Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-19 / 12. szám

1893. március 19. TOLNAVÁRMEGYE. 5. Üzlet áthelyezés. Tóth Ignác fodrász és bor­bély, üzletét a Báró Augusz-féle házba helyezte át. — Tűz. Folyó hó 8-án óriási szélvészben Dunaföldvár kellő közepén kigyult Honig Antal háza. mely 3700 írtra volt biztosítva. Szerencsére a tüzet sikerült lokalizálni, különben fél Dunaföld­vár a lángok martaléka lett volna. A kár körül­belül 500 frt. — Verekedés. Gulyás János és Csutorás Ferenc döbröközi lakosok régóta görbe szemmel néztek egymásra, de tettlegességre egymás irá­nyában nem vetemedtek, bár gyakran kerestek, de sohasem találták meg az erre való alkalmatosságot. De Csutorásnak kissé hosszúnak kezdett tetszeni az idő, tehát sürgősen kereste az alkalmat, hogy ellenségén boszuját tölthesse; de még igy sem si­került, mert igy bár többször lehetett volna rá al­kalma, de ép az az alkalom nem volt neki elég alkalmas. Végre türelmét vesztve, elhatározta, hogy már most, a hol éri, ő Gulyást leüti. Erre az alkalomra azután nem sokáig kellett várni, mert midőn Gulyás a napokban úgy esti 10 óra tájban haza felé ballagott, ez az utcán hátulról megtá­madta és botjával ugyagyba-főbe verte, hogy hosz- szabb ideig kell az ágyat nyomnia, sőt az orvos állítása szerint egyik szemét is alighanem elveszti. — A kéményen keresztül. Péter Józsefné, Váralja község határában fekvő Hilbert-malom la­kosának, ismeretlen tettes a kéménye tetején be­mászott és az ott füstölésre felakasztott 8 darab sonkát, 2 darab szalonnát és 2 oldalast ellopta. A csendőrsóg mindent elkövetett, hogy a tettest ki­nyomozza, de a legerólyesebb kutatás is eredmény­telen maradt. Nagyokat nevethet most a markába, a ki ily könnyű szerrel s olcsó módon jutott a jó­ízű zsákmányhoz. — Talált hulla. Folyó hó 10-ón Taba Já­nos tonzlingerpusztai lakos a faddi őrsön jelentést tett, hogy a puszta közelében, a jéghalmaz között egy feloszlásnak indult férfihulla fekszik. Németh Gábor őrsvezető, faddi őrsparancsnok azonnal ki­ment az eset kinyomozására. A hullát megvizsgál­ván kiderült, hogy már hónapok óta fekszik a hó­ban és annak elolvadása óta a jeges vízben, a mennyiben az arca nem volt felismerhető’; csizmái­ról ítélve a munkásosztályhoz tartozott és 30—40 óv körüli lehetett. Személyazonossága már csak az­ért sem volt megállapítható, mert az egész év alatt a vidékről senki el nem tűnt, tehát senkit sem lehetett benne keresni, vagy feltalálni. A hul­lát eltemették a faddi temetőben, az esetről pedig jelentést tettek a paksi főszolgbirói hivatalnak. — Furfangos cigány. Lakatos Dani őcsó- nyi illetőségű kóbor cigány valahonnan 2- lovat — mondjuk, hogy — s z e r z e 11,' de hozzájuk való al­kalmas járlatot nem birt szerezni. Nagy bajban is volt tehát szegény, midőn egyszer csak minden előleges jelentés nélkül betoppant hozzá 2 csendőr s a lovak származása iránti kíváncsiságának rövid szavakban kifejezést adott. De a mi Lakatosunk sem azért járta ám ki a cigányok összes iskoláit, hogy szükségben ne tudjon magán segíteni s tudva, hogy a vakmerő szemtelenség gyakran többet ér a becsületességnél, a legnagyobb készséggel ad'a elő a lóleveleket, remélve, hogy igy egészen jól nyélbe sütötte a dolgot. De oh fátum ! a csendőrök nem hittek a tettetett nyugalomnak és alaposan megvizs­gálták a járlatokat; s mit találtak ? Az egyik pasz- szus szürke lóról szólt, a mi a pej csikók egyikére sem illett valami nagyon. A másik lólevél pedig egy szerb vámcédula volt, mely veszedelmesen hasonlít a lópasszushoz. A szegény járőr mit tehetett? elkobozta a két csikót, ót pedig megillető helyére ajánlotta. VIDÉK. — Színészet Tolnán. Már két hét óta ját­szik Fekete Miksa színtársulata nálunk telt ház előtt. Az igaz, hogy színészeink méltán megérdem­lik a pártolást. Változatos műsorban adják a leg­kitűnőbb színdarabokat mint: „A nagymama. “Vá­lás után“ „A hitves“ „A vasember“ „Parlagi Jancsi“, „Nő uralom“ stb. Különösen dicsérendő pontos és összjátékuk. A szerepeket jól tanulják meg. Kiválóan jól játszanak: Szigetimé