Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-19 / 12. szám
6. TOLNAVÁRMEGYE. 1893. március 19. Szombaton a „Próbaházass ág“-ot, Gerő Károlynak a népszínházban nagy sikert aratott népszínművét adják. A főpríba után ítélve nagyon jó előadást várhatunk. Jazon. HALÁLOZÁSOK. — Steiner Mátyás, városunk egyik tisztelt alakja, nyugalomba vonult kereskedő, ki az azelőtti években tevékeny részt vett hazafias és társadalmi életünkén, ki az 1848-49-iki szabadságharcunk több csa' áiban tűnt ki bátorságával; igy Ozorán Ráül és Fillipovics lefegyverezésénél tevékeny részt vett, — munkás életének 84-ik évében szép csendesen elhunyt. A család a kővetkezőkben tudatja a szerető családfő elhunytat: „Özvegy Steiner Mátyásné szül. Holicsek Károlin, Dr. Steiner Lajos és neje szül. Boda Klotild, úgy gyermekei: Kálmán és László, Steiner Károly és neje szül. Jasek Charlotte, úgy gyermekei: Ilona és Olga, Steiner Anna és férje Krammer János a saját és az összes rokonok nevében fájdalomtelt szívvel jelentik szeretett férje, atyjuk, nagy atyjuk s illetve ipjuknak, Steiner Mátyásnak rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 84-ik évében, folyó hó 15-én reggeli 5 órakor végelgyengülés folytán bekövetkezett gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei folyó hó 16 án délutáui 5-óra- kor fognak a szegzárdi felső-sirkertben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 17-én reggeli 9-órakor fog a belvárosi róm. kath. templomban az Egek Urának be- mutattatni. Szegzárd, 1893. március hó 15-ón. Áldás és béke lebegjen hamvai felett!“ — Hoffmann Sándor szegzárdi főerdószt és nejét ismét újabb csapás érte — rövid időn át — egyetlen fiú gyermekük, az okos kis Sándorkának elhunytával. Nem egész egy óv leforgása alatt ez a harmadik gyermekük ki a roncsoló toroklob újabb áldozata lön. A mélyen megszomorodott szülők a következő gyászjelentést adták ki: „Hoffmann Sähdor m. kir. közalap, főerdósz és neje szül. Mi- hálovich Ludmilla mint szülők, valamint Etelka és Ilonka mint testvérek, mélyen szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett fiuk, illetőleg testvérkéjük Hoffmann Sándorkának rövid, kiuos szenvedés után folyó hó 13-án 5 éves korában történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 14-én délutáni 5 órakor fognak a rom. kath szertanás szerint beszenteltetni és az újvárosi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Szegzárd 1893. március hó 13-án. Béke lengjen drága porai felett!“ TANÜGY. Tolnavármegye tanítóihoz és tanügy- barátaihoz. A „Tolnamegyei általános tanitó-egyesület“ újjá- és megalakításáról van szó. A tanitó-egyesületek mivolta ma már nem csak a tanitó-világ, hanem a laikus-világ nagy része előtt is ismeretes dolog ; mutatja az a számos tanitó-egyesület. mely a törvény (1868. XXXVIII. és 1876. XXVIII. 1872-iki ministeri rendelet) értelmében már eddig megalakult; — mutatja továbbá az a figyelem, melylyel azok működését a taniigybarátok kisérik. Azonban -- sajnos — akad még vidéke szép hazánknak, a hol nem Csák a közönség, hanem maga a tanító is édes keveset tud a tanitó-egyesület működéséről s ennek fontosságáról ; néhol a törvény célzását eltétlenked- tók, másutt nem kutatták, sőt talán oly hely is van Magyarország határában, a hol a tanitó-egyesület- ről szóló törvény szavai a pusztába kiáltónak szavaiként elhangzottak Megyénket ez oldalról nem érheti vád, mert alig van vidéke, a melyre valamely tauitó-egyesület ki ne terjeszkednék s a hol a tanitó-egyesületi élet iránt jóakaratot nem tanúsítottak volna. Csak hogy ezek az egyesületek egymás életéről édes keveset tudnak; elszigetelve a megye egyik-másik sarkában szinte észrevétlenül léteznek, működésük speciális célja ismeretlen, je’- szavukról semmi hir sem hallható, szóval mintha nem is egy eszme szolgálatában volnának. Pedig Tolnaraegyének nagy szüksége van arra, hogy tanítói egy testté, egy 1 élekké olvadjanak össze. Ez lebegett tudvalevőleg jó néhány évvel ezelőtt megyénk egy-két lelkes tanítója előtt, midőn a leendő'„Tolnamegyei általános