Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-19 / 8. szám

korlati szempontból eredményre nem is ve­zethet, azt hozza javallatba a miniszter előtt, hogy az 187G. évi XIV. t. c. módosításával, a körbába intézmény beszüntetése mellett az IbOO lakoson alóli községek a Täufer Vilmos által javaslatba hozott bába képző intéze­tekben, a bába gyakorlat szempontjából ke­rületi megkötöttséggel birő. okleveles szülész­nők kiképeztetésére és alkalmazására kö- teleztetnének s egyszersmind kéri, hogy ilyen bába képző intézet Szegzárdon is létesittessék. A miniszter úgy látszik, belátván e javaslat célszerűséget s könnyen megvaló- sithatását, a múlt héten már kérdést is in­tézett a vármegyéhez: hogy a bába képző intézet felállithatása végeit egy szülészeti osz­tálynak a szegzárdi Ferenc-kórháznál leendő szervezése és annak fenntartása mily meg- terheltetéssel járna s ki által és miből fe­deztetnék s egyúttal utasította a vármegyét, hogy a keresztülvitel módozatára nézve tü­zetes programmot és költségvetést terjesz- szen fel. Mivel vármegyénk alispánja szivén és lelkén viseli e nagy fontossága ügyet, a kivitel módozatára nézve is bizonyára lesz­nek praktikus eszméi, igy szentül hisszük, hogy városunk már a közel jövőben gaz­dagodni fog egy felette kiváríatos és cél­szerű uj intézménynyel, a mely ismertetett nemes hivatásánál fogva nemcsak a közel környékre lesz nagy áldás és jótétemény, de a szorosan vett közegészségügyre, sőt magára a közerkölcsiségre nézve is nagy vívmánynak tekinthető, mert végét veti a parasztbábák működésének, s talán elejét veszi ezáltal a kuruzslásnak s különösen a kuruzslás ama borzasztó nemének, a mely gonosz machinációival a bűnbe esett nőket rendszerint börtönbe vezeti. r. 1893. február 19. A pécsi ügyvédi kamara jelentése 1892-röl. A felette érdekes jelentésből közöljük a k ö- telező polgári házasság behozatalára, valamint az ügyvédi kar állására és a pécsi kir. tábla működésére vonatkozó következő részeket: „Az anyagi magánjog rendezése külö­nösen a családi és örökösödési jog szabályozása is már régtől fogva égető s/.ükséget képez hazánk jogéletében, de kénytelenek vagyunk beismerni, hogy családi és örökösödési jogviszonyaink rende­zésének útjában állott eddig házassági jogunk ren­dezetlen volta s e részben örömmel kell üdvözöl­nünk a inagy kir. kormány azon e határozását, hogy házassági jogunkat a Magyarországon egyedül cél­i rávezető kötelező polgári házasság törvénybe ikta­! tásával szándékozik rendezni. Egyedül célhoz vezetőnek mondtuk a köte­lező polgári házasság behozatalát, mert hazánkban, hol sokféle vallásfelekezet van, s a hol a teljes vallásszabadság decretálása folytán a vallás­felekezeteknek még az eddiginél is tarkább elterje­désére vau kilátás, teljes lehetetlenség az, hogy az államhatalom polgári jogi szempontból kötelezőknek elfogadta az összes hitfelekezeteknek a házassági jogviszonyok szabályozására egyházi szempontból alkotott különféle jogszabályait. Hisz már eddig is — a bevett vallásfelekezetek rendszere mellett — oly zűrzavar állott be nálunk e téren, mely szégyen foltját képezi a jog állam elnevezésére igényt tartó országnak ; avagy nem képtelen jogállapot-e az, mi nálunk napirenden van, hogy egy és ugyanazon házasság egyik egyház elvei szerint érvényes, a másiké szerint érvénytelen s az államhatalom, mely mindkét egyház házassági szabályait kötelezőknek elfogadta, kénytelen eltűrni, hogy az ily házasság­ból származott gyermekek hol törvényesek, hol tör­vényteleneknek tekintessenek s b .óságaink ily ese­tekben tanácstalanul álljanak a fa mérülő bonyolult örökjogi kérdésekkel szemben; sőt még a büntető jog terére is átterjedjen a zavar, midőn a kettős házasság bűntettének megállapításakor kérdés támad, hogy a vádlott első házasságának érvényessége melyik egyház elvei szerint biráltassók el. Ily körülmények közt nem lehet más kibon­takozás a zavarból, mint hogy az állam polgárjogi szempontból szabályozza a házassági jogviszony összes kérdéseit s csak ezen szabályokat ismerje el kötelezőknek és irányadóknak összes polgárai esa- ládi és örökösödési jogviszonyainak megítélésénél. — E mellett természetesen érintetlen marad a pol­gárok a7on joga, hogy az állam által előirt polgári házassá', (ötésen felül házasságukat egyházilag is megköthessék, melyekre nézve az i' ető egyházak hit