Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-15 / 42. szám
2. ség kormánybuktatási törekvéseknek élni, mint a legfontosabb ügyet a kormány támogatásával előmozdítani, ha hazafivá reményünk ellenére ez lenne vezérelve — akkor joggal intene felénk a magyar géniusz, hogy: „Veszélyben van a haza!" Mi azonban mégis hisszük, hogy a hol nagy nemzeti ügyről van szó, ott elnémulnak a párttekintetek — mert mindnyájunk előtt csak egy célnak szabad lebegni, mely ki van mondva ebben a két szóban: — Boldoguljon Magyarország ! — A baja-báttaszéki vasút. Örömmel regisztráljuk, hogy a baja-báttaszéki hid kiépítésének nagy fontosságát és sürgős voltát az arra legilletékesebb tényező : Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter is elismerte. A képviselőház pénzügyi bizottságának csütörtöki ülésén Gyurkovits képviselő a gombosi dunaáthidalás ügyében kérdést intézett a mi niszterhez, ki azzal felelt, hogy elsőrendű szükségnek tartja úgy forgalmi, mint közgazdasági szempontból a baja-báttaszéki hid kiépítését, melynek megtörténte után kerülhet csak Gombosra a sor. a miniszternek ezen kijelentése a legőszintóbb örömmel tölt el bennünket és a legkedvezőbb auspicium- nak tekinthető a baja-báttaszéki vasút ügyében minap megindított mozgalomra. Busbach Péter beszámolója. Busbach Péter, a kölesdi kerület nagyérdemű képviselője a múlt héten Szakadáth, D.-Berény, Kalaznó, Varsád, Mucsi, Kéty, F.-Nána, S.-Szt.- Lőrinc, Udvari, K.-Tormás, Gyünk, Kölesd és Medina községeket meglátogatva, választói részéről mindenütt a leglelkesebb fogadtatásban és ovációkban részesült. Minden egyes községben nyilatkozott a politikai helyzetről, beszédének lényege a következő: Nem azon oldalról fenyegeti országunkat a veszély, a mely az utolsó napokban az ellenzék állal lön hangsúlyozva és a mely miatt az országot felizgatni szándékozik, mintha az 1867-ben biztosított, sarkalatos jogok veszélyben forognának. Mert sem az ország önállósága, sem a politikai magyar nemzet befolyása és politikai hatalma sehonnan sincs fenyegetve és veszélyeztetve. Ellenkezőleg a magyar, mint politikai nemzet, soha oly erős nem volt, mint ma és soha ahnyi hódítást saját idegen ajkú polgártársai közt, sem annyi tekintélyt a külföld előtt magának békés időben és békés fejlődése utján kivívni nem volt képes, mint épen ma és ezt az utat előle elzárni soha senkinek sem jut eszébe. Nem a magvar kormánytól kell e ré>zben tartani, hanem éppen az ellenzéktől és annak szenvedólyes- ségótöl. A veszély tudniillik abban van, hogy ma a szabadelvű pórt az egyetlen politikai pá11, a melyből kormányt alkotni lehet, ez a párt az, a mely a magyar államnak, az alkotmánynak sarkalatos jogait megvédeni felfelé és lefelé egyaránt kész és képes. A többi politikai pártok által minden alkalommal követett taktika, hogy a nemzet szenvedélyeit felkorbácsolják, persze csak azért, hogy azt a szabadelvű párttól eltereljék : ma már kezd veszélyessé válni. Hasonlít ez eljárás azon amerikai tengerészek versenyéhez, kik a gép üstjét a szétszakadásig fütik, nem törődve azzal, mi lesz a hajón menő utasokkal, csak ők elsőnek érkezzenek be a kitűzött állomásra. Ellenzékeink ugyanazon veszélyes taktikát követik, hogy a közvélemény előtt az elsőséget, vagyis a népszerűséget ragadják el a szabadelvű párt elől. A parlamenti élet természetében fekszik, hogy nagy pártok bizonyos eszméket, irányt, elvet képviselnek. Ezek megvalósítása képezi létjogosultságokat. Háborúban és politikában a siker, az eredmény biztosítja a bizalmat. Politikai pártok is csak úgy tarthatják fenn magokat, ha nagy tényekkel számolhatnak be választó közönségük előtt és a szabadelvű párt a magyar közvélemény előtt szintén csak úgy tarthatja fenn reputációját, ha nem kicsinyes dolgokkal, hanem nagy, az ország közgazdasági, értelmi niveaujának és a polgári szabadságoknak fejlesztésében korszakalkotó oly újításokat képes felmutatni, melylyel hosszú időre biztosítják az ország fejlődésének lehetőségét. A mai helyzet e tekintetben aggasztóvá válik. N^m tudora, volt-e az újabb korban oly nehéz politikai helyzet, mint a mai, mert nézetem szerint nem kevesebbről, mint a szabadelvű párt együtt maradhatásáról van szó, a kötelező polgári házasság intézmények