tanitó-egyesület“- pék alapját nagy fáradsággal megvetették; ez vezette a mai „Tolnamegyei általános tanító-egyesület“-et, midőn 1892. nov. 2-án Szegzárdon tartott közgyűlésén kimondotta, hogy céljául tűzi ki a megye minden tanítójának egyesítését. Kívánatosnak, sót szükségesnek látja pedig e cél megvalósítására törekedni általában azon szellem érdekében, melytől nem csak a megyei, hanem az egész hazai tanítóságnak áthatva kell lennie. Szinte fölöslegesnek tartom, hogy itt részletezésbe bocsátkozzam, mert hiszen Tolnamegye tanítósága sem pedagógiai, sem államtényezői tekintetben fölös magyarázatra nem szorul; de vannak dolgok, melyekről épen ma nem lehet eleget beszélni s épen ezek azok, a melyek az egyesülést és összefogást nagyon kívánatossá teszik. Ilyenek a tanitók dologi ügyét illetőleg : a népoktatás horderejének megvilágositása, ennek révén az iskola iránt való föltótien bizalom megteremtése, ezáltal a nép szellemi és anyagi állapotának jókarban való tartása ; ilyen azután a tanitók személyi ügyét illetőleg, a tanítói működés fontosságának bebizonyítása, ennek következtén a tanítói tekintély jogos határainak megmutatása s igy a javadalmazás méltányos rendezése ; ilyen végül azon szellem megértése, a melynek ma nálunk társadalmat és tanítóságot az összemunkálásban sugalmazni kell. Aztán végre is több szem többet lát, sok kéz hamar kész; elcsépelt argumentumok ugyan, de itt az egyesülés célszerűségének nagyon szívós támogatói. Egyesüljünk tehát! Tervezte pedig a mai „Tolnamegyei általános tanitó-egyesület“ az egyesülést úgy, hogy a törvény értelmében megalakítja a közigazgatási járások szerint a köröket s ezeket egy igazgató választmányban centralizálja. E centrumba futna össze, vagy ebből indulna ki a megye tanítóinak állaintényezői működése. A járási körök saját ügyeiket önállóan intéznék; elnökük, másodelnökük, jegyzőjük, hivatalból tagjai lennének az igazgató választmánynak. Ezt az igazgató választmányt pedig a nagy-gyűlés választaná meg. Az egyesület évenként egy nagygyűlést tart, az igazgató választmány legalább kettőt : egyet a nagy-gyülés előkészítésére, egyet az azon hozott határozatok foganatosítására. A körök a törvény értelmében egy tavaszi, meg egy őszi közgyűlést s kellő számú választmányi ülést tartanának. A helyzetről idónkint egy egyesületi értesítő referálna. — Ez lenne fővonásokbau az újjá alakulandó „Tolnamegyei általános tanitó-egyesület“- nek szervezete; a részletekre vonatkozva alapszabályok vannak készülőben, melyeket a járásokkal legközelebb közlünk. Az ez idei választmány megbízásából nekem jutott a szerencse, hogy a tervet megyénk tanügyi közegeivel s tanügy-barátaival közöljem, meg hogy egy-két szót intézzek hozzájuk kérelemképpen. Megbízatásom első részét elvégezvén, annak második részét teljesítendő, kérem a tisztelt kártársakat és tanügy-barátokat, hogy járásonként szíveskedjenek a dolgot megbeszélni s véleményüket az ez idei választmánynyal mentül előbb közölni. Az ügynek, a mint emlitóm, már jó egypár évvel ezelőtt voltak lelkes előharcosai, ina meg már megyeszerte foly a munka; még >sak az van hátra, hogy megyénk minden tanítója s mentül több tanügy-ba- rátja a táborba szálljon. Hogy ennek a tábornak miért s hogyan kell küzdenie, megmutatja az iskola rendeltetése s azon tudás gyarapodása, hogy mennyire van összefüggésben az iskolával a család élete, a község jóléte, a megye jóhire, az ország állapota, — a haza érdeke. Jelszavunk legyen : A haza minden előtt. Hazafias üdvözlettel Szegzárd 1893. március 12-ón A választmány nevében Molnár János tanár, az egyesület jegyzője. IRODALOM. — Gutius (Dr. Gúthi Soma) „Kaozagó Thomis“ című legközelebb megjelenő munkájára hivjnk fel a figyelmet. A szerző e citn alatt bocsátja közre humoros törvény- széki karcolatainak második kötetét. Gutius törvény széki s járásbirósági karcolataival nem szükséges bővebben foglalkoznunk ; mert a ki a „Pesti Hírlapiban csak egy karcolatét í is olvasta a szerzőnek, tisztában van azzal, hogy ama kar- I colatok gyűjteménye egyike a legérdekesubb