Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-08 / 15. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

8.

1894. április 8.

kaszinó, polgári kör, nőegylet, tűzoltóság és iparosok egyesülete. 3 órakor a gyászharang szomorú zúgása közben megjelent a polgári kör épületének bejáratán nagys. Péchy József prépost ur diszma- gyarban és az egybegyűltekhez a következő emelkedett hangú beszédet intézte:

Mélyen tisztelt gyászoló közönség!

Szomorúan hangzott fel Turinban felénk a harangok zúgása azon hírre, hogy Kossuth Lajos, a nagy hazafi kiadta lelkét, s szomorúan hangzottak vissza Magyarországban, midőn a táviró arról értesített bennünket, hogy március 20-án éjjel 10 órakor elköltözött a nagy honfi oda, hol méltó jutalmát vegye az ő dicső tetteinek.

Villám sebességgel terjedt el az a lesújtó hir, és méltán gyászolhatjuk mi őt, mert a ki ismerte bátorságát, elszántságát és feláldozó tetterejét, amelylyel ő a magyarok ősi jogait, régi független alkotmányát visszakövetelte, a ki tudja, hogy miképen fáradozott ezen jogok visszaszerzésén, az fel tudja fogni veszteségünk pótolhatlanságát. Hasonlított ő Mózeshez, a kinek szintén nem adatott meg a szerencse, hogy népét, a melyet annyi viszontagságon keresztül híven kísért, vezetett s gondjukat viselte mint hű, szerető apa, az ígéret földjére kisérje. Kossuth, is boldogítani akarta Dépót, nemzetét és neki, mikor népe előtt már a jólét, a fejlődés útja egyengetve volt, nem jutott a jólétből, hanem i;a száműzetés sanyarú kenyere lön osztályrésze. 0 elhintette a nemzet földjébe a magvat, a melynek csirájából aztán hatalmas fa lett, az idő viszontagságainak elleatállni tudó, s mely fa 67-ben gyümölcsöt is hozott. Neki köszönhetjük, a drága boldogultnak, a ki egy hajszálnyit sem akart engedni jogainkból, hanem „inkább meghalni kész volt keserű számkivetésben. 0 ébresztette fel 48-ban a magyarokat álmukból, talpra szólitván őket a költő szavával: Talpra magyar, hi a haza, itt az idő most vagy soha stb. s ő általa emelkedett Magyarország azon állásra, melyen méltó más nemzetek megbecsülésére. 0 volt az, aki nemes és nem nemes közt a válaszfalat lebontotta, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit Magyarországon érvényre emelte kimondván, hogy nemes ember csak az, legyen az akármily nemzetiségű és vallásu, a ki a hon felvirágzásán működik, a haza jólétét előmozdítani törekedik és ezen nyilatkozatával nemessé tette egy csapásra az egész országot.

Ő volt az, aki fenhagon hirdette, hogy csak az lehet nemes, akinek a szive az, kinek a hazaszeretet, hazafiság gyakorlása nemes.

Amidőn mi tehát most ezen fenkölt szellemű férfiú gyászolása céljából itt összegyűltünk az Isten szabad ege alatt, fogadjuk meg, hogy halhatatlan eszméit magunkévá teszszük és ezen eszmék győzelemre viteléhez közreműködni fogunk s akkor a magyar nemzet élni fog erőben, hatalomban, nagyságban örökké, akkor megmutathatja a világnak, hogy „ól magyar, áll Buda még!“

A Szent-írás mondja, hogy mikor az üdvözítő meghalt, akkor a jeruzsálemi templomban a márvány kőtábla megrepedt. Hasonló történt ezen nagy csütörtöki halál alkalmával is. Kossuth Lajos nincs többé, de megszakadt egyszersmind halála által azon rideg viszony, megszűnt azon áthidalhaflan ür, mely a korona és családja közt eddig fenállt, mert a két fiú, Ferenc és Lajos Tódor elhatározta most, hogy leteszik a hűség1 esküjét a király kezébe s ők is magyar polgárok akarnak lenni; ezzel pedig a válaszfal, a kőfal leomlott.

ban még mindig van annyi szeretet, hogy pártját fogják az elzüllött, veszendő teremtésnek.