elveik és szabályaik szerint egyházi szempontból való jurisdictiojukat ezentúl is megtartják. Hogy a kötelező polgári házas­ság behozatala nem csak a jogviszo­nyok rendezése szempontjából az egyedül lehetséges orvosszer, de erkölcsi szempontból is üdvös ha­tással lesz, a-z kétségtelen mert meg fog szűnni azon naponta tapasztal­ható jelenség, hogy apolgárok pusz­tán h á z as s á g r a lóphetós indokából változtatják vallásukat. Az ügyvédség körében a múlt év folyamán előfordult nevezetesebb mozzanatok közül mint örvendetes jelenséget felemlitendőnek tartjuk a múlt évi augusztus hó 13-án és következő napjain Győrött tartott országos ügyvédi értekezletet, me­lyen kamaránk hét tagú küldöttséggel szintén kép­viselve volt. Magyarország ügyvédi karára nézve örvendetes volt ezen értekezlet eredménye nemcsak azért, mert ily országos összejövetelek a kar tag­jaiban az összetartozandóság érzetét fölkelteni és megerősíteni kiválóan alkalmasak, hanem főleg azért, mert az országos értekezlet komoly és megfontolt határozatai meggyőzhették az ország polgárságát arról, hogy a magyar ügyvédi kar a törvényhozás mostoha elbánása s a ránehezedő kedvezőtlen vi­TOLNAVÁRMEGYE. Sajátos és igen jellemző külső dísze még a román építészetnek kívül a mindennemű párkány- zatok alatt körülvonuló s kisebb nagyobb félkörivek láncolatából álló övezet, mely változatos alakulások­ban minden román templomon rajta van, úgy, hogy ha ezt valamely templomon bármiféle párkányzat aiatt meglátjuk, biztosra vehetjük, hogy románkori templom áll előttünk. Általában tehát a román styiü építés főjellege volt: az erősség, izmosság, és ennek folytán vas­tagság, zömökség; továbbá a félkörives boltozati rendszer mindenütt és mindenben. Diszitményi te­kintetben pedig a díszkapuzat, az áttört müvü kerek ablak és a félkörivecskékbői alakított övezet. Eszmei jellege pedig a jelképiség (symbolizmus). Magyarországon a román műstyl alkalmazása csak a XH-ik század végén, különösen III. Béla király szorgos törekvései folytán terjedt el. 0 volt különösen az, a ki az elpusztult ó kér. bazilikákat az uj stylben vagy átalakíttatta, vagy azok helyén újakat építtetett. Csakhogy akkor már a külföld, például Németország az átmeneti román stylt alkal­mazta, vagyis itt már a román styl a csúcsíves (góth) elemekkel vegyülve alkalmaztatott, kezdett már átmenni a góth stylbe. Franciaország pedig akkor már teljesen a góth stylnek hódolt. Hazai román építészetünk mind alaprajzi, mind szerkezeti és ornamentalis tekintetben nagyon egy­szerű szegényes volt s a külföldnél jóval hátrább állott. Nálunk pl. a kereszthajós templom nagyon ritka. Tornyos csak a homlokzati két főtorony for­dul elő. A díszítmények is nagyon kezdetlegesek, sőt durvák^ e tekintetben csak nagyon kevés kivé­telt láthatunk. így pl. a díszes oszlopok, oszlop­fők, és a félkörives boltozatok, hevederek legszebb kifejlődését a pannonhalmi, gyulafehérvári, pécsi, zsámbéki, és különösen Vasmegy ében a jaki román templomban láthatók. Ellenben a pompás román díszkapuzat (portaié) nálunk pl. a jáki monostor­templom remek kapuzatában oly nagyszerű fejlő­désre emelkedett, hogy a bécsi szent István tem­plom világhírű román díszkapuzatával győzelemmel állhatja ki a versenyt. Annak dacára, hogy nálunk a román építés egy két híresebb templomunkat kivéve, általában nagyon kezdetleges volt, — mégis olyan szélesen el volt az hazánkban terjedve, hogy összes eddig ismert román styiü ép és romban levő emlékeink száma közel 400. És ez, tekintve a roppant távoli időt, s ennek pusztító hatását, igen tekintélyes szám. Minél fogva méltán mondhatjuk, mert úgy­is van, hogy hazánkban a monumentális (emlék- szerű) építés fénykora, a XII. századba — a román műizlés idejére esik. A román műizlés fentebb jelzett hármas ala­kulása szerint a fenmaradt rom és ép emlékeinket következőleg osztályozhatjuk. I. A korai román műizlés tehát a Xl-ik század és a XII-ik első felének emlékei, de csak nevezetesebb emlékei hazáukban: a kövesdi templom 3. szonyok dacára is feladata magaslatán áll, midőn a numerus clauzus elvét, mely a kar anyagi érde­keit tán kielégíthetné, de a szabadjog védelem lé­ny iigözésére vezetne, elvetette és kimondotta, hogy saját boldogulásának eszközéül egyedül igazság­szolgáltatásunk reformját tekinti, igazságügyi bajaink megszüntetésétől várja, hogy a