és legmulatságosabb olvasmányoknak. A szerző a törvényszéki csarnokból leste el történeteit, igaz történeteket ir le jóizü, kacagtató humorral, úgy a mint azok a törvényszék vagy a járásbíróság előtt lejátszódtak. Az igazi élet komikuma tükröződik bennök vissza, s élvezettel olvassa a laikus ép úgy, mint a jogász. »Eell-e többet mondanunk, mint hogy e karcolatok tették a „Pesti Hírlap“ törvényszéki rovatát a legkedveltebbé, s hogy a szerzőt a birói, ügyészi és ügyvédi kar számos tagjának kérelme indította arra, hogy karcolatainak második kötetét is kiadja. A „Kaczagó Themis“ körülbelül tizenkét Ívnyi terjedelemben legkésőbb ez év ápril havában kerül ki a sajtó alól, több mint harminc karcolattal. A mű előfizetési ára 1 frt 50 kr., bolti ára 1 frt 80 kr. — Az előfizetési összegeket kérjük március hó végéig beküldeni. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* A „Szekszárd Vidéke“ 11-ik számában „A törvényhatóság köréből“ cimü rovatban meglepetéssel olvastam a következő közleményt. „ügy látszik a legnagyobb eróly dacára sem sikerült még oda vinni a dolgot (nem tudom kinek ? ) hogy a községek évi számadásaikat a következő év elején jóváhagyás végett beterjesszék, mert még mindig régibb számadások érkeznek be. Ezután felsorol a lap 66 községet azon megjegyzéssel, hogy azok az 1890 és 1891. évi számadásokat még csak most terjesztették be. Noha ezen valószínűleg rossz értesültségen alapuló közlemény éle iukább az elnéző felsőbb hatóság ellen irányultnak tekinthető, — tisztelettel alolirott körjegyző, mint Kéty és Murga községek számadás készítője, nem mulaszthatom el saját nevemben s minden megbízás nélkül talán több kartársam nevében is kijelenteni, hogy ezen közlemény a valóságnak meg nem felel s bennünket alaptalanul hanyagsággal vádolván, — reánk nézve sérelmes. Mert én, s úgy hiszem legtöbb kartársam is községi számadásainkat a törvényben és vármegyei szabályrendeletben meghatározott időben terjesztettük be. Kérem tehát a „Szekszárd Vidéke“ tekintetes szerkesztőjét, miszerint hírlapi közleményeit illetőleg magának hitelesebb adatokat szerezni, ezt pedig mint a valóságnak meg nem felelőt a jövő számban helyre hozni méltóztassók. Tisztelettel, alázatos szolgája Glökner Bála körjegyző. * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felelősség azonban a beküldőt terheli. A szerk. Meghaltak Szegzárdon 1893. évi március 12-től ugyané hó 19-éig : Hoffmann Sándor, 5 éves, roncsoló toroklob. — Katona József, 2 napos, veleszületett gyengeség. — Körösztös Erzsébet, 2 hónapos, gyomorbélburut. — Steiner Mátyás, 83 éves, aggkor. SZERKESZTŐI POSTA. — Kóbor Tamás urnák Budapest. Nagyon örültünk szives figyelmének. A küldött csemegét eltettük husvétra. Szerkesztőnk becses soraira egyébként levélben fog válaszolni. — St—r Zs—d urnák. A cikket vettük és közölni fogjuk, mihelyt terünk engedni fogja. E kérdéssel már foglalkoztunk lapunkban, de fontosságánál fogva megérdemli, hogy rá visszatérjünk, különösen pedig, ha olyan élénk toliból származik, minő az öné ! — M—a K—ly urnák. Csak jövő számunkban közölhetjük. — Gerecze Péter tanár urnák Pécsett. Legközelebb közölni fogjuk az érdekes cikket ; köszönet a figyelemért. Buday László urnák Budapest. Szerkesztőnk nemsokára felutazik és a kérdezett ügyben személyesen fog önnel értekezni. Mindenestere kérjük a folytatást. Gr aToona. árak a legújabb tőzsdei jegyzés szerint. Búza tavaszra 7*42., 7*44. Tengeri 1893. máj.—jun 472., 473. Zab tavaszra 5‘59., 5-61. íasiti JÄ& Bitem. Szegzárdról indul reggel 7 óra 30 perekor, Budapestre érkezik délután 1 éra 40 perekor. Budapestről indul reggel 8 óra 25 perekor, Szegzárdra érkezik délután 4 óra 12 perekor. Szegzárdról indul délelőtt 11 óra 21 perekor, Budapestre érkezik délután 6 óra 45 perekor. Budapestről indul délután 2 óra 20 perekor, Szegzárdra érkezik este 8 óra 10 perckor. Budapestről Mohácsra indul naponként d. e. 11 órakor. Szegzárdra érkezik este 6 órakor. Mohácsról Budapestre indul naponként d. u. 1 óra 15 pkor Szegzárdra érkezik délután 5 órakor.