F. Kiss Laura, Szabol- csinó és Termetinó; a férfiak közül: Réthi István, Újvárosi, Fekete Miksa és Szabolcsi. A többi is megállja helyét ezek mellett. — Tolnán műkedvelői előadás lesz husvét másod napján ; az előadást a „Tolnai kör“ rendezi. Az előadás után tánc lesz. A meghívók legközelebb lesznek kibocsátva. — Tolnán öngyilkos lett Bálint József, föld­műves. Régóta gyógyíthatatlan betegség bántja s tegnap beszámithatlan állapotban egy régi rozsdás pisztolylyal hasába lőtt és rögtön meghalt. — Bonyhádról írják lapunknak: K o t s i s János, a pécsi kir. törvényszékhez kinevezett telek- könyvvezetőtől a bírói és ügyvédi kar, kir. közjegyző és a bírósági tisztviselők folyó hó 13-án kedélyes vacsora közben búcsúztak el, melyen a nevezetteken kívül az intelligentiának egyéb tagjai is megjelentek, köztük P e c z e 1 Dezső országgyűlési képviselő is, élénk jeléül annak az elismerésnek, melyet ő távozó lankadatlan és határt, akadályt nem ismerő mun­kássága és képzettsége, előzékenysége által a nagy közönség előtt kivívott. A kedélyes és családias színezetű estebéd közben a jogászok nevében O sz­ír i c h Mihály járásbiró, dr. M o 1 d o v á n y i István ügyvéd és dr. Cottely Géza kir. köz­jegyző, a jogkereső közönség nevében P e r c z e 1 Dezső mondottak búcsú felköszöntóseket, mire K o t s i s János elérzókenyedve, könnyek között mondott köszönetét. Hogy ezen pohárköszntőknek folytatása is volt, azt mindenki természetesnek ta­lálja, ki Bonyhádon valaha társas öszejövetelben részt vett. A pécsiek egy odavaló lap szerint rossz- néven vették K o t s i s János kineveztetésót; hisz. szűk, hogy a jogkereső közönség rövid működése után is már csak hálával fog adózni a miniszter szerencsés választásának. — A március 15-ike emlékét a paksi pol­gárság nagy lelkesedéssel ünnepelte. Folyó hó 16-án mintegy 150 főnyi társaság gyűlt egybe a Büttl- féle vendéglő helyiségeiben, és kedélyes lakmározás közben emlékeztek meg a szabadság napjáról. — Molnár János függetlenségi párti elnök ünnepi tósztja lelkesítő hatással volt az egybegyűltekre. — Sikerült tosztokat mondott Fördős Géza helybeli ügyvéd (több izbsn), továbbá Eisert István, Szabó Pál stb. — A paksi kereskedők között nagy a felhá­borodás az uj fogyasztási adóbérlők ellen, mert ezek a cukrot két Ízben is megadóztatják. Ha ottani bábosok vagy cukrászok valamelyik kereskedőnél néhány süveg cukrot vásárolnak, a fogyasztási adót újra megfizettetik, dacára annak, hogy ők ezen adót a kereskedőnél már közvetve egyszer lefizették, így aztán természetes, hogy a bábosok és cukrászok egyenesen Budapestről hozatják a cukrot, hogy ne kelljen kétszeres adót fizetniük, mi által ismét a paksi kereskedők szenvednek tetemes kárt. — A kereskedők most a szegzárdi pénzügyigazgatóságnál keresnek orvoslást ezen, érdekeiket mélyen sértő eljárás ellen. — Folyó hó 14-én Pakson Molnár József varga Keskeny-utcai háza kigyult, s jó szerencse, hogy a tüzet még jókor elfojthatták, mert a rop­pant szélviharban könnyen végzetessé válhatott volna az. A paksi derék tűzoltók azonban a tűz kitörése után a lehető legrövidebb idő alatt meg­jelentek a helyszínen, s a tűz elterjedését meggá­tolták. SZÍNHÁZ. E heti tapasztalataink is megerősítik azon i előbbi állításunkat, hogy Balog Árpád társulatának vannak igen törekvő és helyüket szépen betöltő tagjai, de viszont némely tekintetben a társulat na­gyon hiányos, vagy oly gyenge tehetségű tagokkal rendelkezik, hogy ezt — legnagyobb jóakaratunk dacára — szó nélkül hagynunk nem lehet. M i h á 1 y f i k. a. kitűnő drámai színésznő. Yáradinó a társulat másik igen rokonszenves női tagja. Ágotái határozottan a társulat leg­jobb férfitagja, ki mindig kifogástalanul megállja helyét. Kiforrott színész; nem túloz, nem a kar­zatnak játszik, hanem mesterkéletlen, tiszta, derült komikum jellemzi alakításait. Hrubosnak szép hangja van, Balog pedig sokkal ismertebb az it­teni közönség előtt, semhogy őt ezúttal külön di­csérnünk kellene. De ne feledkezzünk meg ezek után az árny­oldalakról sem. Nem leszünk