nagyközönség érde­keinek kielégítésével karöltve az ügyvédi kar is ki fog emelkedni jelen nyomasztó helyzetéből. E győri ügyvédi értekezletet nyomon követte az ügyvédi rendtartásról szóló újabb törvényjavaslat közzététele, mely javaslat nagyrészt felöleli az e tárgyra vonatkozólag már évek hosszú során át hangoztatott kívánalmakat, bár a karnak saját ügyei elintézésében ez sem adja meg a teljes autonómiát, mely nélkül pedig az ügyvédi kar regenerálása nem várható. Ezen javaslatnak az imént jelzett irányban való módosítások melletti törvény erőre emelése csak nyereségnek volna tekiuthetö, de éppen ez az, miben bízni nem merünk, hisz tizenkét óv leforgása alatt ez már a harmadik javaslat, melyet az igaz­ságügyi kormány a szakkörök bírálata alá bocsát s tartunk tőle, hogy ezen legújabb javaslat is követni fogja elődeit a feledés homályába. Mint az ügyvédségre nezve örvendetes jelen­séget constatálnunk kell azt is, hogy az igazságügy- minister ur ő nagymóltósága a bírói és közjegyzői kinevezések körül méltányos tekintettel van az ügy­védi kar tagjaira, bár az ügyvédeknek a bírói karba való átvételére még fokozottabb mérvben volna szük­ség, mert ez ép oly áldásos az illető hivatalos tes­tületekre — uj erőkkel frissítvén fel azokat, mint előnyére szolgál a karnak is — emelvén tekintélyét s fokozván tagjai bizalmát. — Beismeri ezt az ügyvédi rendtartásról szóló uj javaslat is midőn indoko'ásában az ügyvédeknek az eddiginél nagyobb mértékben való kinevezését a bírói karba kilátásba helyezi. Helyi törvénykezési állapotainkra áttérve is­mételten hangsúlyoznunk kell a pécsi kir. tör­vényszék bírói létszámának elégtelen voltát. — Az e'-edetileg rendsze'-esTett bírói állások közül egy már évek óta betöltetlen, az ügyforgalom pedig évről évre rohamosan növekszik, s legújabban ismét egy biró lett elvonva az által, hogy az 1891. 17. te. 33. § a értelmében a büuvizsgálatok teljesítésé­vel egy biró lett megbízva. — Igaz ugyan, hogy az ügyviteli szabályok felhatalmazzák a törvényszék elnökét, hogy a vizsgáló b:rót más birói teendőkkel is megbízhassa, de ezen szabály a pécsi b;r. tör­vényszéknél alig lesz alkalmazható, mert ily nagy forga’mu törvénvszéknél a vizsgálatok teljesítése egy birónak nagyon is elegendő munkát fog adni. A jelenlegi jóval megszaporodott munka hal­maz feldolgozására tehát tulajdonképen kilenc biró van alkalmazva, mig az 1889. évet megelőzőleg ti­zenegy b'ró látta el a mostaninál tetemesen cseké­lyebb ügyforgalmat. — A nagyméltóságu m. kir. igazságügymimVtoriumhoz intézendő felterjesztés­ben tehát ismételten hangsúlyozandó lesz, hogy a pécsi kir. törvényszéknél még két biró alkalmazása szükséges, mert birámk megfeszített erővel dolgoz­nak ugyan, de az állam sem kívánhatja tőlük, hogy ezt minden szabadidejük feláldozásával tegyék, mert a birákn k a szel'emi erőket felfrissítő üdülésre épen úgy, mint a folytonos önképzésre szintén szük­ségük van. Zemplénmegyében, mely nézetem szerint jelenleg a legrégibb épségben maradt gyönyörű négyszögü vereses gránitból épült templomunk. Továbbá a napjainkban modernizált román stylben átalakított pécsi székesegyház, aztán a tihanyi, pannonhalmi, veszprémi stb. román templomok. Korai román stylben épült Szegzárdon, Tolna­megyében is egy templom, az egykori hírneves szegzárdi apátság monostora mellett. E templomot I. Béla király az 0 dvözitónek dedicálta, igy az bizonyára az ő idejében, tehát a Xl-ik században épült faragott négyszögü kövekből. Az 1776-iki egyházi látogatás alkalmából Haas Mihály pécsi kanonok, volt szatmári püspök azt írja, hogy Traut- sohn gróf bécsi érsek, ki egyszersmind szegzárdi apát is volt, az I. Bélától az Üdvözítőnek szentelt templomot góth stylben újra építtette. Boiner pedig Fulhoifer szerint azt mondja, hogy ugyanazon Trautsohn gróf a váralakú, körülkerített s dombon álló apátsági monostor helyén, — ugyancsak rom­jaiból nagyszerű palotát építtetett, mely később megyeházzá avattatott fel. Szegzárd hajdani műemlékeinek — mondja tovább Römer — nemcsak, hogy semmi nyoma, sót hírneves apátságának alig tudják ma helyét megmutatni. — Egyes románkori faragványok az Augusz báró-íéle ház udvarán hevernek. 11. A virágzási román Ízlés, vagyis a XII. század emlékei hazánkban. Azon szent Istváu-féle ó-kori bazilikák, — melyek most a román korban

Next

/
Oldalképek
Tartalom