fényes tollának köszön. Mi a magunk részéről a hála legőszintébb érzésével tekintünk vissza az elmúlt hónapokra és napokra, a melyekben a sajtó mindenkor kész szószólója volt megindított akciónknak. Fogadja nagyságos szerkesztő ur, úgy Ön, mint egész szerkesztősége a jubileum ügyét támogató buzgalmáért a végrehajtó bizottság meleg köszönetét. Mély tisztelettel Budapest, 1894. január hó 15-én a Jókai-jubileum végrehajtó bizottsága . Eötvös Loránd elnök.

— A kaszinó bál. iránt az egész megyében nagy az érdeklődés. Ez az estély egyike lesz a legfényesebb mulatságoknak, melyek a nagyteremben valaha lezajlottak. A rendezőség minden egyes tagja azon buzgólkodik, hogy a jelenlevőknek felejthetetlen estét szerezzen, s ezt reméljük, sikerül is elérniük.

— Adományok. A szegzárdi korcsolya-egylet folyó hó 14-én tartott jég-ünnepélye alkalmával Szeghy Sándor gyógyszerész, Mehrwerth Ferenc, Mayer János, Bencsik Kálmán kereskedő urak a tűzi játékhoz szükséges anyagokkal voltak szívesek hozzájárulni, Abnffy József, dr. Haidekker Béla urak 1—1 írttal, Traiber Tivadar ur pedig 50 kr- ral váltotatta meg jegyét, ezen adakozásért, valamint a tűzoltó zenekar közreműködéséért fogadják köszönetemet az egylet nevében : Rácz József, egyleti péuztárnok.

— A szegzárdi kereskedelmi kaszinó tisztviselői kara 1894-re : elnök: Udvardy Sándor, al- elnök: Pirnitzer Antal,igazgató: Háry Ede, ügyész: dr. Spányi Leó, könyvtáros: Báthory Dezső pénztáros : Ferdiná?id János jegyző : Krantmer József. Uj tagokul felvétettek: Vértes József tanár, Fröhlich Miksa mérnök.

— Halálozások. Idősb Perláky József, nyug.