létesítéséről. Tisza Kálmán, mikor a Deák-párt romjain átvette a kormányt, a pénzügyi helyzet javítását, az államháztartásban való egyensúly helyreállítását Ígérte meg. Ezen egyensúlyt csakugyan helyre is állította és ez egy politikai párt életében és egy célra vállalkozott kormányra nézve kétségtelenül ép oly tiszteletreméltó feladat, mint eredmény volt. Az utána következett kormányok a közigazgatás államosítását és a jelenlegi egyházreformot írták zászlójukra. Az elsőnek nem sikerült prograiumjának kivitele és az a kormány tényleg visszalépni kénytelen is volt. A jelenlegi kormány vállalkozott úgy a köz- igazgatás államosítására, mint főképen és első sorban az egyházreform létrehozatalára. Ezen utóbbi kérdés mikóppi megoldása nézetem szerinti döntő befolyású lehet nem csak a szabadelvű párt további megmaradására, hanem az ország helyzetére és hosszú időközre. A kötelező polgári házasság a mennyiben keresztülvihető, közvetítőül fog szolgálni a különböző nemzetiségi súrlódások megszüntetésére és a vallásfelekezetek egymáshoz való barátságos viszonyának TOLNAVÁRMEGYE. ___ re habilitálására; ez lehet azon alapja, a melyre a jövő Magyarországot, mint politikai egységet, telepíthetjük. Ha ezen törvény létrehozatala nem sikerül, akkor a jelenlegi szabadelvű párt, mely az előbbi kormányt megbuktatta, miután a kötelező polgári házasság intézményét időszerűnek nem találta, elvesztette azon a'apot. a mely egyedül jogosítja fel: ma a kormányt kezében tartani. Politikai program- mok bukása nem csak a kormányok, de a politikai pártok létjogosultságát is megingatja. Valamelyik politikai párt likvidálásánál törekednie kell az országnak, hogy más, talán szerencsésebb kezek vegyék át azon “műnek létesítését, a melyre egyik vagy másik párt alkalmasnak nem bizonyult. Áttol tartok, hogy ha a polgári házasság keresztülvitele a szabadelvű pártra nézve lehetetlenné válik, akkor nem marad más hátra, mint az általa eddig elfoglalt tért ott hagyni. Lehet ugyan — szerintem — még egy ideig tatarozgatui azt a léket, a mely képtelenné teszi tovább a felszínen megmaradni, de rövid idő alait ezen tatarozgatás is felmondja a szolgálatot. Egy párt letűnése a kormányról nem baj ha van egy másik, mely úgy a nép, mint a korona bizalmát bírja. De épen itt van bökkenő. Az 1867- iki alapot az egyik ellenzék ugyan fentartani kívánja, de annnak továbbfejlesztésót'oly útra juttatta, a mely aligha vezethet a kormány átvételére. A másik ellenzék pedig az 1867-iki alapot a teljes függetlenségre akarja felváltani. Ez a meddőség politikája a múltban és a jövőben. Most erősebben dúlnak a nemzetiségi viszályok, mint bármely más korszak alatt 1876 óta és ha ezen ellenséges nemzetiségek azt látják, hogy a kormány legéletrevalóbb, legszükségesebb intézmények létesítésére sem bir elég erővel: akkor ők saját aknamunkájuk végzésére csak még nagyobb ösztönt nyernek és alá fogják ásni Magyarország alapját, mert azon tényezőket, kik abbeli munkájukban útjukat állhatnák, sokkal gyöngébbeknek fogják hinni, mintsem ezen működésük megsemmisítésére vállalkozhatnának. Szóval én a kötelező polgári házasságnak Magyarországban törvénynyó emelését úgy pozitív mint negativ hatásában nagy horderejűnek tartom. De megvagyok arról is győződve, hogy ha ezen kormáuyuak az nem sikerülne is: bármely utána következő kormány kénytelen lesz ez intézményt az országban meghonosítani, sőt egy oly kormány, mely arra nem vállalkoznék, a mely azt visszautasítani akarná, lehet átmeneti, de a helyzetet nem hogy javítaná, hanem inkább rontani fogná annyira, hogy a következő kormányok [ aligha érhetnék be pusztán ezzel az egy intézménynyel és aligha nem kénytelenek volnának — még további áldozatokat is követelni azon tényezőktől, a j melyek ma még csak a polgári házasság ellenzői s könnyen, sőt szükségszerűen előállana az a kérdés, hogy Magyarország törvényhozásának souveraini- tását mi módon lehet biztosítani, hogy azt polgárainak egy osztálya meg ne akaszthassa ? Szóvá kell majd tenni azon eszközöket és módokat, a 1893. október 15. Rejtegette lelki kínjait és fájt neki, hogy senki sem veszi észre. A boldogtalanság igazságtalanná tette és ő azt gondolta, hogy a boldogság önzőkké tette a barátjait. Azok