nagyon szigorúak a kritikában; csak az igazság és jóakarat szemüve­gén át tekintjük a fogyatékosságokat. Tukoray épen nem rossz színész, van te­hetsége is. De az igazi komikum iránt kevés érzéke van, egyes darabokban pedig annyira túloz és oly monoton egyformasággal játszik, hogy unalmassá válik. Az már nem az ó hibája, hogy gyakran mint szalon-szinésznek kell szerepelnie és ilyenkor ter­mészetesen a legkomolyabb szerepekben is nevet­ségessé válik. M á t r a y Margit nem játszik és nem énekel olyan jól, hogy a primadonnái szerepet mél­tóan betöltbetné. I v á n y i kezdő. De ezek még hagyján, Toinanócival szemben, kinek nem­csak arról nincs fogalma, hogy hogyan kell szí­nésznek játszania, hanem beszélni és a színpadon még csak mozogni sem tud kellően. Minden szava és mozdulata, egész megjelenése és modora oly íz­léstelen, hogy a legkisebb szerepet sem volna szabad rábízni. * A mint csak színpadra lép, a közönség visszatetszéssel fogadja. Szombaton, folyó hó 11-én Sztojanovics uj operettejót, a „Kis Molnárnó“-t adták. Az előadás közepes volt, hasonlóan a darabhoz, mely szintén gyenge. Balog és Hrubos jól énekeltek, Yáradiné kedves volt a molnárné szerepében. Mát- ray Margit most sem volt kifogástalan, a többiek pedig alig vehetők számba. Vasárnap délután „Ne hagyd magad Schlózinger“ mulattatta a kicsiny publi­kumot. Ez is azon fővárosi életképek közül való, melyek nagyon rövid életűek, mivel aktuális dol­gokkal lévén tele, csakhamar unalmassá válnak és elvesztik értéküket, ha ugyan erről is beszélhetünk, mert biz’ valamennyi igen gyenge tákolmány, mely legfeljebb a karzati publikum elismerésére tarthat számot. Este ismét egy vasárnapi darabot adtak — „Spitzer Rógi“-t. Váradinó a főszerepben na­gyon jó alakítást nyújtott, a többiek — Balogot, Ágotáit és az epizód-szerepű Mihály fi Juliskát ki­véve, nagyon gyengén játszottak. Hétfőn, folyó hó 13-án „Az ördög nap­lója“ került színre jó előadásban. Arago és Ver- mond e régi vigjátóka nem rossz ugyan, de nem illik már bele modern korunkba. Most, midőn a francia drámairodalmat oly hatalmas szellemek ural­ják, mint Yictorien Sardou, midőn Dumas fils mes­terműveit bámuljuk, egy oly régi stylbon irt vígjáték, mint ez, nem teszi meg a kellő hatást. Mihályi! Juliska (Marie) és Balog (Rubin de Bois) minden tekintetben megállták helyüket. Váradiné (Oerny grófné) szintén jó volt, valamint Havy is (Gauthier kőmives), ki rövid szerepét valódi genialitással adta. Kedden Mihályi! Juliska jutalomjátékául a „Vasember“, Csikynek jeles drámája került színre. Örülünk, hogy ezúttal már a hatodik Csiky- darabot láttuk, mert valamennyi a nagy szellem dicsőségét hirdeti és tanúskodik azon óriási vesz­teségről, a mely drámairodalmunkat a modern magyar dráma igazi megalkotójának halálával érte. Mint pszichológus, Szigligetit is fölülmúlja. Kitü­nően ismerte ő korunk rideg, realistikus irányza­tának összes fólszegsógeit és hibáit és ezeket osto­rozza kíméletlenül minden darabjában. Mert Csiky nemcsak kiváló színműíró, hanem egyúttal mora­lista is. Szembe állítja előttünk a roszszal az igazi jót, azzal az ideális céllal, hogy okuljunk belőle. Azt hisszük, nem csalódunk, ha az eddigi drámai előadások között ezt tartjuk legjobbnak. Igazán sajnos, hogy közönségünk ily hideg közönyt tanúsított a társulat legtehetségesebb tagjának ju- talomjátóka iránt. De a csekély közönség lelkesedve fogadta azt a valóban művészi játékot, mint a mi­lyen a jutalmazotté volt. Balog (Bárdy Gábor) ez alkalommal remekelt. A többiek is kitettek magu­kért társnőjük érdekében. Március 15-ét díszelőadással ünnepelték meg zsúfolt ház előtt. Három darabot adtak, melyek meghatóan festik szabadságharcunk dicső napjait. A közönség hazafias lelkesedéssel fogadta a szép élőképeket. Elismerést érdemel a derék igazgató, hogy a polgári iskola szegény sorsú tanulói között ezen előadásra ingyen jegyeket osztott szót. Csütörtökön a már bérletszünetben előadott „Feneleányok“ került színre. Ágotái ismét remekelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom