Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-19 / 47. szám

4.

TOLN A. VÁRMEGYE.

1893. november 19.

— Színházi értesítés. Becses tudomására juttatom Szpgzárd város és vidéke sziapártoló közönségének, miszerint a nyert engedély alapján, minden műfajra szervezett színtársulatommal, saját színházi zenekarommal működésemet a „Szegzárd Szálló“ dísztermében csütöríök'ón, folyó évi tun’ember hó 23-án megkezdem. Bemutató előadásom : Bánk- bán, Katona világhírű tragoediája, melyet Szegzárd nemtője, allegóriái költemény, mint prológ, előz meg. Szini-idényem alatt a fővárosi színházak legjelesebb újdonságai lesznek műsoron; u. m : Lemondás, Lengyel zsidó, Dolovai nabob lánya, Gazdag szegények színművek ; Pezsgő, Mongodin ur felesége, Pont Biquet család vígjátékok ; Szultán, Fanokon asszony leánya, Libapásztor, Ördög a fáidon operettek ; Bubos pacsirta, Apja leánya, Pataki leányok népszínművek ; Özvegy kisasszony, Primadonna, Állatsze- liditőnő, bohózatok stb. stb. — Bérlet hirdetés. A tek. szinűgyi-bizottság által lefoglalt helyeken kívül több első és másodrendű hely kibérelhető. A bérlet idény 15 előadásra terjed, mely időre I. r. hely: 10 frt, II. r. hely 7 frt. Lehet ezenkívül 12 szelvényt is előjegyezni, tetszés szerinti használatra bármely előadásra. I. r. helyre 8 frt, II. r. helyre 6 frtnyi árban. A berietet Kunhegyi Miklós társulati titkár gyűjti, ki az idény tartama alatt bármely színházi ügyben is értesít. A mélyen tisztelt közönség jóindulatát és támogatását kérve, vagyok hódoló tisztelettel, Szegzárd, 1893. éiv november havában Balog Árpád, színigazgató. — A szinpár- toló egyesület tagjai részéről a bérleti aláirások már megkezdődtek. A bérlők a múlt évben bérelt helyeiket fentarthatják. A bérleteket Rácz József az egylet pénztárnoka veszi előjegyzésbe.

— Vakmerő tolvajok. Báró Schossber- g e r Zsigmond, Iregh község végén levő magtárából már többször veszett el kisebb-nagyobb meny- nyiségü gabona; de a tettest sohasem sikerült elfogni, sőt még utólagosan kinyomozni sem lehetett. A napokban Horváth Mátyás magtáros, ki igen restelte a dolgot, elhatározta, hogy 6 addig nem nyugszik, mig a tetteseket el nem csípi. S az naptól fogva minden este lesbe állt. S már másnap este siker koronázta buzgalmát, ügy 8 és 9 óra közt gyanús neszt hallott; oda sompolygott tehát a magtárhoz, s bámulva látta, hogy a 2 nagy Wertheim-zár a földön hever, a magtár ajtaja nyitva, belül pedig ugyancsak lapátolják a búzát. Az ajtókat tehát nesztelenül bezárta s fellármázta a cselédséget, kik botokkal, baltákkal felfegyverkezve oda rohantak, hogy a betörőket elfogják. Ezek azonban felszaladtak a 3-ik emeletre, ott a szelelő lyuk

rostélyát kifeszitve, a háztetőn lebocsátkoztak s egy I alsóbb épület tetejére leugráltak. Az a tető azon- i ban a rá eső nagy súly miatt beszakadt, s midőn ; ezt az ostromlók meghallották, arra felé kezdték őket üldözni. A betörők közül 2 el is menekült,

! de a 3-ik hirtelen megfordult, és azon kiáltással: i „A ki hozzám közeledik, halál fia!“ szembeszállt az üldözőkkel. De azok csakhamar lefülelték, össze- j vissza verték s bevitték a magtárba, a hol benne Berta J. ireghi hírhedt kanászra ismertek. A helyszínén találtak egy sapkát meg egy kalapot. A sapkát I Csaj ági Mihály szintén ireghi hires kanász, a kalapot pedig Tóth Pete Lajos ireghi lakos tu- I lajdonának ismerték fel. Midőn Peténél házkutatást tartottak, őt otthon találták, a kutató csendőröket igen nyugodtan fogadta és konokul tagadott mindent, dacára, hogy találtak a tárcájában 91 frt 95 krt is, melyek közt egy tizes bankó volt, melynek alsó szélén ollóval görbén vágott vonal látható, s melyet Strasser Ignác, kiről múlt számunkban megírtuk, hogy boltját feltörték és tőle 128 frtot elloptak, a sajtjának ismert, ügy látszik, hogy ezzel együtt annak a betörésnek a tettesei is fel vannak fedezve. Az össze-vissza vert Bertát beszállították a szegzárdi kórházba, Petét átadták a ta- másii kir. járásbíróságnak, a megszökött C s a j á- git pedig nyomozzák.

