Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-02 / 27. szám
gári házasság nem lesz más, mint ágyasság, hogy az a nemzetnek tatárjárásnál is veszélyesebb csapása lesz — ezek már nem is szofizmák, hanem rosszakaratú, alaptalan ráfogások, melyeknek megcáfolására felesleges vállalkoznunk. Mondjatok azonban egyetlen argumentumot, melyet a józan ész az állam érdekében elfogadhat — megadjuk magunkat. Ha eddigi ellenvetésteket kihozzátok a sötétségből a világosságra, ime azok a felvilágosodás napjától, miként a kobalt írás, elmosódtak. Halljunk olyan argumentumot, mely kiállja a világosságot! Leopold Samu. SZEMLE. (?) A politikában nincs holt saison. Minden hét, bármely nap érdekes dolgokat hozhat felszinre. Az elmúlt hót politikai menüje pedig a legkényesebb ínyencet is kielégíthette. — Apponyi Albert, a nemzeti párt hatalmas vezére beszólt Szatmáron, az országos függetlenségi párti gyűlést is megtartották Kecskeméten. A hírlapok pedig örömmel jelentették, hogy Wekerle Sándor miniszterelnöknek sikerült Becsben az ónálló magyar udvartartás kérdésében a legmesszebb menő engedményeket kinyerni. Apponyi Alberttel való rokonszenvünknek nem egy ízben adtunk élénk kifejezést. Nem gátolt bennünket Apponyi nagyságának hirdetésében az a bizalom, melylyel a Wekerle kormány iránt viseltetünk. A politikai kérdések sarkpontja ma az egyház reform — s ebben Apponyi álláspontja elvben megegyezik a kormányéval. A nemzeti aspirációk kielégítése pedig a Wekerle-kormány zászlajára is fel van Írva, s rövid pár hónap után már a ma- írvnr udvartartás kérdése a megoldás felé közeledik. szégyenfoltot letorlo javaslatokkal szemben nem is hallatszik más, komolyan mérlegelendő ellenvetés, mint az, hogy a vallások szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat a felekezetnélküliséget is megengedi. Az államnak szüksége van a vallásra. Ez adja meg a nemzet tömegének az erkölcsi alapot, mely nélkül — Róma is ledől és rabigába görnyed. De a kiknél meg van az erkölcsi alap, azoknak az állam Nagy Frigyesként nyugodtan elmondhatja, hogy boldoguljon mindenki a saját fagonja szerint. És bármennyire is örvendetes, ha az állampolgárok testületekbe olvadva össze, mint vallási intézmény elősegítik az állam elsőrendű céljait, úgy viszont nem lehet az egyéni szabadságot annyira korlátozni, hogy inegtiltassék bárkinek, hogy egyik feleke- zethez se tartozzék. Hátha valakinek legszentebb meggyőződése, hogy Istene és közte nem kell papközvetitö, hátha azt mondja, nem kell nekem egyéb templom, mint bensőm, nem létezik előttem szentebb oltár szivemnél És bár szükségesnek tartjuk a vallások áldásos terjedését, mégis a reformok ellenzőinek túlzásaival szemben nem tólul-e minden felvilágosult ember elé önkénytelenül az a kérdés, hogy a felekezet nélküli Spinoza, az angol frelthinkerek és a felvilágosodás egyéb nagy bajnokai nem használtak e többet az egész emberiségnek, mint akár ezerszer annyi álszenteskedö farizeus ? Az állam ne favorizálja a felekezct- nélküliséget — hanem egyenesen megtiltani azt, egyértelmű lenne a lelki deszpotizmussal. ____A volaári háfns&áa ellen felhozot^b^ ve k mind szoíizinákká törpülnek össze. De ha napnál világosabb, hogy a polgári házasság szilárd alapokra fekteti azt a jogot, mely eddig világ szégyenére Magyarországon rendezve nem volt; ha a polgári házasság folytán megszűnik minden akadály, mely az egységes magyar nemzeti állam kijegecedését meggátolta; ha valaki azt meri ezek dacára állítani, hogy a pol■ö1“" - uogy sok „.eraes meg nin:sen megoldva. Ámde a raí nincs, az még lehet, íz még lesz. Elég garancia az az államférfim böl- :sesóg, melyet Wekerle Sándortól még ellenségei sem vitathatnak el. Az egyházpolitikai reformokat illetőleg lein osztjuk némely fővárosi lapnak azt a nézetét, togy Apponyi itt tovább ment a szabadelvüsógben, nint eddig. Az „elvben“ való elfogadás nagyon cétélü fegyver, s bár Apponyiról épen nem akar- uk elhinni, hogy a nemzeti párt agrárius, opporjutottunk annyira, hogy a szerint tartassanak meg a törvények, vájjon az állampolgárok katolikusok, reformátusok, zsidók vagy más felekezetüek-e ? A magyar törvény csak magyar állampolgárt ismwhet, s a ki elég vakmerő, hogy az állam parancsát nem teljesiti, azt — ha nem akarnak anarchiát — utol kell érnie az állam büntető kezének. A februáriusi rendelet törvényességét kimondotta a kúria, s hogy a dogmára való hivatkozás is