Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-15 / 42. szám
III. évfolyam. 42. szám Szegzárd, 1893. október 15. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy évre Fél évre . , Negyedévre Egy szám . Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- I tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az ellenzék. (L. S-u.) Félre vannak verve az ellenzéki harangok: Veszélyben a haza! Segítség ! A király csak nemzetiségnek tekinti a magyart — miből a vak is látja, hogy az átkos Wekerle-kormány Magyarországot a föderalizmus felé viszi. A bécsi udvar ismét reakciót akar — megtartatni kívánja a 67-es kiegyezést. Apponyi felír, Beöthy Ákos Angliára hivatkozik, Hermann Ottó szellemeskedik — rnigPolönyi és Pázmándy magukra veszik a nagy dobot — bumadrata- bum — veszélyben a haza! Segítség! Valóban a nagy zaj hallatára megijednénk, ha nem lenne nálunk divatban, hogy a hazának néha-néha „veszélyben“ kell lennie. Mi dolga lenne különben az ellenzéknek ? Az ország anyagi tönkrernenése volt azelőtt a jelszó — Wekerle az államháztartást oly fényesen rendezte, hogy az egész világ osztatlan elismerését vívta ki magának. Veszélyben volt a haza, mert a kormányok nem voltak elég szabadelvűek — a Wekerle kabinet benyújtotta a liberális egyházpolitikai törvényjavaslatok legnagyobb részét. — Veszélyben volt a szegény haza, mert nem volt mindeddig magyar udvartartás, magyar cimer a konzulátusoknál stb. stb. — S ime az átkos Wekerle-kormány már a jövő hetekben a ház elé terjeszti a magyar udvartartás rendezéséről szóló törvényjavaslatot — s Ígéri, hogy a cimerkérdést Í3 rendezni fogja. A haza veszélye tehát a fontos kérdésekben a kormány részéről megszűnt. Minthogy azonban a hazának veszélyben illik lennie, hát belekapaszkodik az ellenzék a királyi válaszokba, s azokból csinál óriási vitát. Teljes tisztelettel adóznánk az ellenzéknek, ha csupán a kőszegi választ tárgyalva, a maga szempontjából azt vitatná, hogy a felség személye alkalmas-e arra, hogy az aktuális politikába bevonassék. E felett lehetne a haza veszélye nélkül á la Thiers- Guizot vitatkozni. Hanem, hogy a boros- sebesi válasz felett, hogy lehetett egy hétig szót vesztegetni, a felett joggal csodálkozhatunk. Es ez a kifejezés bántotta leginkább az ollenzéket: nemzetiség. Kimutatta Wekerle is, Ilieronymi is a. vita abszurd voltát, hanem hát régóta nem beszéltek a t. képviselő urak, kell egy kissé magukat gyakorolni. — A nemzetiség szó a magyarokra alkalmazva a királyi válaszokban számtalanszor előfordult — s a haza ezért mindeddig nem volt veszélyben. Magyarország legnagyobb államférfiul a magyar nemzetben ismernek magyar nemzetiséget. Folyt pedig a vita a legnagyobb vehemenciával. Az ellenzék buzgalma és lelkesedése jobb ügyhöz volt méltó, mint a milyenre azt elfecsérelte. Ilyen jobb ügy — az ellenzék szerint az ó zászlójukról került a kormány és pártja zászlajára. Ilyen nemesebb ügy, a szabad- elvüség, a magyar nemzeti társadalom megalkotásának magasztos ügye. Apró gravamenekre kár annyi puskaport pazarolni. Ha olyan harcias kedve van a tisztelt ellenzéknek, ha ol}Tan szent lelkesedés tölti el keblét, — várjon egy kissé — nemsokára alkalma lesz ezt a nagy buzgalmat olyan ügy mellett kifejteni, melynek az ellenzék egész az utóbbi időkig bátor eló- harcosa volt. Nem, a haza most épen nincsen veszélyben, halad az anyagi és szellemi tökéletesedés utjain, — veszély csak akkor fenyegetné, ha a magyar nemzet legvitálisabb érdeke, a szabadelvüségnek, a nemzeti egységnek az ügye, elbuknék. ' Reméljük a valódi reakció ellen legelöl fog küzdeni az ellenzék, mert azt nem tudjuk, nem akarjuk, nem merjük föltételezni róla, hogy csak olt harcol, a hol a kormánynak árthat, de elmúlik kedve ütközetbe menni, habár a nemzetnek használ, de — nem árt a kormánynak. . . . Ha az ellenzék azt a végzetes axiómát állítaná fel magának, hogy nagyobb dicsőTÁR CZ A.