Mártírnak hitte magát. Nem volt az ; középszerűségek soha se lesznek mártírokká. A tucatemberektől csak annyiban különbözött, hogy végzete, vagy tán a saját képzelődése egy hajlamot oltott a leikébe, de*megfelelő erőt nem adott hozzá. A mig a nagyságot hajszolta ostoba lelkesedéssel, elvesztette lábai alól azt a talajt, a melyiken legalább jó középszerűséggé, tisztességes tucatemberré emelkedhetett volna.

Most veszem észre, hogy hősömnek '(dehogy volt hős! A sok nyavalyás közül a'iegbetegebb, semmi más) még nevet sem adtam. Mibek is ?

•Minek külön név egy o'yan alaknak, melyik száz és száz másolatban hemzseg itt közöttünk. Nem egyén ez, hanem typus, az elzüllött poétács- kák nagy osztályának a charactere.

Hogy pedig mi volt ez, amit én elmondtam : •novella-e, életrajz-e, valami naplófeléből átdestillált vázlat-e, azon tűnődjenek mások.

Én úgy írtam meg, a hogy láttam ; s nem értem rá avval törődni, hogy történetem melyikbe illik bele legjobban az aesthetika avult almáriumának szűkre szabott fiókjai közül.

BUDAY LÁSZLÓ.

S most forduljunk a minden jónak urához, a mindenható Istenhez és kérjük őt, miszerint adja meg a nagy hazafi üamvainak azt a békét, mely életében, 45 évi bujdosása alatt nem volt osztályrésze, kérjük őt, miszerint adja meg neki az örök békét.

Legyen könnyű neki az a föld, melyet 45 óv óta nem látott. Amen.“

A közönség, mely az egész beszédet fodet- len fővel hallgatta végig, a tetszés nyilatkozatok után mint egy ember rázendített az „Isten áldd meg a magyart“ mégható énekére, melynek végeztével a legnagyobb rendben és az ünnepélyhez méltóan oszlott szét.

Bonyhád.

— Bonyhád Kossuthért. Mint mindenütt a gyászba borult magyar hazában, úgy Bonyhádon is számos fekete gyászlobogó hirdette a halhatatlan, magyar, Kossuth Lajos iránti kegyeletet.

A polgári kaszinó elnöke dr. Schwetz Antal a választmány nevében márc. hó 30-án rendkívüli közgyűlést hivott össze, melynek tárgya volt, megállapítani a módot, raelylyel a hazafias bonyhádi kaszinó egyesület halála fölötti gyászának méltó kifejezést adjon.

Állva hallgatta meg a közgyűlés az elnök jelentését és egyhangúlag fogadta el a választmány indítványát, mely szerint:

1. Kossuth Lajos emléke jegyzőkönyvileg örö- kittessék meg.

2. A rendkívüli közgyűlés azonnal a következő táviratot küldi Kossuth dicső fiaihoz:

„Nagyságos Kossuth Ferenc és Lajos Tódor uraknak Budapesten, Hungária szálloda. — Dicső édes atyjuk, Kossuth Lajos ravatalánál az egész magyar nemzet nyújtja Önök felé résztvevőén baráti kezét. Szomorú viszontlátás ez, oly hosszú távoliét után. Édes a pihenés imádott hazája földjében Ö neki, kiben minden jó hazafi szerető édes atyját, siratja és enyhülni fog az Önök bánata is, mert abban édes testvérként egy nemzet osztozik.

A bonyhádi polgári kaszinó egylet mai napon tartott rendkívüli közgyűléséből. A kaszinó nevében dr. Schwetz Antal s. k. elnök.“

3. Hervadhallan alpesi rózsákból font koszorút tegyen le a kaszinó küldöttsége Kossuth Lajos ravatalára, nemzeti szalagon e felirattal: Kossuth Lajosnak a bonyhádi polg. kaszinó.

