Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-19 / 47. szám

1893. november 19.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

— Perczel Dezső a szabadelvű párt múlt heti szerdai értekezletén bejelen (ette, hogy a kereskedelemügyi tárca kö tségvetésének tálalása alkalmával a közép dunai, vagyis a báttaszék-bajai hid létesítése érdekében fel fog szólalni. Jelenleg még a földmivelésügyi tárca költségvetésének részletes tárgya'ása tart, annak befejezése után, már a legközelebbi napokban, kezdetét veszi a kereskedelemügyi tárca tárgyalása.

Hírek.

— Kinevezések. A király dr. Szendródy Gábor szegedi ítélőtáblái tanácsjegyző albirót, a nagykikindai törvényszékhez bíróvá, Halasy Szilárd dunaföldvári járásbirósági albirót pedig a du- Daadonyi járásbírósághoz, járásbiróvá nevezte ki.

— Megyebizottsági tagok választása. Tolnán a lemondott Tenczlinger Lajos helyébe az e I hó 11-én megejtett megyebizottsági tag választásnál Rassovszky Julián szolgabirót, az őcsényi választókerületben pedig a Dezseöffy Géza kir. törv. elnök eltávozása folytán megüresedett helyre Dr. Leopold Kornél ügyvédet, lapunk szerkesztőjét, választották meg.

— A nőegylet választmányi ülése. Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamcgyei Nőegylet“ választmánya e hó 16-án Thodorovics Lajosné elnöklete alatt ülést tartott. Mikó György szép szavakban emlékezett meg özv. Papé Gyuláné haláláról, a ki a nő- egyletnek alelnök« volt. s mint ilyen kiváló érdemeket szerzett az egylet felvirágoztatása körül s a kiben az egylet egyik buzgó támaszát vesztette el. A választmány jegyzőkönyvileg is megörökítette az elhunyt emlékét. Elhatározták, hogy a téli idő beálltával az egylet 24 gyermeket — valiáskülönbsóg nélkül felruház. A leány ruhák megvarrását a nőegyleti tagok vállalták magukra. Többeket havi, Vagy egyszersmindenkorra szóló segélyben részesítettek. A választmány nagy örömmel vette tudomásul, hogy a karácsonyi szokásos pénzkiosztáshoz Augusz Antalné báróné, és Theodorovics Antalnó úrnők 25 —25 frtot adományoztak A nagylelkű adományért jegyzőkönyvileg is köszönetét mondott a választmány.

— Eljegyzés. Goldstein Ármin fiatal kereskedő, eljegyezte F 1 e s c h Szeréna kisasszonyt Szent-Benedekről.

— Szelvény beváltás. Értékpapírok oirtokosait figyelmeztetjük, hogy a folyó évi december 1-én esedékes korona járadék kötvény szelvényeit a szeg- zárdi takarékpénztár már folyó november hó 20-tól kezdve költség- és jutalék-mentesen váltja be.

— A szegzárdi küldöttség a püspöknél. A

szegzárdi r. k. hitközség küldöttsége múlt vasárnap délelőtt 11 órakor tisztelgett a pécsi megyés püspöknél. A küldöttség vezetője és szónoka, B o d a Vilmos orsz. képviselő és hitközségi világi elnök meleg szavakban kérte a püspököt, hogy a belvárosi r. k. plébániához lelkészszó Mikó György újvárosi közkedveltségben álló plébánost jelölje ki első sorban; s szavai végeztével átnyújtotta a püspöknek a piros pelüche-kötésü, díszes kiállítású, 1500 aláírással ellátott kérvényét a szegzárdi r. k. hívőknek. A püspököt nagyon kellemesen lepte meg a szegzárdi küldöttség, és lekötelező szívélyes modorban adta meg válaszát. 0 is, — úgymond — nagyon óhajtaná Mikó kineveztetését, mert ismeri M i k ó t úgyis mint hitbuzgó papot, úgyis, mint kitűnő emberbarátot, — de nem tőle függ a kinevezés, mert ezt a vallás- és közoktatásügyi minister gyakorolja, mint kegyúr. De a mi tőle függ, mindent elkövet Mikó érdekében. Ezután bemu- tattatta magának a küldöttség tagjait: Őrffy Lajos ügyvédet, Mehrwerth Ferencz nagykereskedőt, Adler N. János birtokost, Takler József, Groszbauer [ Ferencz városi bírákat, Orbán József városi taná- I esőst és Horváth Ignácz hitközségi jegyzőt, kikkel a legszivélyesebben elbeszélgetett; kérdezte tőlük a hitközség ügyeinek mibenállását stb. Félórai ott- időzés után a küldöttség eltávozott, s a püspök egészen a folyosóig kísérte ki őket. A fogadtatás a kék teremben ment végbe. A küldöttség még az nap a déli vonattal indult haza felé — a legjobb reménynyel. Mi is kívánjuk, hogy siker koronázza utjokat.