— Feltört perselyek. A szegzárdi belvárosi templomban a napokban mind a három perselyt feltörték. Az egyikben maradt 1 kr, a másikban 6 kr, a harmadikban pedig, mert a gazembereknek már nem volt elég idejük, egy egész marék aprópénz. Mind a három persely Wert heim zárral volt ellátva, melyeket az illetők egy ott hagyott bicskával (!) nyitottak ki. A betörés igen egyszerű módon történt. Sem a templomajtót nem nyitották ki hamis kulcscsal, sem az isteni tisztelet után nem bújtak el a padok közé, a hogy ilyenkor szokták, hanem a betörők hajnalban, mikor a harangozó bement a templomba, azalatt, hogy ő fennjárt a toronyban, s elharangozta a hajnalt, ezek utána lo- póztak s úgy végezték bűnös munkájukat. De mégsem bírták egészen befejezni, mert midőn a toronyból lejött és a gyanús neszt meghallotta, rájuk ri- valt, mire azok futásban kerestek menedéket. Szomorú jele az időnek, mikor a legszentebb sem szent a betörők előtt!

— Ügyes tolvaj. Fritz Simon Szegzárd-uj- városi kereskedő boltjába a napokban egy idegen parasztlegény lépett be és levelet nyújtott át a kereskedőnek, melyet állítólag valami ismerősétől hozott. Míg a kereskedő a levelet olvasta, a legény

ügyesen oda lopódzott a pénzes fiókhoz, azt kihúzta, az összes, egy fatálkában ott levő pénzt tálastul magához vette s magát ajánlván, még a kereskedőtől borravalóul egy szivart is elfogadott, melyre rágyújtott s nyugodtan eltávozott. Csak azután óra múlva vette észre a kereskedő a pénzes fiók tartalmának hiányát, de már akkor bottal üthette az ügyes tolvaj nyomát.

— A zárt padlás. Beker András gyönki lakosnak nehány zsák búzája volt a padlásán. De mert félt a tolvajoktól, Wertheim lakatot vásárolt, azzal zárta be padlását, kulcsát pedig mindig magánál hordta. Nagy bámulatára a múlt hót egyik reggelén padlását mégis tárva-nyitva találta. A búza pedig sehol. De a csendőrök a tettest csakhamar kinyomozták H e 1 e s i Pétt-r, ottani lakos személyében, ki a lopást beL merte, s a búzát visszaadta. Feljelentették a gyönki kir. járásbíróságnál.

— Hamis 20 filléresek. Az országban újabban ismét több pénzhamisításoknak jöttek nyomára. Alig kerültek forgalomba az uj filléresek, már is sok a hamis pénz. Különösen sok a hamis huszfi 1- léres. Az utánzás oly sikerült, hogy alig lehet felismerni az ólom huszfillérest. A rendőrség nyomozásának eddigelé semmi eredménye nincs.

— A szegzárdi Erzsébet-vásár. A ma, illetve holnap megtartandó Erzsébet-vásárnak, úgy látszik épen nem kedvez az időjárás, de annál jobban kedvez a gabonának, mely azt tartja, hogy

szegzárdi vásár nem lehet el eső nélkül. Ősszel nyakig sár teszi az utakat járhitlanokká, nyáron pedig a nagy por fojtogatja a vásárosokat, ügy látszik tehát, hogy az Erzsóbet-vásár is igazolja a babonás feltevéseket. A gyönyörű októbert s a november közepéig tartott szép időt csúnya, nedves, sáros, ködös időjárás váltotta fel, s nagyon félő, hogy vidékről kevesen keresik fel a vásárt, sőt tegnap hire járt, hogy a vásár el lesz halasztva, csakhogy most már késő lett volna a vidéken publikálni. De ha az időjárás igen meg találná rontani bizonyára lépések fognak történni egy pót vásár megtarthatása iránt.

— Ha nem jössz, viszlek! Ágoston György, Móréi Ferenc és Szabó Mihály szegzárdi parasztlegények a fentebbi jelszót választották vezérelvül: Ha nem jössz, viszlek. S Ékes József uj. városi kereskedő üzletét választották ki hőstetteik színhelyéül. így a uapokban bementek a boltba és szivart kértek. A kereskedő eléjük tette a dobozt, s mig az egyik válogatott, a másik egy ott álló üveg rumot zsebre vágva, eltávozott. A kereskedő

— Mi bajod? — kórdék egyszerre a barátaim. Elsápadtál.