Most már azt is jelenthetem, hogy a küldöttség, a magas Tátrában(Kuszmann Teréz Kézsmárk) készült, s havasi gyopárokból álló. koszorút, mely mint különlegesség a maga nemében gyönyörű volt és az egész koszorú halmazból kivált, a ravatalra helyezte és résztvett a temetésnél.

Az izr. hitközség is tartott gyászistentiszteletet. Ez alka'ommal gyászjelentést bocsátott ki a hitközség a következő szöveggel : „A nemzet nagy halo'tja Kossuth L^jos tiszteletére folyó hó 5-én d.

u.. 5 órakor imaházunkban gyász isteni tisztelet tartatik. A bonyhádi izr. hitközség elöljárósága.« Az énekkar a „Hymnust“ énekelte, Rosenthal dr. rabbi pedig megható és hazafias érzelemtől áthatott gyászbeszédet tartott.

Simontornya.

— Simontornya e hó 1-én méltó kegyelettel ünnepelte meg Kossuth Lajos elhalálozásával az őt megillető kegyelet megható szent ünnepét. Kivonultak saját zászlójuk alatt a 48-as veteránok a ka- tholikus, református és zsidó iskolás fiuk, a kaszinó, a polgári kör, az iparosok olvasó egylete, a tűzoltóság és.e ref. hitközség. A több ezerre menő gyászoló közönség a reform, temetőbe vonult ki, hol Nagy ref. lelkész egyházi beszéde után Székely Géza gyógyszerész tartott remek szónoklatot, mely után a dalárda éneke következett. Ezek után a gyászoló közönség széjjeloszlott.

Paks.

Pakson Kossuth Lajos temetése napján az ág. ev., az őrt. izr. és statU'quo izr. templomokban gyászistentiszteleteket tartottak a közönség óriási részvéte mellett. Az ág. ev. templomban Horváth Sándor lelkész, a statusquo izr. templomban Szin- ger Bernát tapolczai rabbi tartottak hazafias megható beszédeket. Felekezeti különbség nélkül jelentek meg a paksiak. A zsidó hitközség iskolájában az V., VI. és VII. osztálybeli leányok napok óta összerakták ozsonnapénzüket s a temetés napján részvétsürgönyt küldtek a AojsitíA-fiukhoz, s elhatározták, hogy 6 hétig gyászjelvényt viselnek.

Tamási

— Tamásiban az evangélikus templomban AossMíá-gyászszertartás volt. Alig léptek be a lelkészek, tűzi lárma hallasztott, mire a templomot zsúfolásig megtöltő közönség kivonult s az ott időző szeg- zárdi csendőrök segélyével részt vett az oltásban. Egy lakóház, istálló és raktár égett le; fél ötkor — a tűz elmúltával — újra beharangoztak s megkezdődött a gyász-istentisztelet, junkuncz Sándor nagy-szokolyi evang. lelkész imája után Szilágyi Béla reform, pap gyönyörű beszédet mondott. — Csütörtökön délután az izraelita imaházban tartottak gyászünnepet, a melyen Ungár Simon dr. szegzárdi rabbi mondott nagyhatású emlékbeszédet.

Báttaszék.

Báttaszéken nagyszabású gyász-istentiszteletet tartottak, melyen a vegyes nyelvű lakosságra való tekintettel magyar és német beszédeket mondottak.

Kölesd.

Kölesden vasárnap a református és evangélikus templomok fekete gyászszal voltak bevonva. A ref. templomban Kálmán Dezső, az evang. templomban Lágler Sándor lelkész mondott gyászbeszédet, a délutáni istentisztelet alkalmával pedig mind a két templomban Kossuth Lajos életrajzát olvasták fel a lelkészek.

Duna-Földvár.