— Kinevezés. Br. Jeszenszky György j tolnavármegyei volt közig, gyakornok és tb. aljegyző, 1 a zalaegerszegi pónzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségű pénzügyi fogalmazóvá neveztetett ki.

— Szőlőink rekonstruálása. Miklós Gyula borászati kormánybiztos tolnaraegyei körútja nem maradt eredmény nélkül szőlészetünk jövőjére nézve.

A kormánybiztos ur látva az állami és vármegyei szőlőtelepeken elért szép eredményt, haza érve elő- vétette N i t s István szőlészeti felügyelő két évvel ezelőtt tett felterjesztését, a melyben az állami sző- lótelepen levő épületek kibővítését, az ott dolgozó munkások részére egy munkatelepnek építését kérelmezi s már meg is érkezett a minisztériumtól az erre vonatkozó építési engedély s 2362 frt 10 kr lett utalványozva az építkezésekre.

— A hidegkut-gyönk-tamásii helyi érdekű vasút műtan-rendöri bejárása folyó hó 27-óre elhalasztatott.

— Felsö-lregh községben 1 őrsvezető és 4 csendőrből álló ideiglenes csendór-örs állíttatott fel.

— Halálozások. Sehaádt Jánosné, a nemrég elhunyt városi főorvosnak özvegye e hó 8-án elhunyt Bonyhádon. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: Alulírottak saját és számos rokonaik nevében a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelentik édes anyjuk, illetve nagy anyjuk és anyósuknak özv. Sehaádt Jánosné szül. Alirutz Katalinnak, folyó hó 8-án d. u. 4 órakor életének 58-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytat. A boldogult hült tetemei pénteken folyó hó 10-éu d. u. 2 órakor fognak a bonyhádi ág. evang. temetőben örök nyugalomra tétetni. Kelt Bonyhádon, 1893. november hó 8-án. Legyen neki könnyű a föld ! Sehaádt Mariska férjezett Schmir- mund Gyuláné. Sehaádt Gyula Sehaádt Erzsiké férjezve volt Hei.ling Józsefnó mint sógornő. Schmir- mund Gyula. Sighi János. Láng Irma, mint vő, illetve menye. Sághi Kálmán, Sehaádt Margit mint unokák. — Ugyancsak Bonyhádon elhunyt a múlt csütörtökön Brandeisz Ferencz takarékpénztári titkárnak hét éves szép kis leánya, Melánia. A fiatal halott a roncsoló toroklobnak lett áldozata. A megtört szülőket vigasztalja a közrész- vét, mely e nehéz napokban feléjük fordult.

— Elhalasztott premiere. Rátkay László uj népszínművének előadása, a mely péntekre volt kitűzve, B 1 a h a Lujza közbejött gyengélkedése folytán, elhalasztatott.

— Szőlővesszö telep Gyönkön. B u s b a c h

Péter kölesdi országgyűlési képviselő utánjárása sem maradt eredmény nélkül. Az állam ugyanis Gyünkön már legközelebb amerikai szőlővessző telepet létesít. A húsz magyar holdnyi területet V i z s o 1 y i Ákos ottani nagybirtokos ajánlotta fel díjmentesen, a 6—8 ezer frtnyi költséget pedig teljesen az állam viseli. Ezen ügy érdekében B u s b a c h Péter országgyűlési képvi- viselő a múlt héten egy napig Gyönkön időzött.

— Nyilvános köszönet. A „Szegzárdi kereskedő ifjak önképző egylete“ könyvtára részére könyveket adományoztak: Ferencz Gyula ur magyarnémet kereskedelmi levelezést, Grünbaum Miksa ur „Die Welt in Waffen“ cimü regényt. Szives adományukért ez utón mond köszönetét az egyleti könyvtáros.

— Fogyasztási adóbórlet. A bonyhádi fogyasztási adóbórlotet ismét Bonyhád község vette ki. Tavaly 18500 frt volt a bérösszeg, az idén azonban 16275 írttal kötötték meg a szerződést.

— Dr. Dalma Dezső fogorvos lapunk utján tudatja a közönséggel, hogy fogorvosi működését e hó 20-án, hétfőn, kezdi meg városunkban.

Midőn a „méltsásék“ meglátták a számostagu társaságot, azt mondták egymásnak: „Ah jönnek már a gazemberek !“

Szabó nagyot bámult, midőn a házmester bunkósbottal felfegyverkezve fogadta és lakásáig kisérte a nélkül, hogy szólt volna.