boldogok voltak. Józsi fészke a régi, meleg, barátságos Kalábria volt, nem változott meg a lelke. Gyuri lakása valamivel hidegebb volt, valami szabályosság, valami pontos, merev becsületesség érzett meg benne, a mi némikóp emlékeztette őt Túri dr. fekete Íróasztalára. Nem is ment szívesen oda és a három jó barát többnyire Józsiéknál találkozott. Kártyázásra nem volt többé kedve. Azt mondta, hogy kikopott belőle. És minden este vacsora után elment egy órára, azt mondta, szüksége van a mozgásra, különben nem tud aludni. Nem engedte magát kísérni. Ilyenkor egyedül szeretett lenni. És egy este ott találta őt Gyuri az ő sétáján. Az Andrássy-uton járt föl-alá Mili lakásával szemben és nézte a kivilágított ablakokat. — Sándor, tehát még mindig ? Sándor összerezzent, aztán szomorúan mosolygott. — Barátom, már ez igy van. On revient tou- jours á ses premiers amours. XIY. 0 VÁR. Az éjszaka csöndes és fehér. Fehér és hideg. Az orfeumból jött. Vágyódott valami durvaságra, valamire, a mi az ő fizikumát fölrázza abból a tespedésből, mely már két hete lenyűgözi öt. És most itt jár a havas utcákon és nézi, mint gyűl, gyűl a távolban a szürke köd, kiemelkedik a földből, finom, szürke foszlányokban, aztán körülusz- sza a gázlángokat és vöröses sárgára festi őket. Szétnéz. Sehol senki. Senki rajta kívül. Hát ó mit keres itt? Minek tolakodik be a nyugalmas fagyos éjszakába, egy hívatlan fekete árnyék a fekete kövezeten ? Nincs itt semmi keresni valója, sem itt, sem másutt a föld kerekségén. Betöltötte az ő életét, ezentúl már csak vegetálhat. Mi lesz ? Nap nap után fel fog kelni, fog bolyongani, enni, inni és aludni, mig öreg nem lesz, mig a fogai kihullanak és lábai nem bírják többé. Akkor aztán el fog hullani, mint egy kutya és elfogják takarítani. Kár lesz megöregedni. És gondol arra a téli reggelre, amidőn maga sem tudja miképen, meglőtte magát. Most már tudja. Már akkor betöltötte az életét, már akkor meg kellett volna halnia. Talán meg is halt. Talán holtan jár ő itt a kihalt éjszakában, mint kísértet. Kit látogasson meg ? Ha nem volna már rajta a teste, akkor beszállana annak a hűtlen, közönséges asszonynak a hálószobájába, fölriasztaná álmából és zokogná : szeretlek, mindig csak szeretlek ! De ő olyan kisértet, melynek teste van. Ez a test fázik. Még nem halt meg egészen. Ez a test fáradt és szeretne megnyugodni. Fektessük le. Lassan, támolyogva megy tovább, tovább és kigombolja a kabátját. Kihúzza a zsebéből a revolverjét és bontogatja le a tokról a szíjakat. Egyszer csak kivillan belőle a fegyver elefántcsont agya, olyan mint a halálfó. És ugyanakkor megvillan előtte valami, valami régi, régi ismerős, a sárga fénytáblák és a vörös lámpa. Gita ! Erről egészen megfeledkezett, Hát ez a kávé- ház még itt van, még emlékezteti őt valamire ? Arra az őrült komédiára, melylyel magát áltatta és arra a léha leányra, a kit ő ámított? Nézzünk be ! Üljünk oda a kassza mellé ahhoz a piszkos, fehér márvány asztalhoz és szür- csöljük ki az utolsó cseppett a múlt keserű könnyéből. — Tudja Isten, hova zülütt azóta az a lány, de a helye és talán az aromája ott maradt. És valaki csak ül a helyén, más valaki, de ezt is csak el nevezheti Gitának. És ő szomjazik valami durvaságra, valamire, ami a fizikumát fölrázza és elhódítsa a lelkét. Nézzünk be. Midőn benyitott a kávóházba, hirtelén elsötétült előtte minden. Vagy úgy ! A meleg pára befutotta szemüvegét. Leveszi, letörli. Ismét lát. ügy, mintha felébredt volna hosszú sötét álomból és ismét látna. A kasszában ül Gita, fehér ruhában, fehér nyakkal, fekete hajjal, a könyv fölé hajolva. Úgy, mint tegnap. És ő odamegy hozzá, úgy mint tegnap és azt mondja : — Jó estét Gita. És a leány felszökik, vér futja be az arcát, majd elhalaványodik, a szemei fölragyognak, majd elhomályosodnak és a kassza párkányán keresztül dűl a férfi kebelére. — Végre, végre ! Minden este vártalak. És Sándor tartja őt a karjaiban. Az a szürke köd az utcáról beszivárog az ablakréseken keresztül és felhőbe borítja őket. Ezen a felhőn kívül poharak, tálcák csörömpölnek, billardgolyók koppannak össze, rekedten morajlanak az emberek és sírva sir a hegedű. Hallgatja bambán a formátlan kávéházi zsibongást és nézi a leány arcát, ragyogó könynes