---f- ____ ME SE. Bércek ölén, sötét erdőben Bejtózködik a tengerszem ; Madár ritkán repül felette, Embert tán nem látott sohsem. De pásztorok regélik róla, Hogy néha szép nyári éjszakán, A holdtónyben ringó babok közt Megjelen a szép bableány. Félénken néz körül az éjben A mint a tó partjára száll ; Szeme szelid, miként az ózó, Mosolya csodás, égi báj. Iiíljomot fon aranyhajába, Aztán ott reng a viz színén ; Mig hó válát s habtermetét Csókolja hab, csókolja fény . De mese ez. — Én jól tudom, hogy Nem látta öt még sénki sem. Csak egy ábrándos, ifjú pásztor, Ki öt kereste szüntelen. S mihelyt meglátta, megszerette És örült vágy hálózta be, S egy csókjáért égő szivével Szállt a tengerszem mélyibe. Ifj. KEREKES JÓZSEF. MUZSIKA ÉS PARFÜM. — REGÉNY. Irta KŐBŐR TAMÁS. Vége. Sándor meg hátradőlt az öblös karosszékben, fáradtan, tehetetlenül. Olyan volt, mint a beteg, a kinek mennek csirkelevest főzni. És ült ott egymagában, a mig Boszorka vissza nem jött a teával és akkor ö szűrösöké azt a teát engedelmesen, szó nélkül. Boszorka meg aggódva nézett rá, mert ö is azt hitte, hogy Sándor beteg. Aztán iparkodott őt felvidítani. Mesélt neki mindenféle tarka dolgot, az ó csendes házi életéből. ügy élnek most is, mint az előtt, a mikor Józsi még bácsija volt. Nem mennek sehová, csak Gyuriékhoz. Ott is van gyerek, egy gömbölyű kis fekete lány, aki rém okos. Aztán hirtelen zavarba jött és kezdett másról beszélni. Künn csengettek. — Szervusz Sándor, Isten hozott Sándor! Mind a ketten itt voltak. Józsi és Gyuri. Mind a kettő a régi formában. Bájtok nem látszott meg a hat esztendő, csak Gyuri most valamivel kopaszabb. És látszott mind a kettőn, hogy valami feszélyezi őket, hogy valamitől távol szeretnék tartani a beszélgetést. Sándor észrevette ezt és keserűen mosolygott. Hogy véget vessen euuok a kényelmetlen tartózkodásnak, ő maga vitte rá a szót. — Képzeljétek, kivel találkoztam ma legelőször ? — Miiivei, dr. Márkus Bélánó őnagyságával. Soh’se hittem volna, hogy ilyen szép asszony lesz belőle. — Józsi és Gyuri elhültek. Egy darabig hallgattak, végre megszólalt Gyuri: — Bocsáss meg kedves barátom, nem akartam ezt neked megírni. Ott a távolban talán nem fogadtad volna ezt a hirt oly nyugodtan, mint itt. Különben én mindent elkövettem, hogy ezt a házasságot meg akadályozzam, meg is szakítottam e miatt minden összeköttetést a famíliával. Aztán azt is láttam, hogy Mili már régen elfelejtett tégrtd. Őszintén szólva nem sokat veszítettél vele. Tudom, tudom, kedves barátom. Köszönöm, hogy elhallgattad előttem. Szó se legyen róla. Bár ha még szabad volna, szívesen jönne hozzám rail- liomosnénak. Hagyjuk ezt. Ne beszéljünk többé róla. — Mi a terved ? — Nem vagyok még egészen tisztában magammal. Hiszen tudod, némileg más viszonyokra számítottam, midőn visszajöttem. De hát az egész csak programmzavarás. Uj programmot kell kieszelnem. Voila tout. — Maradjon itt raiuálunk Sándor. Jól fogja magát érezni. — Köszönöm, édes Boszorka. Itt lakom maguknál. Itt maradok agglegénynek. Leszek majd a maga amerikai nagy bácsiaja, aki sok, sok pénzt hagy magának. De egy darabig még csak elélek. Ott töltött náluk vagy két hetet. Jött, ment, tett, vett, ugv viselkedett, mint egy ember, akinek nincs dolga és ennélfogva unatkozik. Nem mutatta semmivel, hogy a szivében gyűl, egyre gyűl a keserűség.