— Barátságos, de nagyon félős emberek, gondolta magában. Mennyire aggódnak, hogy bajom ne essék.

A második emeleten mindnyájan sorfalat ké- pöztek.

Némán, de félig ijedt, félig fenyegető arccal úgy, hogy valóságos vesszőt kelle futnia szobájáig.

Szabó zavartan köszöntött.

Azonban alig lépte át szobája küszöbét, midőn az ajtót kívülről rázárták.

— így ni, rablóvezér ur! — szóltak be a kulcslyukon, most foglyunk és ha erőszakosan akar szabadulni, golyót röpítünk agyába, tisztelt Szabó ur!

A selyemsimaságu Szabónak, ki oly bársonyos lágysággal akart az életen átsurranni, hideg veiiték boritá homlokát.

Miféle emberek közé jutott!

Talán tébolydában fogadott szobát ?

Kétségbeesetten nézett körül szobájában. Minden ingót kihordtak volt abból, csak a pamlagot hagyták ott. Erre feküdt Szabó barátom, hogy bevárja a reggelt.

Súlyos álmok gyötörték. Majd kenyszerzub- bonyt érzett testén. Majd cellában látta magát. Mint

gyilkost fogták el, pedig nem gyilkolt, csupán „könyvelt.“ De az mitsem használt. A vérpadra hurcolták és lefejezték.

A feje lehullott a . . . padlóra. Fölébredt.

A pamlagról esett le álmában. A nap sugarai elárasztották a szép nagy szobát és a méltóságos asszony állt előtte és zavartan mosolyogva adta tudtára, hogy Szabó ur üzletéből a házi szolga elhozta holmiját. Azután őszintén elbeszélte ijedelmét és bocsánatot kórt, amiért nem hitte, hogy Szabó a neve.

— Magam vagyok oka, felelte Szabó barátom. Nevem oly közönséges, hogy azt nem mondani, hanem bizonyítani kell. Fölfogom ijedelmét.

Azóta a „méltsásék“ mindent elkövetnek, hogy j a Szabó név másodjának megkönnyítsék életét, a miért ártatlanul kellettt szenvednie; és Szabó ba- rátora nagyon jól érezheti magát náluk, mert már... öt hét óta lakik ott

Bevezetés.

Egy barátunknál töltöttük a napot (én és két irótársam) a budai hegyek közt. Ebéd előtt egyet barangoltunk a villája környékén. Alattunk feküdt | az óriás város, meglapult házfedeleivel, mintha : aludnék és a fölszálló párák a lélekzete volnának. A várost látva, eszünkbe jutott élete is, idegei, gondolatai, pletykái, napi kérdései. Milyen lesz a | Jókai-jubileum ? Elfogadja-e a főrendiház az egy- I házjogi roformokat.

Valaki közbeszólt: „Meglehet, mert a varjúról azt tanultam, hogy szorultságból megeszi a cseresznyét és szilvát is, de voltaképen mással él.“

Ugráltunk tárgyról-tárgyra, mint a szöcskék a fűben. Lesz-e az idén bor? Terem-e sok könyv? Egy gallyén kakukot vettünk észre. De kár, hogy el van ilyenkor nómulva, különben megszólítanék : „Te kis kakuk, mondd el, meddig él Wekerle?“

Majd az akadémia plagizátoraira fordult a szóbeszéd. Ez is jó théma, szidtuk őket.

Friss, eredeti illat lengette meg a mozdulatlan, lomha levegőt, mely ráfeküdt a leperzselt füvekre, mik közt hangyatábor mászott stratégiai rendben egy közeli odvas fatönkhöz — hogy ott tojásokat raboljanak a veres hangyák a fekete hangyáktól. Micsoda vakmerő fickók ezek a veres hangyák ! Teringette, milyen ügyesen másztak be a ha- sadékokon s egy perc alatt lehányván vagy elűzvén a fekete hangyákat, vitték re bene gesta hosszú hadisorban a tojásaikat hazafelé. . .

Elnéztük érdeklődve. Ni, hát ezek a becsületes hangyák is, hogy elszedik mások tojásait. . . Ne bántsátok fiuk a plagizitorokat!

E pillanatban a gyalog utón az erdő felől egy gyönyörű asszonyka jött szembe.

Feledhetetlen sugár alak volt, tojásdad arccal, fényes fekete hajjal, élveteg ajkak körül kacér mosoly, a jobb kezében leeresztett napernyőt vitt, a balban pedig negédesen himbált egy őszi kökörcsint. Összerezzentem.