Duna-földvár közönsége a temetés napján impozáns gyászünnepólyt rendezett Délelőtt a református templomban és a zsinagógában gyászisten- isztelet volt. Délután pedig a Városház téren óriási hallgatóság előtt dr. Pártos rabbi hatásos gyászbeszédet tartott; kívüle még Pulay István és Peznik József iparosok mondottak hazafias beszédeket. Azután a mintegy 3000 főnyi gyülekezet gyászzászlókkal kivonult a ref. temetőbe, a hol Adorján Fe- rencz lelkész megható beszédben siratta el a nemzet nagy halottját.

*

* Ni

— Kossuth Lajos gyászünnepélye alkalmával a szegzárdi ev. ref. templomban tartott emlókbe- széd és imák egy kis füzetben (Kossuth arcképével a cimltpon) külön lenyomatban is megjelent, kapható 1Ö krért a szerzőnél: Borzsák Endre ref. papnál. — Dr. Ungár Simon prédikációja pedig ugyancsak 10 krért Kraramer Vilmosnál kapható. A tiszta jövedelmet szerző a Kossuth szobor javára ajánlotta fel.

Előfizetési felhívás!

Az I. negyedév leteltével tisztelettel kérjük előfizetőinket s a lap megrendelőit, hogy a hátralékos és esedékes előfizetési dijakat hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap ________________kiadó hivatala._________

Hí

rek.

— Megyei választások. Ezen cim alatt a „Szekszárd Vidéke“ tegnapi számában egy közlemény jelent meg, a mely különböző neveket említés hoz összefüggésbe a dombóvári járásban létesítendő főszolgabírói hivatalnál betöltendő főszolgabírói, szol- gabirói és a központban üresedésbe jövő jegyzői állásokkal. Illetékes helyről felhatalmazást nyertünk anak kijelentésére, hogy a „Sz. V.“-nek közleménye minden alapot nélkülöz.. Irányadó körökben ezekről a jelöltségekről mit sem tudnak, azok csak némelyek fantáziájában szerepelhetnek legfeljebb. De korai is minden találgatás, mert tudvalevőleg az uj dombóvári közigazgatási járás megalakításától meg nagy idő választ el bennünket.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága e h) 14-óu ülést tart.

— Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter a gyönki kir. járásbíróságnál üresedésben levő végrehajtói állásra Laki László kölesdi II. jegyzőt nevezte ki.

— Esküvő. Fejős Dezső, duuaföldvári gyógyszerész, Fejős Imre szegzárdi takarékpénztári vezérigazgató és földbirtokos fia, e hó 14-én délután 6 órakor tar<ja esküvőjét Budapesten a jézsuiták templomában Novelly Hajnalka kisasszonnyal, Novelty Antal nyug. miniszteri hivatalnok, a fővárosi iparoskor alelnöke és neje Parall Berta leányával. Násznagyok lesznek : dr. Szigeth Gábor és Parall Ferenc ügyvéd, nyoszolyók : Szigeth Alice, Csep- reghy Mariska, Parall O’ga és Parall Ilonka; vőfélyek : Fejős Imre, dr. Traiber Vince, Dicenty Géza és Parall Emil. Jelen lesznek még: a Fejős, Szigeth családok, dr. Kelen kerületi orvos, Ráth min. tanácsos és az ipármúzeum igazgatója, Tihanyi Bé a a földhitelintézet jogtanácsosa és neje, Parall Ferencné. — A lakodalmat másnap Szegzárdon az öröm szülők házánál folytatják.

— Daiestély. A szegzárdi dalárdának az or- I szágos gyász miatt husvót másnapjáról elhalasztott,

tánezczal egybekötött Dalestélye a „Szegzárd Szálló,, nagytermében folyó évi április hó 14-én esti 8 órakor fog megtartatni. Belépti-díj: Személyenként 1 frt. — Családjegy 2 frt 50 kr. — Karzat-jegy 1 frt. Szegzárd, 1894. évi márczius hó 28-án A dalárda-választmány.