jószágfelügyelő és földbirtokos, Perlaky József vasúti osztálymérnök édes atyja, meghalt e hó 14-én Szegzárdon, a hol az utolsó években lakott, 76 éves korában. Kitűnő gazda volt, a ki az Inkeyek, majd Zichy János gr. szolgálatában Somogybán elsőrendű tekintély volt a mezei gazdálkodás terén s hosszú éveken át élvezte urságai, tiszttársai s az előkelő társadalom becsülósót. Mellette egész gárdája nevelkedett fel a fiatal gazdatiszteknek. Özvegye, Fe- renczy Zsófia asszony, két fia és négy menyecske lánya gyászolja az elhunytat számos barátján és tisztelőjén kívül. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. — A gyászoló' családtól a következő gyászjelentést vettük: Özv. Perlaky Józsefnó szül. Ferenczy Zsófia a maga, úgy gyermekei: Janka férj. Illés Dónesnó; Lajos; Gizella férj. dr. Berzsenyi Sándornó; József; Eleonóra férj. Acsády Béláné; Francziska férj. dr. Berzsenyi Gergely né és a számos unokák neveben is fajdalomtelt szívvel tudatja felejthetlen férjének, a legjobb apa- és nagyapának, Id. Perlaky József nyug. jószágfelügyelő- és földbirtokosnak folyó hó 14-én reggeli 6 órakor rövid szenvedés után 76 éves korában történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 15-én délután 4 órakor fognak a szegzárdi alsó-sirkertben örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 16-án reggeli 8 orakor fog a belvárosi templomban az egek urának bemutattatni. Szegzárd, 1894. évi január hó 14-én. Áldás és béke legyen vele. — E hó 19-én hunyt el Szegzárdon városunk és a vármegye ügyvédi karának legidősebb és legrégibb tagja — egy typikus alak — Szokoly Károly ügyvéd 89 éves korában, ki ügyvédi oklevelét ezelőtt 64. évvel szerezte már. 1868- ban jött Szegzárdra Baranyából, a hol főbíró volt. Városunkban sok jó barátra tett szert, nyájas modora hamar népszerűvé tette, családjában a többi tagok is igen magas kort értek el, édes atyja 105, édes anyja 103 és nagyapja 98 éves volt. A temetés ma délután lesz. A család a következő gyászjelentést adla ki: „Alulírottak maguk, úgy a rokonok nevében mélyen megtört szívvel jelentik szeretett atyjának, ipának, nagyatyának és dédatyának, Szokoly Károly ügyvédnek végelgyengülés folytán, életének 89-ik és ügyvédi működésének 64-ik évében, folyó évi január hó 19-én délelőtt 7a 12 órakor a haldoklók szentségének felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 21-én délután 372 órakor fognak a rom. kath. szertartás szerint az alsó sirkert- ben örök nyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 22-én reggeli 8 órakor fog a belvárosi róm. kath. templomban az egek Ürának bemutattatni. Szegzárd, 1894. évi január hó 19-ón. Örök béke lebegjen hamvai felett! Özv. Eausz Béláné, szül. Szokoly Mária, mint leánya. Özv. Szokoly Károlyné, szül. Milhoffer Eleonóra, mint menye. Csukly Ignácnó, Klieber Györgyné Eáusz Janka, Eáusz István, Steiufeld Béláné, Szokoly Zoltán, Özv. Probost Jánosné, Özv. Farkas Józsefné, Szokoly Árpád, Szokoly Irma, mint unokái. Eáusz Istvánná, Szokoly Zoltánná, Szokoly Ár- pádnó, mint unoka menyei. Csukly Ignác, Klieber György, Steinfeld Béla, mint unoka vejei. Csukly Gizella, Klieber Gizella, Klieber Erzsiké, Eausz Emmike, Eausz Pistike, Steinfeld Béla, Probst Erzsiké, Farkas Etelka, mint dédunokái.

— Tűz. Szegzárdon e hó 14 ón este az u. n. Csatári-torokban tűz volt, mely. alkalommal 5 tanya, köztük A b a f f y Gyula ügyvédé is, leégett.

— A báttaszéki gyilkosság. Múlt számunkban említést tettünk azon gyilkosságról, melynek áldozata S z a u e r Péter, ottani lakos volt. Mint most értesülünk, a csendőrségnek sikerült a tettest Egler József, báttaszéki lakos személyében kinyomozni, ki ólmos botjával boszuból ütötte agyon S z a u e r t, mert ez nem adta neki feleségül a leányát. Eglernek Kovács István s Egler Jánosban 2 cinkostársa is volt, s ezek mind a hárman azon fáradoztak, hogy a gyanút Vasvári Józsefre irányítsák, holott ez maga is csak másnap értesült a gyilkosságról, mint a többi báttaszékiek. De hiába volt a mesterségesen szőtt háló, a tettes és cinkostársai csak magukat fogták meg benne. Átadattak a szegzárdi kir. ügyészségnek.

— Csirkefogók. Pakson 4 parasztlegóny a nspokban elhatározta, hogy ők ma csirkepaprikást esznek, kerüljön bármibe (csak természetesen pénzbe ne). El is indultak tehát négyen négyfelé s mindegyik, minthogy az eszme nem épen akkor fogam- zott meg agyukban, hanem már ez ügyben előzetesen kemszemleket is tartottak, oly nagy mennyiségű baromfit hordott össze, hogy utóbb maguk is megijedtek azok számától. Összekerült 47 csirke, 8 lúd, 13 kacsa, 3 pulyka s 9 kappan. De bár jóllaktak a zsákmányból, az mégis torkukra forrt, mert a csendőrök nyomukra jöttek és náluk a lopott jószágok nagy részét megtalálván, feljelentették őket az ottani kir. járásbíróságnak.