Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-07 / 2. szám

1894. január 7. ződés szerint 12 ezer azaz tizenkétezer forint ada­tik ki. A pályamunkák közül a bíráló bizottság ál­tal tett ajánlat és sorrend szerint 3 részesül tisz­teletdíjban. Első pályamunka 600 korona, a második 400 korona, a harmadik 200 korona. 5. A vázrajz szerint a téren jelenleg közkút áll. Ezen közkutnak stylszerü átalakítása vagyis a szobor körül lervi-zett rácsozattal való összhangba hozatala a pályázó művész feladatává tétetik azon megjegyzéssel, hogy ezen közkút külső alakjára vo­natkozó változtatásokra 1000 frt áll rendelkezésre. Tisztelettel A Garay szobor végrehajtó bizottsága. 7VA pályázati értesítés utolsó pontja szerint a Garay téren levő közkút végleges megoldására való figyelmeztetést véleményem szerint már a pá­lyázat kiírásával kell megtennünk, mert ennek a szoborral leendő összhangba hozatala fontos kér­dést képez. Ugyancsak F'órd'ós Vilmos a Garay szobor részére adományok beszerzésére az alábbi lelkes felhívást intézte vármegyénk pénzintézeteihez. Is­merve pénzintézeteink hazafias gondolkozását és minden alkalommal nyilvánított jótékonyságát, — megvagyunk róla győződve, hogy a 3 évre, éven­ként kért 5 forint 'segéiyt készséggel meg fogják szavazni. Tekintetes igazgatóság! 1861-ik évben, hazánk alkotmányos életének ujraóbredése fényes napjaiban, megyénk egyik fe- lejthetlen nagy fia Bartal György, egy megyei közgyűlést követő közlakoma alkalmával, azon alap­tételből kiindulva, hogy nagy fiaiban él a nemzet, s azok emlékének megörökítése által saját jövőjét biztosítja, mindenkit magával, ragadó lelkes szavak­kal azon indítványt tévé, hogy állítson Tolnavár­megye közönsége szobrot Garay János költőnek, ki lantjával a hazafias érzelmek ápolása, s irodal­munk fejlesztése körül magának hervadhatlan ér­demeket, s szülőföldének Tolnavárraegyének hálán­kat felhívó dicsőséget, szerzett. Az indítvány közlelkesültséggel elfogadtatott, s közéletünknek akkori szereplői, kik na már csak meleg emlékezetünkben élnek, a megnyitott aláírási iveken bőkezűen rakták le alapját ama műnek, mely a költő emlékének megörökítésén kívül, szü- kebb hazája, Tolnavármegye fiai hálás elismerésé­nek és soha sem hanyatló hazafias érzelmének fel­tűntetésére van hivatva. A gyűjtés tovább folytatá­sával, s a terv létesítésével a kezdeményezők a szegzárdi kaszinót bízták meg, mely testület az öröm­mel elfogadott megbízást hűséggel és kitartó buz- gósággal teljesité mindeddig. Az alap javára időhkint bálokat rendezett, a gyűjtést meg megujitá, ezek úgy a szegzárdi ta­karékpénztár és a Tolnamegyei hitelbank óvenkint megszavazott adományai által az alap 13120 forint 11 krra emelkedett, s ezenkívül 1224 frt vételáron megszereztetett a szegzárdi uradalomtól a szobor elhelyezésére kiszemelt terület. Most már elérkezett a terv megvalósításának ideje, miért a szegzárdi kaszinó közgyűlése a szo­bor felállítását 1896. évi május hó 1-ére határozá el. Ezen idő azért választatott, hogy szeretett ha­zánk 1000 éves fennállásának 1896-ik évben bekö­vetkező megünneplésében, megyénk tisztelt közön­sége egy maradandó emlék létesítése által méltó részt vegyen. A pályázat hazánk szobrász művészeihez 1894. évi január havában közzététetni fog. Csekély az összeg, mely rendelkezésünkre áll, s nagyok a kiadások, melyek a kitűzendő pályadí­jakkal, a tervezetek felüIbírálásával, a szobor ércbe öntésével és felállításával felmerülni fognak. De szilárdan bízunk megyénk közönségének hazafias áldozatkészségében, hogy a reánk bízott magasztos felada’nak megvalósításában további ado­mányaival segélyünkre leend. Ezen bizalom által bátorítva tisztelettel felké­rem a tekintetes igazgatóságot, hogy intézetük köz­gyűlésén úgy az 1894-ik, valaqaint 1895. és 1896. évben éven kinti 5 fit megszavazását, a Szegzárdon, mint vármegyénk székhelyén és Garay, János ko­szorús költőnk, születési helyén felállítandó Garay szobor létesítésének költségeire, indítványba hozni, s a megszavazandó összeget a