Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-02 / 27. szám
III. évfolyam. 27. szám. Szegzárd, 1893. julius 2. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy é»re . . 6 írt — kr. Fél évre . , Negyedévre Egy szám . 3 „ - I . 50 . . 12 POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kivfll elfogad Krammer Vil— I mos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNAR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz-1 lemenyek, valamint az eiőflze-1 i tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály széria számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1893. évi julius hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁKMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden torén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ara: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre ... 3 frt (6 korona). Egy hóra . . . 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLMVÁMEGYE“ kiadóhivatala. Az ellenvetések. Mint a vulkánok kitörését előre jelzi a füstgomoly és dübörgés, úgy az ultra- montánok lázas agitaciója, hamis érveik kürtölése már most sejtetik velünk azt a hatalmas lávafolyamot, mely a liberális eszméket eltemetéssel fenyegeti. Reformellenzők 1 Mondjatok az egyházpolitikai reformok j ellen egyetlenegy elfogadható argumentumot, i s mi letesszük toliunkat, feladjuk a küzdel- ; met, melyet a szabadelvüség érdekében folytatunk 1 Nem vezet bennünket ellenvetóstek megbirálásánál a ti kicsinyes, önző felfogástok, előttünk csupán egy szempont az irányadó, a mérvadó csak egy érdek lehet, s ez a magyar nemzet, a magyar állam szent érdeke. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az egyházpolitikai reformokat, az ultramoutá- ' gok hegyei valóban csak nevetstires e^erqt szülnek. Mert a frázis még nem argumentum ! Az önzö felfogás nem jogos ellenvetés ! A szűk látkör nem kvalifikáció, hogy az állam érdekét háttérbe szorítsuk ! Ha figyelemmel kisértük az egyház- politikai kérdések fejlődését, születésétől kezdve egészen eddig, hogy életereje teljességében áll előttünk, hallhattuk az állam egyedül helyes álláspontjával szemben azokat az ellenvetéseket, melyeket a reformok nyilt és titkos ellenesei felhoztak. Már ezerszer megjövendölték a csecsemőnek vesztét és még most is haláltorra készül a nemzetiségek és ultramontánok nagy serege. Csakhogy ez a tömeg nem ismeri a nemzeti eszmék fiziológiáját, nem tudja, hogy a heves érverés épen az életnek a jele, s nem a — halálé! . . . A februáriusi rendeletet szokták kiindulási pontul venni a mai reformokhoz. Követhetnék ugyan ezen eszmék diadalutját ; akár a francia forradalomtól, akár az eszméknek azon dicső harcától kezdve, melyek a parlamentarizmus klasszikus hazájában a 30-as években vivattak ; — analizálhatnók a 40-cs évek örökké nevezetes liberális korszakát Magyarorsz"'™" • Waümzhatnáuk ismételten hazánk lej nemzeti és szabadé; De nem tesszük ezt, haneh* " n] ^ ván cáfolni az egész vonalon a halnia e, veket, kezdjük ott a hol az ultramontánok \ ellenvetései kezdődnek: a februáriusi rendeletén. A februáriusi rendelet, mint tudjuk, arra szolgált, bogy a törvényt be nem tartó papok ellen az állam érdeke megóvassék. —■ Magyarországon hál’ Isten még nem TÁRCZA. Jászai Mari. Egyik fővárosi lapnak a minap nagyon eredeti gondolata támadt. Nem azért, mert eredeti, foglalkozunk vele — azt még a Fővárosi Lapok-nak is meg kell engedni, hogy néha saját gondolatai is legyenek, — hanem mert a mellett ízléstelen is volt az, a mit a fő-fő aesthe- tikus Szana Tamás ur lapja megeresztett. Az fáj a Fővárosi Lapok-nak, hogy a