Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 17. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORUÉL. BODUÁH ISTVÁN. IV. évfolyam. 17. szám. _____Szegzárd, 1894. április 22. Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. | Fél évre... 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon. A millenium s vármegyénk. Országszerte megindult a mozgalom a nemzet ezeréves fennállásának megünneplésére, s valami lelkesedés, önérzet és rajongás kezd már áthatni a nemzeten 1 S ha mindama ünnepségekhez, a melyek ez évfordulót külsőleg is jelezni fogják, hozzá járul majd az egyházpolitikai reformok s a közigazgatás államosításának bevégzett ténye, ha majd kulturális szempontból is oda érünk, a hol a művelt nyugati nemzetek állanak, akkor büszkén nézhetünk a múltra s bizalommal a jövőbe. Hanem hát ebben a nagy munkában vegyen részt a nemzet minden hatósága, minden része s minden tagja. A vármegyék országszerte mozognak. Különféle bizottságok alakultak a milleniumi ünnepély s a milleniumi kiállítás ügyében, s nálunk, abban a megyében, a hol minden szépért s jóért lelkesedni tudnak, nálunk édes kevés történt! Pedig halasztani itt nem lehet a dolgot, mert nagy dolgok megteremtésére nagy idő is kell. Sok a teendőnk, főleg kulturális szempontból. Használjuk fel ez alkalmat, mert ilyen lelkesedés, ily örömünnep még a tárca zárjait is kinyitja. Először is megyei kulturalapot kellene teremteni! Nehány megye már jó példával jár elő, s ha ez a megye nehány éven át 1—2 százalék pótadót vetne ki, oly összeget kapnánk, a mely lehetővé tenné sok kulturális intézmény megteremtését! Azt fogják erre viszonozni: szegények vagyunk. Hagyjuk a szegényeket 1 Apelláljunk a gazdagokhoz olyképen, hogy a megyei törvényhatóság kimondaná, hogy ez a kulturális pótadó csakis azokat az adófizetőket terhelné, a kiknek egyenes adójuk egy bizonyos, meghatározandó összegnél magasabb. Ez a pro- gresziv adónak egy neme volna, tehát oly adó, a mely úgyis be fog hozatni a legközelebbi jövőben! Első sorban tanügyi viszonyainkat kellene rendezni, s erre nézve most épen elérkezett a döntő pillanat. Evek hosszú során át vágyódik e megye s e város egy gimnázium után ! S joggal! Akkor, a mikor úgyis szó van róla, hogy minden megye központjában központosittassék a közoktatásügy is, akkor nagyon is méltányos és kívánatos dolog, hogy Tolnavármegye, a melynek pedig egyáltalán nincs középiskolája, végre egy gimnáziumot kapjon! Itt a döntés pillanata 1 Ez a szegény város, a melyik ha egy kanna vizet kérnek öntözésre, szüntelen csak azt hajtogatja: szegények vagyunk, mint a templom egere, ez a szegény város most hát szedje össze magát, emberelje meg magát s járuljon hozzá az áldozathoz, mert, ha ezt az alkalmat elszalasztja, soha többé nem teljesül régi vágya! S a vármegye is, kulturális feladatához híven, adjon meg mindent, a mit a tanügyi kormány kórt, még abban a biztos tudatban is, hogy soha, sehol ily nagy áldozatot nem kért miniszter középiskolára. * (De hát, ha oly nagyon hozzákötöttük magunkat, hát hogy ne volna az ára magas s szabott.) A megye, a közönség, a polgárok kívánják a gimnáziumot, s igy a megye s a város nem állhat vele ellentétbe! Bóják ki az adót, a közönség elviseli, hiszen maga kívánta, hogy igy legyen, nem zugolódhatik ellene; visszavonás, vagy ellentét ne legyen ez ügyben, hanem határozzunk