— Az az átkozott kökörcsin. Jaj csak ne láttam volna. Most már el van rontva az egész napom.

— Miért haragszol annyira a kökörcsinre ?

— Mert valamikópen a Bourbonok jelvénye a liliom, annyira jelvénye Singer-Wolfnernek az őszi kökörcsin. Adott szavam kötelez óvről-óvre, hogy mire az első őszi kökörcsin kiereszti a virágját, beliferálom nekik az előszót az Almanach-hoz. Az első kökörcsin ime kinyílt, mire hazamegyek, nálam lesz Wolfuer. Olyan pontos ő, mint a halál. S bizonyosan külön tart egy könyvkereskedősegédet a réteken, aki a kökörcsin nyílását lesi. Ti nem ösmeritek Wolfnert!

— És van e már valami eszméd ?

— Dehogy ^an, dehogy. Hol venném hetedszerre ? Kiírtam már minden gondolatomat, ami az Almanach-ra alkalmazható.

— Ejh ne tarts te attól! biztatott a házigazdám. Ledőlsz majd ebédután a méhesemben egy kis siestát tartani és megjön a jó gondolat, hidd el. Én is olt szoktam a dolgaimat kigondolni s ami eszembe nem jutna, azt belezümmögik a méhek.

— Igen, igen a méhek. . . No az meglehet, hogy a méhek.

Az asztalnál még emlegették barátaim a szép ismeretlen nőt. Yaljon ki lehet? Milyen csodálatos a nézése, ritbmikus a járása. Hiszen csak azt a

kökörcsint ne hozta volna. így azonban gondolni sem akartam rá.

Ebéd után csakugyan eltuszkoltak a méhesbe, egy csibukot nyomva a markomba. Mert a csibuk is nagy segítség; abban az esetben, ha a méhek makacskodnának.

Végig heveredtem a kényelmes szalmaágyon. Az átható levegő úgy tapadt a szemhéjjaimra, mint valami ragasztó gyauta. A méhek csendesen, altatón zúgtak, döugtek, hozván csápjaikon az arany hímet. De az én széteresztett tervező gondolataim üresen kalandoztak el.

Hogy miről Írjak ? Talán vázolni kellene, hogyan jöttek sorban a divatok az elbeszélő irodalomban. Először a mese volt a fő, azután a leírás, azután a psychologia, azután a jellemzés, most meg már a forma a legfőbb. Igen a forma. A formáról kellene Írni. ügy van, csakhogy ez aeszte- tikai kérdés, és még rám fognák, hogy kritikusnak akarok átcsapni. Pedig az én famíliámban még nem volt hóhér 1

Legjobb, ha azt a viszonyt színezem ki, mely az Almanach és az olvasó közönség között fejlődött ki. Ez egy aranyos szalmaszál, belefogózkodtam, felsóhajtván : „Oh Múzsa segíts!“

A kertajtó e percben megcsikordult, odatekintek s ime ugyanaz a szép asszony lépett be rajta, a kivel délelőtt találkoztunk. Csakhogy a kökörcsin most a hajába volt tűzve.

Nesztelenül lépdel a virágpadok közt egyenesen felém, hűs rejtelmes szellőt támasztva szoknyája j

suhogásával. — Leült a lábaimhoz a szalmaágy szélére.

— Ön a múzsát hitta segítségük — Szólt gúnyosan.

— Talán ön az ? kórdóm zavartan:

— Nem épen, de azért nekem is vannak tapasztalataim. Akarja, hogy segítsek ?

— Ha akarom-e ?

— Tehát figyeljen 1

(Pszt 1 Ne zümmögjetek kis méhecskék 1)

A szép asszony beszélni kezdett:

— Volt nekem egyszer egy udvarlóm (volt sok, de csak egyről beszélek most). Félénken, tiszteletteljesen jöit először, fekete kabátban, fehér nyakkendővel, mély meghajlással: „Bocsánat, ha nem vagyok alkalmatlanMegengedtem, hogy a házamba lépjen. A következő alkalommal szelíd mosolylyal az ajkán jelent meg az udvaromon - „Asszonyom, kérem fogadjon el engem ismét !„ Har* madszor bekiáltott az ablakon : „Borisba nyiss ajtót'A S mikor negyedízben jött, megzörrentó a kilincset és halkan annyit mondott: „Én vagyok!“

Elmosolyodott, lehajtotta a fejét, elhallgatott.

— És ötödször? kérdem önkénytelenül.

Az asszonyka elpirult, szemórmetesen lesütötte a szemeit.

— Ön nagyon is kiváncsi. Nos eluntam, meg- sokaltam ezeket a dolgokat. . .

— Hogyan ? Elunta ?

— Igen és egy kulcsét adtam neki, hogy ezentúl szó nélkül jöhessen hozzám.