budapesti opera, nemzeti és népszínház elsőrendű művészei a nyári hónapokban, a szünidő alatt, a vidéken fellépnek, mert nem tartja illőnek, hogy a mikor a szünidő alatt is húzzák e művészek a gagel, miért duplázzák azt meg a vidéken gyűjtött bevételekkel. E mialt kíméletlen hangon erkölcsi intelmeket intéz az illető művészekhez. Nem akarjuk e támadással szemben védelmünkbe venni e művészeket, mert arra nem szorultak, hanem abból az alkalomból, hogy Jászai Mari nálunk e héten megtartandó művészestélyen szavalni fog, pár szóval kimutatjuk a nagyhangú vádnak alaptalanságát és nevetséges voltát. Epen a magyar művészek vannak kizárólag Magyarországra utalva. Bármiig nagy is az ő művészetük, annak határa — csak Magyar- ország, azon kívül meg nem értik. A francia, az angol, a német, az olasz művész bejárhatja j az egész művelt világot, szavát, művészetét megértik és babér terem neki mindenütt, a nemzeti színház nagy, halhatatlan művészeit még a Kárpátoktól az Adriáig sem értik meg mindenhol, a Fővárosi Lapok azonban ezt a szűk határt is még szükebbre, egyetlen városra, Budapestre, szeretné szorítani. A nemzeti színháznak ma kél olyan hatalmas művésze van, Jászai Mari és Újházi, hogy mindegyik a maga nemében felül- mutlialallan, azért a magyar hazán kívül alig van valaki, ki e neveket ismeri. Viszont Bust, Sarah Bernhardt, Sonnenthal, Wolter stb. — van-e, ki e nevet nem ismeri? Azonkívül tudvalevő dolog, ha már a pénzügyi oldalát vesszük e kérdésnek, hogy a mi művészeinket igen-igen szűkén dotálják, úgy, hogy nagyon is rájuk fér az a kis jövedelem, a mi nekik a vidéki fellépésekből jut. Es végül — ez a legfőbb szempont — ha a Fővárosi Lapok nem olyan mostoha attól, a ki lefizeti a taksát, lakjék bár a legutolsó faluban, szellemi istápölását megvonni, sőt napröl- napra beállít vele, akkor legyen olyan kegyes és ne akarja a vidéktől is megvonni az alkalmat, hogy néha napján nagy művészek előadásában gyönyörködhessék. IFiyyje meg a Fővárosi Lapok, hogy művészeink a vidéken való fellépésekkel teljesítenek olyan kullurmissiót, mint a F. L. az ő szigorú erkölcseivel. Csak köszönet és hála | illeti művészeinket, kik alkalmat adnak a vidéki közönségnek, mely ritkán jut a fővárosba és akkor sincs mindig alkalma őket megismerni, az í ő nagy művészetökben gyönyörködni. Hasonló hála és köszönet érzetével üdvözöljük Jászai Marit és müvésztársait Szegzárdon. De most veszem csak észre, én Jászai Mariról akarok Írni és irtani eddig a Fővárosi Lapokról. Bocsánat e kitérésért. De azért nem hibáztam, mert Jászai Marival hamar végezhetek. Hamar készen leszek, nem mintha Jászairól csak keveset lehetne írni, hanem azért, mert bármennyit is Írnék róla, még egy egész évfolyama a Tolnavármegyének sem volna elégséges arra, hogy az ő utolérhetetlen művészetét a maya nagyságában bemutassam és méltassam. Az ő művészi egyénisége, mely minden egyes szerepében kidomborodik, a tehetség és tudás sok apró szálaiból, mint a legértékesebb mozaik, van mesterileg egybeállitva, összerakva, hogy mindegyike külön tanulmányra volna érdemes. Ö nem játszik, nem alakít szerepeiben, hanem átéli azokat. A szerint, a milyen a szerepe, szenved, kínlódik, kesereg, tombol és az ő szenvedése, fájdalma a miénk is, az ő sírása és jajveszék- lése a velőkig hat. Az ő művészete annyira igaz és meggyőző, hogy annak rabjai vagyunk; nem érzeleg, hanem érez, nem utánoz, hanem teremt. Megjelenésében méltóság és fenség, szavában erő és bensőség. Jászai Mari a teremtő művészet tökélyét elért tragika. Művészete legnagyobb Medea-ban és Elektrában, de azért egyaránt remek, mini Phaedra és Antigone,