milyen tarthatatlan, bizonyítja, hogy épen a szigorúbb Trefort- féle rendeletet maga a mostani veszprémi püspök fogalmazta, s a Csáky gróf felolvasta levelekből kitűnik, hogy számos egyházfő a rendelet ellen semmiféle kifogást nem tett. Silányak tehát a rendelet ellen tett észrevételek. Minthogy azonban meg kell szűnnie annak az anomáliának, hogy a papok esetleg ellenkezzenek az állam akaratával — okvetlenül szükséges az állami anyakönyvek behozatala. A reformellenzök argumentumai e kérdésben abban a népszerű frázisban kulminálnak, hogy ez pénzébe fog kerülni az államnak. A kik persze egy kissé gondolkoznak a tárgy felett, azokat ilyen frázis nem téveszt meg, azok nem fognak a rideg pénzügyi álláspontra helyezkedni. Mert természetes, hogy az állami anyakönyvek behozatala újabb teher lesz; bár a tehernek csekélységéről már élőre meg vagyunk nyugtatva. Előttünk azonban az az első kérdés, hogy kellenek-e az állami anyakönyvek vagy nem ? És ha igen, úgy nem szabad visszariadnunk _ . _. _ — . f . 1 1 .3 /\ n r, ft a I ikt a i*, »w j n / / /],v] tv\ /I / ars it /t / / i /1 f i lUUUZLU ívu V i i * iT , I A na nem tudnánk bármely korj/P^.tienyek között állami akaratunknak érvényt szerezni ! A legnagyobb anachronizmus a zsidók recepciójáról és a vallások szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat. A XIX. század végén van még különbség ember és ember között, a szerint, hogy milyen templomban imádja mindnyájunknak közös Istenét ! E Dicső jövő! Hogyan kezdődnek ezek Magyarországon I Valóban ráillik művészeinkre legnagyobbrészt, hogy nemo próféta in sua patria. — Csak akkor lesznek u. n. „nagy“ művészekké, ha Becsben Hanslick és a külföld kritikusai reá mondták a dicsérő szót. Ábrányinét is csak most kezdik majd a pestiek imádni. Nos, Polónyi Elemér, a „nagy“ művészek e kritériumát fényesen kiállta, — a külföld megdicsérte, Magyarország tehát kezdi már nagyon szeretni. Hozzon a fiatal művész minél több dicsőséget a magyar névnek í Kiss József. Gyűlölöm a ohablont. Csak azért a költőért tudok lelkesülni, kinek minden gondolata, minden kifejezése eredeti. A ki nem másol, hanem teremt. Nem irányok után megy, hanem maga szab rányt. Kiss Józsefben az eredetiséget csodáljuk, az igaz tézist szeretjük, genieje pedig elragad. Költeményei olyanok, mint a klasszikus festmények ; első pillanatra is megragadják egész ralónkat, s mennél tovább, ménnél gyakrabbán zemléljük azokat, annál nemesebben hatnak nőnek nyakába. „Mignonjában lépett fel először, azóta is ez a legjobb szerepe, ebből a nagy áriát fogjuk tőle mi is a csütörtöki estélyen hallani. Szép, száki asszony, megjelenésében üde- ség és báj. Nem utolsó érdeme, hogy minden szerepét magyarul énekli, szorgalmasan tanulja nyelvünket és habár most még nem beszéli folyékonyan, de azért már nemsokára nyelvben is magyar lesz, szivében úgy is az, a mit legjobban bizonyít azon körülmény, hogy férjével együtt sietett a magyar honpolgárságot megszerezni. Üdvözöljük Szegzárdon. LEANDER. Polónyi Elemér. Nem tudom, nem cserélné-e fel sorsát a legelső művész is Polónyi Elemérével? Még a kinek neve mellett ott áll „diadalmasabbnál diadalmasabb esték bizonyítják, hogy halhatatlan művész“, nem óhajtaná-e azt az egyszerű epithetont, a mit Polónyi Elemérre alkalmaznak, hogy ,e deli fiatalember előtt áll a — dicső lövő.“ Legszebb, mini Porcia, legérdekesebb és legigézőbb, mint Kleopatra, legpoétikusabb, mint Széchy Mária, legsokoldalúbb, mint Éva, az Ember tragédiájáéban, legszilajabb, mint Borgia Lukrécia és a legjobb — mint Jászai Mari, mert az ő nemes szivüségéliez, az ő áldott jó szivéhez egész mondakör fűződik. De ne .vonjunk tovább párhuzamot, hogy miben szebb és miben érdekesebb, birálgatis helyett az J genieje előtt csak hódolnunk lehel ürüljünk annak, hogy ő a miénk, hogy ő magyarnak szüléiéit; legyünk büszkék arra, hogy a legújabb kor színművészeiének egyik legkimagaslóbb alakja: — Jászai Mari. K—él. Hilgermann Laura. A magyar kir. operaház egyik legszeretetreméltóbb és legkiválóbb művésznője: Hilgermann Laura. 1890-ben lépett fel először a budapesti operában cs azonnal meghódította a közönséget. Mahler akkori operaházi igazgatónak akadt meg rajta a szeme, 'meghívta vendégszereplésre Budapestre és azonnal kedvező szerződést ajánlott neki, a -miért a prágai operát ott is hagyta, a müvek fejében a prágai Zichy (Jéza hatalmas pert akasztott a szép művész-