szegzárdi kaszinó elnökének megküldeni kegyeskedjék. A mint 32 év előtt általános megyei adako­zás mellett indult meg az eszme, u»y megvalósu­lása is történjék megyénk közönségének általános részvevősével, hogy megyénk minden fia, mint fil­léreiből emelt sajátjára, büszkén tekinthessen Garay János költőnk szobrára. Hazafias üdvözlettel stb. Fördős Vilmos, mint a »zegzirdi kaszinó elnök«. Hírek. — Személyi hír. Simontsits Béla alispán e hó 5-én Budapestre utazott, hogy a Jókai ju­bileumon vármegyénk küldöttségének élén részt vegyen. Budapestről Tamásiba u'azik, hogy E ó n y i községében a jegyző és a lakosság között felmerült, nagy hullámokat felkavart ügyben vizs­gálatot tartson. — Onnét csak 9-én tőr vissza Szegzárdra. — Segítség Szegzárdnak. Napról-napra több és szomorúbb adatok és bizonyítékok tárulnak elénk ama nyomasztó, válságos anyagi helyzetről és tespedó gazdasági vi­szonyokról, a* melyek Szegzárdon és vidé­kén a fillokszera-pusztitás folytán uralkod­nak. Nincsen az a foglalkozás, nincsen az a társadalmi réteg, a mely e bajokat ne érezné és ne sinylené. Többször hangoztat­tuk, hogy minden tényezőnek, hivatalos és társadalmi téren egyaránt, kötelessége, hogy mindert módon és minden eszközzel e bajok orvoslására vagy lehető enyhíté­sére törekedjék. Ölbe tett kezekkel nem megyünk semmire. Simontsits Béla alispán, ki Szegzárd érdekeinek és haladásának min­denkor őszinte, lelkes támogatója, a miről működésével és cselekedeteivel már számos ízben kiváló példákat szolgáltatott, — mint halljuk — már a legközelebbi napokban egy nagy szabású akció megindítását cé­lozza és e végből a szegzárdi társaság min­den osztálya képviselőinek részvételével ér­tekezletet fog tartani. — Az értekezletnek célja, hogy Szegzárd városa és lakosai ér­dekében valamely közhasznú intézmény megvalósítására akcióba lépjünk. Az érte­kezleten kifejlendő eszmecsere lesz hivatva megállapítani, hogy mi volna az, a mi leg­inkább alkalmas és szükséges gazdasági bajaink javítására. Talán nem követünk el indiskréciot, ha felemlítjük, hogy tudomá­sunk van róla, hogy a kormány körében nagy a hajlandóság és a rokonszenv vala­mely Szegzárd érdekében megvalósítandó terv­nek támogatása iránt. •— Geisz László hencsei földbirtokos nyilat­kozatban közzé teszi, hogy téves ama hir, mely sze­rint ő a budapesti kath. nagygyűlésen a tolnai küldöttséggel részt venni óhajt, miután ő szabad­elvű eszméknek volt hive eddig és marad ezentúl is. — A Szilveszter estély jövedelme. Belépti­jegyekből befolyt 235 frt, felülfizetésekből 32 frt, jegyek megváltásából 31 írt 50 kr, összesen 298 frt 50 kr. A buffetben az elárusitásokból befolyt 537 frt 23 kr, összes bevétel 8jj frt 73 kr, ebből levonva a 400 frt 50 kr kiadást, marad a r. kath. ovoda javára tiszta jövedelem 4.35 frt 23 kr. — Feliilfizetésék a szilveszter estélyen. Dr. Kramolin Emilné 3 frt 50 kr, N. N. 3 frt 50 kr, M. K. 3 frt, Rassovszky Julián 2 frt, Triébler Ilma 2 frt, ifj. Kramolin Emil 2 frt, Simontsits Elemér 2 frt, Barátit Zoltán 1 frt. Antal Ferenc 1 frt, Török Bóláné 1 frt 50 kr, Orosz Endre 1 frt 50 kr, dr. Rangel Ignác 1 frt 50 kr, Dobosfy Gyula L frt 50 kr, N. N. 1 frt 50 kr, N. N. 1 frt, Oláh Endre 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr. Összesen 32 frt. Jegyeiket megvál­tották: Tóth Károlyné 5 frt, Leopold Károly 5 frt, Leopold Sándor 5 frt, Leopold Lajos 3 frt, Rill József 4 frt, Fejős Imre 3 frt, Geiger Gyula 3 frt, Schlosz Lijos 2 frt, Mikó György 1 frt. Összesen 31 frt. — Újévi üdvözletek megváltására szerkesz­tőségünkhöz beérkezett Szeghy Sándor szegzárdi gyógyszerész úrtól 5 frt, Te ne linger Lajos úrtól (Tolna) 1 frt, mely összegeket a népkonyha javára illetékes helyre juttattunk. — Adomány. D ö r y Dénes, kir. tanácsos P-Paradicsomból, újévi üdvözlet megváltása címén, 3 frtot küldött be az „Egyesült szegzárd-tolname- gyei nőegylet“ elnökségéhez. ________TOLNA VÁRMEGYE.