gyorsan, hogy legkésőbb a milleniumra az uj gimnázium is hirdesse Szegzárdon a közönségnek, hogy ime a megye s a város is letette a haza oltárára kulturális adóját! A második egy megyei muzeum felállítása volna! Egy olyan megye, mint Tolna, elég anyagot nyújtana egy ily intézet alapításához s fentartásához, s kulturális szempontból is igen előnyös volna. Egy megyei állandó színház megteremtése egyik legkardinálisabb szükségletünk ! Alig van ez országban megye, melynek legalább egy állandó szinháza ne volna, s sokkal kisebb városok, s szegényebb városok: Deés, Eperjes, Nyitra, N.-Tapolcsány stb. is büszkék színházaikra, s nálunk Thalia egy táncteremben vonul meg. Erre lehetne * Tisztelt munkatársunk ebben téved, példa rá Zala- Egerszeg. A S z e r k. TÁRCZA. Pamlagomon. *) Apotheozist írni rólad A hála engem arra készt: Rajtad pihentem, mindig én ki, A mely sújtott, a szenvedést. Hozzád fűződik minden emlék, Rajtad készült mniden dalom; Puha kebleden álmodoztam Szép, holdvilágos alkonyon. Mert lám, az élet annyi búval És annyi bánattal kínál, Hogy jól esik álmodni néha A méla hold sugárinál. Álmodni boldogabb jövőrül, A hol nem ér oly sok csapás, S a hol, a mit bajjal vetettünk, A kalászt nem aratja — más. S mily kényelmetlen vón’ az álom Kopott lócán, vagy fapadoni Hogy élvezet volt álmodásom, Tiéd az érdem, pamlagom! Merengő, tépelődő lelkem Az álom karján ringatád: Oh, hála érte, hála néked, Te önzetlen, te hü barát! *) Mutatvány B u d a y László belmunkatársunknak „Versek“ c., Singer és Wolfner kiadásában megjelent művéből. Mert sok barátom ,elhagyott már, Kiket nagyon szerettem én, És hűtlen lett a legszebb, legjobb : Maga a tünde szép remény . . . A csalódás éles tőrével Döfé át szivem mindegyik: S te hűn kitartasz oldalamnál Az utolsó leh elletig ! S a kit mélyen, mélyen szerettem, (Tanúm te vagy, s a méla hold) A szőke lány, miként a többi, Az is kétszínű, csalfa volt. Kétségbeestem volna most, hogy Szivem egészen árva már, Ha — mint szilárd hűség jelképe Szobámban ott nem állanái. Igen, hü voltál, drága pamlag, S talán tovább is az maradsz, Ha tőled el nem hína engem Az életzaj, a munka, harcz. A kocka eldőlt, végbúcsunkra A perc immár 'érkezett; Fogadd búcsúul ..át e pár szót, Jó pamlagom, Isten veled ! Isten veled! PompMs rugóid’, S egész puha mivoltodat Egykönnyen én el nem felejtem, Bár máshol — Ottoman fogad. Oh érzem, visszasír a lelkem Hozzád, utánad néhanap, Hisz lustaságom becéző je Te voltál úgy is — csak magad. Isten veled ! Gazdát cserélsz te, / Es én — oh leider — pamlagot, Veled, úgy érzem, minden álmom, És ifjúságom elhagyott . . . A szőke lányról hol merengek, Ha téged elveszítelek ? Oh drága pamlag, mit csináljak, Oh mit csináljak nélküled ? / Isten veled, Isten veled ! BUDAY LÁSZLÓ. Lélekanalyzis. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — — Irta: Biberach. — Bocsánat, hogy ilyen hangzatos eirn került a toliam alá. De ha még annyit kutatnék is más szó után, még sem találnék olyat, mely jobban lafejezné, hogy mi után vágyódom én az irodalomban. A lélek analyzist szeretem ! Nem a mesét, hanem a filozófiát. Nem a látszatot, hanem a valóságot. Nem a külszínt, hanem az analyzált, a vegyhontoit igazságot. Fiatal lányoktól nem veszem rósz néven, hogy gyönyört találnak a poéták csapongó fantáziájú meséiben — Hiszen sejtelmes ifjúságuk áb-