____________ — Előmunkálati engedély. A kereskedelem­ügyi miniszter gr. Festettek Andor orsz. képviselő­nek és Szél C. építési vállalkozónak a tervezett veszprém-dombovári helyi érdekű vasút Enying ál­lomásánál kiágazólag Dégh községen át a ra kir. államvasutak Sárbogárd állomásig,, vagy Szilas- Balhás község érintésével a magyar kir. államvas­utak Rét-Szilas vagy Simontomya állomásig veze­tendő helyi érdekű gőzmozdonyu vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — A népkonyha sikere. December hóuapbau összesen 23 kiosztási nap volt, mely idő alatt 4156 adag meleg ételt, azonkívül karácsonykor 150 és újévkor 100 kenyeret os/.tottaK szét városunk sze-. gényei között. Ezen adatok szerint naponként át­lag 180 egyén kap a népkonyhában ebédet. — Az egyházmegye halottj 1. Geng Gyula bátai plébános kedden este 9 órakor szivszélhüdés következtében meghalt. Az elhunyt ötven évet élt, s 28 éve pap. 1880. óta plébános, állandóan Bátán. — Lázadó község. A különben csendes Kónyi községben egy idő óta nagyon izgatottak a kedé­lyek, sőt a szenvedélyek kitörésétől is lehet tartani. Egy szép napon összejöttek a pap, meg a jegyző és barátságos borozgatással töltötték az időt. — A jegyző inter pocula azt a nem is inaliciából szár­mazó megjegyzést tette a beszélgetés hevében, hogy Kónyiban már olyanok az állapotok, hogy ott már senkinek sem lehet 5 frtot hitelezni. Ezt az ártatlan megjegyzést már rég elfelejtette a jegyző, de nem a pap, a kinek a legközelebbi vasárnap m nem volt jobb dolga, mint an ól prédikálni a falu népének, hogy irae ode jutottak már Kónyiban, hogy egy embernek sem lehet 5 frtot hitelezni. Ezt a nyilatkozatot a nép nagy felháborodással fo­gadta. Elmentek a paphoz és tőle felvilágosítást kértek. A tisztelendő ur, a helyett, hogy magyará­zatával megnyugtatta volna a sértett híveket, azzal felelt, hogy neki ezt a jegyző ur mondotta és ezt csak tőle tudja. Erre aztán a nép izgatottsága és felhá­borodása az addig népszerű, derék jegyző ellen irányult, kitől erélyes hangon és módon követeltek elégtételt. Majd pedig panaszra mentek a jegyző ellen a tamásii főszolgabíróhoz egy petícióval, me­lyet százan meg százan írtak alá és a melyben ki­jelentették, hogy semmiféle községi választásnál, vagy egyéb aktusnál részt nem vesznek mindaddig, mig a jegyzőtől kellő elégtételt nem nyernek. A főszolgabíró határozatával nem elégedvén meg, a belügyminiszterhez mentek panaszukkal, mire a mi­niszter a vármegye alispánjának küldte le az ira­tokat, azzal, hogy ő vizsgálja meg az ügyet. — Az alispán 8-án fog Kónyiban ez ügyben vizsgálatot tartani és meggyőződésünk, hogy sikerülnie fog az elmérgesedett ügyet békésen és közmegelége­désre kiegyenlíteni. — A jégsport és korcsolyacsarnokunk. A múlt héten kezdette meg városunk közönsége a korcsolyázást. Eleinte azonban cs.ik igen kevesen látogatták a jégpályát, pedig a jég kitűnő volt. a látogatók örömmel győződtek meg, hogy a locsolja egylet minden zaj és reklám nélkül minő pompás pavillont építtetett a pálya me lett. A csarnok igen csinos és kényelmes. Tágas, világos teremből, mely állandóan fütve van, kilátás nyílik az egész pályára; a teremben szőnyegek, karszékek stb. Szóval meg van minden kényelem, a melyet csak igényelhetünk. A csarnok felépítésének érdeme első sorban S z i- geth Gábor egyleti elnököt illeti, kinek fárado­zása és céltudatos gazdálkodása tette lehetővé, hogy az egylet, szerény anyagi eszközei dacára, tagjainak kényelméről ilyen módou gondoskodott, Természe­tesen az uj csarnok olyan költségeket okozott az egyletnek, a melyek megtérítést igényelnek, épen azért kívánatos, hogy a közönség minél nagyobb számban lépjen be, legalább pártoló tagul, a kor­csolya egyletbe. A pártoló tagsági dij évenként csak 2 frt és a nem korcsolyázóknak is már most kellemes szórakozást nyújt, ha a csarnokból tekin­tik végig a korcsolyázást. — Vértess József, a szegzárdi polg. iskolá­hoz Molnár János helyébe kinevezett tanár és lapunk belmunkatársa. minthogy a vall. és közokt. minisztertől nyert szabadságideje január 1-én l telt, 2-áo elfoglalta állását. _______ 5:

Next

/
Oldalképek
Tartalom